Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-31 / 256. szám

1985. október 31. ( TOO** N 2 NÉPÚJSÁG NATO-tanácskozás az áj szovjet leszerelési javaslatokról A norvég kormányfő levele Reaganhez A NATO egyesitettt kato­nai szervezetéhez tartozó or­szágok hadügyminiszterei a NATO atomtervező csoport­ja keretében szerdán folytat­ták tanácskozásukat, ame­lyen a közelgő szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó előtt egybehangolják nézeteiket a Szovjetunió és a Varsói szer­ződés tagországai új leszere­lési javaslatai kapcsán. A NATO európai tagorszá­gai már korábban felrótták Washingtonnak: űrháborús kutatásával és kísérleteivel megszegi a rakétaelhárító ra­kétarendszereket korlátozó ABM-egyezményt, s ezzel le­hetetlenné teszi a tárgyalást az európai nukleáris fegyver­zet csökkentéséről. Weinberger amerikai had­ügyminiszter támadással vé­dekezett: azt bizonygatta, hogy nem az Egyesült Álla­mok, hanem a Szovjetunió sértette meg az egyezményt, mert az abban engedélyezet­ten túli jelző radarállomáso­kat szerelt fel Szibériában. Weinberger a SALT—2. megsértésével is vádolta a Szovjetuniót. Szerinte az amerikai kódrendszerben SS—25-nek nevezett közép­hatótávolságú rakétán a SALT—2 egyezményben megengedett korszerűsítésen túli változásokat eszközöltek azzal, hogy mozgatható in­dítóállásról indíthatók. A tanácskozáson nagy te­ret szenteltek a Belgiumba és Hollandiába telepített, il­letve telepítendő rakéták vé­delmére esetleges terrorista merényletek ellen. A meg­előző rendszabályokat, ame­lyek költségét teljesen Wa­shington fedezi, úgy akarják megalkotni, hogy azokat bé­ketüntetők ellen is felhasz­nálhassák. Norvégiának az az állás­pontja, hogy Washingtonnak be kell vonnia űrfegyverke zési programját az amerikai —szovjet leszerelési tárgya­lásokba. Kaare Willoch norvég kor­mányfő a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt három héttel Ronald Reagan ame­rikai elnökhöz intézett leve­lében rámutat: eredménye­sebbnek bizonyulna, ha az Egyesült Államok hajlandó­ságot mutatna a tárgyalások­ra a stratégiai védelmi kez­deményezésnek nevezett ka­tonai űrprogramról is. A kormányfő alapvető fontosságúnak minősítette, hogy Washington tisztelet­ben tartsa a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozá­sáról 1972-ben kötött ABM- szerződést és a stratégiai fegyverrendszerek korlátozá­sáról 1979-ben kötött SALT— 2 szerződést. Kaare Willoch végezetül arra kérte Reagan elnököt, hogy a genfi csúcstalálkozón vitassa meg Mihail Gorba­csov szovjet vezetővel a ke­let—nyugati gazdasági együttműködés fokozásának kérdéseit is. A gazdasági és társadalmi gondok a JKSZ KB ülésén „Jugoszláviában napjaink­ban az elhelyezkedési és a szociális problémák annyira kiéleződtek, hogy további el­mélyülésük vagy tartósabb fennmaradásuk veszélyezte­ti a szocialista önigazgatási termelési viszonyok alapjait” — állapította meg a JKSZ Központi Bizottsága ülésén tartott beszámolójában Du­sán Bogdanov, a jugoszláv szaktanács elnökségi tagja. A JKSZ KB kétnapos ülé­se szerdán délelőtt kezdő­dött meg Belgrádban. Napi­rendjén két rendkívül fon­tos témakör, éspedig a fog­lalkoztatottság és a szociális helyzet, valamint a Jugosz­láv SZSZK (föderáció) alkot­mányos rendelkezései gya­korlati érvényesítésének megvitatása szerepelt. Guatemala, a Mexikóval délen határos, nyolcmillió lelket számláló közép-ameri­kai ország az ellentmondá­sok földje. Egyrészt felejt­hetetlen látványt nyújtanak a trópusi óriásfák, a miszti­kus hagulatú, vulkanikus eredetű tavak, és a csúcsaik­kal felhőkbe burkolódzó tűz­hányók. Másrészt nem fe­ledhetjük, hogy a térségben az országot irányító junta „büszkélkedhet” az emberi jogok legkirívóbb sárbatip- rásával: Jacobo Arbenz ha­ladó kormányának 1954-es megdöntése óta mintegy százezer halálos áldozata, és negyvenezer eltűntje van az állami politika szintjére emelt brutális terrornak. Ez a politika nagy nemzetközi elszigeteltséghez vezetett, — eleinte még az Egyesült Ál­lamok is visszafogta támo­gatását az egyre szalonkép­telenebbé váló rezsimtől — s ebből a helyzetből a tá­bornokok most általános „választások” rendezésével igyekeznek kitörni. Különösen sötét fejezetét éli a guatemalai nép 1982 óta, amikor államcsíny eredményeképpen Efrain Rios Montt nyugalmazott tá­bornok került hatalomra, aki betiltotta a politikai pártok működését, és rendkívüli ál­lapotot rendelt el. Mivel az Ige Egyháza nevű fanatikus vallási szekta főpapja is volt, egyáltalán nem keltett meglepetést az a kijelentése, hogy Guatemalában a be­látható jövőben nem lesz­nek választások, s „a hatal­mat isten adta, s csak ő ve­heti el”. Erről másképpen véleked­hetett hadügyminisztere, Or- cas Humberto Mejia Victo- res, aki 1983 őszén a maga kezébe vette az ügyek irá­nyítását. A terror azóta sem csökkent: az elnyomás és nyomor szülte elégedetlensé­get a kormányhadsereg fa­siszta félkatonai szervezetek­kel együttműködve, az erő­szak változatos módszerei­vel próbálja letörni. Elége­detlenséget kiváltó ok akad bőven: elég megemlíteni, hogy a termőföld 90 száza­léka a lakosság öt százalé­kának kezén van, a gyer­mekhalandóság 10, az írás- tudatlanság 67 százalékos. A lakosság többségét kitevő indiánok szegénysége csak A rendőrség brutálisan elbánik a kormányellenes meg­mozdulások résztvevőivel Guatemalavárosban Banglades, Haiti vagy Szo­mália népének szegénységé­hez hasonlítható. S ekkor még nem beszéltünk az egy­re növekvő munkanélküli­ségről (a fővárosban eléri a negyven százalékot), s arról, hogy a hagyományos export­cikkek: kávé, cukor, gyapot — világpiaci árának drasz­tikus csökkenése vészes helyzetbe sodorta a nemzet- gazdaságot. E tények mellett szinte észre sem vehető az egyetlen pozitív változás: bizonyos pártok működésé­nek engedélyezése . .. A november 3-i elnök-, törvényhozó és helyhatósá­gi választások deklarált cél­ja, hogy civileket engedje­nek a kormányrúdhoz, va­lódi szándéka azonban, hogy a választások utáni polgári kormányzással az oligarchia és a hadsereg felső vezetése legalizálni akarja hatalmát, így vélekedik erről a par­tizánháborút folytató négy baloldali szervezetet tömörí­tő Guatemalai Nemzeti For­radalmi Egység is, megál­lapítva, hogy az úgyneve­zett demokratikus nyitás nem más, mint a hatalom újrafelosztása amerikai for­gatókönyv szerint. A haza­fiak úgy értékelik: népi for­radalmi háború vezethet el az ország nemzeti felszaba­dításához. (Ezzel kapcsolat­ban emlékezzünk Haig, volt amerikai külügyminiszter szavaira, aki már 1981-ben felhívta a figyelmet arra, hogy Guatemalában mindaz embrióállapotban megvan, ami Salvadorban történik.) De kik is próbálják be­venni a túlságosan biztonsá­gosnak nem mondható elnö­ki palotát? A szakértők há­rom személyre hívják fel a figyelmet, akik közül a leg­nagyobb esélyt Jósé Carpió- nak, az El Gráfico című lap tulajdonosának, a már csak­nem két éve alakított Nem­zeti Népi Egység nevű párt vezetőjének adják. A lap- tulajdonos-pártvezér leg­főbb gondja, hogyan nyerje el a befolyásos magánszek­tor támogatását, amely lát­hatólag ingadozik a válto­Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Nánási László or­szággyűlési képviselő, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségi tagja, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa Felügyelő Bizottságának elnöke 1985. október 30-án, hosszan tartó betegség után elhunyt. Nánási László búcsúztatása 1985. november 11-én 14.00 órakor lesz a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az elhunyt barátai, volt munkatársai 13.30 órától róhat­ják le kegyeletüket a ravatalnál. a Magyar Népköztársaság Országgyűlése a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa PANORAMA GENF A nukleáris és űrfegyve­rekről folyó genfi szovjet— amerikai tárgyalások kereté­ben szerdán ülést tartott a hadászati fegyverekkel fog­lalkozó tárgyalócsoport. BEJRÜT Szerdán szabadon bocsá­tották azt a három szovjet állampolgárt — a Libanon­ban működő szovjet intéz­mények munkatársait —, akiket egy hónappal ezelőtt raboltak el Bej rútban. A há­rom szovjet állampolgárt a libanoni szovjet nagykövet­ség épületébe szállították. Negyedik elrabolt társukat, a libanoni szovjet nagykövet­ség konzuli osztályának tit­kárát, Arkagyij Katkovot az emberrablók megölték. ŰJ-DELHI Az indiai központi kor­mány december elejéig meg­hosszabbította annak a múlt év közepén hozott tilalom­nak az érvényét, amely meg­akadályozza, hogy külföldiek utazhassanak a szikhek lak­ta északi Bandzsáb államba. A tilalom nem vonatkozik az Indiában akkreditált külföldi újságírókra. PÁRIZS Roland Dumas francia külügyminiszter szerdán négynapos afrikai körútra indult, amelynek során fel­keresi Kamerunt, Nigériát és Mauritániát. A látogatások középpontjában a kétoldalú politikai és gazdasági kap­csolatok építése áll. Átadja hatalmát Mejia Vittores tábornok-elnök? zástól való félelem, és a ka­tonák üzleti szerepe vissza­szorításának lehetősége kö­zött. Szintén nem kevés sansszal rendelkezik a ke­reszténydemokrata Vinicio Serezo. A kitűnő szónok hí­rében álló hivatásos politi­kus bíráló nyilatkozatai mi­att a legnépszerűbb — ta­lán ennek is „köszönhető” az ellene elkövetett két si­kertelen merénylet. A vok­solások „sötét lovának” tart­ják az evangélikus vallási színezetű Nemzeti Demokra­tikus Együttműködési Párt színeiben induló Jorge Ser- ranót, aki a proestáns sza­vazóknál számíthat kiemel­kedő sikerre. Bár a jelöltek választási platformja némileg eltérő, egy dologban feltétlenül megegyeznek: egyikük sem ígér demokráciát, mivel tudják, hogy az egyenruhá­sok tűréshatára jóval meg­határozóbb, mint a szavazók óhaja. A guatemalaiak szá­mára tehát a választási színjáték után is annyira tá­voli lesz a demokrácia fo­galma, mint nemzeti mada­ruk, az ékes farktolláról hí­res szuruku, amelyet a va­dászat már hosszú ideje a távoli és lakatlan dzsunge­lokba száműzött... DARÖCZI LÁSZLÓ Nánási László 1906. már­cius 31-én született a Szol­nok megyei Kisújszálláson. Szülei földművesek voltak. Korán megismerkedett a sze­gényemberek életével, a Ta­nácsköztársaság idején isko­lás gyermekként eszmélt, s mélységesen megrendítette a fehérterror tobzódása. 1945- ig földművesként dolgozott. Agrárszocialista környezete és a közéleti problémák iránti fogénykonysága korán a politizáló emberek közé vitte: a harmincas években összeköttetésbe került a Már­ciusi Fronttal és a népi írók­kal. Nagy hatással volt rá Veres Péter és Szabó Pál, akikkel fiatalon megismer­kedett. 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt meg­alakításában, s a Szabad Szó című lap külső munkatársa­ként tevékenykedett. A Pa­rasztpártnak ahhoz a szár­nyához tartozott, amely a munkássággal való szövetsé­get hirdette. Így lett 1945- ben a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, főtitkárhe­lyettese. Pesten 1945-ben kapcsolódott be a képviselői munkába, s azóta is tagja volt a Parlamentnek, min­dig szülömegyéjét, paraszt- társait képviselve a törvény­hozó testületben. Az Elnöki Tanácsnak is tagja volt a testület megalakulása, 1949 óta. Megértette a munkás-pa­raszt szövetség fontosságát, s mint a népfront híve, tevé­keny harcosa volt a nemzeti összefogásnak. A Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak tagjaként tevékenyke­dett 1954-től, majd 1957 és 1964 között annak egyik tit­kára, s egy időben az Or­szágos Béketanács alelnöke is volt. 1964-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnökségi tagjaként vál­lalt szerepet a mozgalom éle­tében. A Nemzeti Parasztpárt egyik vezetőjeként a szövet­kezeti mozgalom mellett kö­telezte el magát. Amikor megalakult a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa (SZÖVOSZ), e szerve­zet egyik vezetője, főtitkár­helyettese, majd haláláig a felügyelőbizottság elnöke volt. A parasztság ügyét 1945 után a Szabad Szó című lap szerkesztőjeként, illetve fő­szerkesztőjeként is képvisel­te. Eveken át tagja volt a Magyar Nemzet szerkesztőbi­zottságának s két évtizeden keresztül betöltötte a Szövet­kezet című lap főszerkesztői tisztét. Munkásságát számos ma­gas kitüntetéssel ismerték el: kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, birtokosa volt a Magyar Népköztársaság Zászlórend­jének, és ez év tavaszán ve­hette át a Magyar Népköz­társaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét. Nánási László halála a magyar közélet fájdalmas vesztesége. Mai kommentárunk A hágai döntés Nehéz döntés előtt all a holland kormány: holnap — tegyük hozzá, többszöri halasztás után — állást kell foglalnia, hogy engedélyezi-e az amerikai robotrepülő­gépek (elterjedt, közhasználatú nevén a szárnyas ra­kéták) telepítését az ország területén. Ügy tűnik, a kabinet végső voksa minden bizonnyal beleeggyező lesz, vagyis Hágában nem gördítenek akadályt a nuk­leáris eszközök elhelyezése ellen. Erre utal az is, hogy a múlt héten, hosszas, éles vitákkal tarkított ülések után, a parlament már megszavazta a telepítésről kö­tött holland—amerikai szerződéstervezetet, mintegy előkészítve a Lubbers-kormány döntését. A jelek szerint tehát nem fogadják el az ellenzéki csoportok ellenjavaslatait, amelyek alkotmányellenes­nek akarták nyilvánítani az új atomfegyverek beenge­dését, s a kabinet figyelmen kívül hagyja azt a szé­leskörű tiltakozást is, ami a lakosság szinte minden rétegében megnyilvánul. (Néhány napja például a hol­land békeszervezetek képviselői mintegy négymillió állampolgár nevében, aláírásával adta át petícióit a miniszterelnöknek, amelyben kérték, hogy bírálja fe­lül a telepítési terveket.) Kérdés persze, lehetett-e. le­het-e egyáltalán más döntést várni a hágai kötélhú­zásban. Reálisan tekintve nem. Már így is Hollandia volt az utolsó NATO-tagállam, amely — a washingtoni sürgetéseket bizonyos fokig túllépve — újra és újra határidőt tűzött ki a kérdésben. Van azonban a hágai vitáknak egy másik, kiemelésre érdemes vetülete. Hiszen a Hollandiába szánt 48 ro­botrakéta beengedése, vagy elutasítása önmagában nyilvánvalóan nem katonai szempontból jelentős, nem befolyásolja döntően az európai — még kevésbé az át­fogó — erőegyensúlyt, így a genfi csúcstalálkozó előtt is inkább hangulati, szimbolikus fontossága lehet. Is­mét felveti viszont, méghozzá meglehetősen kiélezet­ten, a NATO-n belüli viszony, konkrétan Washington és a kisebb tagországok kapcsolatát, amely a múltban is jó néhányszor vezetett súrlódásokhoz. Mikor és ki vetheti be a szárnyasrakétákat? Kié a parancskiadás joga, kié az ellenőrzésé? Mit jelent és meddig terjed az „előzetes konzultáció” „együttes állásfoglalás” és az a kitétel, hogy az Egyesült Államok „köteles figye­lembe venni" a holland véleményt? — ezek a megfo­galmazások szerepelnek az egyelőre öt évre szóló szer­ződéstervezetben. A NATO-hadügyminiszterek nukleáris tervező cso­portjának tegnap brüsszelben befejeződött ülése, a Fehér Ház címére intézett nemegyszer határozott bí­rálatok (igaz, ezek főként az űrfegyverkezés témakö­rében hangzottak el) szintén azt jelezték, hogy Wa­shington nem hagyhatja figyelmen kívül a kisebb tag­államok véleményét. S ezen a tanulságon még az ame­rikai rakétatelepítési tervekhez illeszkedő, várható ha­gai döntés sem változtat. Sz. G. Guatemala Száműzött demokrácia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom