Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

V^ÉPÜJSÁG 1985. október 30. Finn nmemmel Az európai kulturális iúrumrúl Immár munkabizottságok­ban tanácskoznak az európai •kulturális fórum résztvevői. A 33 európai ország, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada küldöttségvezetői a fórum első hetében mond­ták el nyitó felszólalásaikat, most a szákértőké a szó, a feladat, hogy megtalálják azokat a területeket, ahol le­hetőség van a kulturális együttműködésre, annak bő­vítésére. Finnország álláspontját Jaakko Numminnen állam­titkár ismertette az első hé­ten. Személye nem ismeret­len azok előtt, akik szív­ügyüknek tekintik a magyar —finn barátságot. Ki tudja, hányszor járt már Magyar- országon. Az ő irányításával dolgozott például az a finn szerkesztőbizottság, amely­nek tagjai magyar kollégáik­kal együtt összeállították a Barátok, rokonok című köte­tet. Azt a könyvet, amelyet most a fórumon minden résztvevő kézhez kapott — azzal a nem titkolt szándék­kal, hátha e két kis európai nép kulturális együttműkö­désének történetéből is ösz­tönzést meríthetnek a kül­döttek az eredményes mun­kához. — Milyenek az első be­nyomásai a fórumról? — Véleményem szerint a fórum jód indult, — kezdte a válaszát finn vendégünk. — Elmondhatom, hogy a felszó­lalások — néhány kivételtől eltekintve — nagyon konst­ruktívak és átgondoltak vol­tak. Ezekből úgy tűnik, az a törekvés, hogy konkrét ered­ményeket hozzon a fórum. Másrészt már a fórum elején sok érdekes kérdés merült fel, ami előre sejteti, hogy a budapesti fórum kétségkí­vül a legfontosabb, egyedül­álló eseménye lesz a kultú­rának egész Európában. Ah­hoz bonyolult időket élünk, hogy előre lássuk, milyen si­kerrel zárul majd a fórum. Feltételezem azonban, hogy a munkabizottságokban fo­lyó viták érdekesek és gyü­mölcsözőek lesznek. A leg­nagyobb értéke ennek a fó­rumnak az, hogy Európa kü­lönböző részeiből prominens kulturális személyiségek ta­lálkoznak és tanácskoznak egymással minden kérdésről, A finn küldöttség vezetője, Jaakko Numminnen a művészetekről és a kultu­rális politikáról. — Hogyan vélekedik a finn—magyar kulturális kapcsolatokról? — Finnország és Magyar- ország kulturális kapcsola­tai a nyelvrokonságra és bensőséges összetartozásunk érzésére épülnek. Kulturális együttműködésünk 150 esz­tendőre tekint vissza. A má­sodik világháború után ezek a kapcsolatok a művészetek és a kulturális élet csak­nem minden területére kiter­jedtek. Például a Magyar Tudományos Akadémia és a Finn Akadémia együttmű­ködése az utóbbi években mind bensőségesebbé vált. Finn szempontból döntő fon­tosságú, hogy ilyen hídfőnk van Európa szívében, és mi mindent készek vagyunk megtenni azért, hogy kapcso­latainkat tovább fejlesszük. — A fórumon már eddig is többször szóba került a ki­sebbségek helyzete. Tudjuk, Finnországban jelentős svéd kisebbség él. Miként bizto­sítják kulturális egyenlősé­gét? — Finnországban a lakos­ság mintegy 6—7 százaléka svéd. Főleg a tengerparti te­rületeken és néhány nagy­városban — Helsinkiben, Turkuban, Vaasában — él­nek. Valamennyien megbe­csült polgárai országunknak, és mi azon vagyunk, hogy igényeiket kielégítsük, hogy biztosítsuk kulturális egyen­lőségüket Finnországban. Valójában nem is beszélhe­tünk kisebbségről, hiszen ők maguk zárkóznak el ettől a meghatározástól, mert népes­ségünk svéd anyanyelvű tag­jainak vallják magukat. A finn és a svéd egyaránt hi­vatalos nyelv nálunk. Min­den törvényt és rendeletet, fontos döntést és minden hi­vatalos dokumentumot mindkét nyelven 'kiadnak. Ahol a svédek élnek, a köz- tisztviselők számára kötelező a perfekt svéd nyelvtudás, és másutt is legalább annyira kell beszélniük ezen a nyel­ven, hogyha szükséges, dol­gozni tudjanak vele. A své­deknek saját iskoláik van­nak az általános és szakokta­tásban, és bizonyos mérté­kig hasonlóak a