Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-30 / 255. szám
1985. október 30. NÉPÚJSÁG 5 A kiannAnui őshazája Dél-Amerika, ahol még ma is DUfgOíiycl so|< vaj burgonyafaj él. Európába a XVI. század során került, hazánkba 1654 körül hozták a Németországban tanuló diákok. Az élelmezésben igen sokoldalúan használják fel, a legolcsóbb élelmiszerek közé tartozik. Fontosabb hazai termesztési körzetei: Szabolcs, Somogy, Komárom, Győr és Tolna megye homoktalajai. A termés mennyisége a talaj és a csapadékviszonyok függvénye, termelése költséges, tárolása, élelmiszeripari feldolgozása hazánkban teljes egészében még nem oldódott meg. A termelés, a feldolgozás és a tárolás körülményeit igyekszünk mai öszeállításunkban körbejárni. És a takarmányozás? A burgonyaforgalmazás helyzetéről a ZÖLDÉRT Az idei burgonyatermesztési kedvre ösztönzőleg hatott az 1984. évben kialakult magasabb felvásárlási ár, — ezt lehetett lemérni az 1985. évre kötött termelői szerződéseknél is. A termelés növekedésére lehetett következtetni abból is, hogy a termelők a leszerződött mennyiség teljesítéséhez szükséges területen felül is ültettek burgonyát, — tudtuk meg Kláb Józseftől, a Tolna Megyei Zöldért igazgatójától. Mint elmondotta, a szerződéses érdekeltségű termelőknél végzett termésbecslések alapján a Tolna Megyei Zöldértnél megállapították, hogy a burgonya vetésterülete 1984-hez viszonyítva növekedett, az időjárás általában kedvezett a burgonya termesztésének és a termés- eredmények elérik a többéves hektáronkénti átlagtermést. A termelői kedv növekedését bizonyítja a házikertek és kisgazdaságok termelésének lényeges növekedése is. Bár ennek mértékére a statisztikai jelentésekből és a kistermelői felajánlásokból csak következtetni tudnak, mégis egyértelmű, hogy a termés idén többszöröse az elmúlt évi termelésnek. Az országos burgonyatermés-becslés adatairól szerzett információk alapján országosan is nagyobb mennyiségű árukészlettel számolnak. A vállalat által meg- vásárolhatónak vélt — szerződéses és szabadforgalmú burgonyára alapozva a maximális ellátási biztonság megteremthető. Évekre visz- szamenőleg a lakossági értékesítés tényszámait vizsgálva az 1980—83. években forgalomnövekedés, míg 1984— 85. években jelentős forgalomcsökkenés tapasztalható. Idén a lakossági értékesítés alig haladja meg a múlt évi kétharmad részét. A többéves forgalom elemzéséből az alábbi következtetések vonhatók le. Az 1980 és 1983 közötti években a lakossági burgonyaellátás nagyobbrészt a vállalaton keresztül valósult meg, kiegyensúlyozott forgalmi helyzetben. Az egyéb értékesítési csatornák szőkébb keresztmetszete volt a jellemző, így az ellátást alapvetően a Zöldért Vállalat biztosította. Az elmúlt évtől erőteljesen növekedett az önfogyasztás, bővültek az egyéb értékesítési csatornák, növekedett a szerződéses boltok száma, amelyek közvetlenül a termelőktől szerezték be árualapjaikat — és ezzel párhuzamosan szűkült a vállalat értékesítési lehetősége. Mindezek következményeként növekedett az étkezési burgonya takarmányfelhasználása, de megsokszorozódott a romlás aránya is, igen komoly árbevétel-kiesést és gazdálkodási veszteséget okozva a vállalatnak. A burgonya, a zöldség, a gyümölcs nem ráfizetéses vállalati célkitűzését alapul- véve nehéz prognosztizálni a vállalati árualapok iránt jelentkező igényeket. A Zöldértnél úgy vélik: a háztartásokban tárolt burgonyakészletek miatt tél végéig mérsékeltebb fogyasztói igény jelentkezik a vállalatnál. A lakossági tárolást olcsóbb „akciós” burgonya forgalmazásával a vállalat is segíti. Kora tavasszal forgalomélénkülést várnak, így összességében a múlt évivel közel azonos forgalomra számítanak. A tavasszal esetleg jelentkező „számításon felüli” lakossági áruigények biztosítására intézkedéseket tettek, a tavaszi exportra tervezett szállítások belföldi értékesítési átcsoportosítására. A vállalat a forgalmi terveiben szereplő árualapokkal rendelkezik, a magas termelői árufelajánlásokat alapul véve biztonságos lakossági ellátás várható az idei és a jövő évi forgalmazási időszakban. Talán mindannyiunkban él egy aprócska emlék: édesanyánk a „katlanban” reggel óta főzi a malacoknak az aprókrumplit. Néha a nagyob- bakból ki-kicsentünk egy-egy darabot és megsózva fölsé- ges eledelt kerítettünk magunknak. Az emlék megmaradt, de ma már nagyon kevés helyen főzik meg a krumplit a jószágnak. A háztájiban még talán, de a nagyüzemben már nincs ehhez felszerelés. Az idei óriási burgonyatermés azonban leckét adott: mit tegyünk a krumlihe- gyekkel? És a takarmányozás jut eszünkbe. A mözsi termelőszövetkezettől a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát megvásárolt 50 vagon takarmányburgonyát. Asztalos Antal termelési igazgatót kérdeztük. — Miképp tudják hasznosítani az 50 vagonnyi krumplit. — Gazdaságunk 400 hektár szőlővel rendelkezik. — Hogy jön ide a szőlő? — Ügy, hogy van szőlőzú- zó-bogyózó gépünk és annak átalakításával próbáltuk megoldani a burgonya feldolgozását. A berendezés zúzó része megtöri a krumplit és az így keletkezett alapanyagot a siló közé keverjük. Kedden pedig kipróbáltuk a műtrágyaőrlőn darabolni a krumplit. Valószínű ez lesz a jobb megoldás. — Tehát szarvasfmarhák- nak adják. — Igen, mert a sertések részére párolni kellene, arra meg nem vagyunk felkészülve. — Lehetne gazdaságosan sertéseknek is adni a burgonyából? — Megoldható. Egyébként foglalkozunk is vele. Ügy gondoljuk, hogy ez legalább 150 vagon takarmányburgo- nya feldolgozásánál lehet gazdaságos. De nem biztos, hogy jövőre is ennyi lesz a burgonya, tehát elég nagy rizikó felkészülni hosszabb távra a pároltkrumplival való takarmányozásra. Az oldalt írták: Hazafi József, Szabó Sándor és D. Varga Márta. A fotókat Gottvald Károly készítette. Hová lettél gül baba? Ki gondolná, hogy ,e_------2-----------------L gyes helyeken földialmának, kolom- pérnak, sőt pityókának is nevezik a krumplit, aminek a hivatalos neve burgonya. Tény, hogy hazánkban mindenütt termesztik, levest, főzeléket, tésztát készítenek belőle. E zzel a nagyon fontos növényünkkel időnként baj van, hol több, hol meg kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. Ezt a növényt ugyanis az utóbbi időben egyszerűen nem vettük figyelembe, az előző évi jövedelmezőség határozta meg a termelési kedvet, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt 10 év alatt megváltoztak táplálkozási szokásaink is. Az egy főre jutó burgonyafogyasztás a 60-as években 85 kilogramm volt évente, jelenleg pedig 60 kiló körül mozog. Az életkörülményeink változása a tárolás gondjait a nagyüzemekre, kereskedelmi szervezetekre hárította át — a panellakásokban ugyanis képtelenség nagyobb mennyiségű krumplit tartani. Nemcsak a lakosság, hanem a nagyfogyasztók, kórházak, üzemi konyhák, éttermek is igényelnék a félkész, illetőleg a késztermékeket. Ennek azonban jelenleg nincs meg az élelmiszer- iparban a háttere. Míg korábban Magyarország burgonyaexportáló országnak számított, mára csökkentek az exportlehetőségek. Ezenkívül. A burgonyaterület 25—30 százaléka a nagyüzemekben van, a többi a háztáji és a kisgazdaságokban. A termés meny- nyiségét emiatt pontosan nem lehet, illetve nehéz tervezni és kiszámítani. Minthogy a burgonyatermesztést a nagyüzem nem integrálja, nem állnak olyan pontos adatok a gazdaságok rendelkezésére, mint például a sertéstenyésztésnél. A nagyüzemi termelés nagysága területben és termésmennyiségben viszonylag állandó, nemigen van itt változás, viszont ha a kistermelőnek nem gazdaságos a burgonyatermelés, abbahagyja, és a következő évben vevőként jelentkezik a nagyüzemben. így aztán az egyensúly egyik évről a másikra felborulhat. Ésszerűnek és szükségesnek látszik a burgonyatermelés integrálása, továbbá a feldolgozás megszervezése. Azonban nemcsak az élelmiszeripar nem követi a termelést, de a kereskedelem is fölkészületlen. Ezenkívül sok a közbeiktatott kereskedelmi szervezet, amely árfelhajtó tényező. Erre példa az idei esztendő is: sok burgonya termett, ennek ellenére kilónként négy-hat-nyolc forintért árulják a boltokban. Megoldásnak látszana például ilyenkor egy „árleszállítás”, méghozzá úgy, hogy igen olcsón adják el a krumplit, hisz ha most valaki csupán 50 fillérrel olcsóban veheti meg a burgonya kilóját, nem biztos, hogy nagyobb mennyiséget vásárol. Ami a tárolást illeti. Ma--------- napság nem szalma és földréteg alatt vermelik a burgonyát, hanem jórészt a Zöldért tárolja. A Zöldért viszont nem rendelkezik kellő tárolókapacitással, s a tárolás költségeit igyekszik a termelőüzemre áthárítani. Szeretne mindenki egyszerre megszabadulni a nagy terméstől, hisz jelenleg nincs anyagi fedezet arra, hogy nagyobb tárolókat építsenek. Burgonyát termelni manapság meglehetősen költséges. Nem olcsó a szaporítóanyag, a művelés, az öntözés sokba kerül, a felszedés gépei speciálisak, más növénykultúráknál nem alkalmazhatók. Pláne akkor növekszik a termelésre fordított összeg, ha ökológiailag nem megfelelő helyre kerül ez a növény, oda, ahol kevés a csapadék, vagy éppen agyagos talajba ültették, hisz innen nehezebb a gumókat kiszedni, mint például a könnyű homoktalajokból. Ráadásul a kötött talajokon több energiaráfordítással 30- 40 százalékkal is kevesebb termést produkál a föld. Nem szabad krumplit termelni ott, ahol a hőmérsékleti, a csapadék- és talajviszonyok például a kukoricatermelésnek kedveznek. A termesztett fajták száma az utóbbi években csökkent, illetve egy fajtára, a Desirére alapozott. Több mint 10 évvel ezelőtt még 13 burgonyafajtával végeztek a kutatók kísérleteket. Ekkor a terület 50 százalékán termeltek Desirét, ma már 95 százalékán. Mi a rózsaszínű burgonyát kedveljük s a Desiré rózsaszínű, ezenkívül termésátlagban, főzhetőségben is megfelel az igényeknek. Eltűnt a gülba- ba, az Ella, a Kisvárdai rózsaburgonya, s úgy tűnik, ezeket a régi fajtákat nem is igen lehet feléleszteni. Azért nem, mert a szaporítóanyagtermelés költséges, és aprólékos munka, nemigen akad rá vállalkozó. Egyszerűbbnek tűnik a szaporítóanyagot külföldről beszerezni. Pedig, jó tíz évvel ezelőtt a gülbaba több termést adott, mint a Desiré. A gülbaba kedvelt fajtája volt a magyar konyhának, mert a beltartalmi értéke kiváló, könnyen főzhető, és jó ízű. Az ipar sem igen kapaszkodik manapság a burgonya után, hisz például kukoricából lényegesen olcsóbb keményítőt készíteni, mint krumpliból. Felvetődik a kérdés: ha sok a termés, nem lenne-e ésszerű állatok takarmányozására felhasználni. Sokak szerint nem illik a mai takarmányozási rendszerbe, a szarvasmarhának jobban előkészíthető, viszont a sertések etetésénél a kijuttatása okoz problémákat. S ami még lényeges: nem olcsó takarmány, hisz egy hektár termelési költsége megközelíti a százezer forintot. Ennvit egyelőre a földi- almáról, a kólóméról, a pityókáról és a írumpliról. Mindenesetre ni valamit azért, hogy a burgonya, ez a nagyon fontos népélelmezési cikk mielőbb megtalálja a rangjához méltó helyet a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem háromszögében. Mözs, Új Élet Téesz Kevesebb krumpli, nagyobb gond gyenek a megrendelők igényeinek. Burgonyából bőven van megrendelés, s hogy ezt teljesíteni tudják, a szövetkezet dolgozói, tagjai és a Tolna megyében nagyüzemben a legnagyobb területen — 164 hektáron — a mözsi Űj Élet Téeszben termesztenek burgonyát. Itt is, mint az ország más, burgonyatermesztéssel foglalkozó üzemében a termés értékesítése időnként gondot okoz. Mint azt Szentes Nándortól, a szövetkezet termelési főmérnökétől megtudtuk, a burgonya felszedése az elmúlt hét közepén befejeződött. Kevesebb termett, mint amire számítottak, a terv hektáronként 320 mázsával számolt, ezzel szemben 300 mázsa lett a termés. A termés felét eddig a burgonyaeladási akció keretében értékesítették, a többit — a közismert értékesítési nehézségek miatt — tárolni kénytelenek, részben szükségtárolókban. Ebben az esztendőben is fontos feladatuknak tartották, hogy időben és mennyiségben eleget tevezetői is részt vettek a burgonyaosztályozás, a zsákolás és a tárolás munkálataiban. Az irái.,íídcban dolgozók is burgonyát válogatnak Megteltek a szövetkezet tárolói Hol vagy krumplis kenyér? A közelmúltban még oly nagy népszerűségnek örvendő burgonyás kenyér szinte eltűnt a boltok polcairól. A mi ■ értre Szabó Józseftől, a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat igazgatójától kértünk felvilágosítást. — Igaz, pillanatnyilag a vásárlók nem nagyon találkozhatnak a burgonyás kenyérrel. Jelenleg még Dunaföldvá- ron sütünk ilyet, van még néhány mázsa burgonyape- hely a raktárainkban, de a három évvel ezelőtti érdeklődés ugyancsak megcsappant iránta, a szó igaz értelmében a lefutott termékek kategóriájába sorolható, igen közkedveltek különböző kenyérfajtáink, köztük a francia csemegekenyér, a bajctai, vagy a házijellegű kenyér, de a krumplis kenyér nem kell a vásárlóknak. A burgonyape- hely rendelésünket egy évre előre kell mindig leadnunk, de itt jelentkezik egy olyan kérdés is, hogy a Lengyelországból érkező pehely lényegesen olcsóbb mint a magyar, pedig nálunk is készül ilyen termék, a kenyér pedig árát tekintve kötött termék. — Az idén rengeteg burgonya termett. Még senki nem kopogtatott be önökhöz ajánlatával? — Eddig még senki, de hangsúlyozom, jelentéktelen az a mennyiség, amit mi ma már értékesíteni tudunk e téren. Volt az elmúlt évben egy próbálkozásunk, a somogyiak burgonyapépet ajánlottak és szállítottak nekünk, de már a szállítás is többlépcsős és bonyolult volt, a feldolgozás szempontjából sem volt szerencsés ez a termék, és a vásárlók sem kedvelték meg. — Más lehetőség nem mutatkozik a felhasználásra? — Talán új összetételben megpróbálkozhatnánk ismét vele, az idén igen sok burgonya termett és a logika is azt diktálná, hogy természetesen olcsóbb is legyen. Ha elfogadható áron jelentkezik valaki. . . figyelembe véve a lengyel termék árát is ...?! Az egész árkérdés is egyben.
