Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

TCX.NA 2 "NÉPÚJSÁG 1985. október 22. Losonczi Pál beszéde az ENSZ jubiláris ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról.) kad, hogy nem vagyunk passzív szemlélői a Földün­kön végbemenő politikai, társadalmi, gazdasági folya­matoknak, hanem kifejtjük álláspontunkat és igyekszünk erőnkhöz mérten erősíteni a tárgyalások szellemét. A Ma­gyar Népköztársaság az ENSZ-ben folyó sokoldalú véleménycseréket és a két­oldalú kapcsolatokat egy­aránt a nemzetközi dialógus fontos, nélkülözhetetlen ele­mének tekinti, s elhatározott szándéka, hogy az ENSZ-ben is megpróbálja a maga esz­közeivel elősegíteni egészsé­gesebb nemzetközi légkör, biztonságosabb világ kiala­kítását.' A Magyar Népköztársaság, népünk teljes egyetértésével, széles körű, kiegyensúlyozott külpolitikai tevékenységével arra törekszik, hogy hazánk, népünk érdekeit kifejezve biztosítsa nemzetünk függet­lenségét, társadalmunk fejlő­dését, s egyben hozzájárul­jon az emberiség megmenté­sét és előrehaladását szolgá­ló felelős erőfeszítésekhez. Az alapokmányban lefekte­tett, ma is érvényes elvekkel és célokkal összhangban, szövetségeseinkkel együttmű­ködve, a jövőben is erőfeszí­téseket teszünk a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti párbeszéd fenntartására, a nemzetközi együttműködés szélesítésére, a feszültséggócok politikai úton való rendezése módoza­tainak keresésére, a békés egymás mellett élés szelle­mének és gyakorlatának erő­sítésére. A tapasztalatok min­den józanul mérlegelő politi­kus számára azt kell, hogy igazolják: hosszú távon a kor­látozás és a diszkrimináció, különösen pedig az erőszak elhibázott út, amely nem ve­zethet el az egyes országok, régiók, sőt, az egész világ gondjainak, problémáinak rendezéséhez. Meggyőződé­sünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok ápolásának és bővítésének, a nemzeti szuve­renitás feltétlen tiszteletének, a kölcsönös előnyökre épülő együttműködésnek, a prob­lémák, viták tárgyalásos ren­dezésének nincs az emberiség számára elfogadható alter­natívája. Ennek tudomásul­vétele, elfogadása és alkal­mazása végső soron a léte­zés alapfeltétele. Ennek fel­ismerése tükröződik konti­nensünk, valamint a más földrészek országaival fenn­tartott kapcsolatainkban, minden külpolitikai lépé­sünkben. Az elmúlt évtizedek nem szűkölködtek válságokban, fegyveres konfliktusokban sem, de az utóbbi negyven év alatt született és felnevel­kedett generációknak — sze­rencsére — legalább nem kellett átélniük Világháború okozta pusztításokat. A ma­gyar nép nevében mondom, amelynek sok évszázados szenvedéseit, de egyben hitét a jövőben nemzeti himnusza is szenvedélyes szavakkal fo­galmazza meg: azt szeret­nénk, ha a jövőben nemcsak Európa, de az egész világ népei tartós békében élhet­nének. Ezért döntő fordulat­ra van szükség a kérdések kérdésében, a leszerelés ügyé­ben. Napjainkra immár a világűrt is fenyegető fegyver­kezési verseny túllépett min­den józan emberi ésszel fel­fogható mértéket. Minden újabb fegyverrendszer meg­jelenése tovább növelné a bizonytalanságot, az emberi­ség teljes pusztulásának ve­szélyét, ezt ma már szinte felesleges bizonyítani, annyi tény és adat, tudományos érv ismert erről a világban. A földgolyó szocialista fele az elmúlt években is átfogó és részkezdeményezések egész sorát tette a nukleáris és hagyományos fegyverzet kor­látozásának előmozdítására, a katonai szembenállás le­hető legalacsonyabb szintjé­nek kialakítására, az egyenlő biztonság következetes figye­lembevételével. Ebből a szempontból igen nagy je­lentőségűek a legutóbbi — többek között itt, az ENSZ- palotában elhangzott — szov­jet kezdeményezések is. ame­lyekét teljes mértékben tá­mogatunk. Reméljük, hogy a józanságot sugalló javaslatok józan feleletekre és követésre találnak a másik oldalon is. Aggódva látjuk azt is, hogy napjainkban a kedve­zőtlen irányzatok felerősödé. sét jelzi a konfrontációra, a válsághelyzetek kiélezésére törekvő szélsőséges körök nagy befolyása és hatása a világpolitika alakulására. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya ebből a szempontból nézve is meghatározó a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Ezért természetes, hogy — másokkal együtt — a magyar kormány bizakodó várako. zással tekint a novemberi szovjet—amerikai csúcstalál­kozóra, amelynek résztvevői­től nem kis felelősséget vár el a nemzetközi közösség. Szilárd meggyőződésünk: az egyetlen járható útnak az enyhülési irányzat minden lehetséges elemének erősíté­sét. a válsággócok felszántó, lását, újabb konfliktusok ki. alakulásának megelőzését, a nemzetközi légkör megtisz­títását, a bizalomra épülő al­kotó együttműködést tekint­jük a világ számára. Erre kell felhasználni az ENSZ testületéit, minden lehetséges nemzetközi fórumot, a két- és sokoldalú érintkezések minden formáját. Engedjék meg, hogy e helyről újból Magyarország támogatásáról biztosítsam az Egyesült Nemzeteket és tisz­telt főtitkárát, akinek tevé­kenységét hazánkban megbe­csülés övezi. Bízom benne, hogy a 40. jubileumi közgyűlés építő, előretekintő szellemben foly. tatja munkáját, hatékony lé­péseket tesz a fegyverkezési hajsza megállítására, az együttműködés elmélyítésére, a nemzetközi béke és biz­tonság fokozására. Ehhez kí­ván hozzájárulni továbbra is a Magyar Népköztársaság. * Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke hétfőn az ENSZ székházában talál­kozott és megbeszélést foly­tatott Daniel Ortega niea- raguai elnökkel. A baráti légkörű megbe­szélésen eszmecserét folytat­tak a két ország kapcsolatai­nak időszerű kérdéseiről, a nemzetközi helyzetről. Lo­sonczi Pál kifejezésre juttat, ta a magyar nép szolidari­tását Nicaragua népének az ország függetlensége és nem. zeti felemelkedése érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseivel. PANORAMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fótit, kára táviratban üdvözölte AU Nasszer Mohammedet, a Jemeni Szocialista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­rává történt újjáválasztása alkalmából. Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke hétfőn hivata. los látogatásra Párizsba uta­zott Aíain Pohernek, a fran­cia szenátus elnökének meg­hívására. HAVANNA Hétfőn Kubába érkezett Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök. A magas rangú vendég Fidel Castro kubai állam, és kormányfő meg­hívására tesz hivatalos látó. gatást a szigetországban. ROMA Ismét Bettino Craxi kapta az új olasz kormány meg­alakítására szóló megbízatást. Francesco Cossiga köztársa­sági elnök hétfőn délben rendelte be hivatalába a múlt héten lemondott szocialista párti politikust, s bízta meg a kormányalakítással. Isme­retes, hogy a kormányválsá­got a republikánus párt robbantotta ki azzal, hogy kivált a kormányból. BRÜSSZEL A nyugat-európai közös, ség külügyminiszterei hét­főn kezdik tárgyalni Luxem­burgban — egyelőre nem hi­vatalos eszmecsere formájá­ban — a KGST javaslatát a két gazdasági közösség együttműködési megállapodá­sáról. BELGRAD A dalmát tengerparti Cav. tatban hétfőn megnyílt a „Szocializmus a világban” elnevezésű nemzetközi érte­kezlet. amelyre 40 szocialis­ta, szociáldemokrata és hala­dó