Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

1985. október 21. C tolna'n "iRÉPÜJSÁG 3 „Hass, alkoss, gyarapíts...” Népfronttanácskozás Bonyhádon és Dnmbéváron A dombóvári tanácskozás résztvevői Szombaton délelőtt kilenc­kor kezdődött Bonyhádon a városi Vörösmaty Mihály művelődési házban a Hazafi­as Népfront városi bizottsá­gának öt év munkájáról szá­mot adó tanácskozása, mely­nek résztvevői a számadást követően erősítették meg a korábban tartott lakossági gyűléseken választott nép­frontbizottsági tagokat, és választották meg a népfront- bizottság vezetőit az elkövet­kező öt évre szólóan. A tanácskozás résztvevőit és az elnökségben helyet foglalókat — Varjas Jánost, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát, Ta­más Ádámot, az MSZMP Bonyhád Városi Bizottságá­nak első titkárát, Ezer Mi­hályt, a városi tanács elnö­két, Tráber Jánost, a KISZ városi bizottságának titkárát és Sólymos József ország- gyűlési képviselőt — a ta­nácskozás levezető elnöke­ként köszöntötte Békés Fe­renc, aki sok éven át viselte a Hazafias Népifront városi bizottságának elnöki tisztét, és mint eddig is annyiszor, most is felelősségtől súlyos, mégis meleg emberi szavak­kal adta meg a tanácskozás alaphangját. Békés Ferenc utalt a nemrég megtartott tanácstagi és képviselővá­lasztást megelőző jelölő és választási gyűlések pezsgő légkörére, majd arról be­szélt, hogy a város körzetei­ben megtartott népfrontta­nácskozások a közelmúlt na­pokban ugyancsak a nagy ér­deklődés, aktivitás jegyében zajlottak, öt évvel ezelőtt — mondotta — a Hazafias Nép­front VII. kongresszusára készülés időszakában a „Hass, alkoss, gyarapíts!” volt a jelszó, amit most az „egyesíts!” kitétellel kell ki­egészíteni. A Hazafias Népfront váro­si bizottságának ötéves mun­kájáról szóló beszámolót Szentes Pál titkár terjesztet­te elő, úgy vizsgálva a szer­vezet fél évtizedes tevékeny­ségét, hogy az miben és ho­gyan felelt meg a párt XII., és a népfront VII. kongresz- szusán született határozatok­nak, mennyiben sikerült munkájának módszereit azokhoz a követelményekhez igazítania, melyek Bonyhád város és környékének gazda­sági, politikai, társadalmi fejlődéséből következően je­lentkeztek. Mint elhangzott: a népfrontmozgalom jól iga­zodott a város jellegéhez, és kezdeményező szerepet töl­tött be a lakosság szolgála­tában. A beszámoló felett nyitott vitában elsőként kért szót Ezer Mihály, a városi tanács elnöke, aki nemcsak méltat­ta a Hazafias Népfront váro­si bizottságának munkáját, sorra vette azokat a tenni­valókat Is, amelyek a VII. ötéves terv időszakában vál­nak esedékessé, amelyek megvalósítása — mint az ed­dig is történt — a lakosság széles körű támogatásával, részvételével lesz lehetséges. Palkó Sándor a népfront környezetvédelmi, .Rittinger Antal, a német nemzetiségi munkabizottság elnökeként kért szót. Mindketten a to­vábbi feladatokról szóltak nagy felelősséggel, akárcsak Szőts Árpád, aki a fogyasz­tók tanácsának munkájáról beszélt. Felszólalt a beszámoló vi­tájában dr. Schuller Zoltán, a városi tanács elnökhelyet­tese, majd Varjas János, a Hazafias Népfront megyei titkára értékelte a népfront VIII. kongresszusára való ké­szülődés eddig megtett lépé­seit azt hangsúlyozva, hogy meg kell őrizni a továbbiak­ban is az állampolgároknak a párbeszédre, együttgondol­kodásra és cselekvésre szóló készséget. Végül a népfront megyei bizottságának titkára meleg szavakkal köszönte meg a rövidesen nyugalomba vonuló Szentes Pál titkárnak több évtizedes mozgalmi munkáját. Tamás Adám első titkár a városi pártbizottság elismerését és köszönetét tol­mácsolta a népfronttanács­kozás résztvevőinek, majd azokról a feladatokról be­szélt, melyek még kelleme­sebb, szeretettebb lakóhellyé tehetik a megye második vá­rosát, amelynek fejlődésére joggal lehetünk büszkék. A tanácskozás résztvevői ezután erősítették meg meg­bízatásában a Hazafias Nép­front városi bizottságának negyvenhét tagját. A nép­frontbizottság városi elnöke Berlinger Ferenc, alelnöke Szentes Pál, titkára pedig Vaszari Tibor lett. A Haza­fias Népfront megyei bizott­ságában a bonyhádiakat Schmidt Erzsébet és Sárközi Károly képviselik. Az elnöki zárszót megelő­zően a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának új titkára, Vaszari Tibor köszönte meg a bizalmat, és tett ígéretet olyan munkára, amelyről öt év múlva az itt elhangzott­hoz hasonló számadást lehet majd készíteni. * Szombat délelőtt kilenc órakor a városi tanács dísz­termében tartották meg Dombóváron a városi nép­fronttanácskozást. A Him­nusz elhangzása után a Gár­donyi Géza Általános Iskola úttörői szavalattal köszöntöt­ték a résztvevőket, majd Sótonyi György korelnök üd­vözölte az egybegyűlteket, köztük Vidóczi László ta­nácselnököt, Szőcs Kálmánt, az MSZMP városi bizottsá­gának titkárát, Sebestyén Dezsőt, a HNF Tolna Megyei Bizottságának tifikárhelyette- sét. Lép Ferenc országgyűlési képviselőt és Sziilvási Évát, az Országos Békeíanács tag­ját. Javaslatot tett ezután a tanácskozás elnökségére, amit a jelenlévők elfogadtak. Első napirendi pontként Kurucz József, a városi nép- frontbizoittság titkára szá­molt be az elmúlt öt év mun­kájáról, eredményeiről. A tartalmas és sokszínű tevé­kenységet átfogó beszámolót 'hozzászólások követték. He­ten egészítették ki, mondták el véleményüket, illetve az általuk képviselt közösség véleményét. Félvetődött töb­bek között a helytörténeti, honismereti munka kérdés­köre, a múzeum, levéltár, helyi lap ügye, elhangzott a KlSZ-szel való együttműkö­dés, fiatalok bevonásának szerepe, az aktivisták köré­nek szélesítése, mind több ember megnyerése a nép­frontmozgalom számára. A tanácselnök hozzászólá­sában szólt a 'következő öt­éves terv célkitűzéseiről, a helybelieket érintő elképze­lésekről. Ebben a III-as is­kola bővítése, lakásépítés, a Szúhajdomb víztelenítése, a Szőlőhegy vezetékes vízzel való ellátása, sportcsarnok- építés, a kórház rekonstruk­ciója és a szennyvízhálózat bővítése szerepelt. A lakos­ság azonban nem egységes a településfejlesztési hozzájá­rulás fogadtatásában, itt vár majd rragy feladat a nép­frontaktivistákra, mondta a tanácselnök. Ezután került sor a 46 tagú városi népfrontbizottság meg­alakulására, a tisztségviselők nyílt szavazással történő megválasztására. Elsőként a 15 tagú elnökséget, majd a munkabizottságok vezetőit választották meg. Majd a három megyebizottsági tagra és a négy megyei küldöttre szavaztak. A népfronttanács­kozás a Szózat hangjaival zárult. Kommunista műszakok Bányászok, kohászok és ipari munkások dolgoztak az ország több üzemében szom­baton is, kommunista mű­szakokat, társadalmi munka- akciókat szervezve. Az oroszlányi szénbányák­ban nyodcszázan dolgoztak a széníalaknál, több mint négy­százan pedig a felszínen. Az ózdi Kohászati Üze­mekben már az elmúlt hét­végékéin is sok ezren dol­goztak, ezen a szombaton a vállalat kétezer alkalmazotti dolgozója szorgoskodott. A Ganz-Mávag budapesti és vidéki üzemeiben több mint 5500-an álltak munkába szombaton. A takarékossági világnap előtt A takarékossági világnap megü n neplésén ék gondolata öl évvel ezelőtt született, a világ takarékpénztárainak milánói kongresszusán. Az évről évre visszatérő ünnep­ség rendezvényeire az idén október 22—31. között kerül sor megyénkben. Egy vállalati, egy közép­iskolai és egy úttörőrendez­vény keretében emlékezünk a takarékosság ünnepére. Október 22-én délelőtt 9.30 órakor a Szekszárdi Húsipari Vállalat és az OTP rendezé­sében kiállítás nyílik Szek- szárdon, a szakszervezeti székházban. A kiállításon a húsipari vállalat termékei kerülnek bemutatásra a lakosság részére, míg a takarékpénztár bemutatja a fontosabb üzlet­ágainak VI. ötéves tervi, már megvalósult, illetve várható eredményeit. Október 22-én délután fél kettőkor a húsipari vállalat dolgozóinak részvételével megemlékezést tartanak a takarékossági világnapról. Október 29-én 15 órakor Bonyhádon, a művelődési házban középiskolások ré­szére vetélkedővel egybekö­tött ünnepség keretében em­lékeznek meg a takarékossági világnapról. Október 31-én délután há­rom órakor a városi úttörő- háZban úttörővetélkedő lesz. A takarékossági világnap alkalmából az OTP-nél ün­nepi műszakot tartanaik. FREI JÓZSEF Értékteremtők ünneplőben Virágot Köiosdnek Tegnap délután Péti Imre. a megyei pártbizottság titká­ra nyitotta meg Kölesden a Kossuth Művelődési Házban azt a kiállítást, melynek cí­mét az az ötvenkét kortárs keramikus-, festő-, szobrász-, ipar- és fotóművész adta meg, aki az ízlés és látás­kultúra fejlesztésére szövet­kezett ezzel az országos hír­névtől kezdetben messze ál­ló községgel. Ma már szó­noki kérdés, hogy Baranyai László és társai valóban hif- tek-e az induláskor, ezred­fordulóig kidolgozott terveik valóra válthatóságában. Tud. juk, hogy ebben a kis falu­ban és környékén egy évti­zed leforgása alatt olyan ott­honossá vált a kortárs kép­zőművészet, hogy képviselői­nek színe-java mondhatni hazajár Kölesdre, ami akár­hogyan is vesszük, csoda. Szép csoda és nem véletlen, hogy ez ideig széles e hazá­ban sehol sem próbálkoztak meg a példa követésével, pedig a Mai magyar képző­művészet című bemutatóso­rozat kiállításaihoz szerve­sen kapcsolódó „látás- és íz­lésnevelés” kísérletként már jóval fennállásának 10. ju­bileuma előtt országos hírre tett szert. A vasárnap délután meg­nyílt zárókiállítás — amely harmincadik a sorban — a Virágot Kölesdnek címet vi­seli, olyan eredményeket de. monstrál, melyek .biztos ala. pót szolgáltatnak a folyta­táshoz. Kicsit szerényebben, ha úgy tetszik, reálisabban szabva meg az időt. A foly­tatás tervei ugyanis 1992-ig szólnak, de addig nem keve­sebb, mint húsz, huszadik századi magyar mester élet­művét bemutató kiállítás rendezését vállalták azok a fővárosban élő művészettör. ténészek, akik az adott mes. tér életművének legjobb is­merői és lelkes hívei annak, ami Kölesden folyik. Az ő közreműködésükkel képző- művészeti szabadakadémia formát ölt a kölesdi válla­lás, hiszen a minden év márciusában és májusában megrendezendő kiállítások közreadása nem az eddig is­mert megnyitókkal történik. A mesterek és ugyancsak mesterré vált tanítványaik alkotásait művészettörténé. szék előadásai mutatják be, de a látogatók kézbe kap­nak olyan egyenként 15-20 oldalasra szabott kiadványo­kat is, melyek révén hét esztendő múltával a XX. szá. zadi magyar képzőművészet­ről olyan dokumentációval rendelkezhetnek, ami méltó a megőrzésre. Arra is, hogy az utódok megörököljék. Ez hát a kölesdi közművelődési misszió jövője. A jelen? A jelen az az ünneplőbe öltözött közönség, mely sugárzó arccal hallgatta a harmincadik kiállítás meg­nyitójának méltató szavait. S mint eddig is olyan sok­szor, rácsodálkozva arra a műre, aminek fogékonyságuk folytán váltak részeseivé. így Szurcsik János emlékeze tes művész-közönség talál kozóján dedikál pontos: alkotó részeseivé, hí. szén amikor tíz évvel ezelőtt elkezdődött a kísérlet, a lá­tás és ízlésnevelés, a mai műbarátok közül még sokan álltak igen messze attól, hogy műértők legyenek. Hát így ... Szépen együtt vagyunk ... Ismeretlen arc alig. Most is itt vannak a környékről azok, akik jó öt­hat éve nem sajnálják a fá­radságot átjönni Gyönkről, idekocsozni Bonyhádrói vagy Tamásiból, Szekszárdról. Hadd ne írjak protokollt, nem ide való az. Az ötvenkét kiállító közül itt lévő majd húsznak a ne­vét se sorolnám. Biztos va­gyok ugyanis abban, hogy akik a „virágcsokrot” Kö­lesdnek összehozták, szivük szerint mindahányan itt len­nének. Amiként akkor is itt lesznek, amikor elkezdődik az új sorozat és folytatód­nak a nyári alkotótáborok. De jönnek majd az új alko­tóháziba is, ami az idén kezdte meg az életét és egy napig sem volt lakó nélkül. Ez az al'kotáház a Művészeti Alap, a Tolna Megyei Ta­nács és a községi tanács ösz_ szefogásával 1986-tól évente nyolcvan alkotni, pihenni idekívánkozó művészt fogad. S úgy hírlik, nemcsak kép­zőművészeket. Ugyan ki ké­telkedik? Az első működési év néhány hónapjának sike­re kétségkívül benne van abban, hogy egész éven át lesznek vendégei, hazatérői a kölesdi alkotóháznak. Igaz, a hirtelen jött kelendőségbe belejátszik a természeti kör. nyezef és az emberi vonzás is: Barátságtartók, nyíltak a kölesdiek. — Azt terveztük, hogy a képtárunk anyagát az év­század végéig százdarabosra gyarapítjuk — cseng vissza emlékezetembe a már nem is tudom mikor és kinek a szájából hallott mondat. Nem véletlenül. A jubileu­mi kiállítás alkalmából az alkotók újabb kilenc képet ajándékoztak a kölesdiek- nek, akiknek imhol az a gondjuk, hogy hol csinálja­nak állandó és méltó helyet a képtáruknak. Már most kivan a száz. És másutt is láthatják ezt a gazdag anya­got, mert egy idő óta a me­gyében vándorol a képtár anyaga. És a művelődési ház műemlék épületének veszé­lyessé nyilvánítása se oko­zott megtorpanást. Most a község pártháza ad otthont a kiállításoknak, s bizony­nyal így lesz mindaddig, amíg be nem fejeződik a felújítás. És ha már mond­juk, hogy hol esett a jubileu­mi kiállítás megnyitásához fűződő ünneplés, mondjuk azt is, hogy amit kölesdi kí­sérletként ismert meg a me. gye és az ország, és ami mi­att hívás nélkül is jöttek be­mutatkozásukat megajánlani a kortárs képzőművészek, az azért vált lehetségessé, mert a község párt-, állami, tár­sadalmi, gazdasági vezetői nem kívülről, nagyon is be­lülről segítették és segítik ezt a vállalkozást. Ennek a példának az erejéről talán máskor beszélne a krónikás. Most inkább azokról, akik mind ez ideig a háttérben végezték, de a mai magyar képzőművészet népszerűsíté. sének szerves részeként a munkájukat. Arra a 15 tagot számláló Látás brigádra gon­dolok, akik között van pe­dagógus, mérnök, technikus, boltvezető, könyvelő és gé­pész. Óriási értéket hoztak létre tíz év alatt és soha se kerültek még a siker reflek­torfényébe. Ez a hangya- szorgalmú, lelkes csapat Ba_ ranyai László tanító-népmű- velő-brigádvezető Irányítá­sával tíz év óta minden ked­den elfoglalta azt a műhelyt, amiből tizennyolc ezer dia „jött ki” a hozzá tartozó hanganyaggal. Közel hetven kortárs festőnek, szobrász­nak, keramikusnak életmű­vét dolgozták föl és rögzítet­ték hangszalagra a művészek műmagyarázataival. Ez a páratlan anyag nem hever raktári polcokon. Használja az iskola és mert kölcsönöz­hető, kölcsönzik is. Nemcsak kölesdiek. Az indulólétszám elköltözések miatt csökkent kilencre. Ezek a kilencek pénteken délután a községi tanácson dr. Kiszler Gyula tanácselnök kezéből vették át a Hazafias Népfrontnak a kiváló társadalmi munká­sokat megillető kitüntetését. Elfogódottak voltak, de mint a munkában nagyon egy húron pendülők, hamar ol­dották családiassá a hangu­latot és ugyan miről beszél­gettek volna, ha nem arról, ami ezután következik? Már előkészületben van a Czóbel Béla festőművész, Medgyes- sy Ferenc szobrászművész és Tornyai János festőművész életművét bemutató látás­anyag. Kik alkotják a brigádot? Baranyai Lászlóné és Benke Istvánné könyvelők, Czeller Ernő nyugalmazott tanító, Hegedűs Ferenc boltvezető, Konrád László tanító, Nagy László tanár. Szíjgyártó Ist­ván nyugalmazott mérnök. Baranyai László és a Ka­posvárra költözött Bal la Andrásné tanár, aki kezdet­től a kiállításokon közremű­ködő általános iskolai kórus vezetője volt. Eljött, hogy a zárókiállításon is vezényelje a kórust. S hihetünk neki, amikor azt mondja, hogy tartós honvágyra számít Ugyanúgy, mint Szíjgyártó Pista bácsi is, aki messziről jár vissza a szülőfalujába, annak emelkedését szolgálni — a fotóival. Megértem. Akkor is meg­érteném, ha tegnap nem let­tem volna ismét tanúja an­nak, milyen boldogító együtt örülni {innak, amit közös munka teremtett meg a jót és szépet befogadni kész, birtokolni is tudó emberek­nek. LÁSZLÓ IBOLYA Kitüntetés a Látás brigád tagjainak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom