Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 211. szám ARA: 1,80 Ft 1985. november 19., kedd GABONÁT VETNEK A GYEP HELYERE (3. old.) FIATALOK MEZŐGAZDASÁGI VETÉLKEDŐJE (5. old.) GYERMEKORVOSI RENDELŐ ÉPÜL DUNAFÖLDVÁRON (3. old.) TÉVÉNAPLÓ (4. old.) Munkamegosztás Első pillantásra meghökkentő dolgot tapasztalt egyik megyei pártbizottságunk munkatársa a megye közismert iparvállalatánál, közelebbről az ottani nagyüzemi pártbizottság — még közelebbről a végrehajtó bizottság — munkájában. Hivatalos volt a nagyüzemi vb soron következő, a féléves programban is előirányzott ülésére; tiszte szerint illett is részt vennie, de egyébként is érdekelték a napirenden szereplő témák. Ám, ahogy közeledett az időpont, úgy kezdett türelmetlenkedni: a szokástól eltérően nem érkezett meg hozzá az ülés „anyaga”. Pedig máskor, korábban ennél a vállalati pártbizottságnál hasonló alkalommal igazán gondosak és pontosak voltak az elvtársak. Most semmi. S mikor az ülés előtti utolsó napon sem érkezett meg a küldemény, telefonon felhívta az üzemi pártbizottságot: megtartják-e a terv szerinti időpontban az értekezletet, nem halasztják-e el? Megtudta, hogy az ülés nem marad el. S afelől is megnyugtatták, hogy az anyag nem kallódott el útközben: el sem küldték, ezért nem kaphatta meg. Emberünk (mármint a megyei pártbizottság munkatársa) nem nagyon nyugodott meg ettől. Szóval, semmi kétség, nem készült el időre az „anyag”, majd az ülés kezdete előtt fogják kiosztani. Másnap reggel azonban, a helyszínen még jobban meg kellett lepődnie. A titkár elvtárs közölte vele, hogy a mai ülés két napirendi témáját írásos előterjesztések nélkül fogják megtárgyalni. Először a vállalati exportterv időarányos teljesítésének (azazhogy, sajna, nem maradéktalan teljesítésének) helyzete, másodjára pedig a pártépítési, a párttaggá nevelő és tagfelvételi munka évközi áttekintése került terítékre. Az előbbiről meghívott vendégként a vezér- igazgató adott rövid tájékoztatást, elemezve az elmaradás belső és kooperációs okait, és a külpiaci értékesítés roppant nehézségeit, egyszersmind megjelölve az év hátralévő részében a mérleg javításának lehetőségeit, a legsürgősebb tennivalókat. A második napirendi pont előadója a pártbizottság titkára volt. A két — merőben már tartalmú és jellegű — előterjesztés sok tekintetben mégis hasonlított egymásra. Mindkettő szóbeli volt; mindkettő tömör; s ami a fő: mindkettőnél az lehetett a kívülálló benyomása, hogy a résztvevők által tudott, jól ismert tényeket és összefüggéseket taglalt, mégis vitára serkentő, „provokatív” megvilágításban. S valóban, mindkét téma vitája-tárgyalása is nagyjából azonos módon zajlott le. Először mindegyikhez afféle „minireferátumok” hangzottak el, de kivétel nélkül minden vb-tag szájából: ki, melyik üzemrészben járt, nézett körül e tárgyban, kikkel beszélt, milyen tényekre, okokra, összefüggésekre jött rá e közben, s milyen végső következtetés kristályosodott ki benne. A valódi vita pedig csak ezután kezdődött: újra meg újra szót kért egyik is, másik is, sőt, olykor már a parlamentáris formák megtartására is figyelmeztetni kellett őket, olyannyira belemelegedtek. Végül mindkét napirendi pont lezárása is hasonlóképpen történt: a titkár elvtárs a vélemények ütköztetéséből leszűrt, ámbár testületi állásfoglalást rögzített papírra, szinte mondatról mondatra együtt fogalmazva a többiekkel, s találva így meg a legpontosabb és legcélratörőbb kifejezéseket. Egy dióhéjban való összefoglalását a helyzet kollektív értékelésének, csupán emlékeztetőül. Meg egy néhány pontos, jegyzőkönyvbe foglalt határozatot. Amely a többi között a végrehajtó bizottság minden tagjának kötelességévé tette, hogy visszatérve ugyanoda, ahonnan a tapasztalatait gyűjtötte, vigye vissza magával a közös állásfoglalást, a „kollektív