politikus, ideológus és teo­retikus érkezett. A tanács­kozáson hazánkból Huszár István, a Párttörténeti Inté­zet igazgatója, és Halay Ti­bor, az MSZMP KB Társa­dalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese vesz részt. Üzlet a romokon „Valaki balszerencséje, másvalaki jószerencséje" — tartja az ősi levantei kereskedő közmondás amelyet egye­sek igen időszerűnek tartanak mostanában, hogy már tizedik éve tart a polgárháború az országban. Legalábbis sokaknak van balszerencséjük. A legjobb napi üzleteket persze, a különböző milicisták „lövik le" i— a szó szoros értelmében. A UP1 amerikai hírügynökség tudósítója elkísért egy fegyveres üzletem­bert, aki a főként mohamedánok lakta Nyugat-Bejrút Zajdanie kerületébe indult „bevásárló körútra" egy haj­nali kiadós utcai csatározás után. „Nem eladók véletle­nül?” — kérdezte a milicista a pizsamás autótulajdono­soktól, akik elkeseredetten méláztak éppen ronccsá lőtt Toyotájuk, BMW-jük, Mercedesük fölött. A válasz az esetek többségében igenlő volt, és a fegyveres egy órán belül öt roncskocsit szállíttatott el — eredeti értékük töre­dékéért — platós teherautóján. Nem titok: ez a milicista csak délután \és este háborúzik, délelőtt saját karosszéria­lakatos-műhelyében dolgozik és vagyonokat keres. Nagy üzlet a roncskocsi — meg a hasonló forrásokból származó alkatrészekkel folytatott kereskedelem — a háború sújtotta Libanonban. Az ország üzleti élete hagyományosan a keresztény, és kisebb mértékben a vele kiegyezett szunnita mohamedán nagypolgárság kezében volt. Az 1943-as alkotmány — amelyet most a mohamedánok javára át akarnak alakí­tani — előírta, hogy például \a központi bank kormányzó­jának tisztét csak keresztény töltheti be. Legendák ke­ringtek a nemzetközi pénzvilágban arról, hogy a terme­lését fokozatosan megszüntető, exportálni hovatovább semmit sem tudó Libanon fizetési mérlege miként muta­tott fel évről-évre növekvő többletet a polgárháború első hét—nyolc évében — hála a Ciprusra áttelepült libanoni bankok bravúros pénzkezelő tevékenységének, a milíciák és a PFSZ számláira kívülről áramló összegeknek, a ká- bitószerkereskedelemnek. Noha a külföldi pénzforrások az utóbbi 2—3 évben né­mileg megcsappantak, a keresztény frontot kézben tartó Dzsemajel család tagjának, Aminnak az államfővé válasz­tása, 1982 után mégis úgy tűnt: tovább is növelhető a keresztény nagypolgárság és a ■keresztény milíciák üzleti befolyása. Hisz övék lettek a legjobb kikötök, a benzin, a dohány és más cikkek forgalmára saját vámokat és adókat vetnek ki, kézben tartják még az „ellenség”, a nyugat­bejrúti mohamedán lakosság üzemanyag- és kenyérellá­tását is. A kormányzat gazdasági posztjaira Dzsemajel a saját embereit ültette be. Am az utóbbi két évben a libanoni élet minden koráb­binál inkább pokollá vált, a frontok állandóan mozogtak, teljessé vált a létbizonytalanság, széttöredeztek a közössé­gek nem harcoló tagjai között addig fennmaradt minden­nap í kapcsolatok is — ez alkalmasint kérdésessé teszi a gazdasági befolyás „hasznosítását”. Minek, ha közben normálisan kereskedni már nem lehet a vérrel kijelölt közösségi határokon túl? Sok kereszténynek ez már nem kedvez, legalábbis annak a keresztény kispolgári-keres­kedő rétegnek egyáltalán nem, amely a polgárháborúban a keresztény harci front fő támasza volt. Ahogyan mind magasabbra csap Nyugat-Bejrútban az iszlám harag, és szaporodnak a közösségközi összecsapások, a mohamedán városrészben eddig kitartott keresztény családok úgy kénytelenek otthagyni lakásukat, boltjukat, ha kedves az életük. „Az ügynök megmondta, mennyit ad a lakásomért, és ki vagyok én, hogy alkudozzam vele?" — mondja kény­szerű szerénységgel egy keresztény, aki nemrég költözött át a keleti városrészbe. Közel 100 ezer dollárt érő több­szobás házát kevesebb mint '50 ezerért „vette meg" egy milicista. Valóban, az ingatlan a másik nagy üzlet mostanában Bejrútban, amíg még van ingatlan. A valaha fényreklá­moktól, kereskedők hívogató szavától hangos Hamra su­gárúti kereskedő központban a boltok többségén most az „eladó” felirat látható. Az eladók zöme keresztény, aki felszámolja butikját a nyugati ,városrészben. Egy utcai árus panaszolja: „Naponta átkeltem (a két városrészt el­választó, orvlövészek pásztázta senki földjén) a zöld vona­lon. Eddig kétszer kiraboltak, egyszer elraboltak. Szep­temberben pedig ellopták a kocsimat. Kész, többet nem jövök”. Valójában mindez nemcsak a kereskedőket, hanem nyu­gat-bejrúti vásárlóikat is sújtja. Végül csak a „patká­nyok” maradnak. Így nevezik azokat a csoportokat, ame­lyek az utcai lövöldözések után mindig rendre megjelen­nek — fegyverrel, vagy anélkül — s „szétrágják”, ami marad: törött bútorokat, ajtó-, ablakkereteket, más épület­tartozékokat. Ezeket tonnaszám értékesítik. Aknatűz és pokolgép-robbanás után tróglival hordják el a szétfröcs­költ üvegcserepet — ebből él egy-két üveggyár a déli országrészben. Más balszerencséje másvalaki jószerencséje? Mind ke­vesebbeknek az Libanonban. Bizottságokban folytatja munkáját az európai kulturális fórum Az európai kulturális fó­rum hétfőtől négy héten át kulturális területek szerint létrehozott, úgynevezett kise­gítő munkaszervekben — munkabizottságokban — vi­tatja meg a napirendjén sze­replő három témakört: az alkotó tevékenység, a ter­jesztés és az együttműködés kérdéseit. Hétfőn délelőtt a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban Varga Imre Kossuth-dí- jas szobrászművész és Üjfa- lussy József akadémikus, ze­netudós elnökletével megtar­totta első ülését a képzőmű­vészetekkel, illetve az elő­adóművészetekkel foglalkozó két munkacsoport. Az ülések kezdetekor sorshúzással dön­töttek arról, hogy a házigaz­da ország képviselőjét kö­vetően melyik állam küldöt­te veszi át az elnöki tisztet. Ennek eredményeként a dél­utáni ülésen az első munka- csoportban Spanyolország, a másodikban Norvégia dele­gátusa elnökölt; ezt követően az elnöklés sorrendje a fran­cia ABC szerint naponta vál­tozik majd. A helsinki eljá­rási szabályok és az európai biztonsági és együttműködé­si értekezletet követő össz­európai találkozók hagyo­mányai szerint a munkacso­portok zárt ajtók mögött üléseznek. A fórumra számos ismert kulturális személyiség és al­kotóművész érkezett Buda­pestre, a résztvevő államok küldöttségeinek tagjaként. Az MTI munkatársainak értesülései szerint a képző­művészetekkel foglalkozó munkacsoportban a felszóla­lók olyan kérdésekről fejtet­ték ki nézeteiket, mint a mű­vészek társadalmi felelőssé­ge, a művészetek támogatá­sához szükséges feltételek, a művészek szerepe az emberi környezet esztétikumának megteremtésében. Több ja­vaslat hangzott el arról, hogy miként lehetne előmoz­dítani a résztvevő államok kortárs képzőművészetének szélesebb körű kölcsönös megismertetését. Az előadóművészetek kérdé­seivel foglalkozó munkacso­port ülésén élénk eszmecse­re bontakozott ki arról, mi­lyen támogatásra lenne szük­ség a kis népek drámairodal­mának nemzetközi megis­mertetéséhez. Többen az ez­zel kapcsolatos pénzügyi ne­hézségeket és a nyelvi kor­látokat nevezték meg leg­főbb akadályként, szorgal­mazva, hogy az államok nyújtsanak nagyobb pénz­ügyi támogatást az UNESCO égisze alatt működő Nemzet­közi Színházi Intézet nem­zeti tagozatainak tevékeny­ségéhez. Hangsúlyozták: az intézet nélkülözhetetlen sze­repet tölt be a kortárs drá­mairodalom alkotásainak népszerűsítésében. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a drámairodalom és a színházművészet a népek ön­kifejezésének, a kulturális identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. Az egyik, Nyugat-Európából ér­kezett résztvevő pedig rámu­tatott: a színház nem nye­reséges vállalkozás, ezért kormányzati eszközökkel is támogatást kell nyújtani a társulatok fenntartásához, mert az alkotói szabadság nem lehet teljes, ha az alko­tóműhelyek állandó pénzza­varral küszködnek. Többen szorgalmazták, a színházi együttesek cseréjé­nek bővítését, a közvetlen al­kotói kapcsolatok elmélyíté­sét. A délutáni ülésen felszó­lalt Űjfalussy József is, aki a magyar zenekultúra fejlő­déséről, zenei életünk mai jelenségeiről és nemzetközi kapcsolatairól adott áttekin­tést. Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség érkezett Szófiába (Folytatás az 1. oldalról) A küldöttség tagja Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnöke, Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, Szergej Szo- kolov, a Szovjetunió marcali­ja, az SZKP KB PB póttag­ja, honvédelmi miniszter, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, és Borisz Arisz- tov külkereskedelmi minisz­ter. A küldöttséget az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a közpon­ti bizottság titkárai búcsúz­tatták a moszkvai repülőté­ren. A szófiai repülőtéren a de­legációt Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke, Grisa Filipov, a BKP KB PB tag­ja, a bolgár minisztertanács elnöke, és más bolgár párt- és állami vezetők fogadták. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint a PTT soros ülésére hétfőn a bolgár fő­városba érkezett továbbá: A Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége, Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnöké­nek vezetésével; A Lengyel Népköztársaság küldöttsége, Wojciech Jaru- zelskinek, a LEMP KB első titkárának, a lengyel minisz­tertanács elnökének vezeté­sével; A Román Szocialista Köz­társaság küldöttsége, Nicolae Ceausescunak, az RKP főtit­kárának, államfőnek vezeté­sével ; A Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége, Gustav Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasá­gi elnöknek vezetésével. Ezeket a delegációkat ugyancsak Todor Zsivkov, Grisa Filipov és más bolgár párt- és állami vezetők fo­gadták. Rakowski a társadalmi aktivitásról — Kezd megszűnni a len­gyelek politikai közömbös­sége — állapította meg Mieczyslaw Rakowski len­gyel minis25terelnök-helyet- tes. A gdanski műszaki egye­tem hétfői tanévnyitó ünnep­ségén mondott beszédében kiemelte, hogy az októ­ber 13-i képviselőválasz, fást megelőző kampányban tömeges méretekben kezdett megmutatkozni az állampol­gárok társadalmi és politikai aktivitása. Több mint 5 ■millióan vettek részt a vá­lasztási gyűléseken, sokan tettek fel kérdéseket a kép­viselőjelölteknek, az állami vezetőknek, gyakran vitába is szálltak velük. Rakowski emlékeztetett rá, hogy a szükségállapot 1981. decemberi bevezetése után tömeges méreteket öl­tött az apátia, a közélettől, a politikától való elfordulás, ami érthető módon nem se­gítette a mély gazdasági, er­kölcsi és politikai válságból való kilábalást. Éppen ezért nagy jelentőségű az a tény, hogy a parlamenti választá­son a szavazásra jogosultak csaknem 79 százaléka vett részt — mutatott rá a mi­niszterelnök-helyettes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom