Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

1985. október 18. tvÉPCUSÁG 3 Egy asztalnál a történelemmel A rugalmas munkaidő segít Munkakezdés az ipartelepen Megérkezett a hajnali vonat Szekszárdra Gondos József, humoros ember lévén, arra gondolt, hogy az lenne számára az igazi elégtétel, ha megjelen­ne az újságban újból a kö­vetkező mondat: „Gondos elvtárs gondatlansága az el­lenség malmára hajtja a vizet”. Ha ez nem is sike­rülne, akor is megmondja egy újságírónak, hogy mi történt vele majd negyven éve. A történet elhangzott. A jegyzetelő fiatalember akkor született, amior az a bizo­nyos újságcikk megjelent — hát ilyenek a történetek. Egymás mellett ülünk, s jókat kacagunk. TancSik Jó­zsef, a sokszorosan eretnek­nek kikiáltott nyugdíjas várongi téeszelnök még a nap folyamán többször meg­jegyezte: a Gondos elvtárs gondatlansága... Ez is és még számtalan, az emléke­zetből előkerült történet ad­ta a kellemességét nyugdí­jas elnökök találkozójának. melyet a területi téeszszö- vetség szervezett. Esett itt Olyan szó is, ami­ért sértődni kellene, de „ezek az öregek” csak moso­lyogtak. Kiss István fölállt Bátán és pár szót ejtett a hőskorról, a mondandóba belevegyült a gyapotról is egypár keresetlen szó. Csak hát Tolnában a gyapot egyik atyamestere Kiss István volt. Persze, hogy a mindentudó „sorstársak” azonnal szem­rehányással 'illették a „magá­ról megfeledkezett gyapot­mestert”. — Te mondod ezt, aki égre-flöldre dicsérted a gyapotot!” Jett a számonké­rés. — Most meg ellene be­szélsz! — Természetesen nem sértődés, mosoly lett a dolog­ból. — A K. barátunk szólt ellene, le is csukták — jött a válasz és ma már a lecsu- kás szó is más hangsúlyt és ízt jelent, mint valamikor. Egy asztalnál ülök a tör­tén el emcs inálókka 1. Derűsek, jókedvűek és vidámak. Egy­másra néznek, szólniok sem kell, a szemvillanások törté­neteket idéznek fel. Az idő jó felejtető. A keserveset kedvessé, az átkot mormo- gássá szelídíti, a sikert pe­dig emlékké. Negyven nyugdíjas téesz­elnök. Most egy fiatalembert hallgatnak a ma; ibátai elnö­köt, aki azt mondja, hogy 1959 tavaszán aláírta a falu a belépési nyilatkozatot, hogy aztán őszre elfeledje, és ha nem figyelmeztetik őket. ak­A korábbi évek gyakorla­tának megfelelően a Magyar Mezőgazdaság című hetilap az idén is közreadta a leg­több búzát termelő mező- gazdasági üzemek névsorát. A megyék rangsorában Fe­jér, Tolna, Komárom fog­lalja el az első három helyet. A legkiemelkedőbb eredmé­nyű üzem 8248 kilogrammot termelt egy hektáron. Megyénkben az idei rekord 7036 kg hektár. Hatezer ki­logramm felett teljesítettek: Bölcske, Rákóczi Tsz; Dom­bóvár, Alkotmány Tsz; Té­véi, Kossuth Tsz; Dunaföld- vár, Virágzó Tsz; Döbrököz, Zöld Mező Tsz; Báta, No­Rekordtermést hozott az idén a zöldpetrezselyem a mezőhéki Táncsics Tsz-ben. A gazdaság ötven hektár ter­mőterületét október közepé­ig öt alkalommal kaszálták, és ebből harminc tonnát ta­karítottak be. A szezon azon­ban ezzel nem ért véget, a tartós meleg, napsütéses idő­járásban szépen fejlődött a növény, így október végén kor szívesen temették volna el azt az aláírást az emléke­zetben. Azt is jó lenne meg nem történtnek 'hinni, hogy mindjárt az első évben há­rommillió forint alaphiány keletkezett. Túlzott sikerél­ményük nem volt az első években a báta'iaknak sem... Csak hát most már arról van szó. hogy Fülöp László egy olyan gazdaságról számolhat be. amely élenjáróvá vált a megyében. És ha most ide gondoljuk „Gondos elvtárs gondatlan­ságát”, akkor nekünk is mo­solyogni van kedvünk, úgy, hogy közben érezzük, az asz­tal mellett a történelemmel ülünk együtt. A történelem pedig végül is sok mindent kirostál az emlékezetből és megmarad a való, a lényeg, az a pár mondat, ami utó­dainknak fennmarad: Ma­gyarország a mezőgazdaság átszervezésével jutott el a szocializmus alapjai leraká­sához. Hallgatjuk a megyei első titkárt, Péter Szigfridet, aki a közreműködők nevében szólt. A közreműködés szó öbben az esetben sok mást is jelent. A szervezőket, akik heteket töltöttek kint a fal­vakban, hol ettek, hol nem, hol éjszakába nyúlott az agi- tálás, hol percek alatt vé­geztek. Egy biztos: együtt szenvedett az agitátor és az, akit agitáltak. Néha az is előfordult, hogy az agitátor mondta a magáét, hitt az átszervezés erejében, de ha valaki azt mondta volna, hogy a ma­gyar paraszt 1985-ben Har­kányban fog üdülni aratás idején, azt még ők is kine­vették volna. Mert a nyugdíjas téesz- elnökök a találkozó során el­jutottak Harkányba, a ter­melőszövetkezetek üdülőjébe ■is. Nem esett egyetlen eget­rengető nagy szó sem közöt­tük. Nézték az üdülőt, megveregették egymás vál­lát, összenéztek, némelyikük kacsintott is. Az érzéseik többet mondtak, mint amit a szó kifejezni bír. Retek Józsi bácsival las- lan ballagunk. A 82 éves ka- pospulai elnök kezében tart­ja fekete ünneplős kalap­ját. Reggel korán kelt, mert várta az autót, amelyik Szek- szárdra hozza. Talán a kony­hában ült a sifonérból elő­vett „békebeli” fekete ün­neplőjében, a ragyogóan fe­hér ingben. vett magára vember 7. Tsz; Dunaföldvár, Aranykalász Tsz; Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát; Pálfa, Egyetértés Tsz; Mözs, Űj Élet Tsz; Madocsa, Igaz­ság Tsz; Tamási Állami Gazdaság; Bátaszék, Búza- kalász Tsz; Nagymányok, Gábor Áron Tsz; Bonyhád, Pannónia Tsz; Felsőnána, Kossuth Tsz; Nak, Dózsa Tsz; Decs, Egyetértés Tsz; Kocsola, Vörös Csillag Tsz; Felsőnyék, Egyetértés Tsz; Kölesd, Egyetértés Tsz; Tol- nanémedi, Kossuth Tsz; Paks, Szabadság Tsz; Szakcs, Űj Élet Tsz; öcsény, Kossuth Tsz; Bogyiszló, Dunagyömgye Tsz. hatodszor is petrezselymet aratnak e gazdaságban. Az ételízesítőt a termelő- szövetkezet üzemében meg­szárítják, csomagolják és külföldre, zömében az NSZK-ba szállítják. A ter­melőszövetkezetnek minden egyes petrezselyemkaszálás és -szárítás ugyanannyit jö­vedelmez, mint hasonló nagyságú terület búzatermé­se. (MTI) gombás mellényt is. mert a hirtelen ősziesre fordult idő miatt kellett, ami a lelket tartja az emberben. Talán az egyetlen közülük, akit 1959-ben választottak meg élnöknék és nyugdíjba vonu­lásáig — 1970 — évenként megválasztottak. Nosztalgiázni nem kell. Emlékeket lehet faggatni. Mert ezeknek az embereknek •van emlékük, és azt feltétle­nül tudnunk kell, hogy nél­külük most nem beszélnénk a magyar mezőgazdaság vi­lághíréről, a magyar paraszt felemelkedéséről. Nem lennének ízig-vérig mezőgazdászok, ha nem fi­gyelnék árgus szemmel a mát. Zsörtölődnek is. Fogy az állatállomány. És egyet­értőén bólogatnak, amikor valaki a rosszallását fejezi ki. Mert sohasem szabad csak a pillanatnyi gazdasági hasz­not nézni, hanem a vesztesé­ges ágazat félszámolása előtt először komoly pénzügyi számításokat kell végezni, s csak azután dönteni. S ezek között az emberek között a fentebbi mondatok kemé­nyebbek. hiszen ők életük során nemcsak — sokszor egyáltalán nem — az egyéni haszonnal törődték, a közös­ség sorsa volt előbbre való. Ez pedig a maiaknak is intő példa kell legyen. Szekszárd, Báta, Villány az útvonal. Természetesen a szőlőtelepek mellett a bor is szóba kerül. Ilyen ára még nem volt a szőlőnek. Mond­ják, hogy Sopronból és az Alföldről, meg a Balaton-fel- vidékről jönnek vásárolni. Húsz forintos árról beszél­nék. Ilyet még magyar pa­raszt nem ért meg, talán ez­után sem fog. Megint egy mondat: „Nem szabadna hagyni, hogy a szekszárdi szőlőből soproni bor legyen”. 'Nincs vita. csak megálla­pítás. .. S ahogy suhan velünk az autóbusz, úgy megy tova a gondolat. Űjabb téma, újabb vélemény és természetesen újabb történet. A múltról, a jelenről, a jövőről. Búcsúzunk. Este van. Kéz­fogások, háflbaveregetések, még egy vicc. Aztán elhang­zik a végső intelem: — Senki se menjen el kö- zületek, mert jövőre is ta­lálkoznunk kell! A MTESZ-elnökség ülése A MTESZ Országos Elnök­sége — Fook Jenőnek, a MTESZ elnökének vezetésé­vel, a kormány felkérésére — csütörtökön megvitatta a VII. ötéves népgazdasági terv törvényjavaslat-tervezetét. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. A tör­vényjavaslat tervezetéhez Hoós János, az Országos Tervhivatal államtitkára fű­zött szóbeli kiegészítést. A testület egyetértett az­zal, hogy gyorsítani kell a műszaki fejlesztést, javítani szükséges ennek feltételeit, hatékonyabban kell ösztö­nözni a műszaki és termé­szettudományi szakemberek alkotótevékenységét. Hang­súlyozták, hogy csak így nö­velhető a népgazdaság jöve­delemtermelő képessége, ipa­runk és mezőgazdaságunk nemzetközi versenyképessé­ge. A vitában elhangzott ész­revételeket, javaslatokat a MTESZ eljuttatja a Minisz­tertanácshoz. (MTI) — Hánykor kelt fel? — Negyed ötkor. Minden reggel ilyen korán kell kel­nem, hogy pontosan tudjak munkába állni. — Szokott-e késni? — Nagyon ritkán fordul elő, és akkor is a buszjára­tok miatt. — Az üzemek, gyárak be­járatánál reggel negyed hat és hat óra között bárkit megkérdezve is, sok hasonló választ kaphattunk volna még. A munkakezdés idő­pontja a szekszárdi iparte­lepen reggel fél hat és hat óra közé esik. A helybeliek mellett igen sokan járnak be dolgozni vidékről. Az üzemek nagy részében zárt rendszerben dolgoznak. A késés egy-két esettől elte­kintve nem jellemző, és a legnagyobb gondot a távol­ság okozza. A BHG dolgozói­nak is 50 százaléka bejáró. Legközelebbről Decsről, és legtávolabb Nagydorogról járnak ide. — Kakasd háromnegyed része nálunk keres munkát — mondja Bodri Ferenc üzemgazdasági osztályveze­tő. Mi is fél hattól fél ket­tőig dolgozunk, a másik mű­szakunk pedig fél kettőtől tíz óráig tart. A szereidében nyolcvanegyen jönnek há­romnegyed nyolcra, de a kis­mamák egy műszakban dol­goznak, négy óráig. Nálunk mindenki Volán-busszal köz­lekedik, a vidéki járatok már reggel 5 órára beérnek, nem jellemző a késés ná­lunk. A gyári belépővel nyilvántartjuk a munkakez­dés idejét, és ha előfordulna késés, akkor a kollektív szer­ződés alapján időarányosan levonjuk a bért. A Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál Lakatos Józsetné portás a tudója, nyilvántar­tója a munkakezdésnek. — Hétfőtől álltunk át a téli munkarendre — mond­ja. Háromnegyed nyolctól négy óráig dolgozunk. A leg­több késés a busz, és a vo­nat miatt adódik, A kárpi­tosrészleg dolgozói közül járnak be a legtöbben. Klim- li Istvánná például Mediná­ról. — Legjobb lenne három­negyed hatra járni, 15 perc alatt nem mindig érem el a buszt, mondja Bece Gáspár- né. Akkor meg én nem érem el a helyi járatot — szól közbe egy másik asszony. Több buszt kellene járatni, folytatja Sára Félné. A csuk­lós mindig tömve van. A ka- kasdiak általában lemarad­nak. A szekszárdi helyi já­ratoknál sem jobb a helyzet, szól közbe Dér Gyuláné. Rosszak a csatlakozások. Itt dolgozunk a Keselyűsi úton, miért a vasútállomáson áll­nak meg a járatok?! Havi nyolcvankét forintért ide is jöhetnének már. Sok vidéki nem fizet annyit a bérletért, mint amennyit mi négyen a családban. Ráadásul ezt még a vállalat sem téríti meg. A TOTÉV-nél Huth Jó- zsefné igazgatóhelyettessel folytatjuk a beszélgetést a munkakezdésről. — Iparágunk idénymunka jelleggel dolgozik. Ezért nem azonos minden időszakban a munkarendünk. Központi te­lepünkön nyári és téli idő­szakot vezettünk be dolgo­zóink részére. Igyekszünk rugalmas munkaidőt biztosí­tani 6—18 óra között, ezen belül 9—2-ig tart a kötelező munkaidő. — Sok a bejáró dolgozó, ingázó. — Szerződéses járatokat állítottunk dolgozóink szol­gálatába, tudniillik a polgá­ri járatok 10—20 perccel ké­sőbb értek be, így ennyivel később tudták a munkát is elkezdeni az emberek. Azo­kon a településeken, ahol kevesebb dolgozónk van, a szállításnál kooperáltunk a Vízitársulattal és a DÉLVI- ÉP-pel. A sofőrjeinket is ösztönözzük, hogy ne legye­nek késések. Általában ne­gyed órával a munkakezdés előtt itt vannak a járatok. Bérletnél is a vasúti ár ti­zenhat százalékát kell csak fizetniük. A húsipari kombinát 20 millió forintos évi költség­gel a megye 70 településéről, 13 vonalon szállítja dolgozó­it. Még 77 km-ről is vannak ingázók. — Korán kell kelni az em­bereknek — mondja Wirth Jánosné szociális igazgató. — A polgári járatokra nem tudunk számítani, mert fontos a pontos munkakez­dés. Három műszakos üzem vagyunk, nálunk nincs ün­nepnap, sem szombat, sem vasárnap. Legtávolabbi a Diósberény—Medina jára­tunk, innen 4-kor indul a gépkocsivezető. Sokan 12 órát vannak távol az ottho­nuktól. Az ebéd mellett reg­gelit is biztosítunk. Dózsa Mária betanított munkás: — Udvariból járok be mindennap. Egy óra oda, egy óra vissza az út. Késés nem lehet. Biczó Józsefné takarítónő Bátáról jön: — Négy órakor kelek, 4.40-kor indul a jára­tom. 10 éves a gyerek, min­dent egyedül csinál, szeren­csére önálló. Nincs jobb munkalehetőség otthon. Ké­nyelmesek a járatok, és jól is keresek. Az ipartelep másik 3 mű­szakos üzeme a szekszárdi sajt- és tejüzem. — A porítóüzemünkben sokszor 12 óráznak az embe­reink. Saját buszjáratokkal kell megoldani a személy- szállítási problémáinkat. A legtöbb gondot vidékről be­járó dolgozóink munkakez­dése jelenti. Saját Nysa és Ikarus kocsijainkkal szállít­juk őket. Sokan járnak ide dolgozni a szakályi, a regö- lyi és a kölesdi régi üzeme­inkből — mondta Dúl And­rás igazgató. A Tolna megyei emberek kétlaki életet élnek, sokan ingáznak. Otthon a kert, ház­táji megművelésével is fog­lalkoznak. A bejárók ezt csak hét végén tudják elvé­gezni, e munka java az ott­hon maradottakra hárul. A második műszak rendkívül erős, s elsősorban a nőket veszi igénybe. A hét végére elfáradnak, és ezt tetézi a szombati túlműszak is. Mé­gis vállalják a bejárást, még 70—80 km távolságról is. Szükség van a munkájukra, munkalehetőség pedig így van. Szekér HAZAFI JÓZSEF Második Tolna megye Búzatermelők ranglistája Szárított zöldpetrezselyem exportra Lakatos Józsefné a tudója a munkakezdésnek „Kell egy kis reggeli"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom