Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

2 rtÉPÜJSÁG 1985. november 19. A népek eredményeket várnak a találkozótól (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim! Megköszönöm önnek, el­nök úr, az irányunkban el­hangzott jóindulatú szava­kat. A szavak, amint én ér- telmezen, tükrözik azokat a kapcsolatokat, amelyek or­szágaink és népeink között kialakultak, örülünk, hogy Genfben vagyunk. Évszáza­dok során az Önök nagy­szerű városa számos alka­lommal kínált vendégszere­tetet a felvilágosodás, a ha­ladás és a szabadság harco­sai számára. Napjainkra Genf számos nemzetközi fó­rum, számos nemzetközi ese­mény színhelye lett. Svájc fejlődését, nemzet­közi helyzetének alakulását nagymértékben befolyásolja az állandó semlegesség stá­tusa, amelyet Svájc válasz­tott. A Szovjetunió tiszte­letben tartotta és fogja tar­tani ezt a státust. Genf ezúttal, Svájc kor­mányának szíves hozzájáru­lásával, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői ta­lálkozójának színhelye lesz. Ezen a találkozón meg kell vitatni olyan fontos kérdé­seket, amelyeknek eldönté­sétől nagymértékben függ majd a nemzetközi helyzet alakulása, mindenekelőtt azt a kérdést, mit lehet tenni azért, hogy véget érjen az egész világot sújtó fegyver­kezési hajsza, hogy ez a haj­sza ne terjedjen át új kö­zegre, hogy elháruljon az emberiség feje felől az atomháború veszélye, hogy biztosítva legyen a béke és a népek további gyümölcsö­ző együttműködése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok népei, a világ többi országának népei pozitív eredményeket vár­nak a genfi találkozótól. Biztosíthatom önöket, hogy a magunk részéről ennek a fontos találkozónak éppen ilyen kimenetelére fogunk törekedni. Még egyszer kö­szönetét mondok önnek, El­nök úr a szívélyes fogadta­tásért. A repülőtéri üdvözlés után Mihail Gorbacsov és kísé­rete szállására hajtatott. Genf az elmúlt napokban igen vegyesen készült a ked­den kezdődő szovjet—ame­rikai csúcstalálkozóra. A roppant szervezőmunkára és a komoly előkészületekre ár­nyat vetett számos szovjet­ellenes tüntetés, amelyet a többi között afgán ellenfor­radalmi csoportok rendez­tek, majd amikor a tünte­téseket betiltották, a szov­jetellenes megnyilvánulások súlypontja átkerült előkelő szállodák konferenciatermei­be, ahol — nyilván ameri­kai megrendelésre — az em­beri jogok kérdése, vala­mint Nicaragua, Kambodzsa, Etiópia, Angola, továbbá is­mét csak Afganisztán volt a fő téma. A helyi sajtó a ko­molyabb, igényesebb kom­mentárok, a jóindulatú re­ménykedést tolmácsoló írá­sok mellett teret engedett ezeknek a megnyilatkozá­soknak is. A hivatalos svájci ható­ságok kitüntető figyelmes­séggel veszik körül a világ- politikai eseményt. Kurt Furgler elnök hétfőn dél­után külön-külön hivatalá­ban is fogadta az SZKP KB főtitkárát és az Egyesült Ál­lamok elnökét. Maga a csúcstalálkozó ma délelőtt tíz órakor kezdődik a Fleur d’Eau villában, amely az amerikai fél hiva­talos szállása. Délután ismét ugyanez a villa lesz a talál­kozó színhelye, majd szerdán a szovjet ENSZ-misszió épü­letében folytatódik Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megbeszélése. Nyilatkozatok a találkozó előestéjén Georgij Arbatov, aki a Szovjetunió egyik szóvivője Genfben, egy hétfői — az ABC amerikai televíziós há­lózatnak adott — nyilatkoza­tában leszögezte: a hadásza­ti fegyverek csökkentésének megvalósítása elválaszthatat­lan az űrfegyverkezés meg­akadályozásától. „El kell dönteni, mit akar az Egye­sült Államok: űrfegyverke­zést, s ezzel együtt a hadá­szati fegyverek kérdésének megoldatlanul maradását, vagy leszerelést. Ez utóbbi megvalósíthatatlan, ha nem tiltják el az űrfegyverkezést” — mondotta. Egy másik nyi­latkozatában, amelyet az NBC televízió közvetített hétfőn, a vezető szovjet szak­értő megismételte: a genfi csúcstalálkozón feltétlenül előre kell lépni a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alakításában, eredményeket kell elérni a leszerelés kérdésében is. Utalva arra, hogy Weinber­ger amerikai hadügyminisz­ter a genfi tárgyalás küszö­bén Reagan elnököt arra szó­lította fel, hogy a leszerelési kérdésekben ne adjon sem­miféle „engedményt” sem a Szovjetuniónak, Arbatov ki­jelentette: ha Reagan elnök valóban új kezdetet akar a két ország kapcsolataiban, akkor tanácsadóinak hagyni­uk kell, hogy az elnök való­ban megkísérelje ezt. A Szovjetunió javaslatai­ról Arbatov kijelentette, Mi­hail Gorbacsov „nem jött üres kézzel” Genfbe, s a csúcstalálkozón új elképzelé­seket is elő kíván terjeszte­ni. Ezeket azonban a vezető szovjet szakértő nem részle­tezte. * George Shultz amerikai külügyminiszter egy hétfői televíziós nyilatkozatában azt mondotta, hogy Reagan és Gorbacsov találkozóján megvitatják a csúcstalálko­zók rendszeressé tételének lehetőségét, ez azonban az eredményektől függ. Shultz, aki ezúttal is kizárta a Genf­ben lehetséges megállapodá­sok sorából a nagyobb lesze­relési egyezményeket, vitat­ta azokat a jelentéseket is, amelyek szerint Washington hajlandó lesz az űrfegyver­kezés témájáról tárgyalni a további csúcstalálkozókon, és azt javasolja majd, hogy a kérdés megvitatását tűz­zék a következő ilyen leg­magasabb szintű eszmecsere napirendjére. * Robert McFarlane, Reagan nemzetbiztonsági tanácsadó­ja ugyancsak nyilatkozott hétfőn amerikai televíziós riportereknek. A Weinber- ger-levél körül kirobbant vi­tákra utalva azt mondotta, hogy az amerikai kormány­zat álláspontja egységes a fennálló szerződések, ezen belül a hadászati fegyverek számát korlátozó SALT—1 szerződés megítélését illető­en, s ezt az álláspontot a hadügyminiszter is támogat­ja. MoFarlane n.em szólt ar­ról, hajlandó lenne-e az amerikai kormányzat kötele­zettséget vállalni az év vé­gén lejáró szerződés érvé­nyének további egy évre tör­ténő meghosszabbítására. * Az NBC televízió közben Géniből jólértesült forrá­sokra hivatkozva azt jelen­tette, hogy Reagan és Wein­berger álláspontja valójában nem tér el egymástól, s az elnök nem kívánta felaján­lani Genfben a SALT—1 ér­vényének meghosszabbítását, sőt nem kíván kötelezettsé­get vállalni erre akkor sem, ha szovjet részről tennének ilyen javaslatot. Az amerikai kormányzatot így nem a benne foglalt tartalom miatt érintette kellemetlenül a le­vél kiszivárogtatása, hanem azért, mert azt a csúcstalál­kozó elé időzítették. A biztonsággal nincs baj Genfben évente kétmillió külföldi fordul meg, de rendőrt alig látni. Ezúttal azonban, a szokatlanul korai fagyban a város szinte ostromállapotot sugall. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó miatt mintegy 10 ezer idegen tartózkodik itt. Versox, a tóparti városka, ahol Ronald Reagan lakik, rendőri és katonai őrizet alatt áll, az onnan Genfbe ve­zető több kilométeres autóútat ugyancsak szigorúan védik. A Béke sugárútja, az ENSZ-palota szomszédságában, ahol a Szovjetunió képviselete és egyúttal Mihail Gorbacsov szálláshelye van, ugyancsak szigorúan őrzött. A biztosítás pálmáját azonban a város szélén, a közvetlenül a francia határon lévő repülőtér viszi el, amelyet szögesdróttal vet­tek körül, és a betonon harckocsikat vonultattak fel. Igaz, a genfi tóparti sétányon is vannak rejtett légvédelmi lövegek, és a svájci sajtó szerint az igazán hatékony elhá­rító fegyverek természetesen nem láthatók ... A kétezer, egyébként a német—svájci kantonokból fel­vonultatott katona, alkiket többszáz rendőr kiegészítésével vezényeltek a francia-svájc központjába, fegyelmezetten topog a fagyos utcákon, talán azzal a hátsó gondolattal, hogy az esemény, amelynek sikere erősíti országuk te­kintélyét, bevételeit is növelheti. A találkozó biztosítása vagy egymillió dollárjába kerül a svájci hatóságoknak — ám feltehetően az összeg többszöröse folyik be azoktól, akiknek a csúcstalálkozó itt ad munkát, köztük a több­ezer újságírótól. Az utóbbiak között költekezésben az amerikaiak vezetnek: a nagy tévétársaságok is többmillió dollárt hagynak majd itt. Jóllehet, a világ érdeklődése óriási — aligha lehet ezt elmondani a genfi utca emberéről. A város 160 ezer lako­sának 36 százaléka külföldi, ehhez jön még a milliónyi további látogató. A genfi polgár örül az idegenek pénzé­nek, de az idegenektől viszolyog. Sok helybeli szeretné, ha az ENSZ 20 ezer alkalmazottja nem növelné a lakás­ínséget, és nem verné fel az árakat. Am senki sem bánja, hogy ugyanezek a tisztviselők évi összesen egymilliárd franknyi bérük javarészét itt költik el. Persze, az itteni polgárok tudatában vannak annak, hogy a csúcstalálkozó eredménye érinti még a semleges Svájcot is. Az egyébként hűvösen tartózkodó kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy biztosítsa a sikeres szer­vezést, valamennyi közreműködő zavartalan munkáját. S e körül remélhetőleg a következő napokban sem lesz baj ... PANORÁMA BUDAPEST A pénzügyminiszter Deák Andreát kinevezte az Álla­mi Biztosító vezérigazgató­jává. * Szabó Magda, a Tiszán­túli Református Egyházke­rületnek az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával a közelmúltban megválasztott főgondnoka, hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke előtt esküt tett a Ma­gyar Népköztársaság Alkot­mányára. MADRID Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke — Gregorio Peces Barba Martineznek, a spanyol képviselőház elnöké­nek meghívására — hétfőn, parlamenti küldöttség élén ötnapos, hivatalos látogatás­ra Spanyolországba utazott. Madridban a repülőtéren Leopoldo Torres, a képvise­lőház első elnökhelyettese fo­gadta. HANOI Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök a közeli na­pokban Vietnamba látogat — jelentették be hétfőn Hanoi­ban. SZÓFIA A bolgár közoktatási mi­nisztérium rendeletet hozott, mely szerint az iskolások számára tilos a dohányzás és az alkoholfogyasztás, az arcfestés és az ékszerek vi­seleté. A 8-tól a 12. osztá­lyig a tanulók számára — iskolán kívül is — kötele­ző az iskolai formaruha vi­seleté. A 18. életévét még be nem töltött tanulóifjú­ság nyilvános helyen egye­dül nem tartózkodhat. Nyá­ron 22.00, más évszakok­ban 21.00 órán túl. PHNOMPEN Az ázsiai buddhista béke- konferencia küldöttsége lá­togatást tett Kambodzsában — jelentette az SPK phnom- peni hírügynökség. A legbe­folyásosabb ázsiai egyház békebizottságának küldöttsé­gében laoszi, tibeti, thaiföl­di, Srí Lanka-i, bangladesi és vietnami papok vesznek részt. LONDON Hétfőn brit—francia csúcs- találkozót tartottak London­ban. A megbeszélésen na­gyobbrészt a két ország kö­zött megépítendő csatorna- alagút, vagy híd ötletéről volt szó, melyről azonban csak jövőre döntenek. Mai kommentárunk Politikai pótcselekvés A címben szereplő kifejezés jobbára lélektani kategória, ha valakik valamely okból nem képesek igazán komoly tevékenységre, feszültségüket úgynevezett „pótcselekvé­sek” segítségével igyekeznek levezetni. Miniden párhu­zam kockázatos, de a múlt hét végén Dublin és London között aláírt, igencsak fura .megállapodás fogadtatása ar­ról győzi meg a megfigyelőt, hogy ez az aktus a po­litikai pótcselekvés tipikus esetének tekinthető. Az egyezmény lényege első olvasásra nem hangzik rosszul. Arról van szó, hogy „észak-ír kérdésekben szük­séges döntések előtt intézményesítik az Egyesült Király­ság (vagyis Anglia) és az ír Köztársaság képviselői kö­zött folytatandó politikái tanácskozásokat”. Ennyii. De hát mi ezzel a baj? — kérdezhetné a gyanút­lan érdeklődő. Hiszen ha egyszer bonyolult történelmi Okokból olyan sajátos helyzet alakult ki a zöld szigeten (vagyis Írországban), hogy déli része független katolikus respublika lett, északi része viszont a protestáns Nagy- Britannia része maradt, akkor mi abban a rossz, ha az ír és az angol főváros konzultál egymással az északi résszel, az úgynevezett Ulsterrel kapcsolatos döntések­ről? A kérdés a logikai szabályok szerint jogos. Csakhogy olyan dilemmáról van szó, amelynek fejleményeiben im­már hosszú évszázadok óta nem a józan ráció, .hanem a folyton izzó, bármelyik percben robbanással fenyegető indulat uralkodik. A jelent megérteni csak a történelem ismeretében lehet. Az „ír kérdés” természetesen csak ak­kor és azzal kezdődött, amikor Anglia leigázta a szom­szédos sziget népét. Századunk húszas éveinek elején egy nagy felkelés nyomán szakadt ki az ír Köztársaság — de akkorra a sziget északi, ulsteri részén már betelepült protestánsak alkották a lakosság töbségét, és a katoliku­sok kisebbségben .maradtak. Mindmáig ez az arány teszi — nyugodtan kimondhat­juk — megoldhatatlanná az ulsteri kérdést, és ez az oka a mostani- megállapodást követő viharnak. Ian Paisley lelkész protestáns szélsőségesei azért beszélnek árulás­ról, mert Dublint egyáltalán bevonják az ügybe, a kato­likusok pedig — éppen akkora haraggal — azért, mert a katolikus Ír Köztársaság szóba áll, sőt megállapodást ír alá „a londoni zsarnokkal”. A kibékíthetetlen ellentétek némileg azt is magyarázzák: miért éppen a zöld sziget a terrorizmus ősihazája. Etnikai és vallási arányok, évszázados sérelmek tesz­nek kilátástalanná minden igazi rendezést. E megálla­podás és az igazi egyezmény között pontosan az a kü­lönbség, mint a pótcselekvés és az igazi cselekvés között. Harmat Endre Megkezdődött a KGST V. B. ülése Hétfőn Moszkvában meg­kezdte munkáját a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa Végrehajtó Bizottságá­nak 117. ülése. Az ülés na­pirendjén annak kérdései szerepelnek, hogyan fejleszt­hető a tagországok együtt­működése a tudomány és a technika legfontosabb terü­letein. E kérdések szorosan fűződnek a KGST-tagorszá- gok felsőszintű gazdasági ér­tekezletén meghozott dönté­sek végrehajtásához. Az ülésen a tagállamok küldöttségeit miniszterelnök­helyettesek, állandó KGST- képviselők vezetik, a ma­gyar küldöttséget Marjai Jó­zsef. A KGST VB legutóbbi, 116. ülését 1985. szeptember 24—26-án tartották meg Moszkvában. Akkor a tag­államok gazdásági és tudo­mányos-műszaki szervezetei közötti közvetlen kapcsola­tokról, ezek helyzetéről, le­hetőségeiről és távlatairól ta­nácskoztak, s különösen nagy figyelmet fordítottak a kooperáció kérdéseire. Az 1973-as diákfelkelés évfordulóján több mint százezren tüntettek a görög főváros­ban az amerikai nagykövetség épülete előtt (Telefotó) Tüntetés Athénban

Next

/
Oldalképek
Tartalom