Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

1985. október 3.

KÉPÚJSÁG 3

Kihasználatlan százmilliók

Vajon mi az oka annak, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek úgyszólván észrevételenül mentek el egy több százmillió forintos támogatási lehetőség mellett?

Emlékeztetőül: több mint két éve, hogy megjelent az átképzési támogatásról szóló rendelet, amely kereken iévi 200 millió forintban szabta meg azt az összeget, amely — a meglehetősen szigorúan meghatározott feltételek esetén — bármely vállalat, illetve szövetkezet számára jócskán megkönnyithette volna a munkaerő- átcsoportosításból adódó átképzést. A rendelet értelmében az állami költségvetés bizonyos ideig gyakorlatilag átvállalta volna az átképzés költségeit, illetve az átcsoportosításból szükségszerűen következő keresetkiegészítést. S nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás, ugyanis, kezdetben szinte általánosnak mondható érdektelenség fogadta — vállalati, munkáltatói körökben — a mindenki számára nagyon is kedvező rendelkezést. Ma már gyanítható, hogy azért is, mert az érdekeltek eleinte nem tudtak a lehetőségről. Jellemző, hogy ahol először vették igénybe a támogatást — egy Szabolcs megyei vállalatnál —, ott is véletlenül bukkantak rá a rendeletre, éltek is — és nem eredménytelenül — a hirtelen jött alkalommal. Aztán hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy bárki is érdeklődött volna a 200 milliós keret felhasználási lehetőségei iránt. Ma is ott tartunk, hogy több mint két esztendő elmúltával — az év végéig esedékes átképzési támogatásokat is beleszámítva — mindössze 15 vállalat vette igénybe ezt a fajta költségtérítést, nagyjából 30 millió forint összegben. Pedig időközben már az eredeti 200 miliós keretet is fölszabadították, mondván: legyen ez az összeg annyi, amennyi, csak már fizethetnék, akár tömegesen is az átképzési támogatást.

Mi több, az elmúlt két évben módosították is az alaprendeletet. Egyre kedvezőbb és még kedvezőbb feltételekkel kínálták a pénzt a munkáltatóknak, remélve, hogy ily' módon is előmozdítható az olyany- nyira kívánatos termékszerkezet-változás, és ehhez igazodva — ennek egyik feltételeként— a munkaerőstruktúra átalakítása. Augusztus elsejétől például átképzési támogatást élvezhetnek — persze megint- csak adott feltételek megléte esetén — a pályakezdő fiatalok, a bedolgozók, sőt még azok is, akik a rendeletileg megszabott körülmények közepette önszántukból hagyják el a munkahelyüket. Az utóbbiak esetében például egy évig, de maximum harminc hónapig azoknak folyósítható az átképzési támogatás, akik ugyan önszántukból kezdeményezték a munkahelyváltoztatást, de az új munkahelyen vagy az elektronizációhoz kapcsolódó ismereteket kell megtanulniuk, vagy pedig úgynevezett hiányszakmákban helyezkednek el, s ehhez kell az átképzés.

Nem tudni még. hogy mi lesz a legújabb módosítás eredménye, ám az már biztos: az átképzési támogatással kapcsolatos eddigi érdektelenség két fő okra vezethető vissza. Az egyik: a vállalatok már- már közhelyszerű „költségérzéketlensége". Gondoljuk csak meg: a támogatás a szó szoros értelmében vett ingyen pénz. Nem terheli a bérköltséget, tehát bér-, illetve kereseti adót sem kell utána fizetni. Am a vállalatok olyannyira nem érzékelik a költségeket, hogy még az efféle költség- jellegű juttatásokra is érzéketlenek... A másik lényeges ok: még ma sem, a termékszerkezet radikális átalakítását sürgető párt- és kormányhatározatok megjelenését követő tíz év után sem mozdul érdemlegesen a hazai gyártmánystruktúra, s alig-alig lépünk előbbre a reménytelenül veszteségesen dolgozó vállalatok, munkahelyek felszámolásában.

Témánk szempontjából az egyetlen pozitív példa a valamikor — és hosszú hu- za-vona után megszüntetett — Irodagép- technikai Vállalat kisvárdai üzeme, ahol a Medicor teremt vadonatúj forgácsoló üzemet, éppen az átképzési támogatás segítségével. Más és hasonló — az átképzési támogatással kapcsolatos rendelkezés értelmét, célját és lényegét illusztráló — esetről még az ez ügyben legilletékesebb szakemberek sem tudnak. Inkább csak arról, hogy a támogatási alapból bizonyos — és gyakorlatilag elhanyagolható — ösz- szeget afféle „bánatpénzként” használtak fel, a jelentéktelen, de különböző okok miatt végképp halaszthatalan átcsoportosítások okozta személyes gondokat, vélt, vagy valós sérelmeket enyhítendő. Vagyis: a támogatási rendszer — s a mögötte álló tekintélyes pénzalap — ahelyett, hogy ösztönözte volna a kívánatos szerkezetátalakítást, afféle szűkkörű jótékonysági akcióként működött. Tegyük hozzá, ismételten, hogy nem véletlenül. A vállalatok munkaerő-gazdálkodása egyelőre csak annyi változást mutat, hogy a korábbiakhoz képest tagadhatatlanul megfontoltabbak a munkaerő-tartalékolási törekvések. A létszámleépítések, a nagyobb- szabású átcsoportosítások még nem jellemzőek, a munkára jelentkezők közötti válogatás már annál inkább; és az is, hogy a nyugállományba vonulók helyére nem feltétlenül vesznek fel új munkavállalót. Ennyi és nem több, bár a másfélkét évvel ezelőtti gyakorlathoz képest ez sem lényegtelen változás.

Az átképzési támogatás rendszere változatlanul fennmarad — sőt, mint jeleztük, feltételrendszere szélesedett — és figyelemre méltó a szakemberek meggyőző- déses jóslata: lesz itt majd érdeklődés, ha valóban nem lesz más lehetőség, mint a gazdaság intenzív fejlesztése, s ha az oly régóta hirdetett, óhajtott és követelt szerkezetátalakítás végre kikerülhetetlen kényszerré válik. Persze: az összes irányítási és gazdaságszabályozási feltételével együtt. VÉRTES CSABA

Elöljárók továbbképzése

Tengelicen tegnap, októ* bér 2-án reggel 8 órakor kezdődött el a megyei tanács oktatási központjában a közös tanácsú községek elöljáróinak háromnapos továbbképzése. A tanfolyam negyvennégy résztvevője elsőként Ribling Ferenc általános elnökhelyettes előadását hallgatta meg a megye általános gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéből adódó községi feladatokról. Az

előadásban, majd az azt követően az igen élénk konzultáción sok szó esett a fejlesztési célókról, a megyei településhálózat fejlesztésének kiemelt tennivalóiról.

Délután dr. Kutas Sándor, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője tartott előadást a községi tanács szervezetrendszerérői.

Ma az elöljáróság feladatai, hatásköre címmel Heidecker Péter, Nagydorog nagyközségi tanács elnöke tart előadást, délután pedig dr. Horváth Jenő megyei főorvos és Póla Károly a művelődési osztály vezetője tartanak további konzultációra serkentő előadásokat.

A tanfolyam zárónapján — pénteken — az elöljáróság és a községi szakigazgatási szervek kapcsolatának megvitatására kerül sor.

Nemzetközi

bauxit-tanácskozás

A bauxitbányászok, -feldolgozók, a timföld- és alumíniumgyártók nemzetközi tudományos társasága, az

ICSQBA szimpozionja kezdődött szerdán Tapolcán, a hazai termelés kétharmadát adó Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál. A háromnapos programra 18 országból érkeztek résztvevők. A szim- pozionon a bauxitbányászat és a kutatás legújabb módszereivel foglalkoznak. A

hazai szakemberek megismerkedhetnek az azonos profilú külföldi vállalatok kutató-fejlesztő tevékenységével, és lehetőség nyílik a hazai műszaki fejlesztési eredmények ismertetésére is.

Gephard János, a Magyar Alumíniumipari Tröszt bányászati igazgatója a megnyitó ülésen többek között elmondta, hogy bauxitbányászatunk munkáját meg. nehezítik a sajátos geológiai

körülmények. Nemcsak az átlagosnál nagyobb mélységből kell felhozni az ércet, hanem számolni kell a ba- uxit lencsés elhelyezkedésével és a vízbetörés veszélyével is. Ezért alkalmazzák a világon egyedülálló vízszint- süllyesztési rendszert, s bevezették a geológiai viszonyoknak leginkább megfelelő, úgynevezett szintomlasz- tásos fejtést, valamint a hor- gonyzásos kőzetbiztosítást. Ezekről az eljárásokról és módszerekről a tanácskozás első napján részletesen beszámolt Fazekas János, a

Bakonyi Bauxitbánya Vállalat igazgatója.

A szi-mpozion résztvevői csütörtökön megtekintik a

Bakonyi Bauxitbánya Vállalat üzemeit, s a tanácskozást pénteken Balatonalmádiban, a Bauxitkutató Vállalatnál folytatják.

Befejeződött a légi

növényvédelem

főszezonja

Befejeződött a MÉM Repülőgépes Szolgálatánál a főszezon. A terveknek megfelelően szeptember végéig összesen 4,7 millió hektáron végezték el a magasból a különféle növényvédelmi munkákat. Most októbertől a mezőgazdasági üzemek rendelésére még néhány százezer hektáron műtrágyát szórnak ki. Elsősorban az Alföldön dolgoznak a repülők, itt ugyanis több a nagyobb kiterjedésű, összefüggő tábla, amelyeken kifizetődőbb a repülőgépek munkája. A száraz, napos idő kedvez a műtrágyakiszórásnak, de a szeles napokon pihenőre kényszerülnek a gépek. Igyekeznek azonban minden lehetséges percet kihasználni, mert az éjszakák hosszabbodásával, s a hajnali ködökkel mind kevesebb a repülésre alkalmas idő.

Beszóljunk ez ifjúságI klubokról

Tehetetlenség, vagy válság?

Okoskodás helyett tetteket

A megyében bárhova teszi be a lábát az újságíró, ahol fiatalokkal is találkozhat, nem sokkal a megismerkedés után kiborul a puttony. Panaszkodnak a fiatalok, hogy lakóhelyükön a sivárságig unalmas az élet, nincs hol tölteni a szabadidejüket, a kívánt együttlétre csak a kocsma, italbolt kínál lehetőséget. Szóval, nincs hova legyenek, ahova a mamák a lányaikat is elengednék szívesen. Az első panaszáradat csillapodtával aztán, amikor már szilídül a szó és készeb. bek a fejek is az együttgondolkodásra, kiderül, hogy itt is, ott is, amott is életre segített a községi KlSZ-szer- vezet, a tanács, a Hazafias Népfront egy-egy ifjúsági klubot. Indult is szép irammal ezekben az élet nem sok. de jó programokkal, aztán jött a megbicsaklás. Itt azért, mert a lángoló megajánlások ellenére sem sikerült otthonosabbá tenni a fiatalok rendelkezésére bocsátott helyiséget. Amott a klubvezető unt bele a sehogy, vagy igen gyengén fizetett prófé- taságba, főleg abba, hogy öt embere tizenötfélét akart volna megvalósítani, de ezt is úgy, hogy „fogjuk meg és vigyétek 1”.

*

A szaksajtó évék óta napirendjén tartja az ifjúsági klubmozgalom működési tapasztalatainak alakulását és •már nem is lehet újnak minősíteni azt a válsághangulatot, mely imhol tartósan a nyakunkra telepedett e tárgy, ban. Ma Tolna megyében 81 működési engedéllyel rendelkező ifjúsági kluibot tarthatunk számon. Ebből általános 71, rétegklub 9 és szakirányú 1. A kluboknak alig valamivel több, mint a fele (56 százaléka) működik csupán folyamatosan, a többi időszakos, vagy a permanens újjá-, meg újjászerveződés állapotában vergődik. Azt is mondhatjuk, hogy hosszabb- rövidebb ideig szünetel.

Szemléltetésül... Ezelőtt öt évvel a megyeszékhelyen 22 ifjúsági klubról beszélhettünk. Ma ezek közül 8 működik folyamatosan, a Tolna Megyei Víz. és Csatornamű Vállalatnál, a Városgazdálko. dási Vállalatnál, a megyei kórház-rendelőintézetben és a múzeumban, az Egészség- ügyi Szakiskolában, az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakiskolában és a Tartsay lakótelepen. Megszűnt 14 klub és engedtessék meg a teljes névsor közreadásának mellőzése, noha élen a legsikeresebb klubok egyikével a FUK-kal, a Fiatal Utazók Klubjával, sok megszűnt munkahelyi kisközösségnek lenne dolga és he. lye. Az, hogy alakult négy új klub és ezekkel együtt 12 ifjúsági klubunk is van, nem csekélység. A baj itt az, hogy a hetvenes évek elejétől gombamód szaporodó vállalati, munkahelyi klubok száma csappant meg döntően azért, mert nem sikerült megteremteni szakmai hátEgy a legkedveltebb játékok közül

terüket, kialakítani sajátos profiljukat.

A nyár folyamán a Tolna Megyei Tanács V. B. a megyei ifjúsági klubok működéséről tárgyalva azt állapította meg, hogy az 1980 óta eltelt évek nem hoztak javulással azonosítható változást. „Az ifjúsági klubok munkájának színvonala nem fejlődött a megfelelő ütemben”. Aki arra gondol, amivel az unalomra panaszkodó fiatalok is utalnak, hogy szegény az eklézsia, nincs pénz a tárgyi feltételek javítására, téved. De a klubok válságában is felfedezhető egyrészt a sültgalamb-várás és maxi- malizmus, másrészt a tehetetlenkedés. A Tolna Megyei Tanács évi 2,7 milliós ifjúsági alapjából bőven részesül a klubmozgalom. Az azonban tény. hogy a működés alapjai helyben és helyi erővel teremtendők meg, hogy ezután következzék a munka, aminek függvényében jogos a támogatásra várni.

Nem megfelelő egyébként a működőképes ifjúsági klubok területi elhelyezkedése sem a megyében. Harminckilenc úgynevezett lakóterületi klub van és a kistelepülések között alig akad olyan, mely eredményesen tevékenykedő ifjúsági klubbal rendelkezik. Pedig ha valahol, itt aztán égetően nagy szükség lenne arra, hogy adottak legyenek — akármilyen szerény körülmények között is — a szórakozás, a művelődés, a szabadidő eltöltésének feltételei. A fenntartók egyébként a tárgyi feltételek biztosításának szakaszában a minimumot igyekeznek előteremteni, ami nem nevezhető bajnak. Az már sokkal inkább, hogy a berendezések, technikai eszközök — csekély kivétellel — később nem javulnak és az alapeszközökre hamar ráunó fiatalok hátat fordítanak a klubnak, amit kiharcoltak

masuknak Korszerűbb — s ezért maid minden ifiúsáei klub tagságának az álmok álmát jelentő — olvan eszközzel, mint a Hi-Fi-torony,

színes tv, csak néhány klub rendelkezik. (Ozorai, simon- tornyai és hőgyészi klubok.) Videója csak a bonyhádi Volán ifjúsági klubjának van, noha erre és a felsorolt eszközökre mind nagyobb az igény.

Megoldhatatlannak látszik a vállalati, üzemi klubok nyi. tása kifelé és a zártság sokszor válik a klubélet gátjává. Kevés klub dicsekedhet önálló helyiséggel, a községi klubok zöme a művelődési házakban kapott helyet. Nem ritkán egy, az utcáról is megközelíthető öltözőhelyiséget, mivel községi művelődési házaink se dúskálnak kisközösségi életre alkalmas helyiségekkel, amelyek a fiatalok keze nyomán alkalmassá is válhatnak arra, hogy „lakóinak” legalább a komfortérzete legyen meg. Szívesen nyissanak ajtót akkor is, ha a klubban éppen nem szervezett program várja őket, hanem ami majd ennyire fontos, a szabadidő együttes eltöltésének lehető, sége.

Talán nem jelentéktelen mozzanat, hogy évtizeddel ezelőtt úgy szerveződtek az ifjúsági klubok, hogy összeállt 15-20-30 fiatal és helyiséget keresett magának élen a hangadóként elismert kortárssal, aki a helyiség „előálltával” a klub vezetőjeként tisztelt. Napjainkban előbb van a hol kérdésre válasz és utána dől el, hogy kik és mit akarnak együtt megvalósítani. Vitatkozhatnánk, hogy melyik sorrend a jobb, de minek?! A meglévő klubokat kellene nekünk éberebben figyelni és nyomban segíteni, ha elkezdik egymást váltani a klubvezetők és ha bizonyítható, hogy a klub életrehívói elvégezvén a feladattal kapcsolatos strigulá- zást, kizárják látókörükből a klubot.

„Az ifjúsági klub olyan öntevékeny ifjúsági csoport, amely a fiatalok társas tevékenységére támaszkodva keretet és lehetőséget ad a klubtagság közös művelődésére és szórakozására, szocialista közösséggé formálódására ...” — mondja az

ÁIB fogalom-meghatározása. S mert így szól ez a regula, a helyi tanácsoknak kötelező, egyben érdeke is odafigyelni a működésre.

A megye ifjúsági klubbal rendelkező települései közül jó néhányat meglátogatva derült ki, hogy működési szabályzata mind a 81 klubnak van, de munkaterv alapján igen kevés dolgozik. A kérdés ennek kapcsán: lehet-e fából vaskarika, stabil az, ami esetleges? Varsádon, Di. ósberényben, Fürgédén, Vár. alján, Kajdacson, Madocsán — és hadd ne soroljam tovább — a kötetlen, a tervezett program nélküli tevékenység az uralkodó. Jó színvonalon működik ugyanakkor a dombóvári Alkotmány Tsz, a simontornyai Barátság, a tamási rácvölgyi, a paksi VEGYÉPSZER, a paksi atomerőmű és a Volán bonyhádi klubja. Ozora és Hőgyész a zenére építette boldogulását, itt a zenei, táncos rendezvények jelentik a „maltert”, az összetartó erőt.

Találkoztam olyan véleményekkel, hogy a folyamat megállíthatatlan, csökkent az igény az ifjúsági klubok iránt és a válság mögött ez áll. Nem osztjuk ezt a véleményt. Azoké a fiataloké a rokonszenvünk, akik az átélt megbicsaklások ellenére szorgalmazzák a klubéletet, a közösséggé formálódás pihenésre, szórakozásra, művelődésre alkalmas műhelyeként. Képeink — mint látni — nemcsak önfeledt pillanatokat rögzítenek — igényt is az együtt tölthető időre.

LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS

Zenehallgatás