lehetőségeik egyetemi szinten is. Sok svéd jól beszél finnül, ezért inkább azt használja, így a svéd anyanyelvűek száma lassan csökken Finnország­ban. Mégis, finn részről mi úgy tekintünk e kétnyelvű­ségre, mint óriási nyereség­re, és mindent megteszünk azért, hogy megőrizzük és tovább fejlesszük a svéd anyanyelvűek kultúráját Finnországban. Ez a kultúra egyben hidat is jelent szá­munkra Skandinávia felé. Másrészt azzal, hogy megfe­lelő feltételeket biztosítunk a nálunk élő svédek számá­ra, azt is el szeretnénk érni, hogy hasonló elbánásban ré­szesüljön a Svédországban élő nagyszámú finn kisebb­ség. Ezek a finnek a máso­dik világháború utáni év­tizedekben munkát vállalni mentek oda, és sokan közü­lük, őszintén szólva úgy vé­lekednek, hogy a lehetősége­ik nem olyan jók, mint a své­deké nálunk. Különösen okta­tási feltételeiken szerdtnénk javítani. Mór vannak finn osztályok a svéd iskolákban, és nemsokára finn iskolák is létesülnek Svédországban... Tehát fontos feladata az európai kulturális politiká­nak az, hogy a kisebbségek­nek gondját viselje. — Köszönöm a beszélge­tést. KOCSI MARGIT T űzszerész-em lékmű Politikai Az aknakutató és tűzszerész katonák négy évtizedes ál­dozatos munkája előtt tisztelegve, Budapesten felavatták a Tűzszerész-emlékművet. Az I. kerületben a Logodi és a Tárnok utca sarkán elhelyezett alkotást Csikszentmihá- lyi Róbert szobrász művész készítette. könyvnapok A Kossuth Könyvkiadó immár huszonnegyedik alka­lommal rendezi meg az idén novemberben a politikai könyvnapokat. Az ünnepé­lyes megnyitót november el­sején Győrött, a Szakszerve­zetek Széchenyi István Mű­velődési Központjában tart­ják, s ugyanott mintegy nyolcszáz kötetből könyvki­állítás is nyílik. A magyar- országi politikai könyvkiadás ünnepéhez kapcsolódva or­szágszerte könyvvásárokat, -bemutatókat szerveznek vállalatoknál, gyárakban, üzemekben, könyvesboltok­ban. A politikai könyv iránti megnövekedett érdeklődés kielégítésére több mint hat­százezer példányban jelente­ti meg a politikai irodalom újdonságait, a Kossuth Könyvkiadó. A könyvünnep­re huszonegy könyvújdon­sággal jelentkezik a párt ki­adója. Az új kötetek listá­ján található Szűrös Mátyás­nak, az MSZMP KB titkárá­nak Hazánk és a nagyvilág című kötete, amely főként az utóbbi években elhangzott beszédeiből, különböző fo­lyóiratokban megjelent ta­nulmányaiból, és eddig még nem publikált írásaiból tar­talmaz válogatást. Az 1957- ben indult, Marx és Engels művei című könyvfolyam most megjelenő 47. kötete Marx 1861 augusztusa és 1863 júliusa között született politikai gazdaságtani kéz­iratait foglalja magába. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Nyersanyagigényes ko­runkban nagy szükség van minden fellelhető ásványi kincsre. Szovjet szakembe­rek nagy jövőt jósolnak a Kaspi-tenger mellékének: megvannak az eszközök ah­hoz, hogy a 7 kilométer mélységben húzódó gáz- és olajkészleteket felszínre hoz­zák. Ezekről a műszaki és tudományos megoldásokról szól a Kőolajért a devon korszakban című írás, a Szovjetunió című folyóirat novemberi számában. Szergej Baruzgyinnal, a Druzsba Narodov fiNépek •Barátsága) című irodalmi fo­lyóirat főszerkesztőjével ké­szített interjút A soknemze­tiségű irodalom tükre cím­mel a Szovjetunió munkatár­sa. A főszerkesztő, miközben bemutatja, miként hat egy­másra a Szovjetunióban élő népek irodalma, arra is vá­laszt ad: miért nem igaz egyes nyugati szovjetológu- sok állítása e népek nyelvé­nek és kultúrájának eloro- szosításáról. Komoly fejtörést okoz a voronyezsi népművelőknek a városlakók szabad idejé­nek megszervezése. Pedig Voronyezsben a statisztikák szerint elég sok kulturális intézmény van. Kiszámítot­ták, hogy a lakosság 60 szá­zaléka egyszerre elférne a különböző kulturális és sportlétesítményekben. Csak­hogy számolni kell a nagy­számú passzív közönséggel is, amelyet be kell csalogat­ni a különböző rendezvé­nyekre. Az sem árt, állít­ják a voronyezsi szabadidő- szervezők, ha a műsorokat egy-egy kisebb lakóterület környékén rendezik meg, vagy ahogy ők mondják: házhoz viszik a programo­kat. A Randevúzókkal Voro­nyezsben című írásból egy­két érdekes népművelői öt­lettel is megismerkedhetünk. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok rész­leteket közöl a szocialista országok küldöttségeinek a nairobi világkonferencián közzétett nyilatkozatából. A moszkvai VIT tisztele­tére Csapon találkozót szer­veztek a Szovjetunió, Cseh­szlovákia, Magyarország, az •NDK és Románia küldöttsé­geinek részvételével. Erről szól a Kézfogás a határon című írás. A hagyományoknak meg­felelően a folyóiratnak ezt a számát az olvasók kérdései, javaslatai alapján állította össze a szerkesztőség. A kér­désekre adott válaszokból megtudhatjuk például azt, melyik szovjet városnak ado­mányoztak VI. György angol király nevében díszkardot, megismerkedhetünk Savars Katapetjannal, aki húsz em­bert mentett ki egy vízbe zu­hant trolibuszból, választ ka­punk arra a kérdésre is, mi­ért van az ENSZ-ben külön képviselője Ukrajnának és Belorussziának. Kilencven éve született Szergej Jeszenyin, az orosz­szovjet költészet egyik ki­emelkedő egyénisége. A köl­tőt mutatja be az Oroszho­nom című cikk, amelyet né­hány szép Jeszenyin-vers egészít ki. A háború alatt a fasiszták elrabolták a híres puskini Katalin palota egyik ékessé­gét, a borostyánszobát. A műkincsnek azóta sem sike­rült nyomára bukkanni. Szovjet szakemberek hozzá­fogtak, hogy újra elkészítsék ezt az egyedülálló alkotást. Aprólékos, sokszor nyomo­zással felérő munkájukról szól a gazdagon illusztrált Megismételni a megismétel- hetetlent című cikk. Bolygónk biztonságáért, Európa békéjéért száll síkra a folyóirat nyitóanyaga, A bölcsesség, emberség és rea­lizmus parancsa címmel. A szerző kifejti, hogy a mai fejlett technika korában az emberiség nem hagyhatja, hogy kicsússzék kezéből az irányítás és az ellenőrzés le­hetősége. A folyóirat közli Jevgenyij Velihovnak, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia alelnöké- nek A csillagháború illúzió­ja című írását. A szerző em­lékeztet arra, hogy a Szov­jetunió már 1946-ban, a vi­lágon elsőként javasolta, hogy véglegesen és örökre tiltsák be az atomfegyvert. Kik voltak azok, akik ezt már akkor, negyven évvel ezelőtt elutasították? Az Amerikai Egyesült Államok vezető kormányférfiai. Most ugyanazoknak az amerikai­aknak a fiai vagy unokái már az űrbe akarják telepí­teni a világmegsemmisítő fegyverek arzenálját. A csil­lagháborús programot igye­keznek „védelmi jellegűnek” feltüntetni, de az egyszerű emberek millióival ezt nehéz elhitetni, mert az emberiség nem felejtheti el a történe­lem keserű tapasztalatait. Egyes nyugati, szovjetelle­nes propagandaeszközök azt állítják, hogy noha a Szov­jetunió, úgymond, uralkodik ugyan a világűrben és mű­szaki eredményeivel fenye­geti az egész civilizációt, technikailag és intellektuá­lisan mégis elmaradott or­szág. Arkagyij Szehnyin Ho­gyan egyeztetik össze az összeegyeztethetetlent? című cikkében erre az abszurd kérdésre adja meg a tények­kel gazdagon illusztrált vá­laszt. Egy nagy államférfi és katona életútja — akár ezt a címet is kaphatta volna az az írás, melyet a Szov- jetszkaja Rosszija című új­ság nyomán közöl a Szput- nyik. Milyen ember volt Dmitrij Fjodorovics Usztyi- nov? — ezzel a kérdéssel fordultak a lap szerkesztői a néhai államférfi hivatal­beli kollégáihoz, barátaihoz és gyermekeihez. A cikk cí­me: Usztyinov: a munkás — miniszter — a politikai bi­zottság tagja. A folyóirat egy nem min­dennapi levelet közül. A címzés így hangzik: „Nyílt levél Rolf Mengeléhez, az NSZK polgárához” Zinaida Lisakovától, a belorusz Su- milino falu lakosától. E rö­vid ismertetőben nem mond­hatjuk el a levél teljes tar­talmát, talán csak annyit, hogy Zinaida Lisakova az auschwitzi koncentrációs tá­bor egykori lakója volt. A Ruszlan című cikkből megtudjuk, hogy a párizsi világkiállításon is nagy fel­tűnést keltett szovjet óriás teherszállító gép, a Ruszlan játszi könnyedséggel emel a levegőbe 150 tonna rako­mányt. Még egy adat a gép­ről: 16 500 km távolságot képes megtenni üzemanyag­utántöltés nélkül. A szovjet tudósok a Mars felé induló űrállomás felbo­csátására készülnek. A 190 millió kilométeres távolságot az űrállomás kétszáz nap alatt teszi majd meg. Az írás címe: A Phobos elindul a Mars felé. A magyar olvasók és tu­risták által alig ismert tájra kalauzolja el az olvasót Andrej Trockij Karéba — a tavak ölelésében című ri­portja. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom gazdag összeállítással emlékezik meg Szergej Jeszenyin szü­letésének 90. évfordulójáról. Rab Zsuzsa és Szentmihályi Szabó Péter fordításában kilenc, eddig magyarul még meg nem jelent versét közli a folyóirat. A prózaíró Je­szenyint is bemutatja a Bo- bil meg a cimbora című rö­vid írással, melyet Makai Imre fordított. A Jeszenyin­ről alkotott olvasói képet magyarul szintén először megjelenő önéletrajzi vázla­tok, feljegyzések és levelek egészítik ki. Jeszenyin ma­gyar recepciójáról Fodor András, Jánosy István, Kál- noky László, Rab Zsuzsa és Veress Miklós műfordítói vallomása, valamint egy ro­mániai magyar szerző, Ko­vács Albert és Cs. Varga István tanulmánya ad átte­kintést. Az orosz-szovjet köl­tő világnézetének leglényege­sebb pontjáról, Oroszország­hoz és a forradalomhoz fű­ződő viszonyáról Szergej Ko- recskin írt elemző tanul­mányt. A rovatot bibliográ­fia egészíti ki, amely Jesze­nyin műveinek magyarorszá­gi megjelenését és kritikai visszhangját dolgozza fel. A prózarovat Danyiil Gra- nyin Még él a múlt című kisregényét közli. Főhőséhez, Dudarevhez egy idegen nő érkezik Grúziából, és egy levélköteget ad át a férfi­nak. A leveleket Dudarev két katonatársa írta. Mind­ketten szerelmesek voltak levelezőpartnerükbe. Hár­mójuk sorsa a levelezésből bontakozik ki. Itt olvasható még Konsz- tantyin Vansenkin személyes hangú visszaemlékezése Konsztantyin Szimonovra, Anatol Vjarcinszki Varga Viktornak adott interjúja, Viktor Dmitrijev és Szta- nyiszlav Rosztockij tanul­mánya, valamint a szemle­rovatban Garai Gábornak a Színkép című antológiáról és Vitalij Doneriknak Leonyid Terakopjan könyvéről írt re­cenziója. Fényképtárlat Koncert a toldrengéskáresultak tavára November 7-én Békéscsa­bán megnyílik a 18. Kulich Gyula fotókiállítás. A tárlat­ra majdnem nyolcszáz mű­vészi igényű felvételt küld­tek be. A bírálóbizottság ezek közül hetvenhetet aján­lott kiállításra, így ezeket láthatja majd a közönség a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban, az eszten­dő végéig nyitva tartó tárla­ton. A hagyományosan két­évenként megrendezett csa­bai országos tárlaton a nem hivatásos fotóművészek ve­hetnek részt, olyan műveik­kel, amelyek eddig még se­hol sem szerepeltek. „Segít a dal” címmel öt sztáregyüttes koncertet ad november 11-én, hétfőn 19 órakor a Budapest Sport- csarnokban. A résztvevők a hangverseny teljes bevételét Peremarton és Berhida olyan idős lakosainak aján­lották fel, akik a földrengés során kárt szenvedtek. A 100 Folk Celsius, a Hun­gária, az R-GO, a Dolly Roll és a Neoton Família egy­aránt félórás műsorral lép színpadra, s bemutatják azt az új dalt is, amelynek teljes szerzői jövedelmét a nemes célra fordítják. A koncertről lemez- és tv-felvétel is ké­szül. A műsor plakátjainak tervezése, gyártása és ter­jesztése társadalmi munka eredménye. A jegyek árusítását meg­kezdték az ŐRI Vörösmarty téri jegyirodájában, a Szín­házak Központi Jegyirodái­ban és a Budapest Sportcsar­nok pénztárában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom