Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-29 / 254. szám
1985. október 29. ^ÉPÜJSÁG3 Számvetés a népfrontban Segíteni a rászorulókon Beszélgetés dr. Szabó Piroskával Fórum településfejlesztési hozzájárulásról Bevezetésképpen emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat, hogy bizonyos időközönként jelentkezünk fórumunkkal, melyben a megyei tanács vezetői válaszolnak kérdéseikre, melyeket a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban önök tettek föl. Kérdéseiket továbbra is várjuk, s kérjük a borítékra ráírni: Fórum a településfejlesztési hozzájárulásról. A HNF megyei elnöksége mellett működő nő- és rétegpolitikai munkaibizottság vezetője, dr. Szabó Piroska, nyugdíjas. Tevékenységük pedig, mi is lehetne más, emberközpontú társadalmi munka, büszke lehet rá mindenki, aki segítette és segíti e tevékenységet. — Kezdetben nőbizottság voltunk, még akkor alakult meg, amikor a nőtanácsok megszűntek. A nőpolitikái munkát akkor megosztottuk, megalakultak a munkahelyi nőbizottságok is. A teendők egy részét átvállalta a szak- szervezet, persze maradt tennivalójuk a pártszervezeteknek és pártszerveknek is, és az ifjúsági mozgalomnak is. Mezőgazdasági területen is nőbizottságok alakultak — mondta dr. Szabó Piroska. — Mikor került kapcsolatba a nőmozgalommal? — Ekkor. Korábban nem vettem részt a nőmozgalomban, a pártnak vagyok 1945 óta tagja. A népfrontba valószínűleg a munkahelyem és a pártszervezet javasolhatott, még a Hunyadi Karcsi bácsi keresett meg — ő volt a népfronttitkár — úgy 20- 25 évvel ezelőtt. Azután ittragadtam. mert nagyon megszerettem a népfrontos munkát. — Mivel magyarázná ezt, mi benne a szép? — Változatos, érdekes, sok emberrel sokféle tevékenységgel megismerkedik az ember. Itt világnézetre való tekintet nélkül mindenki megtalálhatja azt a tevékenységet, ahol segíthet az embereken, ahol hasznosnak érezheti magát. Magam természetesen a párt politikáját szolgálom itt is. — Melyek a munkabizottság tevékenységi területei? — Folyamatosan bővült, a népfront tevékenységi területeinek kibővülésével. Természetesen ezek a területek nem is igazán különíthetők el egymástól, valamennyi, mint nőpolitika is értelmezhető, illetve csak részben esik ezen kívül. Az elmúlt öt évben a legtöbb eredményt talán az öregek támogatása, gondozása terén értük el. A rászorulók felmérésében természetesen részt vettek a népfrontbizottságok is, együttműködtünk a Vöröskereszttel is. Ma már aktivistáink rendszeres kapcsolatokat alakítottak ki a támogatásra szorulókkal. Nem feledkeztünk el természetesen a tanácsokról sem, hiszen nékik jelezzük a megismert gondokat, ők intézkedhetnek a szociális gondozás állami formáiról is. Lehetséges, hogy résiben azért is említettem ezt a területet, mert magam is megismertem ezt a gondot, édesanyám öreg és beteg. Előbb-utóbb mindenki találkozik ezzel a problémával, ha ráadásul dolgozik is a család minden tagja, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ilyen értelemben feladatunk a család- segítés is. — És a szülői munkaközösségek? — Valóban, később került hozzánk a szülői munkaközösségek támogatása. Az óvodától az érettségiig több korosztállyal foglalkozunk. A Nagyközségi, községi tanácselnökök és vb-titkárok részvételével továbbképzés kezdődött tegnap Tengeli- cen, a Tolna Megyei Tanács Oktatási és Továbbképzési Intézetében. Az ötnapos rendezvényen az előadásokon, majd az azt követő konzultációkon szó esik a VII. ötJobban meg keli becsülni társadalmi munkásainkat TIT-tel és persze a pedagógusokkal közösen szerveztük a Szülők iskolája sorozatot, ami az utóbbi időben nem megy úgy, mint szeretnénk. Kevesebb az emberek szabadideje, nincs igény annyi előadásra, mint korábban. Itt még el kell mondani, hogy ez más értelemben is rétegpolitika, hiszen munkánkban, nemcsak ezen a területen, sok a pedagógus aktivista, rájuk mindig számíthatunk, bár általában az értelmiséggel kapcsolatban nem vagyunk elégedettek a tevékenységük eredményeivel. Különösen az agrárértelmiség szerepét keveselltük a népfrontmozgalomihan. — A cigányság nem réteg ugyan, hanem népcsoport, mégis külön feladatkörként kellene kezelni a problémáikat. — Tíz év távlatában nézve az eredményeink nagyók, hiszen a gyerekek óvodába járnak, egyre többen fejezik be az általános iskolát, szereznek szakmát, a férfiak kilencven, a nők 59 százaléka tartozik az aktív keresők közé. Az utóbbi időben viszont újabb gond jelentkezik. különösen a nők köréből. Tekintettel alacsony iskolai végzettségükre, a szak- képzettség hiányára, egyre nehezebben tudnak állást szerezni. — Hogyan változott a nőpolitikái munka a kezdetekhez képest? — Legalább annyira megváltozott, mint a nők helyzete általában, amit nem lehet letagadni. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy ma sokkal kevesebb a sikerélményem, mint korábban volt. Jelen gazdasági körülményeink miatt sokkal kevesebb a nők szabadideje, ismét mosunk. vasalunk, és befűzünk, emiatt sokkal nagyobb az érdeklődés a szabás-varrás tanfolyam, mint az ismeret- terjesztő előadások iránt. Ettől függetlenül a népfront munkabizottságaiban jó a nők aránya, a béke és barátságiban például 23 százalék, a környezetvédelmiben 27, a gazdaságpolitikaiban 9, a fogyasztók tanácsában 50, a szülői munkaközösségekben pedig 82 százalék. Nem egészen így sikerültek viszont a tanácsi választások. éves tervkoncepció kidolgozásának tapasztalatairól, és a további szervezéssel kapcsolatos feladatokról, a helyi tanácsok népképviseleti, ön- kormányzati jellegének további erősítésével kapcsolatos teendőkről. Téma lesz a tanácsi intézmények műkö— Valóban, ha férfi és nő indult, akkor inkább a férfit, ha fiatal és idősebb* akkor inkább az idősebbet választották meg. — Vannak a választásnak tapasztalatai, ezeket fel kell használni további munkánkban. Kiderült, hogy nem népszerűsítettük eléggé azokat a nőket és fiatalokat, akik már bizonyítottak. Legközelebb, ebből a szempontból jobb politikai munkát kell végeznünk. — Beszéljünk a feladatokról! — Konkrétan ezt most még nem tudjuk meghatározni, erre csak a kongresz- szus után kerülhet sor, de feladat van bőven az biztos. A felsoroltakon kívül maradt még tennivalónk a GYES-en lévő nők között, a nemzetiségi politika terén és még sok más területen is. Általában azt hangsúlyoznám, hogy még jobban meg kell becsülni a társadalmi munkásainkat, és itt most egyáltalán nem anyagiakra gondolok, hanem erkölcsi megbecsülésre. A .munkahelyekkel is tovább kell mélyíteni kapcsolatainkat. Általában van mit javítani a társszervekkel az együttműködésben. Mindezt amiről eddig beszéltünk, nem a népfront egyedül és nem a megyei női- és rétegpolitikai munkabizottság érte el. Elsősorban köszönetét kell mondanunk aktvistáinknak, és mindazon társszervnek, akikkel eddig is együtt tevékenykedtünk. Nem az a fontos, hogy ki csinált meg valamit, hanem az, hogy eredményes legyen a munka. Amit az elismerésről, megbecsülésről mondtam, az rám egyáltalán nem vonatkozik — nehogy valaki erre gondoljon —, azért mondom és nem dicsekvésből, de számomra nagy öröm, hogy a felszabadulás évfordulója alkalmából megkaptam az Április 4-e Érdemrendet. — Milyen egyéb társadalmi megbízatásai vannak? — Korábban sokkal több volt, mióta édesanyám öreg és nem is egészséges, kevesebbet tudok vállalni. Most csak a városi pártbizottságnak és a fegyelmi bizottságnak vagyok tagja. Ennyi társadalmi munka számomra természetes, mint ahogyan munka nélkül sem érezném jól magam, ezért is dolgozom a megyei tanács mező- gazdasági osztályán, rész- munkaidőben. — Mi jelent az ön számára pihenést, kikapcsolódást? — Valamikor minden filmet megnéztem, most már csak olvasásra jut erőm és időm, meg a televíziót nézem, persze a napisajtó átböngészése nélkül sem tudnék elképzelni egy napot sem. Van két gyerekem, öt unokám, és három dédunokám, körükben lenni mindig öröm, sajnos a pécsiekhez egyre kevesebbet jutok el. A Szekszárdon élő családtagjaimmal közösen műveljük a kertet. Tulajdonképpen ez jelenti számomra az igazi kikapcsolódást. — Köszönjük a beszélgenyítás új feladatai, a tanácsi gazdálkodás új szabályozása, a községi tanácsok szociálpolitikával kapcsolatos időszerű feladatai, valamint a tanácsi informatika, a számítástechnika alkalmazásának lehetősége is. A következő kérdésekre Priger József, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője válaszolt. — Vannak-e olyan települések Tolna megyében, ahol már megszavazták a településfejlesztési hozzájárulást? Amennyiben igen, kérem, ismertesse, hogy milyen ösz- szegben „állapodtak meg”? — A szavazás több községben megtörtént, mely éket felsorolok, s az összeget is mondom. Döibrököz — 600, Kocsola — 500, Dumas zen t- györgy — 1000, Nématkér — 600. Báta — 600, Bogyiszló — 600, Tengelic — 500, Ireg- szemose — 600, Magyarke- szi — 400, Nagykónyi — 600, Nagyszoksoly — 600, Tolnamé- medi — 500, valamint Báta- szók ás környéke, ahol 400 és 700 forint között változik a megszavazott összeg. — Miért tesz különbséget a törvényerejű rendelet az állami bérlakásban és a saját tulajdonú lakásban, házban élők hozzájárulásának összege között? Vagyis: a bérlakásban élőknek miért csak a megszavazott összeg hetven százalékát kell fizetniük? — A lakbérek 1988. július 1-ig folyamatosan emelkednek. A lakások fenntartási költsége ma már száz százalékban a lakókat terheli. Vagyis már ma sem sokkal olcsóbb bérlakásban- lakni, mint a tulajdoniban. Tehát életszínvonal sezmpontjából az állami bérlakásban lakónak nagyobb terhet jelent a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése, mint azoknak, akik lakástulajdonosok. — Köztudott, hogy a bérlakások egy részében nem azok laknak, akik annak idején szociális helyzetük miatt kapták a lakást. Többen kérdezik, pontosabban javasolják, hogy az állami bérlakásban élők hozzájárulásának megállapításakor disz- tingváljanak, azaz jövedelmük alapján — ne pedig egységesen — róják majd ki a hozzájárulást. — A javaslatot továbbítjuk. Pillanatnyilag ilyen jellegű kompenzációról nem tudok. — Az albérletben élőknek nem kell fizetniök a hozzájárulást. Ezzel kapcsolatban így szól a kérdés: adva van egy megrögzött agglegény, akinek nem állt sohasem szándékában lakást vásárolni, lakáskérelmet nem is adott be. Viszont a fizetése nyolcezer forint... Várható, hogy a jövőben a magyar cégek közös piaci partnereikkel a régió közös pénznemében, az ECU-ban is kötnek üzletet. Az ehhez szükséges egyik feltételt teremtette meg a Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban azzal, hogy megkezdte az ECU (Europen Currency Unit) forintárfolyamának rendszeres jegyzését. Mint ismeretes, az Európai Gazdasági Közösség 1979- ben hozta létre a Nyugateurópai Valutarendszert, amelynek közös pénzneme az ECU. Árfolyamát valutakosár-módszerrel naponta rögzítik az angol font, a — A- felvetés első látásra jogosnak tűnik. De albérletben élni mégiscsak kényszer- állapolt. Az albérletben élők majd mindannyian lakásra spórolnak, azaz valamiféle hátrányos helyzetben vannak. Amennyiben nekik is fizetni kellene a hozzájárulásit — amivel magam sem értenék egyet — hivatkozhatnának arra, hogy az adott település nem ad lehetőséget számukra, hogy lakást vásárolijlanak. — Kell-e azokon a településeken településfejlesztési hozzájárulást fizetni, ahol közműfejlesztési hozzájárulást fizet a lakosság? — A közműfejlesztés automatikus felmentést nem ad, viszont a rendelet szerint ugyancsak szavazással döntik el a lákók, hogy fizetnek-e településfejlesztési hozzájárulást, avagy nem. Amennyiben a közműfejlesztés a település egy részét érinti, az ott lakók fizetési kötelezettségét mérsékelhetik. — Többen tették fel azt a kérdést, hogy mi lesz a helyzet ezután a társadalmi munkával? — A társadalmi munkára ezután is nagy szüksége lesz minden településnek, hiszen a számítások szerint a településfej les Ztési hozzájárulás ném lesz lényegesen több, minit a „kofa” volt. — Egyik olvasónk azt írja, hogy tizennégy esztendős gyermekének üdülőtelkei vásároltak. Kérdése: erre ki fizeti a hozzájárulást? .Egy másik levélből pedig azt tudjuk meg, hogy a tizenhét éves gyermeknek öröklakást vásároltak a nagyszülők. A kérdés azonos az előbbivel, hozzátéve azt, hogy a tizenhét éves gyermek sem rendelkezik önálló keresettel. — Mindkét kérdésre az a válasz, hogy a településfejlesztési hozzájárulást fizetni kell, mégpedig a szülőnek. — S ha a szülő nem akarta, hogy a nagyszülők megvegyék gyermekének a lakást? — Ez nem változtat semmin. A lakás megléte a mérvadó. — Hosszú levelet kaptunk Kaszás Zoltán középiskolai tanártól, aki az október 15-i számunkban megjelent fórummal, illetve annak néhány részletével kapcsolatban fejti ki véleményét. „A településfejlesztési hozzájárulás bevezetésénél fontos és új szempont volt az, hogy a lakosság maga szabhassa meg hozzájárulásának fel- hasnálásái módját. Azaz másodlagos célként felmerült a szocialista demokráciánk fejbelga frank, a dán korona, a francia frank, a görög drachma, a holland forint, az ír font, a luxemburgi frank, az NSZK márka és az olasz líra piaci árfolyamai .alapján. Ezt veszi alapul a Magyar Nemzeti Bank az ECU forintárfolyamának meghatározásánál. A közös pénznem használata a magyar vállalatok számára több szempontból is előnyös lehet. Az utóbbi néhány év során, amikor egyikmásik nemzeti valuta árfolyama rövid idő alatt jelentősen megváltozott, az ECU árfolyama viszonylag stabilnak bizonyult. Így a közös lesztésének lehetősége is: mindenki elmondhatja, mire van szüksége, s mire ad pénzt." — A fölvetéssel egyetértek, s a gyakorlatban a lakosság szavaz, hogy mire fizeti a hozzájárulást, azaz egyetért-e a tanáosülés, azaz az őket képviselő testület javaslatával, mármint azzal, hogy mire kellene fordítani a befolyt összeget. Fonitos, hogy a települést ismerők Olyan célt javasoljanak a lakóknak, melynék megvalósítása mindamnyiok számára fontos. Valóban elmondhatja mindenki, hogy mire van szüksége, mire adja a pénzét, csakhogy akkor ahány család van, annyi cél lenne. Mert a napnál is világosabb, hogy mindenki a saját utcájában szeretne járdát építtetni, azon a lakótelepen látná szívesen az iskolát, vagy az új ABC-t, ahol ő lakik, és így tovább... — Említi levelében Kaszás Zoltán azt is, hogy a már idézett cikkben, illetve fórumban ezt írtuk: „kilenc tanácstagot helyettesítve a tanítóképző főiskola hallgatói keresik majd föl a választókat.” (Ez Szekszárdra vonatkozik.) — A szekszárdi városi tanács vezetőivel megbeszéltük, hogy amennyiben a tanácstagok nem vállalják a lakók fölkeresését, akkor erre a feladatra kérjenek föl olyan aktivistákat, akik jól ismerik a városit. E munkába bevonni a főiskolai hallgatókat, mi is helytelenítettük. — Telefonon értesített egyik olvasónk arról, hogy szintén a megyeszékhelyen előfordult, hogy minden címzés és levél nélkül egyszerűen a levélszekrénybe dobták be a lakóknak a településfejlesztési hozzájárulásról szóló nyilatkozatot, azaz más néven, szavazólapot. — Ez is helytelen. Kérjük, hogy a konkrét esetekről szíveskedjenek tájékoztatni a tanács vezetőit. — Végezetül ismét Kaszás Zoltán leveléből idézek: „Az az álláspontom, hogy ha a településfejlesztési hozzájárulást életképessé akarjuk tenni adórendszerünkben, akkor gondoskodni kell a felhasználás demokratikus elbírálásáról is. Például a „szokásos módon" helyett nagyobb közösség (falugyűlés, városi körzet- illetve kerületgyűlés) előtt kelljen a felelős végrehajtónak beszámolnia.” — A „szokásos módon” megfogalmazás pontosan azt jelenti, melyet Kaszás Zoltán felsorol. Azért használjuk így, vagyis e rövidebb megfogalmazás! formát, mert a „szokásos mód” mindenütt más lehet, mindenki a saját településén megszokott módot érti alatta. — Priger elvtárs válaszait és olvasóink leveleit, kérdéseit köszönjük. kisebb kockázatot jelentenek az üzleti partnereknek. Ezzel magyarázható, hogy használata jelentős mértékben terjed. Ma már több mint 200 nyugat-európai bank hajlandó ügyfelei betéteit és kiadásait ECU-számlákon vezetni. Bár a közös valuta ma még készpénz formájában nem létezik, egy angol és egy francia pénzintézet ECU-ra szóló utazási csekkek kibocsátását kezdte meg. Az ilyen csekkek beváltására jelenleg már Magyarországon is adott a lehetőség. tést. IHÁROSI IBOLYA Tanácsi tisztségviselők továbbképzése désének tapasztalatai, az iráV. HORVÁTH MÁRIA ECU-ban is köthetnek üzletet a vállalatok
