Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

1985. október 18. A NÉPÚJSÁG A gyalogosközlekedés biztonságáért A közúti forgalom legsé­rülékenyebb résztvevői a gyalogosok. Ebbe a kategó­riába tartozik az apró gyer­mekektől a legidősebb korúig mindenki, aiki járni tud. De ebben a közlekedő kategóriá­ban lelhető a legtöbb olyan ember is, aki a gyalogosokra vonatkozó rendelkezéseket nem, vagy csak felszínesen ismeri, helytelenül értelmezi néha vezetői engedéllyel is a zsebében. (Következéskép- pen a gyalogosok és a jármű­vek sokszor akadályozzák egymást a közutakon, ami nemcsak lassítja a forgalmat, hanem növeli a baleseti ve­szélyt is. A jogszabályok ismeretének hiánya, a közle­kedést nem tudatosan figyelő gyalogosok egyetlen tévedése életükbe kerülhet. Tolna megye útjain az el­múlt esztendőben száznégy gyalogost gázoltak el. Ezek­nek a (baleseteknek több, mint a felét maguk a gyalo­gosok idézték elő. tehát a sa­ját hibájuk folytán váltak a közlekedés áldozataivá, sé­rültjeivé. A gyalogos-elüté­sek nagy számának kialaku­lásában sokfele körülmény­nek része van mindig, és kétségtelen, hogy képzettsé­güket tekintve általában a gépjárművezetőké a nagyobb felelősség, de nem szabad megfeledkeznünk a gyalogo­sok felelősségéről sem. Amíg a járdán tartózkodnak, kü­lönösebb veszély nem fenye­geti őket. A bajok akkor kez­dődnek, ha az úttesten át kell menniök. Sokan ugyan­is a járműforgalom sűrűségé­től függetlenül, akkor és ott lépnek az úttestre, amikor és ahol éppen eszükbe jut, nem gondolva arra sem, hogy ők lassabban közlekednek és ha­marabb meg tudnak állni, ha kell. mint a járművek. Szabály szerint, ha az út­testen kijelölt gyalogosátke­lőhely (zebra) van a közel­ben (látható távolságon be­lül), a gyalogos csak azon át közlekedhet. Ilyen helyeken elsőbbségi jogot is élvez a járművekkel szemben, aki azonban ezen jogával vissza­él, az életével játszik. A gya­logos-átkelőhely ugyanis nem járda, hanem úttestre festett jelzés, az úttest pedig első­sorban a zebrán is a jármű­veké még akkor is, ha azt járművel csak fokozott óva­tossággal és mérsékelt sebes­ségei szabad megközelíteni, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének eleget tud­jon tenni. A felfestett gyalogátkelő­helyek elsődleges célja, hogy az úton szétszóródva átkel­ni szándékozó gyalogosokat összegyűjtse s így biztonsá­gosabban átvezethesse őket az úttesten. A gyalogosok egy része akkor téved és akkor kerül jármű alá saját hibájából a zebrán Is, amikor úgy véli, hogy pusztán úttestre lépésé­nek szándéka már elsőbbségi jogával egyenlő s hamis biztonságérzetétői ösztönöz­ve körültekintés nélkül lép a zebrára. -Nem tudja, vagy el­felejti, hogy a legóvatosabb járművezető is csak időben észlelt gyalogosnak tud el­sőbbséget adn'i. A KRESZ ép­pen az ilyen természetű ba­lesetek megelőzése miatt ír­ja elő, hogy gyalogos az út­testre csak akkor léphet, ha meggyőződött, annak veszély­telenségéről. Az úttestre vá­ratlanul nem léphet... Az úttestrelépés lehetősé­gének megítélése főleg nagy forgalmú, városi utakon oly­kor nem könnyű, mert az sokféle körülménytől függ­het. Az átkelőhelyet egyenes irányú és 'kanyarodó jár­műforgalom is keresztezheti és a kanyarodok eltakarhat­ják az egyenes irányt köve­tők elől a zebrára lépő gya­logost. A biztonságos áthala­dás függvényében a közeledő jármű távolságának megíté­lésénél figyelembe kell ven­ni az úttest szélességét, az útburkolat állapotában rejlő veszélyeket (rossz minőségű, nedves, csúszós stb. úttest), az időjárási és látási viszo­nyokat (szürkület, éjszaka, eső, hó, erős napfény stb.) Igen veszélyesek a rosszul megvilágított helyek, ahol a gyalogos látja ugyan a jár­művek lámpáinak fényét, ám azok vezetői a gyalogos; nem, vagy csak későn vehe­tik észre. De az átkelés lehetőségé­nek eldöntéséhez a gyalogo­soknak önmaguk képessé­geit, az esetlegesen gyaloglá­sukat akadályozó körülmé­nyeket is mérlegelniük kell. Átkelésük biztonságát ked­vezőtlenül befolyásolhatja pl. előrehaladott koruk, cso­maggal történő közlekedésük nehézségei stb. Általános­ságban javasolható, hogy az adott helyzettől függően a gyalogosok inkább várakoz­zanak a kelleténél hosszabb ideig a járda szélén, mint­sem elhamarkodottan csele­kedve jóvátehetetlen bajba sodorják magukat, esetleg másokat is. Az elmondottakból kitű­nik, hogy az elsőbbség kife­jezetten csak azokat a gya­logosokat illeti meg. akik már a kijelölt gyalogos-át­kelőhelyen (zebrán) halad­nak. Azok, akik még nem léptek az úttestre, vagy az átkelőhelyen kívül (előtte vagy utána) haladnak át az úttesten bármilyen kis távol­ságra a zebrától, elsőbbség­adásra sem számíthatnak. A zebrán haladó gyalo­gos elsőbbsége „feltétlen” ugyan, tehát áthaladás köz­ben már nem köteles újra meg újra meggyőződni arról, hogy a járművezetők megad­ják-e jog szerinti elsőbbsé­gét, de nem abszolút tartal­mú, mert késedelem nélkül köteles átmenni és tartózkod­ni köteles minden olyan magatartástól (megállás, vá­ratlan visszalépés stb) amely a járművek vezetőit megza­varhatja, vagy megtéveszt­heti. Az útkereszteződésnél át­haladó gyalogosnak zebra hiányában csak azokkal a járművekkel szemben van elsőbbsége, amelyek arra az útra kanyarodnak be. ame­lyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseit (kék fény, sziréna) használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak sincs soha. sehol elsőbbsége. Ha a gyalogos az előzőek­ben nem említett, olyan he­lyen halad át az úttesten, ahol a járművekkel szem­ben elsőbbsége nincs, csak a legrövidebb áthaladást biz­tosító irányban mehet át és csak úgy, hogy a járművek forgalmát nem zavarja, azo­kat sebességük csökkentésére a legisebb mértékben sem kényszeríti. Egyebek mellett nem léphet az úttestre olyan helyeken, ahol kilátást gátló akadályt (nagyobb, álló jár­mű stb.) miatt a járműve­zetők időben nem vehetnék észre. E szabály megszegése miatt megyénkben nem egy álló autóbusz mögül váratla­nul felbukkanó gyalogost gá­zoltak már el. Ahol a gyalogosok forgal­mát fényjelző készülékek irányítják, azoknak jelzései­hez (amelyeket mindenki is­mer) kötelesek maradéktala­nul alkalmazkodni. Ha rendőr irányítja a forgalmat, csak a vállaival párhuzamos úttesten kelhet át a gyalogos, a rendőr mellére és hátára merőleges úttestet úgy kell tekinteni, mintha a fényjel­ző készülék piros fénye vilá­gítana. (Ennek nem tudása a közelmúltban vezetett sú­lyos balesethez a szekszárdi Garay téren.) A gyalogosoknak elsősor­ban saját életük, testi ép­ségük megóvása érdekében ajánlatos az eddigieknél fe­gyelmezettebben, nagyobb körültekintéssel közlekedni­ük. De a teljesség igénye nél­kül elmondottakon túl a KRESZ alapelemére, a „bi­zalmi elvre” is emlékezte­tünk, ami azt jelenti, hogy közlekedésbeli viselkedé­sünknek alapja a partner szabályos, morális közleke­désébe vetett bizalom. A bi­zalom elvének kell érvénye­sülnie a gyalogosok és a gépjárművezetők kapcsola­tában is az egymás lebecsü­lése, a durvaság, az agresz- szivitás helyett. PIÁCSEK GYÖRGY A közúti balesetek alakulása A közúti közlekedési bal­esetek számának csökkenése már az év elején megkezdő­dött, az a nyár folyamán tovább folytatódott, ami ak­kor is örvendetes tény, ha a baleseti statisztikának még mindig akadnak szépségron­tó adatai. Az év elmúlt kilenc hó­napjában Tolna megye útja- is 375, személyi sérüléssel járó baleset fordult elő a múlt évi 408-cal szemben, a csökkenés 8%-osi, az orszá­gos átlagnál is jobb. 26 baleset (a múlt évinél 2-vel kevesebb) volt halálos kimenetelű, ezek során 28 ember vesztette életét, ket­tővel kevesebb, mint tavaly, ami azonban nem megnyug­tató, mert bár a halálos bal­esetek abszolút száma csök­kent, az összes balesethez viszonyított aránya, ha kis mértékben is, emelkedett. Kedvezőbb képet mutat a súlyos sérüléssel végződött esetek számának [alakulása. Az elmúlt évben történt 196- tal szemben az idén 164 for­dult elő. 203 személy sérült meg súlyosan, csaknem 6%- kal kevesebb, mint a múlt esztendő első háromnegyed­évében. A könnyű sérüléssel járó balesetek mennyisége és a bázisidőszakhoz viszonyított aránya mutat a legrosszabb képet, ami még mindig jobb, mintha az előbb említett ket­tőnél jelentkezett volna na­gyobb emelkedés. Amíg tavaly 184 közúti baleset végződött úgy, hogy az abban részesek „csak” könnyebben sérültek meg, az (idén eggyel több, de az arány 4% fölötti, a könnyen megsérültek száma pedig a múlt évi 301-ről 339-re emel­kedett. összességében: me­gyénk közútjain a múlt évi 561-gyel szemben ez év első kilenc hónapjában 570 fő halt meg, vagy sérült meg könnyebben, súlyosabban, te­hát a balesetek számának csökkenése ellenére is töb­ben, mint az elmúlt év azo­nos ideje alatt. A következ­tetés egyértelmű: 375 balese­tet okozó személy 195 vétlen embertársát sodorta bajba, ez a szám azonban nem pon­tos, mert nem egy baleset­nél (a véletlen folytán) ép­pen az okozó maradt sértet­len. A baleseteket kiváltó okok közül megmagyarázhatatla­nul, hosszú évek óta, most is a relatív gyorshajtás szed­te legtöbb áldozatát. A bal­eseteknek csaknem 20%-a tavaly s az idén is emiatt történt. A sebesség helytelen megválasztásának tudható be az is, hogy a szabálytalan bal oldali hajtásból eredő összeütközések száma a múlt évi 10-ről az idén, eddig 17- re emelkedett. A „Jobbra hajts, balra előzz!” szabályt ugyanis már gyermekkorban, az általános iskolákban ta­nítják, az út bal oldalának szabálytalan igénybevétele tehát rendszerint az útviszo­nyok szándékos figyelmen kívül hagyása miatti átsod- ródások, vagy agresszív, sen­kit nem kímélő, sokszor ön- pusztítóan kockázatos elő­zések kierőszakolásának a következménye, amely vagy szemben jövő járművel, vagy — jobb esetben — útszéli tárgyakkal való ütközéssel fejeződik be. A nemtörődöm­séggel, a mások életének, testi épségének megóvására irányuló figyelemnek a tel­jes elhanyagolásával magya­rázható az a jelenség, hogy a baleseteknek közel 15 száza­léka gondatlan vezetésiből következett Ibe. Továbbá jel­zőtáblákkal védett útra való ráhajtás esetén az elsőbbség megadása helyett még min­dig gyakori a jogtalan elsőbb­ség kikényszerítése, mely­nek következménye csak­nem 18 százalékban, a tár­gyalt időszakban is közúti baleset volt. A baleseteknek 8, illetve 6 százaléka szabálytalan elő­zés. szabálytalan kanyarodás miátt történt. Ezeknek a baleseteknek á vizsgálata so­rán nem derült fény talán egyetlen esetben sem a sza­bályismeret hiányára, annál többször a felelőtlenségre, a túlzott önbizalomra, a volán mögötti „kivagyiságra”, az »moralitásra. Megfelelő követési távol­ság hiánya miatt az idén csaknem kétszer annyi ba­leset fordult elő, mint egy évvel korábban. Ezzel a kér­déssel már sokszor, részlete­sen is foglalkoztunk, mégis akadnak járművezetők, akik továbbra is az előttük hirte­len fékezni kényszerült veze­tőket hibáztatják az összeüt­közésért. A jogszabály pedig úgy rendelkezik, hogy jár­művel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ah­hoz, hogy az elől haladó jármű mögött — ennek hir­telen fékezése esetében is — meg lehessen állni. A rendel­kezés világos, megszegőinek magyarázkodása felesleges szócsépi és. Az elmúlt háromnegyed év­ben a gyalogosok a közúti ba­lesetek 9 százalékát okozták, 9-el kevesebbet, mint az el­múlt évben. Velük ezúttal külön, részletesebben fog­lalkozunk. A baleseteknek csaknem a felét, 47 százalékát a sze­mélyautók vezetői idézték elő, 6 százalékkal többet, mint a múlt évben. Róluk, továbbképzésük megoldat­lanságáról stb. nem egyszer említést tettünk már. A köz­úti balesetek okozásában köz­rejátszó, mind nagyobb sze­repük egyre inkább a főható­ságok konkrét intézkedéseit sürgetik. 'Amíg a teherautó-vezetők 7-tel kevesebb baleset okozói voltak az idén, az autóbu­szok vezetői a múlt évi 6-tal szemben ezúttal 7-szer ka­ramboloztak. Jobb híján is­mételten felhívjuk minden olyan gazdálkodó egység, il­letékeséinek a figyelmét, ahol autóbuszokat üzemeltet­nek. ezen járművek vezetői­nek gondosabb kiválogatásá­ra, ellenőrzésére, hogy — a véletlen folytán — eddig megyénkben még elő nem •fordult tömegszerencsétlen­ségek a jövőben is megelőz­hetőek legyenek. Az egy nyomon haladó járművek vezetői, a segéd­motorosok kivételével keve­sebb baleset okozói voltak az idén, mint egy évvel koráb­ban. A segédmotorosok vi­szont a tavalyi 40-el szem­ben az idén 49-szer voltak balesetek előidézői. Követke­zésképpen változatlanul ér­vényes a korábbi megállapí­tás, miszerint a vezetői iga­zolványuk megszerzéséhez előírt, szigorúbb vizsgáztatás még (mindig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Továbbra is sok és szinte megoldhatatlannak látszó problémát jelent megyénk­ben (országosan is) az ittas járművezetők magas szám­aránya. A bázisidőszakban a sérüléses balesetet akozott járművezetők 20,5 százaléka volt alkoholos befolyásolt­ság alatt az elkövetés idő­pontjában. Az idén ez az arány közel 21 százalék. En­nek az évek óta (tartó áldat­lan állapotnak a megszünte­téséhez az adminisztratív eszközök nem elegendőek. Ahhoz az egész társadalom összefogása, ereje szüksé­ges. Ami a közúti balesetek te­rületi megoszlását illeti, a megye székhelyéhez tartozó környéken, továbbá Dombó­váron és környékén a bale­setek száma emelkedett, más­hol kisebb-nagyobb mérték­ben csökkent. Nem véletlen, hogy azokon a helyeken, ahol a balesetek mennyisége nőtt, az ittasan okozottak száma is nagyobb volt, mint a bázisidőszakban. Szekszárd környékén 28-ról 30-ra, a Dimbóvárhoz tartozó terüle­ten pedig 10-ről 16-ra emel­kedett. Piros fényjelzéskor a gyalogos nem Iéphet(ne) az úttestre Az úttest a járműveké hí» 1 arín crvalrt- T-ío a cfva1r»cfr*c

Next

/
Oldalképek
Tartalom