Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-14 / 241. szám
19X5. október 14. t«ÉPÜJSÁG 3 Kapcsolatunk az európai kultúrával írta: Köpeczi Béla művelődési miniszter A madridi találkozó záró- dokumentumának határozata szerint Budapesten rendezzük az Európai Kulturális Fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, végső fokon a béke megőrzését szolgálja, hanem annak tudatosítását is, hogy az idegen kultúrák megismerése minden ország érdeke. Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tudatosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kapcsolatokat tartson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, amelyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jellemezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocialista országok irodalmának és művészetének hazai megismertetésében mutatkozott. Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak szépirodalma, zene- és képzőművészete folyamatosan jelen legyen Magyarországon. A hatvanas évektől kezdve megismerhettük a nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjesztésére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutattak be a magyar közönségnek. A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelménye. Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kormányközi kulturális egyezmények, kulturális vegyesbizottságok, intézményközi megállapodások és műszaki-tudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 tőkés országgal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 tőkés állammal kormányközi munkatervvel egyenértékű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egyetemi és főiskolai ösztöndíjasokat küldünk és fogadunk, konferenciákat és szimpóziumokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk. Számos európai nagyvárosban rendszeresen sor kerül egy-egy magyar kulturális hétre, amikor kiállításokkal, filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel szerepelhetünk a külföldi közönség előtt. Különösen sok kiállítást rendezhetünk külföldön. Igen élénk az érdeklődés a magyar zenepedagógia és a kortárs magyar zeneművészet iránt; Magyarország pedig különösen a XX. századi külföldi zeneszerzők műveinek előadásában vállal úttörő szerepet. Előadó- művészeink is sokat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk” jóval meg is haladja a „behozatalt”. Kulturális és tudományos kül- kapcsolataink fejlődésének fontos része a tanulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a Nyugatra utazók száma megduplázódott. A felszabadulás óta minden száz, Magyarországon megjelent könyvből 19 fordítás, s ezzel a világstatisztikában igen előkelő helyen szereplünk. Magyar szépirodalmi műveket elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb számban — az angol és francia nyelvterületen a magyar szépirodalmat alig népszerűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országokban számos filmünket játsszák, a tőkés országokban viszont — az évi 70—80 nálunk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek át magyar filmet kereskedelmi forgalmazásra. Megközelítő viszonosságról leginkább a zeneművészet területén beszélhetünk nyugati vonatkozásban is. Ezek a példák azt mutatják, hogy bizonyos területeken a kiegyenlített cserekapcsolatok a szocialista országokkal alakulták ki, a nyugati kultúrának Magyarország elsősorban befogadója. Az európai tőkés országokkal ugyan sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és vi- szonzatlanbk. Leginkább Ausztriával és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani: az utóbbi esetében csaknem 20 testvérváros, barátság hetek, társadalomtudományi együttműködés, különféle szimpóziumok és nyelvtanfolyamok jelzik a máshol még kiaknázatlan lehetőségeket. Kulturális külkapcsolata- ink fontos területe a magyarság nyelvének és művelődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országában, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik magyar nyelv és más hungarológiai tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungarológiai központok épülnek ki: eddig Berlinben, Bécsben, Párizsban és Rómában működik ilyen egyetemi centrum. Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének központjai Berlinben, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiában és Varsóban. 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket, ahol eddig megközelítően 25 ezer hallgató fordult meg mintegy 40 országból. A szocialista országokból legtöbben az NDK-ból, a tőkés országokból pedig a Német Szövetségi Köztársaságból jöttek. Reméljük, hogy a Kulturális Fórum Európa-szerte felhívja a figyelmet a magyar kultúra, a magyar művészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szolgálhatja a kulturális nyitottság és nemzetköziség követelményét, és jelentős állomás lehet a helsinki úton. Vizsgálják a többgyermekes családok helyzetét Az ország irríinedn megyéjében megkezdték a több- gyermekes családok társadalmi, demográfiai helyzetének vizsgálatát. A Népesség- tudományi Kutatóintézet egészáégügyi védőnők közreműködésével, mintegy 3500 három- és többgyermekes család életkörülményei, sorsa. problémái iránt érdeklődik. Tájékozódnak: mennyi a családok ihavi fizetése, van-e más rendszeres jövedelmük, részesülnek-e különféle juttatásokban. Különösen azt szeretnék tudni: mennyivel költenek többet élelemre, ruházkodásra, a mindennapi szükségletek kielégítésére, mint a kiscsalá- dok. JUt-e pénzük üdülésre, szórakozásra, megtakarítanak-e, s ha igen, mennyi pénztt, megfelelőnek vélik-e anyagi ellátottságukat. A kérdések között szerepel: mikor jutottak első ízben lakáshoz, a helyi szerviek. munkaadóik segítették- e lakásproblémáik megoldását, részesülték-e a nagycsaládokat megillető gondoskodásban. Felmérik, hogy gyermekeik otthon, bölcsődében, óvodában nevelkednék-e. az iskolás korúak tanulnak-e, s Választ kér továbbá az intézet arra, hogy különbözik-e az egy-két, valamint a három- lés a többgyermekes családok helyzete, a társadalmi megbecsülés, a családi légkör, az életszínvonal, a gyermekek egyéniségének fejlődése jövője szempontjából; voltak-e konfliktusaik a munkahelyen vagy a lakóhelyen gyermekeik miatt. Az első ilyen jellegű vizsgálat október végén fejeződik be. A válaszokat számítógéppel összegzik majd a 'kutatók, s a vizsgálatban részt vévők véleményét értékelve képet alkothatnak a többi nagycsalád helyzetéről, problémáiról is. Adatokat szolgáltatnak a szociálpolitikai szervéknek, amelyek hivatottak elősegíteni a családok, mindenekelőtt a több- gyermekesek megfelelő támogatását, és szorgalmazhatnak további szociálpolitikai, illetve népesedéspolitikai intézkedésekét. Szeminárium a kooperációról Szombaton befejeződött Balatonszéplakon a belföldi és nemzetközi kooperációkkal foglalkozó első országos szeminárium. A Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében több mint 300 mérnök és közgazdász részvételével összegezték az eddigi tapasztalatokat, és szóltak azokról a jelenségekről, amelyek gátolják a különböző együttműködési formák kialakulását. Egyetértettek abban, hogy a gazdasági kooperációk segítik a műszaki színvonal növelését, a versenyképes áruk előállítását. Az elbben rejlő lehetőségeket azonban még csak kismértékben használjuk ki. A kooperációk bővítését több tényező is hátráltatja. Ezek „ellenszeréként” ajánlásokban foglalták ösz- sze a legfontosabb tennivalókat. Szükségesnek tartják az engedélyezési eljárások egyszerűsítését, az adminisztratív előírások kötöttségeinek feloldását. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy 1987-ben a Gépipari Tudományos Egyesület megrendezi a hazai és külföldi vállalatok kooperációjával foglalkozó konferenciát, amelyen kiemelt 'témaként szerepel majd a kooperációs termékek minősége. Szellemi műhelyeink A Béri Balogh Megyei Múzeum A múlt legyen a jövendőé, ismereti forrása pedig hasznos akarat, vallotta a szekszárdi múzeum alapító igazgatója, 'aki amellett, hogy út. törő jellegű ásatásainak eredményeit európai léptékű munkáiban tette közkinccsé, mesterlegények számára vasárnapi iskolát nyitott. Az ő szellemi és erkölcsi örökségével sáfárkodni nemcsak megtisztelő, hanem nagyon is felelősségteljes feladat — vallják a múzeum munkatársai —, hiszen Wo- sinsky Mór egy személyben volt „tudományos műhely” és „közművelődési intézmény”. * Amikor a múzeum tudományos munkájáról beszélgettünk dr. Vadas Ferenc igazgatóval, már akkor éreztem, hogy a cikk megírása — nem panaszképpen mondom — meglehetősen nagy gondot okoz. Ugyanis a szerteágazó kutatási munka minden (fontos) része nem férhet bele — terjedelmi korlátok miatt. S mégis, hogy érintsünk minden területet, nem bocsátkozunk a részletekbe. S máris kezdjük a régészeti kutatásokkal, melyek a múzeum szervezésében folynak a mórá- gyi Tűzkődombon (ősrégészeti), Szakszárdon a Bogyiszlói úton (népvándorlás kori) és a pécs—szekszárdi út deltájában álló Sió-híd mellett (hódoltság kori), valamint a 15. század elején épült ozorai várkastélyban — az utóbbi az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen. A feltárások tudományos feldolgozására az interdis- ciplinaritás, a több tudományág oldaláról történő megközelítés jellemző. „Az ilyen jellegű műhelymunka új a számunkra, de az a szakmában is” — jelentette ki dr. Rosner Gyula örömmel, hiszen így az eredmények születésére nagyobb az esély, s a munka „belterjessége” már a múlté. Következzék mindezek bizonyítékául néhány példa. A dr. Zalai-Gaál István által a mórágyi neolitikus (újkőkori) temetőben feltárt csontvázakat a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen dr. Lengyel Imre professzor analizálja az általa kifejlesztett módszerrel. Az antropológiai meghatározásokat dr. Zoffmann Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Múzeum antropológusa végzi; az ál- latcsontokat Bakonyi Sándor akadémikus, aroheozoo. lógus vizsgálja. — A különböző tudományágak együttműködése eredményeként a korábbiaknál jobb lehetőség nyílik az újkőkori élelemtermelő népesség gazdasági, társadalmi és életviszonyáin'ák feltárására, hiszen a vizsgálatok központjában nem a holt anyag: kő, csont és kerámia, hanem a természet és az ember kapcsolata áll — magyarázza a múzeum igazgatója, majd a több megyére is kiterjedő neolitikus ku. tatásokról esik szó. A Bogyiszlói úton — dr. Rosner Gyula ásatása — a Kárpát-medence eddig ismert egyetlen akkori kerámiaközpontja működött. Cserépanyagán a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktorában izotópos viszgálatokat folytatnak azzal a céllal, hogy megtudjuk a Szekszár. don égetett avar kerámia milyen távolságokra jutott el a kora középkor kereskedelmi útvonalain. A múzeum néprajzkutatóinak — dr. Gémes Balázsnak és Gémes Balázsnénak gyűjtő, és kutatómunkája a tájházakiban ölt testet. Ezen túlmenően elmélyült kutatás folyik a népi orvoslás és a viselettörténet tárgykörében is. Vadas Ferenc: Faddi dohány című tárgykörmonográfiája az adott téma nyelvészeti és néprajzi feldolgozásának, a régészeknél említett többoldalú megközelítésének is jó példája, csakúgy, minit A nagykónyi nyelvjárás, Szabó József kitűnő nyelvjárási monográfiája, mely 1986-ban jelenik meg a múzeum kiadásában. Az újkortörténeti kutatások tengelyében a nemesi életmód válsága (dr. Glósz József), a dualizmus kora (dr. Gaál Zsuzsanna) és a felszabadulás utáni agrár- politika (Viliimmé dr. Kápol. nás Mária) vizsgálata áll. Kutatási eredményeik különböző periodikákban kaptak nyilvánosságot, Gaál Zsuzsanna és V. Kápolnás Mária egy-egy nagyobb terjedelmű tanulmánya önálló kiadványként is megjelent. A történészek munkája most Szakadat község hódoltság utáni történetének feltárására összpontosul. A község múltját a második világháború utáni népességcserék idejéig vizsgálják azért, hogy a hajdani iskolában jövőre kutatásokkal megalapozott helytörténeti gyűjteményt alakíthassanak ki. — A művészettörténetnek 1981-ig nem volt gazdája a múzeumban. Szentes András ötödik éve foglalkozik a képzőművészettel. Ez idő alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett a szekszárdi képtár kialakításában és a képzőművészeti értékmentésben. A kutatásban két kérdéscsoportra koncentrál: a szecesszióra és a megye szakrális értékeinek feltárására — mondja dr. Vadas Ferenc jogos örömmel. Az irodalomtörténeti műhelymunka eredményei a múzeum kiadásában az utóbbi három évben megjelent hat szép kiadványban, valamint a szekszárdi Babits és Dr. Vadas Ferenc büszkén mutatja az 1982-es Puszták népe — puszták világa kiállításra restaurált kandelábert a simontornyai Illyés-múze- um tárgyiasult emlékanyagában válnak érzékelhetővé és hozzáférhetővé. Az utóbbi két intézménnyel szinte egy- csapásra vált „nagyhatalommá” Tolna megye az irodalmi muzeológiában, s a műhelymunkát tükröző kiadványokban is több van annál, amit a közönség a múzeumoktól az írókultusz-ápolásban általában elvár. Kovács Sándor Iván írja a Népszabadság augusztus 13-i számában: „A szekszárdiak becsülettel megtették a magukét: irodalomtörténeti fontosságú dokumentummal vallottak a Puszták népe írója és a maguk szülőföld- szeretetéről.” Értékítéletének hitelét erősíti, hogy a tízezres példányszámban megjelenő irodalmi kiadványok — anélkül, hogy könyvárusi forgalomba kerülnének — néhány év alatt elfogynak. Még valamit a publikációkról: az utóbbi három évben több kiadvány hagyta el a nyomdát, mint a korábbi harminc évben. Ezek a könyvek a műhelymunka eredményeit az országhatáron túlra is elviszik, de eljutnak oda azok élő szóban is: dr. Zalai-Gaál István 1983-ban Ausztriában, 1984-ben Csehszlovákiában számolt be nemzetközi tanácskozáson kutatási eredményeiről; dr. Gaál Attila meg most érkezett meg Isztambulból, ahol turkológiái kongresszuson ismertette a szekszárd-pa- lánki török kis erőd feltárását. Májusban 10 ország ősrégészei jöttek Szekszárdra, hogy az i. e. IV. évezred szo- ciálarcheológiájáról tanácskozzanak. (A 90 esztendős Tolna megyei intézménynek ez volt az első nemzetközi rendezvénye.) A jövőről csak annyit, hogy készül a régészeti topográfia, előmunkálatait V. Péterfi Zsuzsanna 1982 óta végzi, és hogy az 1986-os Liszt-évre emlékkiállítással és kiadvánnyal is készülnek. A kiállítás helye a régi megyeháza két emeleti terme, a kiadványban pedig 43 eddig ismeretlen Liszt-levelet és -dokumentumot adnak ki, a városi tanácsai közösen. A Vendei-Mohay Lajosné által gyűjtött anyag — amellett, hogy a művelődéstörténetet és a Liszt-életművet is új adatokkal gazdagítja — a zeneköltő hazafias érzéseinek és Szekszárd iránti sze- retetének is kifejezést ad. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Néhány az irodalmi kiadványok közül KAPFINGER ANDRÁS
