Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-21 / 247. szám
^^tíÉPÜJSÁG 1985. október 21. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ki jogosult garzonlakásra? Kádas Ferencné szekszárdi olvasónk azt kérdezte, hogy az úgynevezett előtakarékos garzonlakásra ki jogosult, és mennyit kell rá várni? A Szekszárd Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetője, dr. Péter Gergely válaszolt: — A garzonlakáshoz jutás teltételeit a módosított 3/1982. (X. 28.) számú tanácsrendelet 32. paragrafusa határozza meg. Ezek szerint garzonházi lakásra jogosult az a fiatal házas, vagy pályakezdő, egyedülálló fiatal, aki: — Szekszárdon határozatlan időre szóló munkaviszonnyal rendelkezik; érvényes lakásigénylése van; a lakásigénye besorolásából és az összes körülményekből megközelítő pontossággal megállapítható, hogy 5 éven belül szociális jellegű tanácsi bérlakás bérlőjévé válhat, vagy tanácsi vevőkijelölésű OTP-lakás megvásárlására válik jogosulttá, illetve szervezett lakásépítési akcióban vesz részt, vagy más módon lakást épít, vagy vásárol, és mindezekre írásbeli nyilatkozatot tesz; írásban vállalja az előírt előtakaré- kosság összegének megfizetését, valamint az előírt határidőt követően a lakásból való kiköltözést. — A garzonházi lakásban való elhelyezés leghosszabb időtartama 5 év, amelyet kivételesen egyszer 2 évvel meg lehet hosszabbítani. Az ilyen igény általában 5—7 év alatt kerül kielégítésre, a lakásigény benyújtásától számítottan. Miért nem volt tej és kenyér? Juhász József paksi olvasónk egy vasárnapi napon kenyeret szeretett volna vásárolni Pakson, a Munkás büfében. Azonban nem járt szerencsével, mivel sem kenyeret, sem pedig faiét a Munkás büfében nem lehetett kapni. A Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója, dr. Mityók Ferenc válaszolt: — Megállapítottam, hogy olvasójuk panasza helytálló, a kérdéses napon az értékesítés feltételeit nem biztosította az üzletvezető. Az egység vezetőjét figyelmeztettem, és utasítottam a vasár- és ünnepnapi tej és kenyér értékesítésére, a jogszabály szerint nyitástól 9 óráig. A jobb ellátás érdekében a Munkás büfé üzemelését a jövőben jobban ellenőriztetem. Miért nem vették át a burgonyát? Szfisz Mihály, dunaszent- györgyi olvasónk a következőket írta: „Ismeretes, hogy ez évben sok burgonya termett. A helyi áfésznak már több esetben fel ajánlottam megvételre, ahol közölték velem az árat, de sajnos, nem tudták felvásárolni. Kérdésem: Hol lehet a burgonyát értékesíteni?” A Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatási elnöke, Rauth János válaszolt: — Mi minden évben a szükséges árualapunkat szerződések formájában biztosítjuk. A burgonya is ezen termékek közé tartozik. Mindenki által ismert, hogy az idén az országban sok burgonya termett, s ezért mi is, mint minden más forgalmazó cég, csak a leszerződött mennyiségeket vásároljuk fel. Mivel olvasójuk burgonyája nem volt leszerződve, a piac telítettsége miatt nem tudjuk megvásárolni. — Ajánlatunk, hogy a burgonyát próbálja piacon, vagy a bolti hálózaton keresztül értékesíteni, mivel minden bolt szabadon vásárolhat fel zöldárut, így burgonyát is. Szabályosan jártak-e el? Molnár Józsefné szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „Szeptember 13-án a Népbolt 50. számú üzletébe almamlntát vittem, és kérdeztem, vásárolnak-e, és mi az ára. Azt válaszolták, igen, most 12 forintért veszik meg. Bevittem az almát, és akkor közölték, hogy nem tudnak többet adni, csak 8 forintot, mert a Skálában 7 forintos almavásár indul másnap, kedden. Mit tehettem mást, az almát otthagytam. A vásárlási jegyzék 8 forint fel- vásárlási és 10 forint eladási ár megállapításáról szól. Pár nap elmúltával bemegyek a boltba, és látom, hogy az almát elég mutatós, fehér hálóba csomagolták, és 12,40 Ft/kg-os áron árusítják. Elfogadom az alma felvásárlási árát, egy szót sem szólok, ha ezt az almát rekeszekbe kiöntve, 10 forintért árulják. De felháborít, hogy a vásárlót 2,40-nel terhelik — 1/4 kg alma árával — egy olyan háló, csomagolóanyag megvételével, amit otthon úgyis a szemétbe dob.” A Tolna Megyei Népbolt Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője, Egyed István válaszolt: — Az 50. számú csemege- áruházunk üzletvezető-helyettese szabályosan járt el akkor, amikor az olvasójuk által bevitt almát a napi piaci árakhoz igazodva, 10 forint fogyasztói áron, mínusz húsz százalék levonásával, 8 forintos áron vette át. — Az is szabályos volt, hogy a 10 forint fogyasztói árból az előrecsomagolt alma 12,40 lett, mert 2,40-es, kapcsos, műanyag hálóba csomagolták ki. Ugyanakkor ömlesztve is kapható volt ugyanez az alma, 10 forintért, tehát a vásárlók választhattak. Megjegyezzük, hogy a vásárlók kedvelik az említett kapcsos, műanyag hálót, mert a háztartásban egyéb célokra továbbra is felhasználható, vagyis nem eldobó csomagolás. Ml VÁLASZOLUNK A Minisztertanács 1055/1985. (IX. 25.) szám alatt határozatot hozott az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatalról, elnökének feladat- és hatásköréről, továbbá a fővárosi, megyei környezet- és természetvédelmi bizottságokról. Ez utóbbi körben kimondja a minisztertanácsi határozat, hogy a tanácsoknál a környezetvédelmi munka eredményesebb ellátása érdekében a tanács bizottságaiként fővárosi, illetőleg megyei környezet- és természetvédelmi bizottság, ennek működését segítő, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésére pedig a fővárosi, illetőleg a megyei tanács vb szakiigazgatási szervezetében környezet- és természetvédelmi titkár működik. A jogszabály meghatározza az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal részéről ellátandó feladatokat, a hivatal elnökének feladatait és hatáskörét, rendelkezik a környezetvédelmi igazgatási és szabályozási tevékenységről, és természetesen megjelöli a megyei bizottságok főbb feladatait is. mely utóbbiak közül — csupán példálózva — említjük a környezetvédelem komplex megyei terveinek és koncepcióinak az előkészítését, a tanácsok és társadalmi szervezetek környezetvédelmi tevékenységének összehangolását, a megye környezetvédelmi helyzetének és a megye területére vonatkozó környezetvédelmi előírások, intézkedések megvalósításának figyelemmel kísérését. A jogszabály >1985. évi október hó 1. napján hatályba lépett. A magyar állampolgárok gyógyító-megelőző ellátásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja az egészségügyi miniszter 6/1985. (IX. 25.) Eü. M számú rendelete, amelyből idézendőnék tartjuk, hogy: ,A nagyobb értékű gyógyászati segédeszközt, ha annak további használatára nincs szükség, és az műszakilag megfelelő állpotban van, az állampolgár vagy örököse köteles visszavételre felajánlani.” A rendelet szabályozza azt is, hogy a műszakilag megfelelő álapotban lévő eszköz visszavétele esetén milyen összeget kell a visszaszolgáltató részére kiutalni,, a visszavételezés szabályait, a visszaszolgáltatandó gyógyászati segédeszközök körét pedig a rendelet melléklete tartalmazza. Ez a jogszabály 1985. évi november hó 1. napján lép hatályba, s az említett mindkét jogszabály a Magyar Közlöny idei 36. számában jelent meg. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 15. számában irányelv olvasható a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások önköltségszámításának rendjéről szóló jogszabály végrehajtásához. Az iránymutatás foglalkozik a vállalatok önköltségszámítási tevékenységével, utal arra, hogy a vállalatnak ömfcöltségszámítási szabályzatot kell készítenie, útmutatást ad a szabályzat helyes elkészítéséhez. „A mezőgazdasági üzemnek olyan önköltségszámítási rendet kell kialakítania, amely a hatósági előírásokkal összhangban van. s emellett a vállalat üzem; információ- igényét is kielégíti” — mondja ki az irányelv, amelynek melléklete részletesen megjelölt jellegű termékelőállító melléktevékenység, valamint a fenntartó és segédüzemek kalkulációs tételeit. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke „Ha a muzulmán Mekkában jár” Az elmúlt hónap végén, szeptember 23-tól 27-ig Isztambulban tartották meg az V. nemzetközi turkológiái kongresszust. A kulturális élet e világszínvonalú rendezvényén megyénkből dr. Gaál Attila, a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum régésze vett részt, s a több mint 10 éve folyó, idén különösen gazdag leletanyagot feltáró török palánkvár ásatásáról számolt be a szakemberek előtt. A négy nap szakmai munkájáról, tapasztalatairól, e külön világnak nevezett országban szerzett benyomásairól beszélgettünk hazatérése utón. — Kik és milyen kritérium alapján vettek részt a kongresszuson? — Bárki meghívást kaphatott, aki a török kultúra köKút a Kék Mecset udvarán rében valami újat, még nem ismert dolgot tudott felmutatni, értékes anyaggal rendelkezett, mondanivalója volt. így a négy nap alatt tizennégy országból összesen 262 előadás hangzott el, nyelvészeti, történeti, művészettörténeti és zenei szekcióiban. — Hogyan fogadták a magyar delegációt? — Tréfásan, magyar konferenciának emlegették ezt a nemzetközi rendezvényt, a legnagyobb számban ugyanis mi érkeztünk. A nyitó előadáson, ahol minden ország képviselője felszólalt, üdvözletét adta át, vezetőnk, dr. Kakukk Zsuzsanna prófesz- szor külön örömét fejezte ki, hogy hazánkból ezúttal nemcsak a nyelvészet és imás tudományágak képviselői jöttek, hanem régészek is. Ez Gerő Győző • kollégámra és rám vonatkozott. — Melyik szekcióban kapott szót ön, és milyen visszhangja volt előadásának? — A művészettörténeti szekcióban utolsó napon, pénteken tartottam előadást. Ez részben kedvező volt, hiszen akkliimatizálódtam a körülményeikhez, ami nem volt könnyű feladat. Számunkra szokatlan módon ugyanis szabadon j'öttek- mentek a hallgatók élőadások alatt, állandó mozgás volt a teremben. Másik oldalról viszont nem örültem ennek, mert egész héten át izgulhattam. Beszámolóm egyébként, amit 54 színes diával illusztráltam, tetszett a résztvevőknek, sikeres volt, mivel hasonló témában eddig nem szóltak a kongresz- szuson. Ez könnyebbséget, de nagyobb felelősséget is jelen ■tett. — A szorosan vett szakmai programon kívül mit kapott ettől az utazástól? — Rengeteget. Első alkalommal jártam Törökországban, és mint a hódoltsági időszak kutatója, érthető izgalommal és várakozással készültem, de az, amit tapasztaltam, minden elképzelést fölülmúlott. Úgy éreztem magam, mint a muzulmán, ha Mekkába megy. Minden érdekelt, mindent megnéztem, kipróbáltam, raktároztam magamban. Meglepett az a szeretet, ahogy bennünket magyarokat fogadtak. Törökországban egyébként ma is tanítják a 'magyarok türk ágból való származását. Ezt egy sofőr magyarázta el nekem, aki a karate Európa-bajnok- ságra szállította a csapatokat, velük egy szállodában laktunk Ezt a barátságot, jó hírünket 'turistáink azonban nem mindig erősítik. Többnyire nem azok jutnak ki, akik képviselhetnék a magyar kultúrát, hanem azok, akik meg tudják fizetni. Ezért is csábítottak bennünket végig a -bazársoron magyar nyelven bundával, arannyal. — Mi ragadta meg legjobban az országból? — Talán az, hogy menynyire megmaradt -ma is keleti jellege. Ottjántunkkor tapasztalhattuk a világjelenséget, a vallási fanatizmus, az iszlám -megújulását is. Igaz, a kormányzat elutasító ezzel szemben, az egyetemeken például megtiltották az újra terjedő fátyolvisele- tet. Egyébként jó néhány itteni régészeti leletnek találtam meg a gyakorlatban ma is élő mását. így például az ásatáson előkerült recés szélű és lyukas közepő bronz korongnak sokáig nem tudtam rájönni funkciójára, használati módjára. A véletlen segített. A pisztáciaárus használta ezt a -mértékegységet, amit ma is diihemnek hívnak, sőt a bazáros régiségei között egy egész sorozatot találtam. Vagy például az ugyancsak Szekszárd- Palánkon feltárt réz gyertya- tartónak egy méter magas másait fedeztem fel a mecsetekben, méteres hosszúságú gyertyákkal. De végignéztem azt is, hogyan domborítják az edényeket a rézművesek, mit hogyan -csinálnak, s ez mind értékes adalék a múltra vonatkozóan. — Talált-e még párhuzamosságot a palánkvárnál felszínre került anyag és a látottak között? — A Top Kapu Szeráj Múzeumiban a japán és kínai A Top Kapu Múzeum bejáratánál porcelángyűjteményt különös érdeklődéssel figyeltem, ahol ugyancsak a XVII. századra datálva a miénkhez hasonló kínai kávéscsészéket állítottak ki, szintén a sziklán ülő madarak motívumával. Természetesen felkerestük Isztambul neves templomait is, a Jeni Valide dzsámit, Rusztán Pasa dzsámiját, Nagy Szulejmán tür- béjét, sírhelyét és a Kék Mecsetet, ahol véletlen szerencsénkre éppen esti ájtatos- ság folyt. De, beszélhetnénk a hangulatos teázóról, ahová nők nemigen teszik be a lábukat, vagy a nyüzsgő keleti forgalomról, ahol valameny- nyi autó dudál, tülköl, szabálytalanul közlekedik, de többnyire mégis csak külföldiek okoznak balesetet. Vagy a -pályaudvari csomagmegőrzőről, aki nem más, mint egy kiskocsin üldögélő idős vasutas bőröndökkel, csomagokkal körülbástyázva.. — A sok benyomás közül mi az, ami legmélyebben vésődött az emlékezetébe? — Az első napon, közvetlenül megérkezésünk után ^felderítő útra” indultunk. Az al'konyi órában egy XVII. századi szűk sikátorba értünk, amit éppen bevilágított a napfény, s a háttérben a Kék Mecset körvonala rajzolódott ki. Abban a pillanatban, amikor éppen megszólaltam volna: „ezt a pillanatot kellene megörökíteni” felharsan a müezzin imára hívó hangja. Akkor éreztem azt, hogy megérkeztem Törökországba. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: GAAL ATTILA Hagia Sophia
