Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

1985. október 2. NÉPÚJSÁG 5 r>ónc70i*olnlr ' technikailag fejlett világunkban egyre O cpSZcicIOK • komolyabb szerephez jut a gép, mely az emberi munkát helyettesítve növeli a hatékonyságot, komoly jelentő­séggel bír az élet szinte minden területén. Ezeknek az embert segítő gépeknek és berendezéseknek az ellenőrei, javítói, „doktorai" azok a szakemberek, akiket egy közös gyűjtő elnevezéssel úgy szoktunk em­legetni, hogy gépszerelők, legyen szó akár mezőgazdasági, ipari avagy éppen számítógépekkel foglalkozó szakemberről. Sokoldalú, komoly szaktudást igénylő múnkát végeznek a gépszerelők, akik kö­zül néhányat kiválasztva igyekeztünk életükről szólni. „Az átszervezéssel kezdtem...” Légi emberek - a földön A bátai termelőszövetkezet gépműhelyében hétfő reggel még ünnepi a hangulat, va­sárnap tartották a Mihály- napi búcsút. Különben sincs munka. Azaz lenne, de épp most cserélik a szárító-rak­tár transzformátorát, s emi­att nem léhet a villamos gé­pekkel dolgozni. A harmadik ok a csöndre pedig, hogy né­hány napig várni kell a ku­korica kombájnolásával. A múlt héten három napig két kombájn rágta a kukoricát, naponta mindegyik 15 va­gonnal küldött a szárítóba. A gépműhely vezetőjét ke­rítjük elő, fiatal ember, s kérésünket azonnal teljesíti Pavkovics András. Egyene­sen a kombájnok sorába in­dulunk, az egyik Claas vá­góasztala lebontva. A vezetőfülkéből kemény­kötésű, harmincöt évesnek -látszó fiatalember araszol le. Bemutatkozunk. Mondjuk, hogy meséljen -a munkájá­ról. — Nincs mit mesélni. Dol­gozni kell. Ha kell látástól sötétedésig. Most van egy kis pauza, a kukorica még nem érett úgy, hogy vágni lehessen, ezért javítgatom a gépet. — Mióta gépszerelő? — A termelőszövetkezetek átszervezése óta. Szüleim egyéni gazdák voltak, belép­tek a téeszbe, bevitték a föl­det, az eszközöket, én meg irányt vettem Baja felé, oda is a 609-es szakmunkáskép­zőbe a mezőgazdasági gép­szerelést megtanulni. Láttam a jövőt a szövetkezetben. Azóta itt vagyok. — S jól érzi magát? — Tehát 1963-ban végez­tem, azóta itt vagyok. Meg­nősültem, van egy fiam, a palánkl technikumba jár, egy kislányom, ő negyedikes. Még az öregapám apja is bá­tai volt. Építettem egy há­zat, lassan annak is több mint tizenkét éve. Huszonhét forintos az órabérem. — Gondolom, ha teljesít­ményben dolgoznak, akkor több a fizetés. — Valamivel több, mert egy mázsa -búzáért például hatvan fillért kapunk. De sokat -kell érte dolgozni. Most a napraforgó után a kukorica következik, de elég lesz oda két gép, mert a szárító nem tud többet fo­gadni. — Amikor nem ül a gé­pen? — A műhelyben dolgozom. Ott leginkább Csele Gyula kollégával. Olyan a beosz­tás, hogy általában párban dolgoznak a gépszerelők. — És javítanak mindent. — Mindent, ami jön. Ha új gépet kapunk, megkap­juk rá a kiképzést, aztán hajrá. — Gond nélküli a mun­kája? — Hát azt nem mondha­tom. A napokban olyan ide­gesek voltunk, hogy el sem lehet mondani. Nem kaptunk colos láncot a motolla meg­hajtáshoz. Pedig sohasem az utolsó pillanatban hajtunk az alkatrészért. Sehol az or­szágban nem volt lánc. A fő­nökünk, ki tudja miként, mégis szerzett tíz köteggel. Hát akkor megnyugodtunk. Nálunk az a szokás, hogy megmondjuk a műhelyfő- nöknek, az ' anyagbeszerző­nek, hogy a következő téli javításra, azaz egy szezon után várhatóan melyik gép­hez milyen alkatrész kell. fgy tudunk dolgozni, mezőn is, meg a műhelyben is. A kombájn körül szerszá­mok. A láncot kell a gépen feszíteni, általános ellenőr­zés, mert e hét csütörtökjén újból indulnak a kukorica- földekre. Karádi László me­zőgazdasági gépszerelő áll kora reggel a táblába, s egy­szerre hat soron vágja gépé­vel a szép kukoricát. S este beírja a könyvbe: tizenöt va- bon. PALKOVACS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Botorság lenne, ma, 1985 őszén felfedezni a repülőgép- szerelőket. A szakma már oly mélyen beleivódott a köztudatba, hogy nincs sem­miféle mítosz körülötte. Az természetes, hogy en­nek ellenére még mindig ki. váncsian tekintünk fel, ha repülőgépről van szó. A ti­tok miatt — szakemberek­nek régen nem az —, ami földönjáró polgároknak még­iscsak több, mint megbüty­kölni egy -biciklit. Pintér Sándor azt mond­ja, hogy „annyival több ez a szakma, mint amennyivel nagyabb veszély jelentkezik a repülésnél”. Ez a megfo­galmazás már megközelíti a valót, de mégsem az igazi. Mert az érettségi és a szakmunkásvizsga — két év — megszerzése után csak hangárgyakorlatra osztják be a fiatal szakembert. Ezután — fél év — típustanfolya­mon vesz részt és szakszol­gálati engedélyt szerez. Ha mindez megvan, akkor mondhatja magáról: repülő­gép-szerelő. Öcsénytoen, a hangár egy kicsi szobácskájábán beszél­getünk Soós Mihály műve­zetővel, Pintér Sándor szere­lővel és Beregi János meós- sal. Természetesen a szakma szépségéről órák hosszat tudnának beszélni, hisz nem kis áldozatok árán vállalták ezt a munkát. Beregi János üzemmérnök és CSAK meós. Máshol, más üzemben mon­Az autószerelő mester A dombóvári Autószerelő Kisvállalatnál dolgozik im­már tíz esztendeje Kiss Jenő autószerelő, aki két éve tet­te le a mestervizsgát. Minde­nekelőtt azt kérdeztük tőle: mostanában mennyire hibá­saik az autók, sak-e rajtuk á javítanivaló. A személygépkocsik átlag- életkora hét esztendő, amiből következik, hogy gyakran keletkezik bennük hiba, ami igen sok munkát jelent itt, a kisvállalatnál. Gyakran ta- tapasztaljuk, hogy az autó- tulajdonosok otthon igyekez­nek kijavítani a kisebb hibá­kat, ami nem túlságosan sze­rencsés dolog, hisz aki nem ért az autóhoz, nem biztos, hogy jól meg tudja javítani. Az ilyen „házi szerelők” csu­pán akkor hozzák be a gép­kocsijukat, ha olyan hibát találnak, amivel otthon nem boldogulnak. — Milyen típusú autót kell leggyakrabban javítani? — Garanciális időben a legtöbb munka a Dacián van, s úgy látjuk, hogy a Skoda típusú gépkocsikkal akad a legkevesebb problé­ma. A kisvállalatnál dolgozó szerelők szakosodtak-e egy- egy típusú gépkocsira, eset­leg speciális munkára? — Nálunk nem ilyen a rendszer, itt mindenki min­den típusú autó javítását vállalja. Csupán az autóvil­lamossági szerelők végzik ■külön a rájuk eső szakmun­kát. — Sok a munkájuk mos­tanában ? — A nyár közepén volt Kiss Jenő autószerelő mes­ter csupán hozzávetőleg egy hét, amikor kevesebb munkánk akadt. Most nem panaszkod­hatunk, van dolgunk éppen elég. — Milyen az alkatrészel­látás? — Nagyon nehéz mostaná­ban beszerezni például Lada első lökéáhárítót és nehéz gyertyát is kapni. Mindez elég nagy problémát jelent, hisz előfordul, Thogy anyaghiány miatt hosszabb ideig áll a mű­helyben az autó. Az anyag- beszerzőink hiába járják az országot, s hiába ügyesek, alakítottak ki jó kapcsolato­kat, előfordul, hogy képte­lenek beszerezni egy-egy fontos alkatrészt. — önnek milyen autója van? — Négy esztendős Lada 1500-as. Elégedett vagyok az autómmal, eddig még nem sokat kellett javítani. Drótok és chipek világában A Szekszárdi Mezőgép Vállalat villamossági üzem­mérnöke Árki László, a fia­talabb generáció képviselője, harmincéves. A kívülálló szemében igen .bonyolult vi­lágban, a CNC vezérlésű üzemben dolgozik már négy esztendeje. Mit is jelent az, hogy CNC vezérlésű üzem? Az angol megjelölés rövidítése magya­rul úgy hangzik, számítógé­pes szám jegyvezér lés. Az üzemünknél a mérőgépek, esztergagépek vezérlését vé­gezzük vele. Minden géphez tartozik egy számítógépes vezérlés, a programozók az alkatrész rajza alapján elké­szítik a programot, ami spe­ciális programnyelven író­dik a számítógépbe. A gépek mellett szakmun­kások dolgoznak. Mi a fel­adatuk? Nekik ismerni kell a gépi programnyelvet, ök végzik a szerszám beállítását a szerszámkarrekciókat, hogy konkrét példát is mondjak az elsőként elkészült munka­darabot megmérik, a mért adatokat közlik a számító­géppel és ezután történik a javítás. A munkadarabokat befogják a gépekbe és a nyo­mógombbal már csak indí­tani kell. A többi a gép dol­ga. — A munkám két részből tevődik össze. Egyrészt a vé­letlenszerű meghibásodáso­kat kell kijavítani, másrészt a hiba megelőzésére kell fel­készülni. Különféle speciális műszerekkel végezzük a gé­pek és a számítógépek para­métereinek ellenőrzését. A talált hibáknál a szükséges korrekciókat, állításokat el­végezzük. A nyomtatott áramköröknél sokszor nehéz megtalálni a hibát, pedig ezek az áramkörök a gépek lelkét jelentik. Termeléski­esés sohasem adódhat, van tartalék programunk és eze­ket bármikor béállíthatjuk a termelésbe. A gépekhez szükséges tartalék alkatré­szek beszerzése is a felada­taim közé tartozik. A korsze­rű gépekkel például, mint az előttünk álló CNC revolver esztergával ami tíz szer- számfiejet is be tud fogni és egymás után sok műveletet tud elvégeztetni. A progra­mozással sokszorosára nö­velhető a termelékenység. A hagyományos gépek egy mű­veletet tudnak elvégezni. Ezekkel a gépekkel akár ol­dalazó vagy akár átmérös műveleteket — több tucatot — is elvégezhetünk. —A jövőben is minél job­ban szeretnék bekapcsolódni a gépek elektromos au torna - tfkával való átállásának munkáiba — folytatja a be­szélgetést Árki László. — Hiszen a számi tógépekkel vezérelt gépeké, robotoké a jövő. Nemsokára elérke­zünk oda, hogy olyan üzem­részek fognak működni, ahol emberi kéz 'érintése nélkül folyik a termelés. Remélem nem is kell erre sokat várni. A CNC alkalmazása az első lépcsőfokot jelenti ezen az úton. Gépszerelők a szakmunkásképzőben Csik Attila a szekszárdi 505. Számú Szakmunkásképző Intézet tanműhelyvezetője 1979 óta foglalkozik — egyéb szakmák mellett — gépsze­relők képzésével. — A tanműhely alapvető­en a fémipari képzés gazdá­ja — kezdi baszélgeésünket Csik Attila. — Elsősorban ké­zi műveletekkel ismertetjük meg a szerszámkészítő, esz­tergályos, hegesztő, szerke­zetlakatos, műszergyártó, és géplakatos tanulókat. — Ez utóbbi foglalkozás áll legközelebb a gépszereléshez. — Igen. A 'géplakatosok első évben általános felkészí­tést kapnak, második évben gépek — esztergapadok, ma­ró és köszörűgépek — szere­lésével, karbantartásával foglalkoznak. Általaiban a tanulók a tmk -rés zleggel kö­zösen végzik a javításokat, 'besegítenek a felnőtt dolgo­zóknak. — 'Milyen különleges elvá­rásoknak feleljen meg egy leendő gépszerelő? —Az üzemi elvárás egyér­telműen az, hogy tudjon vá­ratlan hibákat elhárítani, értsen a gépek felújításához, emellett ma már egyre in­kább követelmény az is, hogy ne csak a hagyomá­nyos, hanem a korszerű, pneumatikával és hidrauli­kával felszerelt gépeken is a szükséges javításokat el tud­ja Végezni. — Ennek a célnak az el­éréséhez megfelelő technikai berendezésekre van szük­ség ,házon belül” is. Milyen a tanműhely gépekkel való ellátottsága? — Az igazság az, hogy a korszerű technikában volt elmaradásunk, ezt az utóbbi időben korrigáltuk. Megítélé­sem szerint ma az országos átlagot meghaladja a felsze­reltségünk. Évente 500—600 ezer forint értékben vásáro­lunk gépeket. — Elégedettek az oktatók a gépszerelő tanulók munkájá­val? — Nos, a gépszerelő, pél­dául egy tmk-lakatos szak­ma, talán kissé lenézett fog­lalkozás. Aki ezt választotta, annak sok mindenhez kell értenie, és tudvalévő, hogy aki mindennel foglalkozik, az egy bzonyos témakörhöz kevéábé ért. Azt is látnunk kell, hogy általában a gép­szerelők munkája nem nor- mázott. Amíg egy esztergá­lyos a teljesítménye alapján keresi ímeg a fizetését, ad­dig egy géplakatos órabéres munkát végez, tehát keve­sebb fizetést kap. Ezért nem népszerű ez a szakma, nincs ami ösztönözné a fiatalokat. Az oldalt írták: D. Varga Márta, Hazafi Jó­zsef, Pálkovács Jenő, Szabó Sándor, Szekér József, Szeri Árpád, a fotókat Czakó Sándor és Gottvald Károly készí­tette. Pintér Sándor és Beregi János a tartópillér ápolás élőt. ti ellenőrzését végzi Karádi László a kombájn láncát feszíti meg danák ezt róla, de itt a re­pülőgépek közelében nem szentségtörés a „csak” mi­nősítés, ellenőrnek lenni üzemmérnöki diplomával. Az igaz, hogy ha valakinek azt mondja, üzemmérnök va­gyok, akkor az megkérdezi: akkor miért vagy olajoß? Majd elfeledtük, hogy a repülőgép-szerelő ha meg­szerzi a szakszolgálati enge­délyt, akkor még besorolják III., vagy II., vagy I. osz­tályú szerelőnek. A meós hat-hét éves szerelői gyakor­lat után léphet előre. Beregi János^ előbb lett minőség­ellenőr, mivel üzemmérnök. A repülőgép-szerelők — maradjunk csak növényvédő- söknél — még dolgozhatnak az ég alatt is, vagyis kint a brigáddal, valahol a határ­ban. Nincs eldöntve, hogy . melyik feladat a nagyobb. A bentiek saját munkájuk­ra, a brigádszerelők pedig a kinti munkára esküsznek. A bentiek — karbantartók, ja­vítók — speciális tudást sze. reznek, a szakmai előmene­telük biztosítottabb. A bri­gádszerelők pedig nagyobb kaTéj kenyeret vihetnek ha­za fizetésosztáskor. Az ember azon gondolko­dik, hogy miként mégy a re­pülőgépek javítása. Tapasz­talata legföljebb személygép. kocsiról van. Elviszi a sze­relőhöz a járgányt, elmond­ja, hogy mi a hiba. A sze­relő jóindulatától függ: jól megcsinálja-e a kocsit, vagy olyan „elmegy még” szisz­téma szerint. Repülőgépet csak tisztes, séggel szabad javítani. Pont­ról pontra jegyzőkönyvezik a hibákat, a javítás után pedig minden egyes mozzanatot el­lenőriz a minőségi ellenőr és aláírja a dokumentumot. Ez. után minden gépet berepül a csapat pilótája és csak ak­kor kerülhet ki a gép a bri­gádhoz, ha mindent tökéle­tesnek tart...

Next

/
Oldalképek
Tartalom