Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. november 2. e Képújság Csukotka. A bilibinói atomerőmű irányítópultjánál Szibériai emberek Több mint 30 nép és nem­zetiség él Szibériában és a Távol-Keleten. Történelmü­ket, életmódjukat, nemzeti­ségi kapcsolataikat a Szovjet Tudományos Akadémia szi­bériai tagozatának tudósai vizsgálják. Először az Amur völgyében kezdődtek kuta­tások néhány évtizeddel ez­előtt, Alekszej Okladnyikov akadémikus (1908—1981) ve­zetésével. Ma tanítványai folytatják ezt a munkát. Ta­nulmányozzák a többi között a Jakut-földön, az Altájban, Pilótaképzés Ázsia, Afrika és Latin- Ameriika 29 fejlődő országá­ból a polgári légi közlekedés vezetőd látogattak el a Szov­jetunióba, hogy megismer­kedjenek a főiskolák és a szakiskolák szerteágazó há- lózatával rendelkező szovjet légitársaság, az Aeroflot ok­tatási folyamatának a szer­vezeteivel. A vendégek jártak Lenin- grádban, a polgári repülő akadémián, ahol a pilótákat és a légiforgalmi szolgálat vezetőit képezik nemcsak a szovjet polgári légiflotta szá­I mára, hanem más, szocialis­ta és fejlődő országok légi- társaságai számára is. Itt töltik a gyakorló évüket az ENSZ-ösztöndíjasok is, aki­ket a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet (ICAO) vezényel az akadémiára. — A szovjet akadémián az oktatási program és a gya­korlati foglalkozások telje­sen megfelelnek a korszerű légiforgalmi szolgálat köve- _ telményeinek — állapította meg dr. Kebir Üld Szallem, Mauritánia polgári légiköz­lekedési ügyosztályának igaz­gatója, az akadémia volt nö­vendéke. — Hazám repülési szakembereinek több mint 90 százaléka a Szovjetunió­ban tanult, ahol — mint en­gem is —, nagy figyelemmel és érdeklődéssel vették kö­rül őket és a szakmai kép­zés igen magas színvonalát biztosították számukra. a Bajikál—Amur vasútvonal körzetében, Tuvában, Haka- sziban, a Szahali területen élő népeket. Az elmúlt évek­ben hatalmas anyagot gyűj­töttek össze. Egyedülálló te­lepülések maradványait tár­ták fel, korábban ismeretlen kéziratokra, kőtáblákra buk­kantak. A kutatások ered­ményeiről több monográfiát adtak ki. Szibéria erősen városiaso­dig Az értelmiség nagy ré­sze ma már városban lakik. Évről évre nő a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. Az olyan foglalkozá­sok, mint a vadászat, a rén­szarvastenyésztés, a halá­szat már kevésbé dominál­nak az őslakosság között. Az utóbbi évtizedekben Szibéria gyors iparosítása lehetővé tette az új munkahelyek számának növekedését, a munkalehetőségek bővülését. Az Uraitól a Csendes-óceá­nig húzódó hatalmas terüle­ten öt nagy közösség él: a burjátok, a jakutok, a tuvi- nok, a hakaszok és az altáji- ak. 26 etnikai közösség al­kotja Észak népességét. Szá­mukat tekintve kiemelked­nek közülük a nyenyecek, az evenkek és a hantik. Szibéria Iákéinak öt nyelvcsaládjfc közül legnagyobb a török és a mongol. E kis népek kap­csolataira a barátság, a köl­csönös tisztelet, a bizalom és együttműködés a jellemző. Nyugat-Sztbéria. Bentlakásos iskolában tanulnak a dol- gánok és nyichek Jakutföld. Az Ojmjakonszkij szovhoz rádiós pásztora Jakutföld. Az „Északi fény—I” úszó erőmű Egy halászkolhozban Szovjetunió KNDK Mongólia Világtérkép 1402-ből Egységes népgazdasági irányítási rendszer 1986. január 1-től a 12. öt­éves terv kezdetétől a szov­jet gazdaság jó néhány ága­zatát vonják be az egységes népgazdasági irányítási rend­szerbe, 1987-ben pedig már valamennyi iparágban — mintegy 45 ezer önálló üzem­ben — megteremtik a rend­szer bevezetésének feltétele­it. A kísérlet 1985 óta folyik, miután a gazdaságirányítás új módszereit mind a kuta­tók és a gazdasági vezetők, mind pedig a vállalati, üze­mi kollektívák széles köré­ben megvitatták. A cél a népgazdasági mechanizmus korszerűsítése, valamennyi szintjének átszervezése a ha­tékonyabb, ütőképesebb, ru­galmasabb gazdaság létreho­zása érdekében. A feladatot a fejlődés törvényei diktál­ják, hiszen a szovjet gazda­ság teljesítménye alaposan megnövekedett az utóbbi években. Például az ipari termékek gyártása elérte a világtermelés egyötödét. Ám ugyanakkor az irányítási módszerek a régiek marad­tak, nem követték a fejlő­dést. Mindezen túl a Szov­jetunió népgazdasága „mi­nőségi sorompóhoz” ért, ami­kor a túlnyomórészt exten- zív fejlesztésről az intenzív­re kell átállni. Az új mo­dellt természetesen előbb ki kellett próbálni, hiszen a kockázat több tízmilliárd ru­belt is jelenthet. Ezért hatá­roztak úgy, hogy az új sza­bályozási elveket fokozatosan vezetik be a gazdaságirányí­tásban. Hétszáz olyan vállalatot választottak ki, amely bizo­nyos értelemben a Szovjet­unió egész iparát reprezen­tálja. Ilyen vállalat a lenin- grádi Elektroszila, vagy a szverdlovszki Uralmas, amely már a harmincas években is a gyáróriások mintapéldánya volt. Az sem véletlen, hogy több gépgyár­tó üzem is a kísérlet úttörői közé került. A Szovjetunió gazdasági-társadalmi fejlesz­tése ugyanis elképzelhetetlen volna e vezető ágazat inten­zív fejlődése nélkül. Az első eredmények ked­vezőek. A termelés haté­konysága a 700 kiválasztott vállalatnál gyorsabban emel­kedett, mint azoknál, ame­lyek a régi elvek szerint üze­meltek. Jelenleg a kísérlet­ben részt vevő vállalatok száma mintegy hatezer. A biztató eredmények mel­lett fény derült néhány hiá­nyosságra is. Többek között kiderült, hogy a tervezési és pénzügyi önállóságot — no­ha éppen ez a törekvések egyik lényege — nem növel­ték eléggé. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági modellt menet közben is alakítani, változtatni kell. A gazdaság- irányítás további átszervezé­sére tett intézkedéseknek az az alapvető célja, hogy meg­gyorsítsák a Szovjetunió tu­dományos-technikai haladá­sát. Nem mindennapi kultúr­történeti relikviát őriznek a Koreai NDK-iban — az or­szág legrégebbi földrajzi térképét. Li Hoe koreai föld­rajztudós alkotását 1402-ből. A 171x164 centiméter mé­retű színes térkép Koreát, Kínát, Japánt, az európai és afrikai kontinenst ábrázolja. Jelzi a térkép a fővárosokat és minden ország nagy és kis városait. A folyók és tavak kék színűek, a tengerek, sós tavak pedig zöldek. A tér­kép alján 284 betűből álló Hátizsákkal beutazni Kí­nát, napi néhány dollárnak megfelelő összegért, elidőzni ott, ahol a madár se jár, akár autóstopéi eljutni Tibetbe: manapság már neim álom, hanem valóság a házukkal a hátukon” felkerekedő vi­lágjáró fiatalok számára is. Kína, amely évtizedekig szigorúan elzárkózott a kül­földiek elől, 1978-ban hirte­len szélesre tárta a kapukat a csoportos turizmus előtt, jelentős devizabevételt hozva ezzel az országnak. A kínai határok azonban még zárva maradtak a kispénzű, „csel­lengő” egyéni turisták előtt. E tekintetben csak nemrég történt változás. S manapság már lehetséges, hogy a háti­zsákos turisták Katmandut vagy Nepált is felkeressék. Gyakorlatilag Kínának nincs olyan sarka, ahova ne juthatna el az odalátogatni ákaró. feltéve, ha elég vál­lalkozó szellemű, megfelelő kitartással és jó fizikai álló- képességgel rendelkezik. szöveg található, amely el­magyarázza, hogyan készült. Említi a szöveg azt is, hogy Li Hoe már szerkesztett tér­képet, mégpedik Koreáról, amelyet TonggUknak, magya­rul: Keleti Országnak neve­zett. Az értékes emléket az Imdzsin honvédő háborúban (1592—1598) a japán hódítók elrabolták és csaknem 400 év után került ismét vissza Ko­reába, ahol ma is nagy becs­ben őrzik. Hivatalosan Kína egyes részeit, főleg határtérségeket, vagy Délnyugat-Kina bizo­nyos hegyvidéki körzeteit nem kereshetik fel külföl­diek. Valójában, mint egy Kínáit bejárt francia fiatal mesélte az AFP hírügynök­ség tudósítójának, a külföl­diek bármilyen messzire, még a haíártérségbe is elka­landozhatnak, sőt, a hadse­reg legtöbbször még szállást is felkínál nekik. „Két hó­napja már Tibet is elérhető az egyéni turisták számára” — mondja, utalva arra, hogy ők maguk (kínai származású barátnőjével) néhány fillérért egy kamionon jutottak el a félsivatagos .területen lévő Goiméból Lhaszába, Tibet fővárosába. A 2500 kilométeres, éjjel­nappal, megállás nélkül tartó utazás, olykor több mint öt­ezer méteres magasságban, mínusz tízfokos hőmérsék­leten, jelentős fizikai erő­próba volt. De bőven kárpó­tolta őket az egyedülálló él­mmm mmmmm Hátizsákkal Kínában Munkásfiatalok az egyetemeken Megnőtt az érdeklődés a továbbtanulás iránt a mon­gol fiatalok, különösképpen a dolgozó ifjúság körében. Az idén átlagosan három-négy­szeres volt a túljelentkezés a főiskolákon és az egyete­meken. A sikeres felvételi vizsgát tett pályázók között nagy számban képviseltetik magukat a munkásfiatalok. A mongol oktatási rend­szer tízéves általános alap­iskolai tanulmányokat tesz kötelezővé. Azok a fiatalok, akik a tízosztályos iskola el­végzése után szakmát tanul­nak, munka mellett esti ta­gozaton szerezhetnek közép­iskolai bizonyítványt. Jelenleg 20 ezer munkás- fiatal tanul esti tagozatos középiskolákban és készül az érettségire. Sokuknak azon­ban messze nem ez a vég­célja. Mint a legfrissebb számadatok is tanúsítják, az idén kilencezer — esti, illet­ve levelező tagozaton érett­ségizett — fiatal munkás kezdte meg felsőfokú tanul­mányait a mongol egyete­meken. mény, amiben akkor volt ré­szük, mikor a hajnal első óráiban lassan leereszkedtek a tibeti síkságra. Csupán egyvalamire pa­naszkodik: a csillagászati szállodaárakra. Ezek a kis­pénzű turisták számára elér­hetetlen luxusszállók gomba módra szaporodnak a kínai nagyvárosokban, ahol egy éj­szaka többe kerül, mint amennyit a hátizsákosok” egy hónap alatt az úton el­költenek. De emellett Kíná­ban most már mind több a kispénzű turisták számára el­fogadható olcsó közlekedési lehetőség és szálláshely is. ök, akik tudatosan kerülik a turistacsoportok által el- koptatott útirányokat, gyak­ran egy-fcét dollárért kínai hálótermekben tölthetik az éjszakát. A kisebb kínai te­lepüléseken pedig magánsze­mélyek által fenntartott fo­gadókban, vendégházakban szánhatnak meg. Igaz. megtalálni a megfe­lelő autóbuszt, vagy vonat­jegyet venni még olcsón sem mindig könnyű: a nyelvi akadályok csak növelik eze­ket a nehézségeket. Ennek ellenére az úton adódó prob­lémák nem sokban különböz­nek a más országokban ta­pasztaltaktól. Időről időre persze, előfor­dul, hogy a túlzottan kíván­csi turisták tiltott területre tévédnek, vagy azon kapják őket, hogy a szabadban töl­tik az éjszakát. Ezt Kínában sem veszik jónéven. A meg­felelő mentegetődzés meg­hallgatása után a szabály ál­talában az, hogy felszólítják az illetőt: a legközelebbi vo­nattal utazzék Pékingbe. Vé­gül is minden probléma el­rendeződik, csak türelem kell hozzá — vélekednek a Kínát megjárt fiatalok. A városoktól, a civilizá­ciótól távoli települése­ken a „hátizsákosok” gyak­ran az első idegenek, akik a vidékre érkeznék. S külö­nös meglepetést, olykor ria­dalmat keltenek, ha ráadásul szőke hajúak és kék szeműek, A gyerékek az elsők. akik körbe veszik a furcsa jöve­vényeket. ■■■■■■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom