Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

T(XN*

A NÉPÚJSÁG

1985. október 2.

Az ulmi fúvószenekar Szekszárdon

Nem fogadta telt ház az NSZK-beli Ulm városából érkezett fúvószenekart a szekszárdi Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ színháztermében. A legnagyobb 'jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy a közönséget az ilyen jellegű produkciók mágnesként vonzzák, de az is bizonyos, hogy a 70 forintos helyárak meggondolásra késztették a komoly zene kedvelőit. A szeptember 28-án tartott hangversenyre egyébként az eredetileg 74 fős zenekarnak alig több, mint fele érkezett Szekszárdna. Az Ulm elővárosában 1920-ban alakult zenés együttes amatőr

A középiskolások megyei honismereti szakkörének alakuló foglalkozásával kezdődik ma a múzeumi hónap megyei rendezvénysorozata. Közel negyven, a történelem, a múlt iránt érdeklődő fia'- talt várnak reggel nyolc órára Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám Múzeumba. Ebben az időszakba inndul a már jól bevált és nagy népszerűségnek örvendő tanító múzeumi foglalkozások, tanórák sora is. Október 4-én Dunaföldváron a vármúzeum kortárs képzőművészeti anyagából nyílik kiállítás. A múzeumi hónap hivatalos, ünnepélyes megnyitására október 5-én 'délelőtt 11 órakor kerül sor a Béri Balogh Ádám Múzeumban az 1985. évi országos szőttespályázat anyagából rendezett kiállításalapokon működik, ennek ellenére a hangversenyeken a legmagasabb osztályt képviselik. Ezt bizonyítja az is, hogy a zenekar 1956-.ban a franciaországi Vichyben tartott zenei fesztiválon első helyezést ért el. Szekszárdi koncertjük előtt már felléptek az ország különböző városaiban.

Gazdag repertoárjukon Mozart, Grieg, Verdi művei éppúgy szerepelnek, mint a Beat les-együttes színes egyvelegösszeállítása, vagy a Rákóczi-induló, amivel a szekszárdi közönségtől köszöntek el.

sál, ahol dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke tart értékelést. Ezzel egy időben adnak át'kitüntetéseket a kiemelkedő munkát végzett múzeumi dolgozóknak. Az előadások közül azt a tudományos ülést emeljük ki, amelyet a múzeum a levéltárral közösen szervez októberben a dualizmus és az I. világháború utáni helyzetről. Ugyancsak ebben a hónapban készül el a szakadáti tanmúzeum néprajzi anyagának Öszeállítása, az átadásra jövő májusban, a régészeti és az újkori történeti gyűjtemény kiállítása után kerül sor. A múzeumi hónap november 2-án Si- montomyán a vármúzeumban Illyés Gyula irodalmi esttel zárul.

Üj kötet Budapest múltjáról

Megjelent a Budapest Főváros Levéltára szerkesztésében készülő „Források Budapest múltjából” című sorozat új kötete, amely egykorú dokumentumok alapján első alkalommal mutatja be a főváros il950-es évekbeli történetét.

Az 1971-ben indított, s az egykori Pest, Buda és Óbuda, illetve az egyesített Budapest történetének válogatott dokumentumait közreadó levéltári sorozat új tagja mintegy száz korabeli dokumentum alapján a várospolitika, a városigazgatás fejlődését, változásait követi nyomon. A kötet szerkesztésekor az alkotók arra tőre- kejdtek, hogy az 1950-ben a peremkerületekkel gyarapodott nagyváros életében [felmerülő problémákat több szemszögből mutassák be. Így a városvezetés döntéseinek ismertetése mellett olyan forrásanyagokat is tartalmaz a kötet, amelyek érzékeltetik egy-egy központi intézkedésnek a főváros lakóira gyakorolt hatását, s felidézik a város életének hétköznapjait. A kötet képanyagának többségét a szerzők 30—35 év után most először közölt fényképekből válogatták.

Közművelődési

tanácskozás

Tengelicen

Tegnap kezdődött Tengelicen a megyei művelődési központok vezetőinek, a megyei tanácsok művelődési osztályai főelőadóinak, valamint a Népművelési Intézet munkatársainak háromnapos országos tanácskozása 70 résztvevővel. Az október 3-ig tartó rendezvénynek a szekszárdi Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ a szervezője és házigazdája. A résztvevők a közművelődés aktuális problémáinak megvitatása mellett a környező települések kulturális nevezetességeivel is megismerkednek.

Zárva a kiállítás

A Magyar Nemzeti Múzeum közli, hogy a [Magyar koronázási jelvények című kiállítása átrendezés miatt Október 3-tól október il2-ig zárva tart.

FEJÉR MEGYEI

HÍRLAP

A múlt évben számottevően csökkent a Fejér megye mezőgazdasági termelő- szövetkezeteiben történt üzemi balesetek száma; a három napon túl gyógyuló bal. eset 1982-ben megközelítette az ezret, tavaly alig haladta meg a 800-at. A kétségtelenül szép eredmények feletti örömet rontja viszont, hogy a balesetek súlyossága nőve. kedett, különösen a csonku- lással járó eseteké, s az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma még soha nem volt ilyen magas, mint a múlt évben.

A Fejér Megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége is legutóbbi ülésén örömmel nyug. tázta a munkavédelemben történt bizonyos javulást. Megállapította a testület, hogy a munkavédelem állami irányítás alá kerülése nem változtatta meg a mun. kahelyi vezetők kötelességeit, nem érintette feladataikat. Változatlanul az ő dolguk gondoskodni arról, hogy a balesetek megelőzésének személyi, anyagi-technikai

feltételei biztosítottak legye, nek minden ágazatban, min. den munkahelyen. Külön szóba került: a szűkösebb anyagi helyzet se indokolhatja, hogy a munkavédelmet szolgáló anyagok, eszközök előteremtéséről „megfeledkezzenek” az üzemek. Fontos az is, hogy a munka- védelmi vezetők tapasztalt, a feladathoz jól értő emberek legyenek. Néhány tsz-ben sajnos szakmai alapképzettség nélkül, több más munkafeladattal is megbízott dolgozó irányítja a munka- védelmet, és képtelen rendet tartani.

A leggyakoribb balesetforrásokat, okokat elemezve, az előterjesztés figyelmeztetett: a legtöbb baleset a nem hagyományos mezőgazdasági munkát végző fizikái dolgozók között történik. Vagyis: a viszonylag gyorsan terebélyesedő ipari és szolgáltató tevékenység területén foglalkoztatottakat éri a legtöbb baj. A magyarázat: a dolgozók viszonylag nehezen alkalmazkodnak a hagyományostól eltérő jellegű munka körülményeihez, illetve, az üzem nem gondoskodik a biztonságos munkavégzés feltételéiről.

Dunántúli

napló

A kádármesterség is a kihaló szakmák közé tartozik. Pécs legidősebb hordókészítője, a 73 éves Ágasvári Mihály.

— Nagyon nehéz a kádárszakma. A jó hordó elkészítése sok időbe telik. Legjobb a tölgyből készített, amit az ember maga választ ki az erdőben. Ezt négyfelé hasítják és szalagfűrésszel kivágják a dongákat. Ezt egy évig gúlába rakva szárítják. Ezután a dongákat a megfelelő alakítás után összeillesztik, tűzön felmelegítik, úgynevezett cúggal összehúzzák.

Ezt nem lehet egyedül csinálni, ezért a feleségem segít nekem. Addig húzzuk össze a dongákat, amíg szép öblös nem lesz, s rákerülnek az ideiglenes vasak. Vigyáz- . ni kell arra, hogy se nagyon hasas, se nagyon vékony ne legyen. Aztán elkészítem a tető- és a fenéklap helyét, majd körzővel kimérem ezeket. Az abroncsokat levéve beleillesztem a helyükre. A fadongák össze- éréseibe kettévágott gyékényt teszek. Amikor már minden kész van, leverem az abroncsokat, s ráteszem az újat. Ennyi az egész.

Az új hordó, ha jól kezelik, 50—60 évig is alkalmas bortárolásra.

Használat előtt egy héttel kell tiszta vízzel^ feltölteni az új hordót. Két napig áztatni, aztán leengedni, ezt még egyszer megismételni. Ezt követően forró .vizet kell beleönteni kétszer, amibe negyed kiló trisó kerül. Reggeltől estig benn kell tartani. és közben többször megforgatni. Az utolsó forró víznek azonban már tisztának kell lennie.

PETŐFI

NÉPE

A kazán mindenevő, s igen jó étvágya van. Ez utóbbi tulajdonsága nem lenne vonzó, ha nem tennénk rögtön hozzá: csupa ér. téktelen, korábban hasznosí- tatlan hulladékot fal fel.

Megyénkben már üzemel egy a Kiskunsági Erdő. és Fafeldelgozó Gazdaság bugaci erdészetében. Az üzem dolgozói 1985 januárjára saját kivitelezésben — három hónap alatt — húztak tetőt az abonyi József Attila Tsz- től vásárolt CSB—1-es berendezés fölé. A kazán a fűrészüzemet és az élezőt

fűti a téli hónapokban. Korábban ezekben a csarnokokban olaj felhasználásával, hőlégbefúvókkal próbálták biztosítani a munkákhoz szükséges hőmérsékletet.

Már a tervezőasztalon for. málódik egy új műszaki meg. oldás, amelynek eredményeként a jövő évtől megvalósulhat a berendezés folyamatos üzemeltetése mellett a hőenergia közvetlen felhasználása a termelésben. A tervek szerint a CS—1-esre rákapcsolják a fenyőmagper- getőt és a fűrészáru-szárítót is.

A kazán iránt máris sokan érdeklődnek, hiszen olcsó, és 83 százalékos hatásfokkal működik. Járt itt már a Szegedi Textilművek és a Paprilkafeldolgozó Vállalat, valamint a császártöltési Kossuth Tsz szakemberdelegációja is. Ismerkedtek a berendezéssel, mert úgy tűnik, a textilhulladékot, a paprikacsutkát és az akácrönköt egyaránt jó hatásfokkal hasznosítja.

Somogyi Néplap

Szebbik arcát mutatta az ősz a tegnapi kaposvári hetipiacon. Bőven volt kívána. tos portéka, igaz, az árak nem fokozták a kísértést. Megjelent az első sütni való gesztenye 35-ért, miközben még mindig volt a 10 forintos dinnyéből. A nagy szemű Pannónia kincsét már körüldongták a darazsak, a 40 forintos ár miatt a vevők mégis savanyúnak mondták.

Kecsegtetőbbnek látszott a 15-18 forintos alma és körte. A magába roskadt szilva inkább már csak lekvárnak jó, mégis 15-16 forintot kértek érte. Hasonló áron fogyott a gyerekkori ízeket idéző birs is. Ez alkalommal hoztak mandulát kilónként 50-ért.

A paprikaözön végre elmosta a borsos árakat, így 12-ért már szemrevaló lecsópaprikát vehettünk. Végre a cseresznyepaprika kilóját ts olcsóbban, 20 forintért adták. Ennyit kóstált a pritamin és almapaprika is. 5 forintért mértek burgonyát, fejes káposztát és paradicsomot. Ez utóbbiból különösen bőséges termésre utal, hogy a java sem kerül többe 6- nál. Üde színfolt volt a zsenge hónapos retek, csomónként 8-ért.

A tojásért már a pavilonokban is 3 forintot préseltek ki, míg egyes termelők 3,50-et sem átallották kérni érte. A baromfiárakban most sem volt változás. 60 a vörös pecsenyecsirke kilója. 140-et kértek egy középsúlyú kakasért, harminccal kevesebbet adtak egy kiszolgált tyúkért. 60-ért kaptunk a ficánkoló pontyból. Kapós volt 21-ért a Balatonról frissen hozott keszeg és garda.

Kellemes meglepetést hoztak a virágpiac árai. 4 forintért is volt szép szegfű és dália.

— szeri —

Reflektorfényben az ulmi fúvószenekar

Október - múzeumi hónap

Örömet akarok szerezni

Beszélgetés Márkus Lászlóval

Amikor kilép a színpadra, felzúg a taps. Ünnepük, mint egy primadonnát. Így van ez, amióta betegségéből felépülve 1984 februárjában visszatért a közönség elé. Mennyien és mennyire aggódták érte! A kórházban, ahol nemcsak az egészségéért, de valóban az életéért küzdött, egymásnak adták a kilincset művésztársai, barátai. Márkus László alig több mint 40 kilósán, hófehér arccal, legyengülve is arról beszélt már, hogy sietnie kell a talpraállással, hiszen színháza miatta halasztja a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-vígjáték premierjét.

— Bármilyen furcsán hangzik is, a kórházi ágyon nagybetegen, lázasan valóban erőt adott, hogy várnak rám; mégpedig egy Molnárszereppel, és éppen Túráival, amelyet egyszer, 27 éve, már eljátszhattam Debrecenben.

— Márkus a Molnár-specialista ... sokszor elmondták, leírták már.

— Amilyen hálás, annyira nehéz is Molnár-szerepet játszani. Nekem sok sikert hoztak ezek a feladatok, pedig mindig csak arra törekedtem, hogy pontosan eljátsz- szam, amit Molnár Ferenc megírt. Csak ennyit tettem, semmi mást. A hattyú, az Olympia, A f arkas, A doktor úr, az Ibolya, az Egy, kettő, három, az Előjáték Lear királyhoz, és most másodszor is a Játék a kastélyban Túrái ja. Ajándékszerepek.

— Ilyen hosszú sor után, van-e olyan Molnár-mű, amelyben szívesen játszana?

— A farkas televíziós változatában már felléptem, de szívesen vállalnám színpadon is. És talán Az ördög ... Igen, ebben szívesen játszanék.

— Betegsége idején érezhette az emberek szeretetét. Ez több volt, mint egy népszerű ember iránti kíváncsiság. Így csak az iránt érdeklődünk, izgulunk, akit igazán szeretünk. Ezt jelzi annak a könyvnek sikere is, amelyet Harangozó Márta írt Márkus Lászlóról.

— Ez a hatalmas érdeklődés szinte megdermesztett. Százezer példányban vásárolták meg a könyvet, hát ezt nem hittem volna. És a levelek... Rengetegen írtak. Vadidegen emberek megfogtak az utcán és csókolgattak.

A betegségem óta lassítottam a tempón. Én nagyon messziről jöttem vissza, átéltem a poklok-poklát, az elmúlástól való félelmet, és megtanultam: az egészség a legfontosabb*- Addig számomra a siker volt a MINDEN. Most már tudom, az ÉLET az, ami a minden. Éjszakai munkát egyáltalán nem vállalok. Más felkérést is ezerszer megfontolok, mire igenlő választ adok. Rá- diózgatok, néha egy-egy televíziós szerep — és a színház.

— Az elmúlt év végén, szokatlanul sok vendégszereplést vállalt.

— Valóban ez nem jellemző rám. Legutóbb Herényi Gábor hívására játszottam a József Attila színházban. Ennek már jó néhány éve. Nagyot buktunk, de Herényivel kellemesen dolgoztam. Most is 6 hívott a Játékszínbe Szaikonyi Károly Adáshiibájának Bódog szerepére, örülök, hogy vállaltam, kitűnő darab, s ma még talán aktuálisabb, mint jó néhány évvel ezelőtti bemutatója idején volt. Kitűnő kollégákkal játszhatom, és a közönség is jól szórakozik.

— Mi ebből az ön számára a legfontosabb?

— A színész dolga, hogy kiszolgálja a közönséget. A néző érezze jól magát két- három órán át. Ha mosolyt látok az arcokon, boldog vagyok. Örömet akarok szerezni. És nem szégyenlem, én

is jól akarom érezni magam, ehhez kell a jó próbahangulat, a rendezővel való egyetértés és az, hogy tudjam szeretni a kollégáimat és ők is szeressenek engem. Az Adáshiba estjei mindezt megadják.

— Mi a kedvenc időtöltése?

— Az ajándékozás. Ünnepek előtt járom a várost és végül mindenütt csomagok lógnak rólam. Külön szórakozás, amíg kitalálom, kinek mit vásároljak. S van most egy pompás játékom: a video. Megleptek a barátaim néhány régi német nyelvű ametritoai játékfilmmel. Órákon át ülök a képernyő előtt.

— Mi a színészi hitvallása?

— Hadd idézzem önmagamat, a könyv utolsó sorait: Az a feladatom, hogy a humánumot, a kedélyt és az optimizmust átsugározzam az emberekre. Ha csak azokban a szerepekben sikerült, amiket a nézők szerettek, már eddig is érdemes volt élnem és hálás vagyok a sorsnak, hogy életben maradhattam. De én nagyon hálás természet vagyok, még sokáig szeretnék hálálkodni ... SEBES ERZSÉBET

Az Adáshibában, Komlós Jucival