Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

1985. november 20. TOLNA "\ A NÉPÚJSÁG Az Árpád-házi és uralksdák jelvényei ereklyéi Királynéi korona a XIII. század utolsó harmadából Tanulságos, szép kiállítá­son tárja elénik a Magyar Nemzeti Múzeum Árpád­házi uralkodóink jelvénye­it és ereklyéit. A kétterem- nyi anyag középpontjában a magyar korona ragyog. Körülötte a hozzá tartozó koronázási kellékek pom­páznak, mögöttük a Szent Jobb, amelyet most mutat be először e múzeum, to­vábbá I. László koponya- ereklyéjének tartója (hermá­ja), hogy csak a legismerteb­beket említsük. A koronát őrző ünnepi te­rem előcsarnokában valami­vel hétköznapibb anyag ta­lálható. Köznapibb annyi­ban, amennyiben tárgyai az állami élet mindennapjaihoz kapcsolódnak. Ebben a te­remben az uralkodói, kor­mányzati tevékenység fenn­maradt emlékei közül lát­ható néhány. A kiállítás ren­dezői — Fülep Ferenc és Kralovánszky Alán — nem arra törekedtek, hogy min­den e korszakból (895—1301) fennmaradt tárgyat, okleve­let, stb. kiállítsanak, hanem arra, hogy bemutassák az Árpád fejedelem véréből származó királyok uralkodói jelvényrendszerének fejlődé­sét, változásait, s ezt az erek­lyékkel is hangsúlyozzák. Talán vegyük mindjárt a számunkra legmindennapib­bat, a pénzt. Amikor I. (Szent) István király 1000- ben az új magyar királyság itt látható első ezüst déná- rait verette, új állami jel­vénynek minősült. Rajta volt latinul a pénzt kibocsátó uralkodó neve: István ki­rály. Salamon király (1063 —1074) ezüst dénárján már ott látható abroncskoronás arcképe. Ez a magyar pénz­verés első, képmással ellá­tott érméje. II. Endre (1205 —1235) pénzén tűnik fel elő­ször az Árpád-család sávos címere, III. Endre (1290— 1301) ezüst dénárján pedig a kettőskereszt. A kettőske­reszt úgy került bele az Ár­pád-ház címerébe, hogy a XI. század elején II. Bazü- leosz bizánci császár „Szent Kereszt” ereklyét küldött Budára, s az ereklye segítő erejében bízva bekerült az Árpád-háziak — később az állami — címerébe is. V. István (1270—1272) egyik pe­csétjének felirata szerint: a korona és a kereszt legyen a pecsét ereje. Hol vannak már ekkor, a XIII. században azok az idők, mikor az Európán vé- glgszáguldó s megrendelésre dúló pogány magyaroktól való félelmükben a litániá­ba iktatva imádkoztak: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Mert Magyarország nem csupán formálisan állt a keresztvíz alá, hanem buzgó katolikus­sá vált, s szinte sorozatban adta az egyháznak a magyar szenteket, összesen hetet (Margit, IV. Béla leánya, akiről a Nyulak-szigetét el­nevezték, csak e században jutott a szentek közösségé­be, addig Boldog volt.). Az itt bemutatott pecséte­ket — oklevélen függve vagy magányosan — a pénz­hez hasonlóan úgy váltogat­ták, hogy azok az uralkodói jelrendszer egy-egy fejlődé­si mozzanatát láttassák. Az oroszlán mint az Árpádok pogány időkből származó ősi uralkodói jelvénye a keresz­ténység felvétele után is megmaradt, s Imre király (1196—1204) 1202-ből szár­mazó aranypecsétjén szem­lélhető először. Az oroszlá­nok a nyolc vízszintes sáv­ra osztott címer vörös pólyá­ján állnak. Még hosszasan beszélhet­nénk e nagyszerű és fontos kiállítás tárgyairól, amelyek egyértelműen hirdetik euró­pai szellemi és anyagi mű­veltségünk ezeresztendős vol­tát. Ilyen például a budai mészkőből faragott, úgyne­vezett Szent István-szarko- fág (azért „úgynevezett”, mert még nincs bizonyítva, hogy Géza nagyfejedelem, Imre herceg vagy valóban Szent István részére készült-e), az európai ural­kodói jelvények főzött szo­katlan formájú, buzogány alakú, régi keleti hagyomá­nyokat folytató jogar, a pisz­kei vörös mészkőből készí­tett, XII. századi királyfej, amelyet a XI. században, Kalocsán emelt bazilika Szent László király kopo- nya-ereklyetartója romjainak feltárásakor ta­láltak. Ilyen a XIII. század­bein ezüstből megmunkált, aranyozott, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesített király­néi korona, amelyet 1838- ban találtak a Margit-szi- geten a domonkos apácák kolostorának a romjai kö­zött, ahonnan V. István 1272-ből való sírkövének két töredéke is előkerült. S Itt elakad a szó. A mostoha sors ránk sza­badította a törököt, s vállal­tuk a védőbástya szerepét, mégpedig tudatosan, amint ezt Balassi Bálint egyik nagyszerű versében énekel­te: „Oh én édes hazám, te jó Magyarország! Ki keresz­ténységnek viseled paizsát...” S még ezek után csoda, hogy van mit megmutatni múltunk értékeiből. A szám­talan Árpád-házbéli kirá­lyunk közül mindössze egyetlennek, III. Bélának és egyik feleségének, Antio­chiai Annának a sírja ma­radt ránk háborítatlanságá­ban. Láthatjuk a kiállításon a sírládákban talált halotti jelvényeket és a királyi há­zaspár sírládájának alsó mészkőlapját. 1848-ban buk­kantak rájuk Székesfehérvá­rott, a volt bazilika romjai alatt. Földi maradványaikat most a budavári Mátyás­templom őrzi. A sírládák fe­néklapján tökéletesen kive­hetők az öles termetű király és apró, törékeny királyné testének nyomai. Egyetlen Árpád-házi kirá­lyunk sírja maradt csak meg. Ä törökök mindent feldúl­tak, kifosztották, s a csonto­kat széthányták. Például a már említett Szent István szarkofág, mely Európába párját ritkító, kiemelkedő jelentőségű, s korai román művészetünk egyik legcso­dálatosabb alkotása, a törö­kök alatt ivóvályú volt. Tanulságos a kiállítás egyik tablója, amely feltün­teti, hova temetkeztek Ár­pád-házi királyaink. Na­gyobb részük nem ragasz­kodott Fehérvárhoz, hanem valamilyen neki kedves he­lyet (Pécs, Vác, Esztergom, Nagyvárad stb.) választott örök nyugvóhelyül. Sajnos, mindegyik török hódoltsági területre esett, tehát nyo­muk veszett. A kiállítás tehát sokkal többet ad az uralkodói jel­vények és ereklyék bemu­tatásánál. Azon túl, hogy pompás értékekben gyö­nyörködhetünk, elgondolkoz­tat, s erősíti nemzeti-törté­neti tudatunkat. Dr. Csonkaréti Károly FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Miként a magyar népgaz­daságnak, a SZIM Székesfe­hérvári Köszörűgépgyárának sem volt könnyű az idei esztendő, mégis sikerült az eddig eltelt időszakban túl­teljesíteni a tervet. Az eredmény elérését bi­zonytalanná tette az év ele­jén döcögő alapanyag-ellátás, elsősorban is a belföldi part­nerek részéről. A SZIM-ben azonban előre látták a ne­hézségeket, és nem vártak az utolsó pillanatig, hanem még időben sikerült partne­reikkel megállapodni, így lé­nyegében alapvetően nem volt veszélyben a folyamatos termelés. Sikeresnek ítélhető az idei esztendő, annál is in­kább, mert a gyárban termék­szerkezet-váltást valósítottak meg, ami zökkenőmentesen sikerült. Olyan magas mű­szaki színvonalú gépek gyár­tását kezdték meg, amelyek­nek eddig még nem volt ha­gyománya a gyárban. Az év első harmadában elkészítettek NSZK-kooperá- cióban 60 Traub esztergát, 70 köszörűgépet, 35 KU 250-04 jelzésű köszörűt, két URS 751-es körköszörűt, 18 opti­kai köszörűt, II számjegy- vezérlésű optikai köszörűt és négy számjegyvezérlésű kör­köszörűt. A járműfékek össz­értéke eléri a 340 millió fo­rintot. A gyár össztevékenységé- nek árbevétele 700 millió fo­rint körüli, ennek 75 száza­lékát belföldön értékesítet­ték, 25 százaléka pedig ex­portra került, de a szerszám­gépek 80 százalékát értéke­sítik külföldön. A szocialista országok mel­lett szállítanak a Német Szö­vetségi Köztársaságba, Olasz­országba, Indiába, Kanadába, de eljutnak termékeik Ju­goszláviába és Kínába is. PETŐFI NEPE Nemrégen még elképzelhe­tetlen volt, ma már valóság: állati hulladékból halhúst állítanak elő. Az eredmény egy lelkes szakembernek, Kollát Máriának, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajai Vízgazdálkodási Inté­zete adjunktusának a nevé­hez fűződik, aki három évvel ezelőtt fogott a kísérlethez. A Nagybaracskai Haladás Tsz-ben 15x30 méteres ta­vacskákat alakítottak ki, amelyekbe ponty- és harcsa­ivadékot helyeztek, megfele­lő arányban. Táplálásukra hígtrágyát és húshultadékot (tüdőt, májat, vért) használ­tak fel. A húst, a vért meg­főzték, és darált állapotban, etetőtálcában adagolták, he­ti három alkalommal. Ily módon kimagasló eredmé­nyeket értek el. A kísérletek tanúsága szerint 18 forintért állítottak elő il kilogramm harcsát, amelynek 160 forint a piaci ára. A hal gyorsan és jól hasznosítja a táplálékot, hiszen míg a hagyományos módszerrel három év alatt érték el a ponty piaci súlyát, most kétnyarasként ikerülhet a vásárlóhoz. S aki meg­kóstolta, állítja, hogy olyan jó ízű halat nem evett. A számítások szerint a hígtrágyák és a húshulladék hasznosítása révén hektáron­ként négy tonna hal állítha­tó elő. A termelőszövetkezet gesz­torságával megalakult Halte­nyésztő és Termelő Egysze­rű Gazdasági Társaság 210 hektáros halastavat építtetett Nagybaracskán. A társaság tagja a MOHOSZ, a Rémi Dózsa és a Nagybaracskai Ha lad ász Tsz. Nagy remé­nyeket fűzünk a hali vadék- és ihalhústermelés új formá­jához, hiszen ha nagyobb te­rületen is megvalósítható lesz, több és talán olcsóbb halhúshoz jut a megye, az ország. A piackutatás a kí­sérletek eredményességével egy Időben megkezdődött. A termelőszövetkezet Baján boltot nyit, s már több hely­ségben Is árusítják a baracs­kai tórendszerben megter­melt halat. Dunántúli napló A 400 000 tonna szén ki­termeléséért rendkívüli erő­feszítést tesznek a komlói Zobá’k-aknán. 1200 fizikai dolgozó négymillió, a 110 műszaki félmillió forint cél­prémiumot kap tervteljesí­tés esetén. A soron kívüli intézkedésre azért került sor, mert nem készült el az idei újabb fej­téshez- a gépi biztosítás és a gépi jövesztés. Nincs a he­lyén a III. szinti 16/1-as te­lepben az MVD—160-as biz­tosító berendezés, valamint az ÉS A maróhenger. Egy 150 milliós műszaki beruházás még nem fejeződött be. Ez lenne a Mecseki Szénbányák történetében a második olyan telep, ahol Dowty pajzsokkal biztosítanak. A fejtést azért október derekán megnyitot­ták, de a bányászás hagyo­mányos módon folyik. — A korszerű berendezé­sek segítségével naponta 860 tonna szenet termelhettünk volna ki — mondja Muhel Illés aknavezető. — Pillanat­nyilag be kell érnünk kézi jövesztéssel, a 600 tonnás teljesítménnyel. December 1-re még egy fejtést építenek ki ugyancsak a III. szinten, de hagyomá­nyos módon, ahová az akna más munkaterületéről négy vágathajtó csapatot irányí­tanak át. Zobákon nagyon bíznak a 18 vállalati gazdasági mun­kaközösség további vállalá­saiban. A gmk-k októberben a szabadnapokon 6500 tonna szenet bányásztak ki. Ahhoz, hogy a terv teljesüljön, még 62 000 tonna szenet kell ki­termelnie a zobáki kollektí­vának. Somogyi Néplap Rendelet írja elő, Jiogy a személyi és 'magántulajdon­ban levő földterületek ellen­őrzésére hány mezőőrt alkal­mazhatnak a tanácsok. Ka­posváron az utóbbi években megnövekedett a zártkertek területe, s a két idős mező­őr képtelen már ellátni fel­adatát. Tizenöt éve ötszáz és ezer négyszögöles területeket par­celláztak, a megnövekedett igények miatt manapság egyre több az apró, nyolc­száz négyzetmétert alig meg­haladó zártkert. Kis parcel­lákat ad a tanács, és a már magánkézben levő nagyobb telkeket is megosztják a tu­lajdonosok. Sokasodnak a kerítések, elválasztva egy­mástól a területeket, átte­kinthetetlen szövevénybe rendezve a zártkerteket. Egyszerűen lehetetlen ilyen hatalmas területet napon­ként bejárni. Pedig fontos a munkájuk, feladataik közé tartozik a vagyonvédelem és az állampolgári érdekek biz­tosítása. ök ellenőrzik azt is, hogy vajon a tulajdonosok arra használják-e a földe­ket, amire azokat kijelölték. Felügyelnek a tanács keze­lésében levő erdőkre, s ami­óta az amerikai szövőlepke elleni védekezés is tanácsi feladattá vált, feladatuk a kártevőfigyelő szolgálat is. Májusban pedig ugyancsak megszaporodnak a tenniva­lók, olyankor a földhivatal­lal együtt végzik a határ- szemléket. Tovább növekszik a zártkertek területe is, a töröcskei részen már eddig is 600 új parcella van, s még az idén további 250-et oszt a tanács. Indokolt tehát, hogy több mezőőrt alkalmazhas­sunk a feladatok ellátására. Több bejelentés érkezett a lakosságtól is, hogy a jelen­leg alkalmazott két mezőőr nem tudja kellő színvonalon ellátni a teendőket. Szüksé­ges tehát, hogy minden két­száz hektár mezőgazdasági rendeltetésű földingatlan őr­zését egy-egy mezőőr gond­jára bízni. Ezért úgy döntött a Kaposvári Városi Tanács V. B., hogy további három mezőőr felvételét engedélye­zi. Jönnek az ünnepek Az év végi ünepekre már hetekkel előbb megkezdődik a felkészülés. A Képzőművészeti Kiadó termékeinek többsége — mű­vészeti albumok, poszterek, 1986. évi művészeti naptárak, gyermekjátékok, képesköny­vek — szintén kedves aján­dékok lehetnek. A karácsonyi és újévi ké­pes levelezőlapok beszerzése is ünnepek előtti feladat. A Képzőművészeti Kiadó a ke­reskedelem minden igényét időben kielégítette. Már hó­napokkal előbb az elosztókba került 24 millió darab kará­csonyi üdvözlőlap, mintegy 150 féle változatban. Továbbra is vásárolható 19 féle témával az olcsó, ofszetnyomású színes kará­csonyi lap, melyekből 936 ezer darab került az árusítóhe­lyekre. A legkeresettebb szí­nes karácsonyi lapokból 50 féle kapható, összesen 14 millió példányban. Ezek fele idén először kerül forgalom­ba. Újdonság a 2 forintos bélyegnyomással is ellátott — színes grafikai ünnepi lap, melyből 25 féle készült két és fél millió példányban. Ezek a kiadó mintaboltjaiban és a postahivatalokban vásárol­hatók. Az elmúlt években többen keresték a borítékos, hajto­gatott ünnepi kártyákat. Ezt figyelembevéve, számos új témával, mintegy 225 ezer darab borítékos karácsonyi üdvözlőkártya vásárolható az árusítóhelyeken. A karácsonyi ünnepek előtt különösen keresettek a sok­féle virágmotívummal nyo­mott ajándékkísérő kártyák. Újdonságként kerül forga­lomba a sokféle palackcso­magoló tasak, melyekkel gyorsan, esztétiusan csoma­golhatok az ajándékozásra szánt különböző italok. Az újévi színes képesla­pokból 2 400 000 darab lesz kapható 43 féle témával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom