Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

1985. október 12. IníÉPÜJSÁG 11 Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Remekművek a Thyssen-Bornemisza gyűjteményből Albrecht Dürer: A 12 éves Jézus az írástudók között Hans Heinrich Thyssen— Bornemisza gyűjteménye a világ egyik legnagyobb ma­gángyűjteménye. Nagyobb részét hagyományosan a bá­ró luganói (Svájc) villájában kisebb részét újonnan vásá­rolt angliai kastélyában (Daylesíord House — Glou­cestershire) őrzik. A gyűjteményt először 1930. ban mutatták be a nagykö­zönségnek Münchenben, a Neue Pinakothekban. Azóta a világ legkülönbözőbb pont­jain szerepeltek darabjai: a régi gyűjteményiből egy vá. logatás 1979—81-ben bejárta az Egyesült Államokat, 1982. ben Párizsban, 1983—84-ben Leningrádban, Moszkvában és Kijevben mutattak be egy-egy együttest. A modern gyűjtemény az utóbbi évek­ben Ausztráliában és Ame­rikában szereplt. A Thyssen család a múlt század végén, Németország ipari nagyhatalommá válása idején emelkedett fel. Au­gust Thyssen, az első nagy­iparos alapította meg a gyűjteményt. Nagyobb rész­ben másolatokat vásárolt, de hat eredeti Rodin-szobra is volt. A család a századfordulón került kapcsolatba Magyar- országgal. Heinrich Thyssen londoni egyetemi tanulmá­nyai végeztével Magyaror­szágon telepedett le. Fele­ségül vette Bornemisza Mar. gitot, majd apósa adoptálta. Így Heinrich Thyssen-Bor­nemisza az Osztrák—Magyar Monarchia bárója lett. 1919. ig a rohonci Bornemisza- kastélyban éltek. Ekkor Hol­landiában, majd 1932-ben Luganóba költözött a család. A műtárgyak gyűjtése mindkettőjüknek egyaránt szenvedélye. Az apát elsősor. ban a régi művészet érdekel­te. Piero della Francesca: Guidobaldo da Montefeltro arcképe Kiemelkedően gazdag a régi német és németalföldi gyűjtemény. Leghíresebb da­rabjai közül Jan van Eyck (1390—1441) Angyali üdvöz­letét és Dürer (1471—1528) Jézus az írástudók között cí­mű képét mutatják be Bu­dapesten. A mintegy 40 régi német portré közül Mattheus Swarznak, a XVI. század je­les német pénzügyi szakem­berének arcképe szerepel a válogatásban Christop Am- bergertől (1500—1562.) Az itáliai gyűjteményből a koraiak közül Fra Angelico (1387—1455) Trónoló Mádon, nája és Piero della Frances­ca (1415—1492) Guidobaldo da Montefeltro portréja, a későbbiek közül Veronese (1528—1588), Pontorno (1494 —1556) művei érdemelnek különös figyelmet. A spa­nyol festészetet Zurbaran (1598—1664) Szent Casildá- ja képviseli. A műkereskedelem mai ál. talános irányával szemben, amely műtárgyak tömegét szálítja Európából Ameriká­ba, Thyssen báró világhírű darabokat vásárolt vissza Európa számára. Ezek közül való Jacques Daret (1403— 1464) Jézus születését ábrá­zoló képe, amely a kiállítás egyik fő darabja. Hans Friedrich Thyssen- Bornemisza a gyűjteményt a XIX. és XX. századi mű­vészet kiemelkedő alkotásai, val gazdagította, nagy ér­deklődéssel fordult az ame­rikai festészet felé is. A szá­zadelő művészetének egy. egy irányzatát jelzik a kiál­lításon Braque, Léger, Pi­casso, Kandinsky, Klee és Franz Marc képéi. Pablo Picasso: Bikaviadal Egy jó köztéri szobrász Könyv Márton László szobrairól A nyár közepén új kötet­tel gyarapodott a Mai Ma­gyar Művészet sorozat. Már a sietős átlapozás nyilván­valóvá teszi, ezúttal valóban szokrokról olvashatunk mag. vas ismertetőket. Marton László szobrászművész élet­rajza szinte mentes a meg­rázó vagy színes fordulatok­tól. Uralkodó elemeit a már. már szabályos ütemben szü­lető szobrok alkotják. Min­den más másodlagosnak lát. szik. E tény valósággal kény­szerítette a feldolgozásra vállalkozó szerzőt korábban követett metódusának módo­sítására. A körülmények fir­tatása helyett szerte az or­szágban fellelhető, vagy a műteremben rejtőző műve­ket állíthatta vizsgálódásai középpontjába. A művészeti író Heitler Lászlót nem kell. bemutat­nunk. Könyveiben a magyar szobrászat jeles mestereivel foglalkozott. Kortársaink kö­zül Németh Mihály pályaké­pét rajzolta meg. Most ugyancsak dunántúli szár­mazék, a Tapolcáról indult, jó értelemben „köztéri szob. rásznak” tekinthető Marton László Munkácsy-díjas ki­váló művész működését vá­lasztotta tárgyául. írása bevezető részében Marton nemzedékének in­dulását jellemzi. A felsza­badulás után pályára lendü­lök, vállalva az új „társa­dalom uralkodó eszméinek szolgálatát”, különösen a köztéri munkákban bonta: koztathatták ki képességei­ket. Szobrászunk még ta­nulva a mesterfogásokat, ju­tott fontos megbízásokhoz. Elkötelezettsége és felké­szültsége könnyítette útvá­lasztását. A pálya mentén sorakozó művek törvénysze­rűen avatták elismerések birtokosává. A röviden egybefogott élet­rajzi tények közül döntő sze. repe volt a hajdan tága'bb határú Zala megye 1940-ben nyújtott ösztöndíjának. Se­gítségével a tapolcai legény­ke elindulhatott az iparmű­vészeti iskolába. A főiskolán Pátzay, Bernáth, Szőnyi a meghatározó irányvonal, mérce és életre szóló ener­giaforrás. Itt született első, Orosházán felállított műve, a „tapasztalati formát, a lát­ványt” a közkeletű emlék­képpel társító Táncsics Mi- hály-szobor. A korán be­gyűjtött tapasztalatok és a megbízhatóság indította el az emlékművek, térplasztikák egybefüggő láncolatát. Az életmű gerincét vitathatatla­nul ezek, a történelmi, poli­tikai eszméket megfogalma­zó munkák alkotják. Heitler vagy hetven teljesített meg­bízást tudott feltérképezni. Tanulmánya magvát a kü­lönböző műcsoportok elemzé. se-bemutatása adja. Minta­szerű, átélésről tanúskodó leírásokat olvashatunk. Kö­veti ugyan az időrendet, de ügyesen fűzi-kapcsolja össze a hasonló indíttatású szobro­kat. Jól kirajzolódik a so­rok között a megkötöttségek szorításában mintázott-fara­gott emlékművek, az igénye, sebb jelképi töltésű plaszti­kák és az egyéniségeknek szabadabb teret engedélye­ző portrék vonulata. Aktkompozíciók indítják a sort. A szombathelyi Tyche és a keszthelyi Női akt ér­demel figyelmet közülük. Hatásában „legteljesebbnek” ítélte a szerző és a környe­zetével összefüggésben rész­letesen tárgyalja a siklósi Jobbágy felszabadulás-t. Ha. sonló eszmeiség hatja át a Hírnök mozgalmas figuráját. A Bocskai-szobor a ló és lo­vas ábrázolásának gondját szegezte a művésznek. A klasszikus példák áttűnésein sikeresen lépett túl, megte­remtve a felépítés, a formák, árnyékok, a körvonal, a rész­letek és az egész csaknem hibátlan, hatásos összhang­ját. önálló megoldást talált Dózsa alakjának megmintá­zása során is. A veszprémi Történelmi allegória mintegy betetőzi és összegzi e mű­fajban lelt tanulságokat, mégsem érezzük sikeres al­kotásnak. Módolt logikája, bonyolult felépítése, a for­mák rendet nélkülöző hal­mozása elidegenítőig hat. Külön kategóriát alkotnak az írók, költők, művészek emlékszobrai. Közülük a ke­vésbé illusztratív jellegűek a sikeresebbek. (Petőfi, Eg- ry, Kölcsey). Kort, hangula­tot ébreszt a hévízi Kisfa­ludy Sándor-emlék is. Ugyanezt József Attila Du- na-parton pihenő figurájá­ról már nem mondhatjuk el. Két vonulata van mun­káinak, ahol szobrászi eré­nyei szabadon, az egyéniség­nek utat nyitva, érvényesül­nek. Remek portrék — Vigh Tamás, Kossuth, Tolsztoj, Veronika — léleklátó képes­ségéről tanúskodnak. A „sú­lyos művek” után — színes képeken bemutatott — ki­sebb plasztikák közeliinek igazán a klasszikus ideálok­hoz és a korszerűbb szobrá­szi kifejezéshez. Csak a pél­da kedvéért említjük, meny­nyivel igazabb a köpenyé­be keményedet! Vörös őr, mint gesztikuláló elődei, s hat megrázőbban Liszt Fe­renc című kisbronza. A lelkiismeretes munká­val, utánjárással, nem cse. kély vesződség árán szüle­tett könyvecskét képjegyzék, bibliográfia, kiálítások és ki. tüntetésék felsorolása teszi teljessé. Nem hiányoznak a köztereken felállított alkotá. sok adatai sem. SALAMON NÁNDOR kgry József szobra Badacsonyban Hazai tájakon Az eklektikus, szecessziós Kecskemét Olyan szép főtér, mint Kecskemété, kevés van az országban. A múlt század­végi eklektika és a XX. szá. zad eleji szecesszió gyönyö­rűséges együttese. A Szabad, ság tér a Cifrapalotáról híres, pedig ott áll tengelyében az ország legmonumen.tálisabb szecessiós épülete, a Mende Valér tervezte hajdani Re­formátus Főgimnázium, ma a Kodály Zoltán Zeneiskola, s egyben a Ráday Gyűjte­mények múzeuma egyháztör­téneti kiállításával és a re­formátusok könyvtárával. A Cifrapalota játékos nyugta­lanságával ellentétben ez az épület a biztonságos nyuga­lom és harmónia. Vele csak­nem szemben remekül illesz­kedik a tér együttesébe a Nemzeti Bank Pártos Gyu­la tervezte reneszánsz ele­mekre hagyatkozó impozáns tömbje. S hogy mennyire megférnek egymás mellett kiérlelt stílusok, mi sem bi­zonyítja jobban, mint a tér keleti romantikájú volt zsi­nagógája (Zitteibarth J.), új rendeltetésben a célszerűen és korszerűen áttervezett Tu­domány és Technika Háza (Kerényi József munkája). Alföldünk legnagyobb copf stílusú épületével a Sajtó- házzal és a Luther-palotá­val, a Nagytemplommal, a Lechner—Pártos Tanácshá­zával, a Ferences templom­mal, a református öregtemp. lommal, s kicsit még a Kos­suth térhez simuló Kéttemp. lom közének Kodály Zol­tánról elnevezett Zenepeda­gógiai Intézetének tizennyol­cadik század eleji szigorú fe- gyelmű rendben épített ko­lostorával együtt. Ennek a városközpontnak valóban történelmi szelleme van. Ér­zi ezt bárki magyarázat nél­kül. Jó ott járni, mert azt a biztonságérzetet nyújtja, amit az építészettől elvá­runk. Kár, hogy az 1914-lben épült kései szecessziós Kato­na József Gimnáziumig még kell innen egy darabot gya­logolni, pedig az országnak ez az egyik remekbe készült igen szép, ma is célszerűen épített monumentális iskolá­ja ebbe az építészeti tár­sulásba illene. Kecskemét nem csupán az alföldi városépítés modellje, de a múzeumok városa is a Katona József Múzeummal, a Naiv Művészek Múzeumá­val, a Játékmúzeummal, a Népi Iparművészeti, az Or­vostörténeti Múzeummal, a reformátusokéval, a Bozsó Gyűjteménnyel, a Kecskémé, ti Galéria Tóth Menyhért műveiből rendezett állandó kiállításával, a bugaci Sza­badtéri Néprajzi Gyűjte. ménnyel. Versenyben lakói­val, a hat múzeumból öt év alatt lett tíz, s ember tizen­ötezerrel több, túllépve így a százezrediken. Egy ilyen rohamosan felnövő városban embert, házat helyére ten­ni, érzelmet, észjárást jól táplálni nagy gond, de amennyire jól elbírja felső- oktatási intézményeit és mű­vésztelepeit, sok egyéb mel­lett, úgy hozzászokik majd múzeumaihoz is. A népi ipar­művészetekét a kaszárnyából lett szeszfőzdéből alakítót, ták át példásan, a naiv mű­vészek múzeuma szabadké- ményes udvarházával a pa­rasztbarokk védett műemlé­ke. Amilyen varázslat volt a homoki gyümölcstelepítés, olyan csodái ezek a múzeu­mok a hagyomány ápolásá­nak. S nem idegenek sem külsejükben a város építé­szetének puritán egyszerű­ségétől, sem belső tartal­mukban — játék, naiv mű­vészet, népi iparművészet — a századforduló népi eleme­ket hordozó játékos díszíté­seitől. Megnyugtató, hogy égbe nyúló hivatali és művelődé­si központok tövében egyen­rangú térben állhat a naiv művészetnek, játéknak, a gyógyítás múltjának szen­telt múzeum. Nem hiába választotta Kecskemét építé­szének Kerényi Józsefet, s nem hiába fogadta be a vá­ros oly hamar a tegnapi külső és a mai igény belső egységében a Technika és Tudomány Házát. Ahogy Kerényi minden más alko­tásával is összhangba tudta hozni a múltat és jelent, úgy lehet záloga Kecskemét egészséges jövőnknek. KOCZOGH ÁKOS A Ferences templom és a városi tanács műemlék épülete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom