Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30. NÉPÚJSÁG 0 Vietnam Vietnami művészek nemzetközi sikerei A vietnami építészek, képzőművészek, filmesek, fotóművészek tavaly is jelentős sikereket értek el a különféle nemzetközi seregszemléken. Négy fiatal vietnami építész — köztük két nő — első díjat nyert Párizsban „A holnap lakása” címmel meghirdetett versenyen, amelyet az UNESCO támogatásával rendeztek meg. Tervrajzokkal gazdagon illusztrált tanulmányuk, melyet „Lakások egy Hanoi környéki virág- termesztő faluban” címmel nyújtottak be a bírálóibizottságnak, osztatlan sikert aratott. A fiatal tervezők munkája a gazdaságos, ugyanakkor a táji környezettel harmonizáló, esztétikus falusi otthonok változatos tervét mutatja be. „Építés, átépítés történelmi városokban” címen rendeztek nemzetközi versenyt Moszkvában a szocialista országok építőművészei számára. Ezen a pályázaton a vietnami építészek egy idősebb nemzedékhez tartozó csoportja ag ötödik díjat érdemelte ki. Nemcsak az építészek, a képzőművészek is elismerésre méltó eredményeket mutatnak fel. Az NDK-ban megrendezett VII. grafikai ver. senyen Tran Khanh Chuong fametszetei közül három érdemelt ki díjat. A „Sárkányok”, a „Gyümölcsöstál” és a „Játékfigurák” emlékezetes alkotások maradnak. A kitűnő vietnami reklámgrafikus, Tran Mai harmadik díjas lett a moszkvai Béke Plakátversenyen. Lidice rózsája díjjal jutalmazták a tavalyi Karlovy Vary-i filmfesztiválon a vietnami filmeseknek „A narancsszínű harang” című darabját. „A Dien Bien Phu-i győzelem” című vietnami dokumentumfilm az Olasz Filmszövetség elismerését vívta ki. Babérokat gyűjtöttek a fotósok is. ,)A szovjet nő” című képeslap versenyén a „Hazám” témában készült alkotásokkal hat díjat szereztek, köztük egy elsőt is. Az UNESCO ázsiai kulturális központjának Japánban megrendezett „Víz és élet” című versenyéről vietnamiak nem kevesebb, mint 11 díjat vittek haza. Az ezredfordulóra kétszer annyi áru és szolgáltatás Gyermekétkeztetés az NDK-ban Berlinben, az NDK fővárosában tavaly 64,5 millió, az egész országban 807,1 millió márkát, azaz majd ötmilliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak az iskolai étkeztetés támogatására. Csak Berlinben 123 619 adag ebédet tálalnak csekély térítés ellenében az általános iskolák diákjai számára, ami azt jelenti, hogy a főváros I—X. osztályos tanulóinak 85,9 százaléka menzán étkezik. Négy nagy konyhahálózat főz az iskolásoknak, tehát nem csupán a gyermekélelmezési vállalat, hanem a berlini nagy vendéglátóipari kombinátok, valamint gyári, hivatali, üzemi konyhák, sőt egész kicsi egységek, úgynevezett klubvendéglők ás. Máskülönben meg se tudnák oldani, hogy a diákok időben asztalhoz ülhessenek, az iskolákban ugyanis nincs mindenütt elegendő hely az étterem számára. Gondoljunk csak a régi, sok évtizeddel ezelőtt épült oktatási intézményekre. A német konyha sajátossága, hogy az ételek igen nagy többségéhez köretként főtt burgonyát adnak. Nos, a krumpli csak frissen elkészítve igazán ízletes. Éppen ezért tavaly már 37 berlini iskolában a helyszínen főzték az ebédhez a köretet: a mostani tanév elején további 63 oktatási intézményt láttak el főzőalkalmatosságokkal. Moszkvában közzétették a közszükségleti cikkeik termelésének fejlesztésére és a szolgáltatások körének bővítésére kidolgozott komplex programot. Ez a program 1986-tól kezdve a 2000. évig tartó időszakra vonatkozik. Egyben szerves részét képezi azoknak a fő irányvornal'ak- nak, amelyek az említett periódusban meghatározzák az ország gazdasági és társadalmi fejlődését. A program előirányzatai szerint az iparcikkek termelése 1990-ben 1985-höz viszonyítva legalább 1,3-szoro- sára, 2000-ben pedig 1,8—1,9- szeresére nő, a lakossági szolgáltatások volumene pedig az említett évszámok sorrendje szerint 1,3—1,4-szere- sére, illetve 2,1—2,3-szorosá- ra. A szovjet népgazdasági terveknek mindig az volt az alapvető céljuk, hogy az embereket, az emberek növekvő anyagi és kulturális igényeit szolgálják. Vonatkozik ez a jelen tervidőszakra és ez a célja a távlati terveknek is. A szakértők számításai szerint az elkövetkező tizenöt esztendő alatt az ország nemzeti jövedelme megduplázódik. A komplex programból világosan kitűnik, mire jut majd a nemzeti Vagyon eme óriási méretű növekedéséből. Négyötöde a fogyasztásra kerül, jelentősen megnövekszik a közszükségleti cikkek és szolgáltatások részaránya'. Az előirányzat szerint a 2000. esztendőre körülbelül a 'kétszeresére növekszik az új, minőségi áruk termelése, közöttük az újfajta szövetek, kötöttáruk, konfekciók és lábbelik .mennyisége. Gyorsított ütemben fejlődik a kul- túraikkek, a háztartási felszerelések, valamint az olyan tartós fogyasztási cikkek gyártása, mint a rádiókészülékek, televíziók, háztartási rádióelektronikai készülékek, hűtőgépek, mosógépek stb. gyártása. Emelkedik a műszaki színvonaluk, modernebb a formatervezés és biztonságosabb lesz az üzemeltetésük. Az autóipar már a következő ötéves tervben átáll a jobb műszaki paraméterekkel, az üzemelést megkönnyítő műszerekkel és kényelmi berendezésekkel felszerelt személygépkocsik gyártására, bővül a jobb üzemeltetésű motorkerékpárok és kerékpárok választéka. Az ország gazdasági és szociális fejlesztési tervei külön beruházási összegeket és anyagi tartalékokát biztosítanak majd ahhoz, hogy a fogyasztási cikkek termelésének fejlesztésére és a szolgáltatások fejlesztésére kidolgozott programban kitűzött feladatok megvalósuljanak. A program számol azzal is, hogy a szocialista országokkal- tovább bővülnek és mélyülnek a kapcsolatok a közszükségleti cikkek gyártásához és a szolgáltatások bővítéséhez szükséges nyersanyagok és berendezések kölcsönös szállítása terén. A „Hosszú élet” étterem Szezámmaggal kevert sült hangya A pekingi .Hosszú élet” étterem egyik leginkább ajánlott fogása a szezámmaggal kevert sült hangya. „Az orvosság étel, az étel orvosság” jelszót hirdető étterem vezetősége szerint az erősen reklámozott hangya- sült állítólag i-gen hasznos ízületi gyulladás ellen. „Egységünk abban különbözik a többi étteremtől — mondja az igazgató —, hogy nálunk minden egyes fogás tartalmaz gyógyszerelemeket, még a felszolgált ital és a cigaretta is.” Lu Te-hszin, az igazgató elismeri, hogy az üzlet egyelőre nem valami virágzó, mert sokan attól tartanak, hogy az itt felszolgált ételek keserűek, mint a legtöbb kínai gyógyszer. „Pedig mi — folytatja az igazgató — nem sok gyógyszert keverünk az ételekbe, de elegendő mennyiséget ahhoz, hogy az íz befolyásolása nélkül kedvező hatást fejtsen ki a szervezetben”. Az étteremben felszolgált hangya Kína északnyugati felében honos, szinte csillogó fekete. Kivételes gyógy- hatása miatt kedvelik. Olajban sütve és szezámmal keverve étkezés előtt szolgálják fel. Az étteremben borsos áron olyan ételeket szolgálnak fel a vendégeknek, amelyek a Kublaj kán alapította mongol dinasztia császárainak orvosi receptjei alapján készültek. Ezeket a recepteket nagyra becsülték a kínai császárok is, akiket el- borzasztott az öregség gondolata, és az örökkévalóságról álmodoztak. A „Hosszú élet” étteremben nem szolgálnak fel sertéshúst, amelyet pedig nagy mennyiségben fogyasztanak a kínaiak, ugyanis azt tartják felőle, hogy túlságosan zsíros. Általában szarvashússal helyettesítik, amely a vendéglő vezetője szerint különösen jó hatással van a vesék működésére, és erősíti az izomzatot. Egy fürjből készült ételkülönlegesség a tudőbajjal küszködök számára ajánlott. A tyúbhús állítólag a vérkeringést segíti elő, a rizs és árpa keverékéből készült fogás pedig a bőrszínt befolyásolja előnyösen. Az emberek egészségéért Viktor Kalntberz rigai sebészt korábbi páciensei varázsló doktornak nevezik. A szó szoros értelmében sok száz beteget állított talpra, akik közül sóikat már reménytelen állapotban lévőnek tartottak. A lettországi Traumatológiai és Ortopédiai Tudományos Kutató Intézetbe, amelyet Viktor Kalntoerz professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának levelező tagja vezet, súlyos sérülésekkel, a végtagok többszörös törésével érkeznek a betegek. Az ilyen sérülések gyógyításának hatékony eszközei a rigai sebész által feltalált, külső rögzítésű szerkezetek. Segítségükkel gyorsan és megbízhatóan helyre lehet állítani a megsérült anatómiai szerkezeteket, s a törött csontok szilánkjait egységes egésszé egyesíteni. A készülékek lehetővé teszik továbbá a veleszületett vagy szerzett vég- tagdeformáeiók kijavítását, például a csontátüftetés segítségével történő megnyújtásukat. Kátnberz professzor készülékeit sikeresen alkalmazzák a Szovjetunió klinikáin és külföldre is exportálják azokat. A tudósok és az orvosok négyévenként találkoznak a Rigában rendezett nemzetközi szemináriumokon. A traumatológusök nemrég lezajlott szemináriumán 20 ország szakemberei vettek részit. A műtétet Viktor Kalnberz professzor (balra) és Hall- dors Ballursson (Izlandi Köztársaság), a Reykjavik! Ortopédiai Klinika vezetője végzi II halai gyógyítható A klinikai halál állapotában lévő beteg sikeres újraélesztése manapság már nem hat a szenzáció erejével. Az ember annyit hall és olvas róla, hogy hajlamos rutineljárásnak tekinteni. S tulajdonképpen nem is jár nagyon messze az igazságtól. A reanimatológia önálló tudományággá vált, amely megtanulható és alkalmazható. Ám az újraélesztést végző számára minden egyes eset egyszeri, megrendítő és fölemelő, hisz nem kevesebbet tesz, mint életet ad vissza! Vlagyimir Nyegovszkij akadémikus, a moszkvai Általános Reanimációs Kutatóközpont igazgatója, a reanimatológia legnevesebb szovjet specialistája csaknem ötrven éve foglalkozik a klinikai halál kérdéseivel és az újraélesztés lehetőségeinek problémakörével. A profesz- szor az intézet felavatása alkalmával az APN tudósítójával beszélgetve mintegy így foglalta össze a tudományág történetét és jelenlegi helyzetét: — A reanimatológia viszonylag fiatal tudomány, bár gyökerei az ősidőkbe nyúlnak vissza, hisz amióta csak ember az ember, feszegeti az élet és halál titkát. Az egyházak tilalma ellenére is mindig akadtak vállalkozók, akik megpróbálkoztak a felélesztéssel, főként hirtelen halál és a szív megállása esetén. Orvosok már a XVI. században kísérleteztek a mesterséges lélegeztetéssel és a külső szívmasz- százzsal. Ösztönös és ötletszerű próbálkozásaik néha eredményesek voltak, ám többnyire kudarcba fulladtak, de végül is megalapoztak egy tudományágat. A tudományos kutatások a harmincas években kezdődtek. A Szovjetunióban e célból hozták létre azt a moszkvai laboratóriumot, amely a most megnyitott intézetünk elődje volt. S nöha voltak ránk maradt sokszázados tapasztalatok, a nulláról kellett indulnunk. Vizsgáltuk az életfunkciók hanyatlásának jellemzőit, kísérleteztünk a „haldokló” állatok gyógyításának módszereivel. Mindezt megfogalmaztuk, leírtuk, rendszereztük. Kutatásaink a második világháború idején felgyorsultak. A laboratóriumunkban kidolgozott eljárásokkal a frontsebészek tömegesen éleszthettek újra olyan embereket, akiknél a sebesülés és <a nagy vérveszteség következtében beállt a klinikai halál. Meggyőződhettünk róla, hogy a halál — sok esetben — orvosolható, éppen úgy, mint bármely más kóros állapot. Persze van egy feltétel: ha az életfontosságú szerveket nem érte irreverzibilis, visszafordíthatatlan sérülés. Minél többet tudtunk meg az élő szövetben lejátszódó folyamatokról, annál megalapozatlanabbnak látszott az ember véletlen halála. Számos tényező — például baleset, sokk, áramütés, érgörcs — okozhatja a szív és a lélegzés hirtelen leállását. Ám az időben történő beavatkozás a legtöbb ember életét megmenti. De hogy a kritikus pillanatban segíthessünk, mindenekelőtt arra kell válaszolnunk: mi a halál. Régebben a halál cáfolhatatlan bizonyítéka volt az utolsó lehelet, az utolsó szívdobbanás. A kísérletek igazolták, hogy a szív és a lélegzés megszűntével nem szakad meg villámcsapás- szerűen a szervezet élettevékenysége. Ez a „már nem élet, de még nem halál” állapot találóan a klinikai halál elnevezést kapta. A megmásíthatatlan biológiai halál — az agyhalál. Ennek beállta után — jelenlegi tudásunk szintjén — a reanimátor már tehetetlen. De azt tudjuk, hogy az agyhalál akkor következik be, amikor az agyszövetek visszafordíthatatlan károsodást szenvednek. A kutatások megállapították azt is, hogy a különböző szervek feléleszthetőségének az ideje eltérő. E tény ismerete a gyakorlati reanimálás szempontjából elengedhetetlenül fontos. Ma már tudjuk például, hogy a szív még több órával a halál beállta után is újraindítható! A reanimátor a leállás után harminc-negyven perccel, sőt egy óra múlva is helyreállíthatja a légzőközpont működését. Ám, amikor újraélesztésről beszélünk, soha nem az egyes funkciók, hanem az ember, mint teljes értékű személyiség helyreállítására gondolunk. Minden reanimációs eljárásnak egyetlen áthághatatlan gátja lehet csak — az agykéreg károsodása. Normális, átlagos körülmények között szövetei a vérkeringés megszakadását követő négy, legfeljebb hat perc múlva elhalnak, s nincs tovább ... Ezért nyilvánvaló, hogy kutatásaink között az első helyen állnak az agy életének meghosszabbítására szolgáló módszerek. Egyik percet a másik után hódítjuk el a haláltól! Egyik legnagyobb eredményünk az a felismerés, hogy az újraélesztendő beteg vérét feltétlenül meg kell tisztítani. A klinikai halál állapotában lévő beteg vérében ugyanis gyorsan elszaporodnak a mérgező anyagok. Jelenleg több olyan vértisztító módszer áll a re- animatológusok rendelkezésére, amelynek segítségével a vérveszteségből vagy az áramütéstől származó klinikai halál időtartamát 15, illetve 17 percre lőhet elnyújtani. Kísérletileg és klinikai- lag is igazoltuk, hogy az agysejtek élettartama lényegesen meghos zább í tíh ató a hipotermia — a lehűtés — alkalmazásával. Intézetünkben elsősorban reanimatológiával foglalkozunk, de nem kevésbé fontos feladatunknak tekintjük a klinikai halál állapotának megelőzését is. Erre azért van lehetőségünk, mert a Szovjetunióban már működik a széles körű reanimációs szolgálat. Egyébként részt veszünk a reanimációs orvosi eszközök kifejlesztésében és a reanimációs módszerek oktatásában is. Ma már a reanimációs módszereket minden orvosnak ismernie kell. Belgyógyásznak például szükség esetén egyszerűbb reanimációs műtéteket is tudnia kell elvégezni. E hatásos eljárások közkinccsé tétele is a mi feladatunk — zárta nyilatkozatát Vlagyimir Nyegovszkij akadémikus, a legnevesebb szovjet reanimatalógus. 1^i------------------------*~TMirmT—
