Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
1985. november 6. KÉPÚJSÁG 3 Vége van a könnyű sikereknek Az importhelyettesítés ój szakasza Bedolgizók a kesztyűgyárban „Péntektől péntekig tart számunkra a világ” A gazdasági nehézségeik súlyosbodásával egyidőben világszerte megerősödtek az importtakar'ékossági törekvésék. Nem úíkeletű módszer ez, akad rá példa az elmúlt évszázadokból is. Annak idején a francia arisztokrácia vásárolta meg az itáliai textilvárosok selyem- termelésének tékintélyes hányadát, természetesen igen drágán. Az aranypénzek külföldön — úgyszólván számo- latlanul — való elköltésének végül útját állta a király azzal, hogy az elcsábított itáliai iparosok segítségével Lyonban meghonosította a selyemszövést. Ezzel egyidőben vámokkal nehezítette a behozatalt, a honi ipar támogatására pedig felhívásokkal ösztökélte a főurafcat. Ésszerű takarékoskodás Az olajdollárokon hirtelen igen gazdaggá vált OPEC- országolk az olajiüzlet lanyhulásával adminisztratív módszereket is bevetettek a behozatal drasztikus csökkentésének érdekében. Nigéria például néhány éve máról holnapra felfüggesztett minden importot, beleértve a már megkötött üzleteket is. A külföldi árukkal szembeni szigor aztán természetesen lényegesen enyhült, de ma sincs könnyű helyzetben az a nigériai (és sok más országban működő) kereskedő, aki külföldi árut kíván odahaza forgalmazni. Ami hazánkat illeti, az elmúlt évtizedben Magyarország is több terméket és nyersanyagot vásárolt a konvertibilis elszámolású országokból, mint amennyi reális lett volna. A világgazdaságban lezajlott ismert változások többsége kedvezőtlen a számunkra, ennek következtében fizetőképességünk megőrzése, a népgazdaság egyensúlyának javítása okán egyre sürgetőbb feladattá vált az importtal való ésszerű takarékoskodás. A konvertibilis behozatalból származó termékeket, alkatrészeket, anyagokat, technológiákat igyekszünk hazaival, vagy más szocialista országban beszerezhető produktummal helyettesíteni. Segít az értékelemzés A Mohácsi Farostlemezgyárban értékelemzők tevékenysége nyomán tűnt ki, hogy a farostlemez a korábbinál kevesebb energiával is előállítható. Csak ennek köszönhetően évente 15 millió forinttal csökkenhet a gyár termelési költsége, ugyanakkor 5—6 millióval azáltal, hogy egyes importvegyszereket hazaival, illetve szocialista országból származóval helyettesítenek a technológiai folyamatban. A Győr- Sopron Megyei Állami Építőipari Vállalatnál a közelmúltban derült ki, hogy egyes import csomagolóanyagok helyett hazaiak is alkalmazhatók. Jövőre már 5 millió forintot takaríthat meg csupán e helyettesítés eredményeként a vállalat, ugyanannyit érő konvertibilis valutát pedig a népgazdaság. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár szintén értékelemzés során az importtal váló takarékoskodás több lehetőségét tárta fel. Korábban dolláron vett színezékeket, festékvegyszereket helyettesítenek hazaival, és szocialista országokban beszerezhetővel. Az importhelyettesítésből adódó költségcsökkentés és valutatakarékoskodás mértéke egyenként — e példákhoz hasonlóan — gyakran nem igazán számottevő, ám országos összesítésben több milliárd forintra rúg. Arról nem beszélve, hogy akad nem kevés példa a nagy összegű megtakarításra is. A Szolnoki Papírgyár tavaly befejeződött fejlesztése csupán ez év első négy hónapjában csaknem másfél ezer tonna úgynevezett mázolt papír import helyettesítését eredményezte. A könyvek és újságok alapanyagát korábban jobbára konvertibilis valutáért vásárolta az ország. Hasonló nagyságú megtakarítást ígér az Ipari Minisztérium egy kezdeményezése, amely eddig tőkés országokból behozott elektromotorok, illetve azok alkatrészeinek hazaival való helyettesítését szorgalmazza. Alapos mérlegelés A kezdeményezések további részletezése helyett elégedjünk meg annak megállapításával, hogy ma már az iparvállalatok vezetői és beosztott dolgozói — tervezők, technológusok, kereskedők — döntéseik előtt egyre gyakrabban és egyre alaposabban megvizsgálják, milyen lehetőségek mutatkoznak az importtal való takarékoskodásra. Nem kis részt ennek köszönhető, hogy Magyarország — szemben sok más országgal — megőrizte, sőt, javítja fizetőképességét. Hogy népgazdaságunk megítélése kedvező a világpiacon. Hogy olyan termékek, alkatrészek, nyersanyagok megvásárlására nyílik lehetőségünk, amelyek jelenleg csak tőkés országokban kaphatók. Még a külföldre utazó magyar turisták számára is előnyösek a mai törekvések, hiszen ha kevesebb devizát kell kiadni import cikkekre, több valuta marad a világot járó magyar állampolgárok számára is. Mónus Miklós Megkezdték a régi ferihegyi kifutópálya rekonstrukcióját A Betonútépítő Vállalat dolgozói a Ferihegyi repülőtér új forgalmi épületéhez kapcsolódó munkák befejezése után átvonultak az új építési területre: megkezdték a régi ferihegyi kifutópálya rekonstrukcióját. Teljesen felújítják a régi, 3060 méter hosszú pályát, átépítik a vízelvezető rendszert, korszerűsítik a fénytechnikai berendezéseket, a villamos- energia-ellátó rendszert, a gépek leszállítására szolgáló műszereket, a meteorológiai berendezéseket. A teljes beruházás egymiiliiárd 40 millió forintot igényel, ebből a vállalat mintegy inat-hétszázmiil- lió forint értékű munkát végez, a feladatok másik részére alvállalkozók kapnak megbízást, A rekonstrukció 1987 végére fejeződik be. A vállalat már megkezdte a betonpálya alapozásának előkészítését: összetörték a régi burkolatot — ez szolgál majd alaprétegként. Erre több réteget terítenek majd, a pályaszerkezet körülbelül 60—65 centiméter vastag lesz. A legfelső réteg, speciális bazaltbeton burkolat lesz, amely jól ellenáll az időjárás viszontagságainak. Az alapréteg még ebben az évben elkészül, jövőre, illetve az azt követő esztendőben kerül sor a betonburkolat felterítésére, valamint az egyéb munkák elvégzésére, így például a mintegy 25 kilométer hosszú kábel lefektetésére. Hulladékból alumíniumkohászati Együttműködési megállapodást kötött a Budapesti Vegyiművek és a Tiszamen- ti Vegyiművek a szuperfoszfát műtrágya gyártásaikor keletkező vegyi hulladék gazdaságos hasznosítására. A Budapesti Vegyiműveknél a szuperfoszfát melléktermékeként fluórtartalmú oldat keletkezik, amiből a fluort csak részben tudják kivonni, mielőtt az a csatornába kerülne. Ez az eljárás már nem felel meg a szigorúbbá vált környezetvédelmi előírásoknak, viszont a vállalat nem rendelkezik olyan technológiával, amelynek segítségével teljes egészében semlegesíthetnék az oldatban lévő fluort. A megfelelő eljárás bevezetése pedig akkora költségekkel járna, hogy a beruházás nem lenne gazdaságos. Ezért a Budapesti Vegyiművek partnert keresett, amely már rendelkezik a megfelelő technológiával a fluór kinyeréséhez és hasznosításához. A Tiszamenti Vegyiműveknél régóta ismerik és alkalmazzák ezt az eljárást, s ez a vállalat végzi el a hudapesti gyár hulladékának feldolgozását is. A Tiszamenti Vegyiművekben nemcsak semlegesíteni tudják ezt a környezetszeny- nyező anyagot, hanem abból igen keresett terméket, az alumíniumkohászatban használatos, úgynevezett krioilitot állítanak elő. A kriolit adagolásával csökkenteni lehet az olvadáspontot, s ezáltal az alumíniumkohászat energiaigényességét. A kereslet igen nagy e segédanyag iránt, s az igények jobb kielégítését teszi majd lehetővé, hogy a gyár több fluorhoz jut. A Budapesti Vegyiművek hulladékanyagának fogadásához bővítik a táróló és a feldolgozó kapacitást a Tiszamenti Vegyiműveknél. E munkálatokhoz már hozzáláttak, s várhatóan a jövő év második felétől a csatorna szennyezése helyett itt készül majd keresett termék a budapesti gyár hulladékából. Bálazsineget gyártó gépsor szerelését kezdték meg a Hiajdú-Bilhar Megyei TSZ- KER berettyóújfalui üzemében. Mintegy 50 millió forintos költséggel a hajdani gépállomás nagy lakatos sze- reldéjét alakították át és rendezik be erre a célra. Az év végére elkészülő üzemben óránként 280—300 kiló sodrott bálakötöző zsineg készül majd. A gabonabetakarítás és a szénakaszáías egyik régi gondját oldják meg vele. E munkákat ugyanis most már évek óta viszaté- rően akadályozza a bálazsi- neghdány. A nagy teljesítményű bálázók ugyanis nemegyszer éppen zsineg hiánya, vagy a kapható zsineg rossz minősége miatt állnak. Dombóváron, a kesztyűgyárban a kezdetektől, vagyis a gyáregység beindulásától fogva működik a bedolgozói rendszer. Ez azt jelenti, hogy a telep ötszáz dolgozójának több mint a fele otthonában végzi el a kesztyűk összeállítását, összevarrását. Döntő szerepük van tehát a gyár termelésében, a gazdaságosság nem kis mértékben rajtuk múlik. Nem érdektelen ezért feltenni azt a kérdést, hogy a munkavállalók számára mi az előnye és hátránya ennek a munkavállalási formának, hol a helyük a közösségen belül, egyáltalán hogy érzik magukat. Néhány adat: a bedolgozók közül százan kézi, ötvenen gépi varrást végeznek, harmincán pedig a befejező műveletekkel, béleléssel, fűzéssel foglalkoznak. Tizenöt- húsz fős telephelyek működnek Tamásiban és Ozorán, Sásdon közel negyvenöt asz- szonyt foglalkoztatnak. Érdekes megemlíteni, hogy a bedolgozói létszámból mindössze négyen-öten nyugdíjasok, ők is inkább a kézi varrást vállalják. — Kevesen jönnek vissza nyugdíjazás után — mondja Tóth Gyuláné művezető. — Amire odáig eljutnak, megfáradnak az emberek. A gyesen lévők sem jelentkeznek nagy számban, számukra a ledolgozott óraszám meghatározott, igaz. így is jóval ezer forint fölött kereshetnek. Normái alapján fizetnek. ez azt jelenti, hogy minden műveletnek külön bérskálája van. ‘Például bélelésnél, attól függően, hogy selyem, bunda, vagy más anyag kerül a kesztyűbe, exportra, vagy hazai piacra szállítják, más-más bérezési kategória szerint keresnek. A befejező műveleteknél pedig a szerint, hogy kézzel vagy géppel történik, 1,70 forinttól 2 forintig fietnek. A szemléletesség kedvéért még egy összevetést teszünk. Egy pár kesztyű gépivarrása 7,90-től 10 forintig, kézzel való elkészítése 23 forint 80-tól 27 forintig hoz a konyhára. Igaz, ez utóbbi több mint két órát vesz igénybe, különösen, ha kevesebb gyakorlattal végzik. — Sokat számít a kézügyesség — állítja a vezetőjük, Tóth Gyuláné —, de a legfontosabb a családi háttér. Nem mondom, lehet keresni, a régiek közül hatezer forint felett is hazavisznek, de gyorsan hozzáteszem, hogy nem nyolc órai munkában. Ilyenkor nincsen éjszaka, szabadnap és hétvége ... A jókedélyű, a gyárat otthonaként ismerő és szerető asszony rossz példákat is sorol. Főként az újak között fordul elő, hogy mindent beleadva, éjszaka is dolgoznak, éppen a szabad Időbeosztáson csúsznak el, és késői munkára kényszerülnek. Ennek pedig kimerülés, vagy rossz minőség a vége. Márpedig a követelmény magas, megegyezik a benti dolgozókéval. A Minisztertanács rendeleté alapján nemcsak fizetésükben élveznek egyenlő jogot a bedolgozók, éves szabadságuk is biztosított, az üdültetésben is igény szerint részesednek. Részt vesznek a közös rendezvényeken, nőnapon, nyugdíjas- és kismama találkozókon ... Mégis van különbség. Q A Dombó Pál utca bérházának első emeletén csöngetünk. Két testvér — Horváth Katalin és Erzsébet — él itt özvegy édesanyjával. Az első pillanat megilletődöttsége után kedvesen tessékenek beljebb. — Szerényen vagyunk még, tizenöt év után egy szobakonyhából költöztünk ide. Most pedig külön dolgozó- szobánk is van — mutat a kétszer három méteres parányi helyiségre az idősebb lány, Katalin. Kis asztalon varrótűk, félkész kesztyűk, cérnák, motringok jelzik a szoba rendeltetését. — A városi kertészettől 1972-ben egészségi okok miatt kellett eljönnöm — folytatja. — A gyárba nem akartam bemenni, mert a nagy zaj, és tudja, ahol sok a nő, ott sok a vita. Itthon is elvégzem, amit kell. — Ugyanabban az évben, decemberben váltottam én is, a városi bölcsődét hagytam ott — húzzuk ki a szót a szégyenlős Erzsikéből. — Igaz, néha összekülönbözünk mi is, ilyenkor jót hallgatunk ... — Milyen a napi beosztásuk? — Majdnem egyfolytában dolgozunk. Ahhoz, hogy 3500—4000 forintot megkeressük, naponta 12—13 órát kell az asztalnál ülni. Kézzel varrunk, de sajnos, ritka a drága exportkesztyű, amivel jól kereshetünk — folytatja a szóvivő Katalin. — Estére bizony már mindennek három körvonala van. — Voltak-e üdülni mostanában? — Nem tudunk elmenni, dolgozunk egész évben, meg- hát a mamit is gondozni kell. A gyárba is csak a termelési értekezletekre járunk be. Nekünk péntektől- péntekig tart a világ — akkor hozzuk az anyagot és visszük a kesztyűket. o ínycsiklandozó illatok vonzzák a látogatót a konyhába. Az érzékszervek „hívószavát” aztán megerősíti a háziasszony, Faragóné Nagy Erzsébet. A kétéves Balázs szégyenlősen bújik édesanyja ölébe, s egész idő alatt nem hajlandó szóba állni velünk. — Látják, nagyon anyás gyerek. Beteges volt, ezért is jöttem gyesre. Tavaly szeptember óta dolgozom be gépi varróként, napi négy órában. Kell a kiegészítő kereset a családnak, olykor 1500 forintig is sikerül eljutnom. — Mióta dolgozik a kesztyűgyárban? — 1968-ban álltam munkába és mint csoportvezető mentem gyesre. Sokáig üzemi KISZ-titkár voltam, szóval szerettem a közösségben élni és mozogni. Nehezen szoktam meg az otthoni elzártságot, aztán sikerült át- állnom a ház körüli munkára, lefoglalt a gyereknevelés. Nem volt könnyű szakmámhoz, a varráshoz sem visszaszokni, hiszen előtte középvezetői munkakörben dolgoztam, régen nem ültem gépnél. Most imár gyorsan megy, azaz menne... A gyerek miatt, sajnos, nem tudok folyamatosan dolgozni, délelőtt kezdem, aztán van, hogy este fejezem be. — Visszamegy a gyárba? — Jövőre óvodába viszem Balázst, de akkor sem megyek vissza. Ügy érzem jobb lesz így a gyereknek. Igaz, a férjem nem örül neki, mondja is mindig, hogy állandóan dolgozom. — Tartja a kapcsolatot a régi közösséggel? — Amikor férjhez mentem, jött a gyerek, szép lassan elmaradoztak a barátok. Most még ritkábban találkozunk. Tavaly télapóünnepélyen voltunk, a kismamatalálkozóra már nem tudtunk elmenni, mert délelőtt tartották. Idén talán alkalmasabb időpontra teszik. ♦ Mindenütt közbeszól valami. Családi okok, környezeti vagy személyes tényező készteti ezeket a lányokat asszonyokat, hogy bedolgozói munkát vállaljanak. A látszólagos könnyebbség, a szabadidő-beosztás sokszor nagyon is szigorú megkötött„Maraűok a gyes útin is a gyerek és a család érdekében” séget jelent. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András
