Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-31 / 256. szám
1985. október 31. "NÉPÚJSÁG 3 Innovációs trófea - először Az édesvízű haltenyésztésben a magyar szakembereket tartja a világ legjobbjainak a FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Szervezete. A gabonafélék termelési technológiáját tekintve is a világ első háromja között jegyzik a magyar szakemberek által kidolgozott eljárást. Kiemelkedően jó a magyar gépipar és műszeripar nemzetközi presztízse is — elég itt például a Haley-üstökös megfigyelésére alakult nemzetközi (kelet—nyugati) tudományos-kutatási együttműködés, a VEGA-program számára készített magyar műszereket említeni. Még hosszan folytathatnánk a magyar innovációs eredményeket, vagyis a mi szakembereink szellemi munkájának eredményeként létrehozott eljárásokat-ter- mékeket. Napjainkban azonban minden eddiginél nagyobb szükség van az innovációs tevékenységre, anélkül még az is kétségessé válna, vajon fennmaradhatunk-e, s részt vehetünk-e a nemzetközi versenyben. A világpiaci pozícióinkat csak a határainkon túl is elfogadott innovációs eredményekkel, újdonságokkal erősíthetjük. Ennek felismerését tükrözik az egyszerű statisztikai adatok is, miszerint tíz éve a nemzeti jövedelem 0,56 százalékát, tavaly már 1,05 százalékát (8,4 milliárd forintot) fordíthattuk az innovációs tevékenység finanszírozására. Az innováció fontosságának elismerésére utal a magyarországi iparTegnap tartotta október havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöksége. Az ülést Kálmán Gyula elnök vezette. Részt vett a testület munkájában Tóth Tibor, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa Takarékszövetkezeti Főosztályának helyettes vezetője is. Első napirendként a testület jóváhagyta a legutóbbi ülés óta végzett főbb intézkedésekről, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról készített jelentést, majd „A tüzelő és építőanyag-telepek korszerűsége, hatékonysága, áruellátása, a többcsatornás és közvetlen árubeszerzés lehetőségei” című előterjesztést vitatta meg. Megyénkben a tüzelő- és építőanyag-forgalom a szövetkezeti kiskereskedelmi forgalomnak csupán 5,5 százaléka, de jelentősége növekvő. Az utóbbi időben az építőanyagok ellátása mellett a téli tüzelő beszerzési gondja irányította a területre a figyelmet. A megye fogyasztási szövetkezetei 25 helyen árusítanak tüzelőt és építőanyagot. A telepek nagysága a forgalomhoz elegendő, felszereltségük, fedett raktáraik azonban sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nehezíti a forgalmazást, hogy a telepek átlagos távolsága a vasúttól 10 km. A magánerős lakásépítés hatására az utóbbi években élénkült az építőanyag-forgalmazás iránti kereslet Ezt csupán egyes építőanyagok hiánya zavarta. Ma elértük, hogy ezekből a cikkekből mennyiségi túlkínálat van, csupán választékhiányról beszélhetünk, néhány cikk esetében mint cserép, fenyőfűrészáru stb. Fordított a helyzet a tüzelőanyagoknál, komoly gonjogvédelem számottevő fejlesztése is. Nem véletlen hát, hogy évente több a külföldön bejelentett magyar szabadalom (amelyek ugyancsak az innovációs folyamat részei). Az innováció — érthető módon — a legtöbb hasznot akkor hozza, ha a lehető legszélesebb körben ismertté válik. Erre persze sokféle lehetőség van. Egy újabbat nyújt a Delta Szaklapkiadó és Műszaki Szolgáltató Vállalat közösen a spanyol Edi- coin Nemzetközi Kereskedelmi Szaklapkiadó céggel. Nemzetközi Innovációs Díjat alapítottak, hogy évente odaítéljék — nemzeti hovatartozástól függetlenül — azoknak a szakembereknek, vagy vállalatoknak, amelyek innovációs tevékenységük révén kiemelkedő műszaki, gazdasági eredményt értek el. E díjat először az idén ítéli oda az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Kereskedelmi Kamara, a Műszaki Tudományos Egyesületek Szervezete, s az Általános Innovációs Pénzintézet, valamint a Licencia Találmányokat Értékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalat innovációval, vagy annak valamely részterületével foglalkozó szaktekintélyeiből álló zsűri. A magyar és külföldi vállalatok egyaránt jelentkezhettek a trófeáért, a márványtalapzaton álló bronzszobrocskáért, illetve az avval jelképezett nemzetközi innovációs pályázatra. A résztvevők a százezer forintos nevezési díj ellenében nemcsak szellemi teldok vannak a téli tüzelőellátással. A vita során számos javaslat hangzott el a munka javítására. Az elnökség felhívta a szövetkezeteket, hogy tekintsék át a tüzelő- és építőanyag-forgalmazás helyzetét, s a VII. ötéves terv időszakában tegyenek intézkedéseket a telepek szakszerű- sítésére, az értékesítés színvonalának emelésére. Az árubeszerzés és- értékesítés szervezésében jobban használják ki a kínálkozó új lehetőségeket. A harmadik napirendként a takarékszövetkezeti titkárság a betét- és kölcsöntevé- kenységről tájékoztatta a vezető testületet. 1985. szeptember 30-án a takarékszövetkezetek a megyében több mint másfél milliárd forint betétet kezeltek az Országos Takarékpénztárak és a Posta mellett. Részesedésük növekvő tendenciájú, 29, 37 százalék. Az előterjesztés részletes elemzést adott az egyes betétfajták helyzetéről, a betétszerzés módszereiről, s kifejezte abbeli reményét, hogy év végére a takarékszövetkezetek a tervezettet túlteljesítik. Részletesen elemezte a másik fő tevékenység, a kölcsönfolyósítás helyzetét. 1985. első három negyedévében a takarékszövetkezetek közel 298 millió kölcsönt folyósítottak tagjaiknak. Legtöbb a személyi (ild6 millió), az építési (71 millió), de jelentős a termelési kölcsönök összege is. Utolsó napirendként jóváhagyta az elnökség a Hun- garonektár Országos Szövetkezeti Közös Vállalat és az áfészek 1985. évi együttműködésének tapasztalatairól készített tájékoztatót. SZOBOSZLAIJENŐ jesítményük szigorú nemzetközi mérce szerinti megméretésére számíthatnak, hanem arra is, hogy — ha a díjat elnyerik — széleskörű bel- és külföldi nyilvánosságot kapnak. Az Edicoin több tízezer példányos kiadványában ismerteti a Nemzetközi Innovációs Díj nyerteseit és díjazott termékeit, s lehetőséget ad arra is, hogy a trófeát elnyerő vállalatok maguk mutatkozzanak be a kiadvány hasábjain. Ebben a versenyben is lesznek persze „másodikok”, akik a magas mércét állító zsűritől nem kapják meg a trófeát, ők azt a lehetőséget nyerik meg, hogy a neves külföldi partnerekkel találkozhatnak, ismerkedhetnek, tárgyalhatnak. Technológiát adhatnak, vehetnek, sőt cserélhetnek is a november 23- ra a MTESZ budapesti székházába szervezett nemzetközi innovációs konferencián. A magyar vállalatok már hosszú évek óta — rendszeresen — részt vesznek a külföldön (Spanyolországban, Máltán vagy az Elefántcsontparton) meghirdetett nemzetközi gazdasági trófeapályázatokon. A nevezés természetesen ott sem ingyenes. Most a Delta-Edi- coin együttműködés révén először itthon, s először forintért vehetik meg a határainkon túli, a piacon nagyon fontos publicitást, s arathatnak szakmai sikert hazai terepen és a szocialista partnervállalatok körében is. BERKES JÜLIA Elhúzódik a búza vetése Az ország egyes körzeteiben a tartósan száraz időjárás következtében akadozik az egyik 'legjelentősebb őszi mezőgazdasági munka, a bú- zavétés. Szeptember 15. óta mindössze egy alkalommal, október közepe táján volt csapadák, ám ez sem pótolta a talaj alaposan megcsappant nedvességtartalmát, mivel mindössze 10—15 milliméteres értékeket mértek. Az azóta eltelt időszakban tovább szikkadt a feiső réteg, és emiatt már a talaj előkészítése is gondot okoz. Az ekék nagy földkoionco- kat forgatnak ki, és a leggondosabb tárcsázással, hengerezéssel sem lehet kialakítani a kellő magágyat. Emiatt sokfelé le is állították a vetést, és arra számítanak, hogy — amennyiben végre csapadékot kapnak a földek — november első felében pótolják a kiesést. A MÉM adatai szerint a búza tervezett vetésterületének eddigi 90 százalékán került földbe a mag, ez a tavalyinál csak 5 százalékkal rosszabb teljesítmény. Ám bebizonyosodott az is. hogy csak a korábban elvetett magvak keltek ki. és azok is egyenetlenül. Van olyan terület. nem is kevés az országán, ahol a szaporítóanyag egy része időben csírázott, másik fele, harmada azonban a szűkös nedvesseg- ellátás miatt rövid idő alatt el is száradt. A legutóbbi két hétben elvetett gabona magja egyelőre a földben „fekszik", a csírázás csak az esők nyomán kezdődhet meg. Nincsen kizárva az sem, hogy a hátakaró alatt teszi majd meg az első „lépéseket” a gabona. Különösen kedvezőtlennek tartják az őszi árpa és az őszi káposztarepce állapotét. Arra is lehet számítani, hogy az elvetett terület egy részét ki kell szántani, és tavasszal más növénnyel hasznosítani az így felszabadított területet. A mezőgazdászok szerint mindenképpen kiadós, tartós őszi esőkre lenne már szükség. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége A Duna és az atomerőmű együttélése Beszélgetés Rósa Géza sugárvédelmi osztályvezetővel növelik. A tényleges atom- erőművi kibocsátás pedig ennek csak a felét eredményezi. — Elhangzottak paksi előadások is. — Ormai Péter ismertette a paksi team előadását, amely bemutatta, hogy az atomerőműben hol keletkezhet radioaktív anyaggal szennyezett víz. Ezeket hogyan tartjuk kontroll alatt, vagyis ismertette az ellenőrző rendszert. Az ellenőrzést a hatósági előírásokkal hasonlította össze, és bebizonyította, hogy az előírásokat nagy tartalékokkal betartjuk. — Külföldi szakemberek véleménye? — Ügy szerveztük meg a tanácskozást, hogy szót kapott a „fölöttünk” lévő ország — Csehszlovákia — és az „alattunk” lévő Jugoszlávia hivatalos képviselője. — A jugoszláv véleményre lennék kíváncsi. — István Bi'kit, az Újvidéki Egyetem Természettudományi Kar Fizikai Intézetének munkatársa ismertette azt a közös tanulmányt, amelyet magyar és jugoszláv vízügyi szakemberek készítettek. Ismertette a Duna magyar—jugoszláv határszelvényében vett minták öt éven át tartó alapszintmérésének és két év ellenőrző mérésének eredményeit. Az 1983-as és az 1984-es ellenőrző mérések során egyik mérési móddal sem tapasztalták a folyó radioaktivitásának növekedését az alapszinthez viszonyítva. Megállapította, hogy sem az első blokk 1983. májustól 1984. áprilisig tartó energiatermelő üzemelése, és az első blokk karbantartása és üzemanyagcseréje, sem a kettes blokk 1984 augusztusától történő üzemelése a Duna radioktivitásában a határszelvényben mérhető változást nem idézett elő. — Hogyan összegezné mint egyik felelős beosztású dolgozója a vállalatnak a kétnapos tanácskozást? — A Duna számunkra is kedves, ezért mindent megteszünk azért, hogy az ne is legyen szennyezett. Ezen a tanácskozáson a kutatóintézetek, a hatóság és az üzemelők egybehangzó véleménye demonstrálta, hogy az erőmű betartja az egyébként igen szigorú előírásokat. Az általunk kibocsátott radioaktív szennyezés a lakosság sugárterhelésében elhanyagolható növekményt idéz elő. Ez pedig számunkra és a közvélemény részére is meg- nyugtatólag hat. Ez volt az a fórum, amelyik komplex módon feldolgozta, hogy az atomerőmű és a Duna kapcsolata jó, hogy a radioaktív szennyeződés meg sem közelíti a Duna egyéb szennyeződését, hogy nem veszélyeztetjük annak élővilágát, a lakosság ivóvízkészletét. \ — Köszönöm a beszélgetést. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Hárommillió magyar ember ivóvizét adja a Duna, amely nyolc országon kanyarog keresztül. A Duna szívünkhöz nőtt, s a közép-európai népek összetartozásának is jelképe. Féltjük a folyót, mert szeretjük. Az atomerőművek megjelenésével a Duna vize radioktivi- tásának kérdése egyre inkább előtérbe kerül. A paksi atomerőmű léte is felveti a kérdést: Szennyezik-e a vizet? Együtt tudnak-e élni a folyóval úgy, hogy annak élővilágát, környezetét ne szennyezzék? Tavaly ősszel Bécsben megjelent egy újságcikk, amelyben közük egy belgrádi politikus nyilatkozatát: a paksi atomerőmű veszélyezteti Jugoszlávia fővárosának vízellátását. A gyanakvó olvasó ugyan többnyire tisztában van azzal, hogy felelős politikus ilyen nyilatkozatot nem tesz addig, míg bizonyítékai nincsenek. És vajon abban az írásban milyen dokumentum támasztotta alá, hogy szennyezés előfordult-e? Két hete Pécsett, többek között a Pécsi Akadémiai Bizottság a Paksi Atomerőmű Vállalat kétnapos tanácskozást tartott a Duna szeny- nyezettségéről. A tanácskozás egyik szervezőjét, Rósa Gézát, a Paksi Atomerőmű Vállalat sugár- védelmi osztályvezetőjét és a PAB atomtechnikai munkabizottságának titkárát kértük beszélgetésre a Dunáról, a tanácskozásról és az előbb említett újságcikkről. — Az újságcikk valóban megjelent, de bebizonyosodott, hogy ilyen nyilatkozat nem hangzott el. Bulvárlap az a bécsi sajtóorgánum, és „tekintélyes”, nagyon rosszindulatú „kacsával” lepte meg olvasóit. — A pécsi tanácskozást azért tartották, hogy megcáfolják az újságcikket? — Erről szó sincs, hiszen annyira alaptalanok a vádak. Ezt megerősítették azok a vízügyi szervek is, amelyek megvizsgálták a dolgot. Jugoszláviában egyetlen illetékes politikus sem nyilatkozott. A tanácskozást azért tartottuk, mert minden lehetőséget megragadunk arra, hogy nyilvánossá tegyük a paksi atomerőmű életét, és természetesen arra is szükség van, hogy szakemberek körében egy-egy jelentős témát megvitassunk. — Kik vettek részt ezen a kétnapos rendezvényen? — Nyilvános volt, tehát érdeklődők is eljöhettek. A tanácskozásra előadókat hívtunk meg: Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Magyarországról. Ügy lehetne összefoglalni: találkoztak az elméleti szakemberek, a hatóságok és az üzemelők képviselői és megvitatták a Duna radioaktív szennyeződését, különös tekintettel az atomerőműre. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselői is jelen voltak, előadással járultak hozzá a tanácskozás színvonalának emeléséhez. — Ismertetne egy-két jelentősebb előadást? — Először a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselője számolt be arról az ötéves kutatási programról, amely az egész Dunára vonatkozó tapasztalatát összegezte. Ennek lényege, hogy a folyón teljes hosszában vizsgálták. Az egyes országok mérési eredményei összhangban vannak, és ezek a mérési eredmények végig nyilvánosságot kaptak. Végső soron megállapították, hogy a Duna radioaktív szennyeződése nem éri el az ivóvízre megengedhető mértéket sem. Ez azt jelenti, hogy a világon egy emberre természetes eredetű — például kozmikus sugárzás — 2000 mikroSie- velt sugárzás jut évente. A Dunában — ott is van természetes eredetű szennyeződés — a számítások szerint a lakossági sugárterhelésnek nem több, mint az egy százaléka van. — Ezt nehezen érthetjük mi, laikusok. — A lényeg az — ezt Köteles György professzor állapította meg —, hogy 1977 —1982 között megvizsgálták a Magyarországra belépő Duna vizét, és a Magyarországot elhagyó Duna vizét, és a két pont között nincs kimutatható különbség. Tehát Magyarország a Duna vízminőségét nem rontja. — Az előbbi nagyon fontos megállapítás számomra ■megnyugtató. — Két kutató — Kerekes Andor és Stur Dénes — pedig készített egy jelentést a Duna radioaktív szennyezettségéből származó sugárterhelés becsléséről. Figyelembe vették, hogy mit jelent a Duna mint ivóvízkészlet, mint a tápláléklánc egyik tagja, mint a vízi sportok közege. Megállapították, hogy az atomerőmű tervezett kibocsátásai a Duna által okozott — ebben természetes szennyeződések értendők — lakossági sugárterhelést körülbelül egy tizedrészével Rósa Géza Duna-parti csendélet
