Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
1985. október 10. Képújság 3 »Társadalmi megbecsülése és súlya növeltedet” Szakszervezeti választás a megyei kórházban Hárman, ugyanarról és ugyanazért Űj formában, jobb formában? Az önállóság - lehetőség A gazdaságirányítás új elvan aki lentről, van aki fentről — de dolgozik A szakszervezeti bizalmi választásokat követően került sor a megyei kórház és rendelőintézet szakszervezeti bizottságának megválasztására, melyet Szekszárdon, a kórház klubjában tartottak meg. A terem zsúfolásig megtelt, hiszen a bizalmikon kívül nagy számban jelentek meg érdeklődők is — ezzel bizonyítva azt, hogy napjainkban az érdeklődés középpontjában vannak a szak- szervezeti választások. Sőt, a hosszúra nyúlt tanácskozás arra is bizonyitékul szolgált, hogy a választási gyűlések kitűnő fórumok a napi munka jellegű gondok, a tervek megvitatására is, amellett, hogy összegzik a szak- szervezeti tevékenységet, s részletezik, hogy az üzemi demokrácia fórumainak tartalmas működtetésével miként tudnak érdemi módon hozzájárulni a dolgozók a munka javításához. A kórházi ülés is a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, mégis egy dolgot ki kell emelni: az szb a választási ülés résztvevőinek időben megküldte az úgynevezett írásos beszámolót, mely kizárólag a szigorú számok tükrében „mutatja be” az elmúlt öt esztendő tevékenységét. Dékány Julianna mindenre kiterjedő és átfogó szóbeli kiegészítést tett. Foglalkozott egyebek között a népgazdaság, azon belül az egészségügy helyzetével, a súlyos munkaerőgondokkal — álláshelyeik 90 százaléka van mindössze betöltve — de javaslatot is tett a megoldásra, szólt a szocialista brigádmozgalomról, az üdültetésről, a szociális ellátottságról, és részletezte az 1880 szakszervezeti tagot — 96,1 százalékos a szervezettség — foglalkoztató problémákat. A beszámolót igen élénk vita követte, s a hozzászólók elsősorban a napjaikat megkeserítő gondokat sorolták fel: így szó volt a megye- székhely gyermekkörzeti orvos hiányáról, a pillanatnyilag ebben a beosztásban dolgozók túlterheléséről; arról, hogy az alapellátásban dolgozók hét végi ügyeletükért nem kapnak szabadnapot, a kórházi élelmezés minőségéről, sőt arról is, hogy az ügyeletesek munkahelyükön nem kapnak vacsorát, a véradóállomáson dolgozók nevében is elmondta egyik bizalmi azt a disszonanciát, ami rendszeres kiszállásaik kapcsán éri, sőt érzékenyen érinti őket. Persze, a szak- szervezeti .munkáról, s sportolási lehetőségről és annak bővítéséről is sok szó esett. Dr. Molnár Ádám, főigazgató főorvos válaszolt a kérdésekre, igen objektiven: a gondokkal kapcsolatban máris keresve a megoldás lehetőségét, illetve őszintén szólt azokról a tervekről, melyek a mostani problémák megoldódását csak valóra válásukkal tudják fölszámolni. Dr. Kiss Mária, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyebizottsága titkára felszólalásában a demokráciáról szólt, s hangsúlyozta, hogy a demokrácia adta lehetőségekkel úgy kell élni, hogy azok ne akadályozzák, hanem segítsék a döntéshozatalt. Elismerően szólt a kórház szakszervezeti bizottsága tevékenységéről, mely — lévén a legnagyobb egészségügyi szakszervezeti alapszervezet megyénkben — példaként szolgálhat a kisebb intézmények munkájához. Ezt követően került sor a választásokra: az szb titkárának ismét Dékány Juliannát, elnökének pedig — szintén ismét — dr. Szabó Károlyt, a tüdőosztály vezető főorvosát választották. veit es annak formába öntött ■megvalósítását, mint jogot, sokan és sokféléképpen vívták már ki. Ha hírt közölnénk, azt kellene leírni, hogy a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet autójavító részlege az idei esztendő első munkanapiját új vállalatirányítási (kisszövetkezeti) formában kezdte meg, ugyanis a cégtáblán ez olvasható: Bonyhádi Autójavító Kisszövetkezet. A változás módjáról:, mikéntjéről és miértjéről kérdeztük meg a termelésirányítót, az autószerelőt és az elnököt. A termelésirányító szemüvegén keresztül — Tavaly ősszel különváltunk a Vasipari Szövetkezettől — mondja Huger János, a kisszövetkezet termelésirányítója. Mint szövetkezeti tagok, részjegyet, épületet és raktárt kaptunk az indulásihoz, de a kasszánkban egyetlen fillér sem volt. A vasipari elnöke, Máté Gyula említette a lehetőséget, és a mi kis csapatunk elnöke, Gergely Lajos és persze, mi magunk is kaptunk az alkalmon. így december 31-én szétváltunk és január elsején indultunk az új formában. Az utolsó fizetést még a vasipari adta, de február 8-án már nekünk, magunknak kellett kasszát Zárni, és fizetni. — Nem kellett a szomszédba menni a bérekért? — Nem. A téli hónapok nagyon kemények voltak, már magunknak kellett gazdálkodni, és bizony, volt 80 ezer forintos fűtési számlánk is. de gond nem adódott ebből. A hideg tél ellenére igen jó hónapot sikerült zárnunk januárban, és a fizetéseken kívül még vásárolni is tudtunk. A kezdeti botladozás után szépen haladtunk, és most már tudjuk azt is. hogy a szeptember is nagyon jó hónapunk volt. Sok munkával, és ez a lényeg. — Az új üzemelési forma személyi változásokat is ho- zótt? — Változott a csapat, bár nem annyira személyi változások voltak ezek, sokkal inkább az, hogy tudtuk, mit adunk, és mit kapunk érte. A bevonulások miatt mentek is eüi emberek, és köztük olyan, mint a Pataki Marci, aki kettő hélydtt is dolgozott. — Szakmai szemmel mi változott? — Nehéz volt, nem tudtuk lesz-e munka, lesz-e megélhetés, de azért Sikerült. Minden ugyanúgy ment, mint addig, csak önállóan, de új dJoUgolkat is kellett kitalálni. Húzós kis csapat ez. Minden munkára besorolást készítettünk, ha valaki nem hozza azt, amit hoznia kell, a többi nem tűri meg, kizárja egyből. A száz százaiéit fölött nem veszik le a pluszt, aki képes rá, termelhet a „csillagos égig” a norma fölött, és kézbe kapja a maga 30 százalékát is. — Érdekeltség, minőség, nyereségesség, összeférhető fogalmak? — Szerintem ezek nélkül nincs semmi, se munka, se teljesítmény, se pénz. Követelmény a jó munka, rá vagyunk utalva, de meg is éri. Az egyéni elszámolás miatt rögtön kiderül, ki hibázott, és akkor a visszatérő reklamálót is ő fogadja. — Anyagilag jobban jártak az emberek? — Vannak 8—10 ezret kereső szakembereink, de 2—4 ezer forint között keresők is akadnak. Sajnos. Volt, aki nem azt. és nem úgy csinálta, mint azt elvártuk. A próbaidő lejárt, — mehetett. Törzs gárda tagságot kívánunk kialakítani, jó munkaszervezést, jó munkaellátottságot és megalapozottan jó hírt önmagunkról. Sokat hallgattuk, hogy mi ráfizetésesek vagyunk, ezt nem akarjuk. Gyorsak is szeretnénk lenni, de az alkatrészellátás továbbra is gond. hiába van Mobil, vagy Autótechnika —, ha alkatrész meg nincs. Ezzel együtt igyekszünk jól kiszolgálni a kuncsaftot. A ZT-vel (zárt technológiás műszaki vizsgáztatás) minden típusú kocsit vizsgáztatunk. Igyekeztem Huger Jánost keveset félbeszakítaná, hogy, a közben rá váró feladatok és emberek is megkapják azt a részt, ami „a termelésirányítóból” jogos nekik. A műhelyben autók jönnek és mennek, vagy az állványokon tűrik serény kezek szakmai ismeretének újjáformáló nyomalit. Engemayer Tibor autószerelő mester egy pótkeréken ül, és elmélyülte« szereli egy Nisa mikrobusz „kéhesnek” minősített motorját. Mesterember a munkájáról — Itt kezdtem a pályafutásomat 13 éve, és azért tértem vissza, mert sokoldalú munkát végezhetek, és aki szereti a szakmáját, az amit csinál, annak ez sem mindegy. Itt aztán kiélheti magát az ember, autószerelési hajlamaival együtt. Nem tagadom, az Is szerepet játszott, hogy önálló lett a cég. Tudom, mit csinálok, azt is, hogy hogyan csinálom, és persze azt, is. ami jár érte. Most aztán már nem lehet letenni a kulcsot száz százalék teljesítmény fölött, de nem is érzi az ember azt, hogy fölöslegesen fárad. Megkapjuk az érte járó plusz harminc százalékot. Szeretem a szakmám, a 13 óv meghozta a szakmai biztonságot és a mestervizsgát is. — Be meri vallani, menynyit keres? — Miért ne, bár ez változó, 5700-itól 8700-ig, de átlagban megvan hatezer fölött. — Jobb ez a munkahelye... — Az előzőhöz képest (közben jót mosolyog) szinte mindenben. Szerintem jó az elv, jó a kivitelezés, megy is a dolog, bár a sok vizsgapapírmunkának nem nagyon örülünk. — Befolyásolja ez az Önök munkáját is? — Annyiban, hogy ennyivel tovább tart a kocsi vizsgáztatása, és az már holtidő a javából. Nekem naponta ezer forintot kell megtermelnem, 22 ezer a száz százalékom. A múlt havi 28 ezer volt, két nap szabadsággal. Jó csapat a miénk. Nincs szakmai féltékenység, nincs olyan, hogy nem értek hozzá, mindenki mindent csinál, nincs specializálódás. — Borravalós állás ? — Ilyen van, kár is tagadni, de ilyen fizetésből már lehet boldogulni, és azt tisztán munkával keressük meg. A nyolc órából itt hetet dolgozunk, keményen. Megéri. így meg. Megtöri i olajos kezét, és mire körülnézek, már ismét egy póttkeréfcen ül és szerel. Gergely Lajos, a kisszövetkezet választott elnöke is megérkezik közben. És utoljára az elnök is szól — Nincs itt nálunk rang, és elsőszámú vezető, itt mindenki ugyanazt akarja, és ugyanazért tesz az asztalra. — Számított rá, hogy megválasztják? — Nem tagadom, őszintén számítottam rá, már csak azért is, mert a kisszövetkezet megalakulását, és a különválást Is én indítványoztam. Akartam a változást, lett is változás, ami önállóságot jelent, és az önállóság lehetőség is közben. Élni kell vele. — Ellendrukkerkedés azért akadt. — Mi volt a vezérlő elv az indulásnál? — A többletlehetőség, az, hogy regresszív bérezéssel nem lehet hatékonyan termelni. abból nem lehet jó hírt kovácsolni... A csapat termeljen, mi pedig kifizetjük. — Normarendszer, teljesítményelv? — A száz százalék rossz beállítása alapvető gond, mi igyekeztünk elérhető termelési küszöbértéket venni, olyat méghozzá, amit a gyakorlott szakember meg is termel. Tájékozódtunk is a témában többfelé. az országos átlagkereseteket is figyelembe vettük. Annyit meg is kereshet mindenki, még többet is, s ez a normarendszerünk alapja. SZABÓ SÁNDOR KAPF1NGER ANDRÁS A bizalmik és a meghivottak Mezőőrök Különös eset történt az egyik állami gazdaság földjén: a szolgálatot teljesítő mezőőr káposztalopáson ért két férfit, akik — a mezőőrit észrevéve — autójukba Vágták magukat, s elszeleltek. Erre a mezőőr fegyverét használta. A gumikerekekre célzott, de elszámította magát, és belelőtt a személyautóba: a bentülők életveszélyes sérülést szenvedtek... Az esiet kapcsán kézenfekvő a kérdés: Jogosán használta-e fegyverét a mezőőr? És egyáltalán gyakoriak a hasonló epizódok? Vajon a mezőőri szolgálat képes-e ellátni a feladatát? Talán sejthető, a szóban forgó esetben a mezőőr túllépte a hatáskörét, súlyos hibát követett el. Fegyverét csak önvédelemből használhatta volna. Sietve hozzáteszem : hasonló eset nagyon ritka, sóikkal gyakoribb az olyan, amikor a lefülelt tolvajok a fenyegetéstől,sőt a tettlegesség- től sem riadnak vissza. Ebből is látható, a mezőőri szolgálat nem tartozik a köny- nyű mesterségek közé. Az egykori csőszök örökébe a 60-as években lépték a mezőőrök, a hálózatot 1968-iban szervezték meg. A mai mezőőri szolgálat alapjait 1980-ban rakták le. Két évvel később újabb rendelet született, amely engedélyezte, hogy a tanácsok és a mezőgazdasági üzemek együttesen is foglalkoztathatnak mezőőrt, illetve tágította a mezőőrök munkavállalási lehetőségeit. Jölenleg mintegy 5000—6000 mezőőrt foglalkoztatnák az országban. Az alkalmazás feltételei sokrétűek. Szolgálatot csak büntetlen előéletű, fegyvertartási en. gedéllyel rendelkező, politikailag és erkölcsileg megbízható, rátermett személyek vállalhatnak. A munkakör fokozott felelősségét tükrözi, hogy a szolgálatba lépők esküt tesznek. A mezőőri hálózat kialakítását nehezítette — részben ma is nehezíti — a feladat lebecsülése. 1982-ig jobbára olyanokra bízták ezt a munkát, akik másutt nem kellettek. De három éve, — az említett rendeleteknek köszönhetően — már fiatalok, sőt diplomások is vállalják ezt a munkakört. Az újabb jelentkezőket elsősorban a természet közelsége és szépsége csábítja a határba. Sokan — az egészségesebb életkörülményekért — még az alacsonyabb fizetést is vállalják. Persze, egyes helyeken borravalóra is van lehetőég. A hétvégi telkek, üdülők őrzése például nem* tartozik az üzemi mezőőri feladatok közé, ám az értékesebb házaiknak tulajdonosai szívesen nyomnak egy-egy ötszázast a körzetükben szolgálatot teljesítő őrnek, mondván: vessen egy pillantást az ő telkükre is. A mezőőrök kiválasztása ma még eléggé esetleges, a nyolc általános iskolai végzettség nem kötelező. A jelentkezők négy előadást hallgatnak meg, majd vizsgát tesznek. A szolgálatba lépők közül nem mindenki kér fegyvert, van, aki a használatát nem tartja szükségszerűnek. Az biztos, hogy a jövőben jobban kell törődni a mezőőrök kiválasztásával, szakmai képzésükkel. Különös tekintettel a fegyverhasználatra. Megengedhetetlen ugyanis, hogy a helyzetet rosszul felismerő, netán hatalmaskodó mezőőr fegyvert fogjon a néhány szem cseresznyét eltulajdonítóra. Általában ott működik jól a mezőőri szolgálat, ahol körültekintően szervezték meg az üzemi rendészetet. Ennek keretében megoldható a rendszeres szakmai képzés, az ellenőrzés, a mezőőrök védelme. A mezőőri munkáiban sok függ a fellépéstől. Az agresszív ember könnyen felbőszítheti a fülön csípett tolvajt, amiből konfliktus lehet. A jó mezőőr higgadt, tapintatos, a nehéz helyzetekben is feltalálja miagát. Abból indul ki: az emberek azért fogadnak fel mezőőrt, mert hasznosnak, nélkülözhetetlennek tartják a munkáját. Ha pedig annak tartják, a tolvajok ellenében is támogatják. Számíthat rájuk. CSEH JANOS
