Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

1985. október 22 NÉPÚJSÁG 3 A kereskedelem gondjai Egy építkezés körülményei Sok üzlet - kevés géppel A kereskedelem rejtel­meiben jártas vásárló a nagyvárosokban sem veszi meg akárhol a tejet, a va­jat; tudja, hogy ezeket még ott sem mindig a megfelelő hőmérsékleten tárolják, ahol van hűtőgép. Egyfelől azért, mert a kisebb üzletekben ke­vés a hűtőkapacitás, a tejet gyakran be sem teszik a hű­tőbe, másfelől azért mert a rosszabbul vezetett üzletek­ben nem olvasztják le a hű­tőgépeket, így azok hőmér­séklete jóval az ideális fe­lett van. Bizonyíték erre a vaj, a margarin lágy har- mazállapota, de gyakran árulkodik a gép előtt álló tó­csa is. Az élelmiszert árusító üz­leteknek országosan mintegy 16 százalékában azonban egyáltalán nincs hűtőgép, túlnyomó többségükből pe­dig hiányzik a mélyhűtő, s emiatt valamennyi mélyhű­tött készítmény. Elavult mérlegek Statisztikailag lényegesen jobb a helyzet a másik alap­vető géppel, a mérleggel, ami gyakorlatilag mindenütt megtalálható. De ha azt is vizsgáljuk, milyenek a mér­legek, már távolról sem le­hetünk elégedettek. Mert ugyebár az a mérleg, amely­re az eladó rádobja a drága húst vagy felvágottat, és amelynek nyelve olyan hosz- szú ideig ingadozik, hogy nincs idő kivárni, míg meg­áll — nem megnyugtató. •Különösen nem, mivel a mérés műveletét az elárusító bűvészies gyorsaságú fejszá­molása követi. Az ilyen bi­zonytalanságokat az árjelzős mérleg szünteti meg, amely az egységár beállítása után számokkal jelzi mindkét ol­dalon — vevőnek és eladó­nak — az áru súlyát és árát. Az árjelzős mérlegek száma azonban egyelőre elenyésző: az ABC-áruházak, a boltok mintegy 7—8 százaléka ren­delkezik ilyennel. A bolti előrecsomagolás ideális eszköze a nyomtató­szerkezettel ellátott ár jelzős mérleg; ebből száz darab sincs az ország területén. Hiányuk folytán kerülnek forgalomba az olvashatatla­nul feliratozott sajt- és, fel­vágottcsomagok, amelyekkel kínlódik a pénztáros, s bi­zalmatlan irántuk a vevő. S ezzel még a gépesítettség alacsony fokának csupán olyan következményeiből említettünk néhányat, amely a vásárlót sújtja. A targon­cák, a rakodógépek, a gyors pénztárgépek, a szállítósza- lagos pénztárfülkék hiányát a bolti dolgozók nyögik, oly­kor a szó szoros értelmében. A hagyományos pénztárgép­nél dolgozó pénztáros na­ponta több mázsányi árut rak át egyik kosárból a má­sikba, az önkiszolgáló bol­tokban. Azon a néhány he­lyen, ahol szállítószalagos pénztárfülke van, erre nincs szükség; a bevásárlókocsiból a vevő maga teszi rá a szál­lítószalagra, amely gomb­nyomásra továbbítja a kifi­zetett árut az elválasztott gyűjtőhelyre, ahol ismét a vásárlóra hárul az elrakodás dolga. Nem érdekük Hosszan sorolhatnánk még a kereskedelemben jól hasz­nálható technikai berende­zéseket, de valamennyi ese­tében ugyanazt tapasztal­nánk: a korszerűek, a ké­nyelmesek, a biztonságosak alig lelhetők fel a magyaror­szági üzletekben. Ez mond­ható el a vendéglátóhelyek konyháiról is, ahol jobbára inkább hagyományos tűzhe­lyeken főznek, semmint ener­giatakarékos berendezése­ken, alig található mikrohul­lámú sütő, billenthető üst, főzőzsámoly, nagy nyomású pároló- vagy mosogatógép. A képhez még hozzátartozik, hogy a meglévő gépállomány java ráadásul elhasználódott, mintegy 17 százaléka nullá­ra leírt. Ha mindezen jelenségek okát keressük, a kézenfekvő válasz a vállalatok és a szö­vetkezetek pénzhiánya. Gon­dolhatnánk — és így igaz, — egyszerűen nincs pénzük a korszerű gépek beszerzésére. Csakhogy másról is, többről is szó van. Például arról, hogy üzlet sincs elegendő, ezért a vállalatok fejlesztési alapjukat előbb költik új boltok építésére, a régiek bő­vítésére, semmint a géppark korszerűsítésére. Pedig a gépesítés hasonló hatású, mint az építkezés: növeli a bolt átbocsátóképességét, for­galmát. Ám az így megsze­rezhető többletbevétel nem áll arányban a gépekre fordí­tandó kiadásokkal, minde­nekelőtt a gépek árával. En­nek pedig az az oka, hogy Magyarországon az árrés — a beszerzési és az eladási ár közötti különbség — igen alacsony. És ezt az árrést ott sem „illik” emelni, ahol a magas fokú gépesítettség kö­vetkeztében kényelmesebben, gyorsabban lehet vásárolni. Vagyis, nemcsak a lehető­ség, — a pénz, — hanem az érdekeltség is hiányzik ah­hoz, hogy fordulat következ­zék be a kereskedelem gé­pesítettségében. Akkor hát hosszú időre meg kell bé- külnünk a jelenlegi, elmara­dott állapotokkal? Ha eladót akar... Nem okvetlenül. Számolni lehet ugyanis még egy kö­rülménnyel, ami elősegítheti a fejlődést. Ez pedig a mun­kaerőhelyzet. A kereskede­lem, különösen pedig az élel­miszerkereskedelem, főként a városokban nem jut elég munkaerőhöz. Annak ellené­re sem, hogy a bolti munka már nem tartozik a legrosz- szabbul fizetők közé. De aki eladónak megy, az ma volta­képpen nem arra vállalko­zik, hogy áll a pult mögött, és kiszolgálja a kedves ve­vőt, hanem arra, hogy 10—50 kilós rekeszeket, ládákat emelget. Nemcsak a teli sö­rös, boros, üdítőitalos reke­szek súlyosak, hanem pél­dául azok a kartonok is, amelyekben keksz, cukorka, fűszer, csirke, sajt, felvágott érkezik az üzletekbe. és amelyek tartalmát el kell helyezni a polcokon. De — ülő testhelyzete, és a látszat ellenére — a pénztáros is nehéz fizikai munkát végez. Bár a bolton belüli rako­dás helyszűke miatt nehezen gépesíthető, az egyéb korsze­rű masinákkal jól felszerelt ABC-áruházakban mégis szí­vesebben mennek az embe­rek dolgozni, mint oda, ahol minden elavult. A rakodás kemény munkájáért vala­melyest kárpótolnak a jobb, szebb munkaeszközök — a szeletelőgépek, az árjelzős mérlegek, a nyomtatószerke­zettel ellátott csomagolók, a szállítószalagos pénztárfül­kék, az automata leolvasz- tású mélyhűtők, — főként mivel ezek a bolti dolgozók munkáját is könnyítik. így abban reménykedhe­tünk, hogy ha a vállalati ér­dekeltségi rendszer — az ár­rés, a központi elvonás — egyelőre nem is késztet gé­pesítésre, a munkavállalók megszerzése és megtartása lassan mégis rákényszeríti a kiskereskedelmi vállalatokat és szövetkezeteket, hogy kor­szerűsítsék gépparkjukat. GÁL ZSUZSA Bővül a szakosított pénzintézetek tevékenysége Hazánkban jelenleg nyolc szakosított pénzintézet mű. ködik, s többségük az elmúlt két évben alakult. A kisban­kok kezdetben elsősorban a műszaki fejlesztések finan­szírozásába kapcsolódtak be, de röcvid idő alatt kiszélesí­tették tevékenységüket, s ma már mind összetettebb pénz­ügyi szolgáltatást nyújtanak. Szerepük egyre jelentősebb az eszközök átcsoportosításá­ban, a felszabaduló tőkék jövedelmező befektetésében. Jelenleg összességében több mint 6 milliárd forint érté­kű tőkével rendelkeznek. A Pénzügyminisztériumban Radnotzi János, a pénzinté­zeti önálló osztály vezetője, az MTI munkatársának el­mondotta : a szakosított pénzintézetek működése, te­vékenységük fejlődése szoro­san összefügg a hazai bank- rendszer korszerűsítésével. Az általuk nyújtott pénzügyi szolgáltatások olyan hiányt igyekeznek pótolni, amely korábban fékezte a gazda­ság kiegyensúlyozott fejlődé, sét. Ez indokolja, hogy te­vékenységüket ma már sem ágazati, sem területi korlát nem szűkíti le. így az in­novációs folyamat kiegészí­téseként foglalkoznak töb­bek között gépek kölcsönzé­sével, ingatlanok közvetíté­sével, értékpapírok kibocsá­tásával. Elsősorban kisebb vállalkozásokhoz, műszaki fejlesztésekhez nyújtanak hi­telt. Olyan fejlesztésekhez, amelyek gyorsan megvaló­síthatók, s így a kisbankok viszonylag rövid időn belül visszakapják pénzüket. Ilyen üzletpolitikára készteti e szervezeteket az a körül­mény is, hogy viszonylag kis tőkével rendelkeznek. Csu­pán az Interinvest és az Ál­talános Vállalkozási Bank Rt. alaptőkéje éri el, illet­ve haladja meg a kétmilli*- árd forintot A kisbankok működése összességében eredményes­nek bizonyult, bár vállalko­zásaik között akadnak siker­telenek is. Az eredményes tevékenység a szakosított pénzintézetek számára lét­kérdés, hiszen a veszteség az alaptőkét csökkenti, s ez egy bizonyos határon túl a pénzintézet felszámolását eredményezheti. A szakosított pénzintéze­tek többsége ma még első­sorban alaptőkéjét helyezi ki, használja fel hitelezésre. Számos műszaki-fejlesztési javaslatot megvizsgálnak, s amelyiket megvalósításra ér­demesnek tartanak, annak kivitelezését hitelnyújtással, vagy más módon támogat­ják. Az alaptőke szűkös vol­ta azonban mindinkább fé­kezi munkájuk szélesítését. A jövedelmezőnek ígérke­ző fejlesztési igények to­vábbra is meghaladják a bankok forrásait, így szá­mos pénzintézetnél keresik az alaptőke bővítésének, a kihelyezhető pénzforrások növelésének lehetőségét. Ennek egyik kézenfekvő módja lenne, ha kamatfi­zetés ellenében betéteket gyűjthetnének. Jelenleg azonban általános betétgyűj­tési jogosultsággal nem ren­delkeznek, csupán meghatá­rozott feladatra gyűjthetnek célbetéteket. A kisbankok működése a hazai pénzpiacon egyre in­kább versenyt teremt. Ez jelenleg elsősorban az ügy­felek javuló kiszolgálásában, a szolgáltatások szélesítésé­ben érzékelhető, nem érinti viszont a kamatok nagysá­gát. A meglévők mellett újabb szakosított pénzintézet létre­hozása is várható. Az Orszá­gos Takarékpénztár tervezi, hogy vállalkozási irodáját leánybankká alakítja át. A pénzintézet elsősorban a kis­vállalkozások finanszírozásá­ba fog bekapcsolódni. Félkészház-akció — majdnem készen A minőségen még javítani kell A Vajta. a Tolna típusú házak már elkészültek — A bonyhádi építőipari szövetkezet a „pályafutását” a hagyományos családi házak építésével kezdte. A Babin utcai kis lakótelep és a Mó- nus Illés utca családi házait teljes egészében ekkor épí­tették fel. — mondja Erős István, a szövetkezet mű­szaki vezetője. — Az igazi felfutást a No-fines techno­lógia bevezetése hozta meg. Évente 80—100 lakást tud­tunk építeni. — Az utóbbi években gon­dokkal küzd az építőipar, és ezt szövetkezetünk is meg­érezte. Ismét vállaltuk a csa­ládi házak építését a társas­házak mellett. Felmerül a kérdés: merre és hogyan to­vább? — A városi tanács döntése alapján nem a Fáy lakótelepet kell tovább bő­víteni, hanem a városköz­pontot. Évente 50—60 lakást építünk foghíjbeépítéssel. Nemrég adtunk át néhány sorházat és 12 családi házat a Szecskában. Emellett a No- fines technológiát változat­lanul meg akarjuk tartani, mert ez a technológia gyors, és a lakások árai az országos áraknál kedvezőbbek. — A beruházási piac visz- szaesett, az értékrendek meg­változtak. Verseny alakult ki a tanácsi és az állami építő­ipari vállalatok között. — Az igények megkíván­ják, hogy hagyományos mód­szerekkel készült családi há­zakat is építsünk választék- bővítés képpen. Ha mi nem építünk, megteszi helyettünk más. Kisorolnánk a verseny­ből és munka nélkül marad­nánk. — Olyan hírek is szárnyra keltek a városban, hogy a telkeket előre felvásárolták az építkezési terület biztosí­tása miatt. — Ez nem egészen így van. Mi meghirdettük 14 telek be­építését. Akikkel szerződést kötöttünk, azok elővásárlási jogot kaptak a tanácstól. Tóth Károlyék 3 hete köl­töztek ide — Típusházakat építettek? — Igen, nem volt kapaci­tásunk a tervezésre, három típustervet választottunk ki, a Tolna, a Vajta, és a Sárvár fantázianevűt. Nekem, mint építésznek, a Sárvár fantázia- nevű tetszett a legjobban, de ennek igen magas ára volt, úgy, hogy végül a másik kettő mellett döntöttünk. Igyekeztünk segíteni az épít­kezőknek. A lebonyolítási díj­ra, a felvonulási épületek és a tervezés adaptálására 50 százalékos kedvezményt nyújtott a szövetkezet. A Tolna 35, a Vajta pedig 50 ezer forinttal készült ol­csóbban. Félkész lakásokat építettünk, a belső munkákat a tulajdonosok végezték el. Baricz Vilmos, a szövetke­zet festő-mázoló szakmun­kása, nemrég költözött be családjával az egyik Tolna típusú csaldái házba. Bariczné: — Licitálni kel­lett ezekre a lakásokra, mert kétszeres volt a túljelentke­zés. Nekünk szerencsénk volt. A szövetkezet saját dolgozóit ebből a szempontból előny­ben részesítette: 450 ezret kellett a félkész házért kész­pénzben befizetni; a telek 58 ezer forint volt. A közműve­sítés annyiból állt, hogy volt víz és villany, de a szenny­víz elvezetéséről mindenki­nek magának kellett gondos­kodni. A járdát a tanács már megcsinálta, de az út még hátra van. Pécs Lászlóék egy éve költöztek be Vajta típusú családi házukba. Ez jóval na­gyobb a Tolnánál, három ge­neráció együttélésére is al­kalmas. — Éppen most fejeztük be a melléképület vakolását — szabadkozik a házigazda, malteros ruháját mutatva. — A legtöbb gondot a tető okozza. A cserepet osztályos áruként kaptuk, de ezek mind osztályon aluliak. Tele vannak mészcsomókkal, és állandóan mállik a cserép. A bádogozást jobb nem is em­líteni. Már az első nagyobb eső után beáztunk. A mű­szaki átvétel után a hibákat a szövetkezetnek kellett vol­na kijavítani, de ezt nem végezték el. Most már az éves garanciális munkákra került a sor, de még csak kint sem volt senki tőlük. Ha még egyszer újra kezdhetném, hát nem a szövetkezettel építtet­ném a házam. — Tóth Károlyék három hete költöztek be. — Mi azért ragaszkodtunk ehhez a nagyobb típushoz, mert a nagyszülők is velünk jönnek. Bonyhádvarasdon laktunk, most mindketten itt dolgozunk a városban. Nem vagyunk megelégedve a szö­vetkezet munkájával. Nincs vége a beázásoknak. Már két­szer javítottuk ki a bádogo­zást, de mintha hozzá sem nyúltunk volna. A cserepek rosszul vannak felrakva. Egy nagyobb széllökés, és már újra cserepezhetjük a tetőt. Az elején csak arra költöt­tünk, hogy helyrehozzuk azt, amit elrontottak. Már a mű­szaki átvétel előtt vitáink voltak a szövetkezettel. Tisz­táznunk kellett, hogy mi tar­tozik a „félkész” fogalmába, mi nevezhető külső nyílás­zárónak, mert a szövetkezet szerint a garázskapu és a bejárati ajtó nem az. Sokal- lom az 500 ezer forintot a fő­falakért és a tetőért. Nem véletlen, hogy az újabb meg­hirdetett házakra nincs je­lentkezőjük. — Mi a véleménye a ga­ranciális munkákról, javítá­sokról? — kérdezem újra Erős Istvánt, a szövetkezet műszaki vezetőjét. — A tetőknél vannak gond­jaink. A bádogosmunka sem volt megfelelő. A rosszul fel­szögeit horganyzott oromle­mezeknél befolyik a víz. Eze­ket a hibákat folyamatosan kijavítjuk. Máskülönben la­kásonként csak 31 ezer fo­rint volt a nyereségünk. — Ügy tudom, hogy szeret­ték volna tovább folytatni ezt az akciót. — Igen, szerettük volna, a tanácstól viszont nem kap­tunk megfelelő telkeket. A Barcs típustervet tudnánk ki­vitelezni, földszint plusz te­tőtér-beépítéssel. De eddig mindössze három jelentkező van. Persze, az építőipari árak emelkedése miatt a mi költségvetésünk is magasabb lett. Azért mindent beleszámít­va, létjogosultsága van a félkész és kulcsrakész csa- ládiház-építési akciónak. A hibák kijavítása, ha nehéz­kesen is, de számon kérhető, nem úgy, mint a „fusiban”, feketén végzett munkáknál. Csak egy kicsit több figye­lemre, jobb szervezésre lenne szükség. Pócs Lászlóék a melléképületet vakolják

Next

/
Oldalképek
Tartalom