bölcsességet”, s minél több emberrel beszélgetve (hogy ne mondjuk: „agitálva”) gondoskodjék annak széles körű megismertetéséről, és ami a fő: végrehajtásáról. A hangsúly példánkban nem is az írásbeliség minimálisra korlátozásán van. Hanem, mint talán kitetszett belőle, azon. ami ezt ldhetővé tette. Amit a pártbizottság titkára így fogalmazott meg: „megdolgoztatni” az elvtársakat, kollektív munkára késztetni a testület tagjait. Hogy az állásfoglalás közös szellemi erőfeszítés eredménye legyen. Nem kevés pártszervezetnél és pártalapszervezetnél kísért régóta változatlanul vagy újra felbukkanva, a pártmunka egyik gyermekbetegsége, az úgynevezett „titkár-centrikusság”. Hogy tudniillik minden munkát ő akar elvégezni, vagy a többiek őrá testálják. Kivált, ahol ő —, de csak ő —, függetlenített, a többiek társadalmi munkások. Ilyen helyen kimondatlanul is azt gondolják: ő kap érte fizetést, hát csinálja. De alapszervezeteknél sem megy ritkaságszámba, hogy a vezetőség tagjai közül névleg van ugyan mindenkinek valami „reszortja”, de azt gyakran csak formálisnak tekintik, konkrét tartalom és tennivaló nélkül. Napjainkban jelentékeny változások színtere életünk szinte minden szférája — a gazdaság, a társadalom, a kultúra — a szocialista fejlődés gyakorta bonyolult körülmények és feltételek közepette tör utat magának. Érthető és bíztató, hogy sok helyütt a pártszervek is igyekeznek megkeresni és megtalálni a ma követelményeinek leginkább megfelelő munkamódszereket. Természetesen nincs egyöntetű recept, de van közös nevező ezekben a törekvésekben. Nevezetesen az, amit szervezeti szabályzatunk kötelességül ír elő, hogy tudniillik minden kommunista cselekvőén vegyen részt a politikai életben; és amit a XIII. kongresszus határozata így fogalmaz meg: „A párt belső életének, munkastílusának fejlesztése elsőrendű feladat. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, vissza kell szorítani és fel kell számolni a hivatali felfogást és stílust, a formalizmust”. KONCZ ISTVÁN Az SZKP főtitkára Genfbe érkezett A népek eredményeket várnak a találkozótól Gorbacsov és Reagan ma kezdi tárgyalásait Kurt Furgler svájci elnök (háttal) köszönti a szovjet vezetőt és feleségét a svájci repülőtéren. (Telefotó) A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozóra hétfőn elutazott Moszkvából Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsovot hivatalos személyek csoportja kíséri a kétnapos találkozóra: Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Georgij Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese, Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, A. N. Jakovlev, az SZKP KB propagandaosztályának vezetője, Leonyid Zamjatyin, a Központi Bizottság nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője és A. M. Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója. Hétfő délben, kevéssel 12 óra előtt ért földet Genf Cointrin repülőterén az Aeroflot IL—62M négyhajtóműves különrepülőgépe, amely a kedden kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozó szovjet főszereplőjét, Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát és kíséretének tagjait hozta. Mihail Gorbacsovot, feleségét és kíséretét a repülőtéren Kurt Furgler, a svájci államszövetség elnöke üdvözölte a szövetségi tanács és az egész svájci nép nevében. Az a tény — mondotta —, hogy a csúcstalálkozóra Svájcban kerül sor, megtiszteltetés, egyben kötelesség is Svájc számára, a bizalom jele az ország hagyományos semlegessége iránt, „őszintén óhajtjuk, hogy hozzájáruljunk a népek és országok közötti teljes, kölcsönös megértéshez” — jelentette ki a svájci államfő. Emlékeztetett a „genfi szellem” születésének körülményeire, a négy nagyhatalom 1955-ös csúcs- találkozójára, és azt a reményét tolmácsolta, hogy ez a jó hagyomány fogja kísérni a mostani csúcstalálkozót is. A szovjet nép második világháborús áldozatvállalását méltatva a biztonsági kérdésekben tanúsítandó éberség fontosságát hangoztatta. Kurt Furgler beszédében kitért arra is, hogy Vlagyimir Iljics Lenin 1914—1917 között Svájcban élt, hogy nagy orosz, illetve szovjet írók, költők, zeneszerzők fordultak meg az országban, és svájci tudósok, építészek is segítettek a kulturális kapcsolatok elmélyítésében. „Minden gondolatunk Önnel és Reagan elnökkel lesz fontos küldetésük teljesítése során” — zárta üdvözlő beszédét a svájci államszövetség elnöke. Ezután Mihail Gorbacsov lépett a mikrofon elő, és a következőket mondotta: (Folytatás a 2. oldalon.) Plenáris ülések a kulturális fórumon Hétfőtől az európai kulturális fórum ismét plenáris üléseken folytatja munkáját azzal a céllal, hogy megvonja az eszmecserék mérlegét, és összegezze a tanácskozás eredményeit. Ezen a héten kell elvégezni annak a több mint kétszáz különféle javaslatnak az értékelését is, amelyeket a küldöttségek, illetve a munkabizottságok tevékenységében résztvevő kulturális személyiségek terjesztettek elő. Drexler Gábor, a magyar küldöttség szóvivője az MTI munkatársának kérdésére válaszolva elmondta, hogy a feldolgozásra váró nagyszámú javaslat között egy sor -ésszerű és megvalósítható elgondolás szerepel, amelyek teljes körű egyetértésre tarthatnak számot. Vannak azonban olyan, hivatalosan benyújtott kezdeményezések is, amelyek nem veszik kellően figyelembe az együttműködés alapjának, a kölcsönösségnek elvét, vagy a tanácskozás mandátumán kívül eső kérdéseket érintenek, ezért nem esélyesek az elfogadásra. A résztvevők többségének véleménye szerint a fő figyelmet azoknak az együttműködési javaslatoknak a megvizsgálására kell összpontosítani, amelyek konszenzusra tarthatnak igényt. Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban hagyományosan fontos szerepet töltenek be a semleges és el nem kötelezett államok az álláspontok közelítésében és a megegyezések kimunkálásában. Örömmel tapasztaljuk, hogy küldöttségeik Budapesten is készek aktívan közreműködni annak érdekében, hogy a kulturális fórum konstruktív eredményekkel záruljon. Továbbképzés Tengelicen Főhivatású népművelők tanácskozása talános elnökhelyettese tartott előadást megyénk gazdaságáról és a VII. ötéves tervben várható fejlesztésekről. Mondhatni, hogy az öt nap előadásai és -konzultációi erre az előadásra épülnek, illetve kötődnek hozzá, hiszen a kultúra fejlesztési lehetőségeit a gazdaság helyzete határozza meg. Így a következő előadás ,;nem is lehetett” más, minit a Gazdaság és kultúra, amiről Magyar Bálint közgazdász, a Szövet- kezetkútató Intézet munkatársa beszélt. Sorolhatnánk a többi előadást is, melyek mind szigorú rendben kapcsolódnak egymáshoz, s a népművelők munkáját segítik, de fogalmazhatunk úgy is, hogy az előadók és a tanfolyam hallgatói napi kapcsolatát támogatják. Az öt nap alatt több olyan szabadidős programra is sort kerítenék — egyebek között számítástechnikai bemutatóra — mely ugyancsak segítségül szolgálhat ,a közművelődésben dolgozóknak a művelődési otthoni munkájukban. Pénteken, a tanfolyam zárónapján Péti Imre, -a megyei pártbizottság titkára Fő politikai kérdések a XIII. párt- kongresszus határozatainak tükrében címmel tart előadást. A megyei tanács művelődési osztálya és a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ ismét megrendezte a főhivatású népművelők hagyományos — kétévenként sorra kerülő — továbbképzését, mely tegnap kezdődött és péntekig tart Tengelicen, a megyei tanács oktatási és továbbképzési intézetében. A résztvevők létszáma hatvan körül van, de néhány kiemelkedő programra száz szakembert várnák a rendezők. Tegnap délelőtt Riibling Ferenc, a megyei tanács álRibling Ferenc előadását hallgatják a népművelők
