Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

1985. október 5. NÉPÚJSÁG 9 Albin Jahn csontórája Az egész világon bizonyá­ra egyedülálló óra található az NDK-ban. A készítője ugyan órásmester volt, de egyet sem használt fel az óráknál egyébként szokásos nyersanyagokból. Alapanyag­ként csak marha-, ló-, bor­jú-, kutya-, birka- és macs­kacsontokat használt. Csak a gong szerepét tölti be egy borospohár, mert csonton na­gyon tompán hangzott volna az órák elütése. A Kalten­nordheim városkában (Suhl megye) élő, igen hajlott korú Erna Gesell gondosan őrzi egy üvegvitrinben apjának ezt a mesterművét. Tőle tud. juk meg, hogyan jutott eszé- • be Albin Jahn órásmester­nek, aki hentesmester volt mellékfoglalkozásként, hogy 1914-ben csontórát készít­sen. „Egyik este apám egy nagy tele zsák állatcsonttal tért haza és arra kérte anyámat, hogy főzze ki a csontokat — emlékezik vissza. — Mikor ennek okát közölte velünk, először azt hittük, rosszul hallottuk. De miután a csontokat nemcsak egyszer, hanem annyiszor főzték ki, hogy a fazékban már semmi zsírréteget nem lehetett lát­ni, nekifogott fél évig tartó munkájának. Csontokból re­szelte ki a fogaskereket, ősz. szerakott és lecsiszolt cson­tokból a számlapot, egy bir­ka csövescsontjából reszelte ki a kulcsot.” Az órát 25 óránként húz­zák fel és a makacs krono­méter még ma is hibátlanul működik. Így nem csoda, ha a nyugdíjas Erna Gesellt gyakran felkeresik. Egy rit­kaságokat gyűjtő amerikai már 32 000 dollárt kínált ér­te. Gesell asszony azonban semmi pénzért nem válik meg ettől az örökségtől. „Apám kívánsága szerint a család birtokában marad az óra. Ezt az unokám is meg­ígérte, aki majd örökölni fogja.” Az óra 1914-es elkészítése után Jahn mester szigorú hallgatást parancsolt róla a családjának. Csak miután az óra hat évig hibátlanul járt, akkor állította ki az üzletében. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az órával, • ha egyszer meg kell majd javítani, Ge­sell asszony egy szekrényhez megy. Ott őriz egy kis kar­tondobozt különböző csont- alkatrészekkel. „Apám min­denre gondolt” — mondja. Szovjet Televízió Földi és űrtechnikai fejlesztés A Szovjetunió területe 22,4 millió négyzetkilométer, a Föld szárazföldi területének egyhatoda. Elég egyetlen pil­lantást vetni a térképre, hogy meggyőződhessünk ar­ról, a Szovjetunió területé­nek több minit egyharmada a 60. szélességi körön túl fekszik. A Távol-Északon számtalan olyan járás léte­zik, ahol minden egyes négy­zetkilométerre mindössze egyetlen lakos jut. Hasonló a helyzet egyes déli, sivata­gos körzetekben is. Számos ok miatt még a legkorszerűbb berendezésekkel is bonyolult feladat lenne minden rén­szarvastelep, vagy távoli jur­ta TV-összeköttetésének biz­tosítása. Ezért összességében a szovjet televíziózás a komp­lex fejlesztés útját, azaz a földi- és az űrtechnika egy­idejű fejlesztésének útját vá­lasztotta. Jelenleg a Szov­jetunió lakosságának 90 szá­zaléka láthatja a 42 nemze­tiség nyelvén szóló televíziós műsorokat. Az űrtechnikát a televízió kizárólag „saját céljaira” 1959 óta alkalmazza. A „Lu­na—3” mesterséges hold se­gítségével a tudósok először pillanthatták meg a Hold túlsó oldalát. Hasonló tele­víziós rendszer működött a Jurij Gagarint az űrbe emelő űrhajó fedélzetén is. A fedél­zeti televíziós rendszerek to­vábbi fejlesztése gyakorlati­lag a kép minőségének javí­tására és a felhasználási te­rületek kibővítésére irányuló folyamatos munkák sora. Néhány fontosabb epizód en­nek érzékeltetésére. Az első televíziós rendszer százszo­ros felbontóképességű volt és másodpercenként tíz ké­pet továbbított (azaz az űr­hajó fedélzetén lejátszódó eseményeket csak „általános­ságokban” lehetett látni.) A „Vosztok—3” űrhajótól kezd­ve (1962) a kép élesebbé vált, —négyszázszoros felbontással, a Szojuz űrhajókon működ­tetett rendszer pedig már elérte a műsorszóró szab­ványt, azaz a 625 sort és má­sodpercenként 25 képet. Ezt követően lehetővé vált a szí­nes képtovábbítás. A Szo­juz—T (1979) berendezései segítségével lehetővé vált a fedélzeti számítógéprendszer adatainak televíziós továb­bítása is. Az elmúlt észtén­dőben Leonyid Kizim, Vla­gyimir Szolovjev és Oleg Atykov 237 napos űrexpedí­ciója során az orvosoknak első ízben nyílt lehetőségük a fedélzeten tartózkodó koz­monauták szív. és egyéb bel­ső szerveinek működését TV-képernyőn tanulmányoz­ni. Természetesen nem min­den esetben vonható párhu­zam a speciális szolgálati és a műsorszóró televíziós fej­lődése között. Egyértelmű azonban, hogy a két terület között szoros a kapcsolat. Az első speciális űrátjátszót (Retranszleátor), amelynek többek között a televíziós műsorok továbbítása is a feladata volt, a Szovjetunió­ban 1965-ben helyezték üzembe. Ez volt az ismert „Molnyija”. Két évvel ké­sőbb helyezték üzembe az „Orbita” mesterséges holdak láncát, amely a „Molnyijáék- kal” egy rendszerben üzemel. Ezzel a televíziózás nagy lé­pést tett előre. Szibéria. Tá­vol-Kelet, Szahalin és Kam­csatka lakosságának nagy ré­sze bekapcsolódhatott a Moszkvai Központi TV mű­sorának vételébe, a helyi te­levíziós központok pedig le­hetőséget kaptak adásaik to­vábbítására a központ irá­nyába. A rádiórelés és kábe­les összeköttetési vonalakon keresztül rendszert alkotó „Orbita” állomások hálózata lehetővé tette —, ha a na­gyobb régiókat vesszük fi­gyelembe — a Szovjetunió gyakorlatilag teljes területé­nek besugárzását. Minden egyes régión belül az „Orbi­ta” rendszer természetesen nem oldotta meg a tökéle­tes ellátást, bár műszaki szempontból a világ egyik legnagyobb ilyen kategóriájú rendszere. Bonyolult követő­hajtóművel felszerelt, 12 mé­teres fémtükörantennák fel­építése azonban a ritkán la­kott területeken nem gazda­ságos. A Szovjetunióban ez- idáig mintegy 90 „Orbita” állomás épült. Hasonló állo­mások üzemelnek az „Inter- szputnyik” szervezetéhez tartozó más tagországokban is. Űjabb állomások építését nem tervezik, mivel ezek a rájuk rótt feladatokat már teljesítették. Ma már elméletileg vilá­gos, hogy a Föld minden pontjának televíziós besu­gárzása csak közvetlen szó­rású szputnyikök segítségé­vel oldható meg, amelynek jeleit a hagyományos tele­víziós készülékek hagyomá­nyos antennákkal is fogni tudnak. A műsorszórás céljaira ké­szült első szovjet stacionáris műholdakat (Raduga, Ekrán) a 70-es évek közepén állítot­ták pályára. Az Ekrán jel­lemzője a nagy sugárzási teljesítmény, ami lehetővé teszi egyszerűbb — az Qrbi- tánál egyszerűbb — vételi antennák alkalmazását is. Az Ekrán segítségével 9 mil­lió négyzetkilométernyi, 20 milliós lakosú — korábban televíziós szempontból fehér foltnak számító — terület besugárzása vált lehetővé. Ez a rendszer alapvetően Szibéria, a Távol-Észak és részben a Távol-Kelet terü­leteit öleli fel. Az alkalma­zott frekvenciatartomány azonban nem teszi lehetővé a Szovjetunió határövezetei­nek besugárzását, mivel ez zavart okozna a szomszéd államok műsorszórásában. A fenti körzeteket 1980 óta egy újabb rendszer — Moszkva-rendszer — is ki­szolgálja, amely „Horizont” típusú műholdakkal üzemel. A vételhez 2,5 méter tükör­átmérőjű antennára van szükség. Fejlesztés alatt áll­nak kisebb méretű eszközök is. A „Horizontok” a speciális jelfeldolgozási módszerek eredményeként nem zavar­ják a szomszédos rádiós- és televíziós rendszereket. A földi és űrbéli eszkö­zök fejlesztésének köszön­hetően ma már a Szovjet­unió lakosságának túlnyo­mó része a köztársasági, kör­zeti és helyi adók műsorai mellett foghatja a szovjet központi adó első műsorát is. A televíziózás általánossá tételének egyes kérdései ma még megoldatlanok, de meg­oldásuk már a közeljövőben várható. A jövőt a Szovjet­unió bármely pontján fog­ható helyi és központi prog­ramok számának növelése jelenti. MARINA IVANOVA Genetikusok prognosztizálják az egészséget Az orvosi genetika az át­öröklésről szóló modern tudomány legfiatalabb ága. A Szovjetunióban azonban már most nagy számban lé­tesültek olyan különleges la­boratóriumok, amelyek cél­ja segítséget nyújtani a praktizáló szülészeknek, gyermekgyógyászoknak, neu- ropatológusoknak, onkoló­gusoknak, kardiológusoknak a betegeik bajai ellen vívott küzdelemben. A számos súlyos betegség­re való örökletes hajlam, amelyet a szülők átadnak gyermekeiknek, a tudósok megállapítása szerint a ge­netikai apparátus specifikus változásaiban (mutációban) rejlik. A Szovjet Orvostudományi Akadémia Orvosgenetikai Intézetének szakemberei az ország számos térségében a lakosság különböző csoport­jai körében tömeges kuta­tásokat végeztek amelyek során kimutatták az egyes betegségek iránti etnikai haj­lamot. Így például az Andi- zsanban (szovjet Üzbegisz. tán) élő oroszok között gyak­rabban fordul elő isémiás szívbetegség, mint az üzbé- geknél, bár életmódjuk, táp­lálkozásuk gyakorlatilag nem tér el a megszokottól. A la­kosság családi-rokoni cso­portjainak vizsgálata során is fontos törvényszerűségeket tártak fel: egyes típusok a 45—50 éves korhatár elérése után hajlamosak a cukorbaj­ra, mások viszont e súlyos betegség gyermekkori for­máira. Természetesen mind­ezek a csoportok oz orvosge­netikai laboratóriumok és rendelőintézetek pacienseivé váltak. A praktizáló orvosok részéről nekik nyújtott segít­ség most hatékonyabb és a genetikusok ellenőrzése alatt folyik. Erdöuédo gyermekek «T: Belorussziában vezették be először azt >a gyakorla­tot, hogy az erdőből ki­jelölnek egy-egy darabot, és tangazdaság céljára használatba adják a kör­nyékbeli iskolának. A fel­ső osztályosok itt ismer­kedhetnek az erdőgazdál­kodás tudományával, meg­tanulják ápolni, védeni barátjukat, az erdőt. Segí­tenek rendben tartani a fákat, irtani a bozótot, etetni a vadállományt. Miről dalolnak a cethalak? Szovjet kutatóknak sike­rült rögzíteni a cethalak be­szélgetését. A bálnák válto­zatos jeleket használnak az egymásközti érintkezésre. Mi több, mintha énekelnének. S ezek a hangjegyek az embe­ri fül számára felfogható tartományba esnek. A bál­nák éneklése messze hang­zik: nagyobb mélységekben több ezer kilométerre is el- hallatszik. A szakértők véle­ménye szerint, amennyiben 14-szer gyorsabban játsza­nánk le a cetek magnóra rögzített énekét, úgy e sajá­tos jelek feltűnően hasonlí­tanának a fülemüle trillázá­sára. Az új tudomány fontos te­rületévé váltak az anya és a gyermek genetikai appará­tusának vizsgálatai néhány hónappial a szülés előtt. A magzat méhen belüli fejlő­dését (a házastársak kölcsö­nös megállapodása és szigo­rú önkéntesség alapján) há­romhónapos kortól kezdve ellenőrzik, hogy megállapít­sák a közelgő örökletes be­tegség tüneteit abban a stá­diumban, amikor még nem késő megszakítani a terhes­séget. Bebizonyosodott, hogy gyakorlatilag bármely házas­párnak születhetnek egészsé­ges utódai, s ezért minimá­lisra kell csökkenteni annak kockázatát, hogy nem teljes értékű genetikai apparátus­sal rendelkező gyermek jöj­jön a világra. ____ D inoszaurusz-temető Kínában A dinoszauruszok nagy ki. terjedésű temetőjére buk­kantak a kínai Szecsuan tartományban. A lelet korát a Kínai Tudományos Akadé­mia szakértői 140—160 mil­lió évre becsülik. A legkü­lönfélébb őshüllők megkö­vült maradványait találták meg. Különösen sok közöt­tük a dinoszaurusz-marad­vány, a 140 millió évvel ez­előtti alsó jura-időszakból. Jugoszlávia Növekvő szójababültetvények Tavaly 110 ezer hektáron 220 ezer tonna szójababot termesztettek a jugoszláv egyéni és közös gazdaságok­ban. Ügy tűnik: nópszerűsö- dik e fehérjékben gazdag növény termesztése, mivel az Mén már a napraforgóénál is nagyobb területet foglaltak el a szójábábül tetvények. Míg napraforgót az idén csak 147 ezer hektáron, szójaba­bot már 162 ezer hektáron neveltek. A szójabab iránti igény évente jelentősen növekszik mivel a növénynek nagy szerepe van a takarmányo­zásban és — adalékanyagként — a húsiparban. Jugoszláviában kedvezőek az éghajlati Viszonyok és a italajadottságok a szója ter­mesztésére. Az elmúlt évek eredményeit figyelembe véve kiszámították, hogy a ter­mésátlag eléri a hektáron­kénti két tonnát. A száz hektárosnál nagyobb vetés­területeken azonban nem volt ritka a 4,5 tonnás átlag sem. Jelenleg a legtöbb szója­babot a Vajdaságban ter­mesztik, de új, nemesített fajták meghonosításával és új termesztési technológiák bevezetésével a szójabab- termesztés folyamatos növe­kedésével számolnak. A horvátországi Vrtbanján a közelmúltban kezdték meg egy korszerű feldolgozó üzem építését. Teljesítménye évi 15 ezer tonna lesz. Ez meghaladja majd a hazai igényeket, s így a feldolgo­zott szójából exportra is ke­rül egy bizonyos mennyiség. ■ Ezzel az adó-vevő antennával továbbítják a központi te­levízió műsorát az „Orbita” rendszerre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom