Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

; ■' tolna \ A NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 19. Hol szól a rádió? Talán most már nem any- nyira úton-útfélen, mint ed­dig. Most a magnó a divat. A rádióból családonként rendszerint több van, a mi­niatürizálással olcsóbbá is vált. A mozgatható rádió elkísé­ri az embert a lakás minden zugába, még a legkisebb he­lyiségbe is. Van, aki a hí­rektől nem tud megválni a reggeli készülődés idején, s van aki a zengő muzsikát hurcolja magával. A leg­újabb készülékek szerencsé­re már URH-sávval készül­nek, egyszerű, jó minőségű kivitelben, még a legkiseb­bek is. Tudnunk kell, hogy az URH-vétel akkor jó, ha a rádió antennáját kihúzzuk. Ez az antenna kis méretű ké­szülékek esetében az egyen­súly felbillenését okozhatja. A téglatest alakú készülékek, ha nem a szélesebb oldalu­kon fekszenek, a legkisebb mozdulattól felborulhatnak. Állandó helyeiken alakít­sunk ki felakasztásukra is helyet, kis fogast, széktám­la gombját, ugyanis minden készülék rendelkezik kis fo­gantyúval. A nagyméretű rádiók he­lyét ritkábban változtatjuk, leginkább az elemmel mű­ködők alkalmasak erre. Hangerejük is nagyobb, tet­tebb: bátran rakjuk a föld­re, védett sarokba, ahol nincs útban. Hangjuk ugyanis utolér bennünket. A nagy, villanyárammal működő rádiók gyakran kap­nak helyet a HiFi-torony részeként. Ezek külön állnak, legfeljebb polcon kapnak he­lyet. Ne helyezzük őket ab­lak, az ajtók, vagy a közle­kedés útjába. Jó viszont, ha hátat fordítanak az ablak­nak, mert a hang nem száll el a térben, s nem az hall­gatja, aki ibe sem kapcsolta. A rádió soha ne legyen a fűtőtest közelében, soha ne álljon a tűző nap fényében. Ez egyetlen elektromos ké­szüléknek sem használ. Ha van a helyiségben olyan sa­rok, ahol a leggyakrabban hallgatjuk a rádiót, a készü­lék legyen kezünk ügyében elhelyezve. Más a helyzet a sztereó készülékekkel, ame­lyeknek hangszórói — lehet, hogy a rádió hangszórói a lemezjátszónké, és a magnóé is egyben — meghatározott helyre kerüljenek, A zene a jól elhelyezett hangszórókból hallható csak teljes szépségé­ben. Ha módunk van rá, úgy helyezzük el a hangszórókat, és azt az ülőhelyet, ahol a zenét hallgatjuk, hogy egy­mástól egyenlő távolságra le­gyenek, a hallgató és a hang­szórók egyenlőoldalú három­szög csúcsain helyezkedjenek el. Lehet a hangszóró maga­sabban, de mindenképpen a hallgató felé nézzen. T. A. Hogyan evett versenyt Hamu Peti és az erdei óriás? (Norvég népmese) lt egyszer egy paraszt- ember. Volt neki há­rom fia. Nagy szegény­ségben élt, öreg volt és törődött, a fiai pedig nem akarták semmiből kivenni a részüket. A gazdaságukhoz egy nagy és szép erdő is tar­tozott. Az öreg azt akarta, hogy a fiai menjenek fát vágni, hogy az árából kifi­zethessék az adósságukat. Végül a fiai ráálltak. Elő­ször a legöregebb ment ki fát vágni. De alig ért ki az erdőbe, és alig vágta a fej­széjét egy öreg szakállas fe­nyőbe, megjelent egy hatal­mas erdei óriás, egy Troli, és így szólt: — Ha csak egy fát is ki­vágsz az erdőmből, megöl­lek! Ahogy a legény ezt meg­hallotta, elhajította a fej­szét, és elfutott, ahogy csak a lába bírta. Lihegve mond­ta el otthon, hogy hogyan is járt. Az apja nyúlszívűnek nevezte, és azt mondta, hogy fiatal korában nem hagyta, hogy egy Troli megzavarja a munkában. Következő napon a máso­dik fiú került sorra. De hát ő sem járt jobban, mint a bátyja. Alig tette meg az el. ső fejszecsapást, jött a Troli, és mondta: — Ha csak egy fát is ki­vágsz az erdőmből, megöl­lek! A legény még csak hátra sem mert nézni. Elhajította a fejszét, és nyaka közé kap­ta a lábát. Amikor hazaért, az apjuk csak azt ismételte, hogy fiatal korában nem hagyta, hogy egy Troli meg­zavarja a munkában. Harmadik nap Hamu Peti készült az erdőbe. — Mit akarsz — csúfol­ták a bátyjai —, te akarod megcsinálni! Hisz még az orrodat sem dugtad ki éle­tedben az ajtón! A fiú nem felelt. Kért va­lami útravalót. Az anyja húst nem tudott adni. Gyor­san csinált egy kis vizestú­rót. A fiú a túrót belerákta a tarisznyájába, és útnak eredt. Alig látott a munkához az erdőben, jött ám a Troli, és mondta: — Ha csak egy fát is ki­vágsz az erdőmből, megöl­lek! De a fiú nem vesztette el a fejét. Belenyúlt a tarisz­nyájába, kivett egy darab túrót, és úgy összenyomta, hogy a víz széjjelspriccelt belőle. — Láttad? — kiáltott rá a Trolira. — Ahogy ebből a kőből kiszorítottam a vizet, úgy szorítalak össze téged is, ha el nem hallgatsz rög­tön! — Jaj, irgalmazz nekem! — könyörgött a Troli. — Se­gítek neked fát vágni. No jó, hát ha segített, a fiú is megkegyelmezett ne­ki. A Troli rögtön munká­hoz is látott, és szorgalma­san vágta a fát. Azon a na­pon több tucat fatörzset ki­vágtak. Ahogy beesteledett, a Troli így vélekedett: — Neked kéne hozzám jönnöd. Én közelebb lakom, mint te. No jó, Hamu Peti el is ment vele. Amikor a Troli barlangjához értek, az tüzet akart rakni. Közben a fiú­nak vizet kellett volna hoz­ni a kásához. De két akkora vasvödör volt ott, hogy a fiú meg sem bírta emelni. így hát így szólt a Troli­hoz: — Nem vacakolok azzal, hogy ezt a két gyűszűt ma­gammal vigyem. Elhozom mindjárt az egész forrást. — Ne, barátom, azt ne tedd! — kiáltott a Troli. — A forrásom meg akarom tar­tani. Inkább rakjál tüzet! Majd hozok én vizet. Amikor a vizet meghozta, nekiálltak egy nagy kondér kását főzni. — Mit gondolsz? — kér­dezte Hamu Peti —, nem kéne versenyt ennünk? — Dehogynem! — örven­dezett a Troli, és arra gon­dolt, hogy ebben lefőzi a másikat. . daültek az asztalhoz. O Hamu Peti otthonosan v . lövette a tarisznyáját, es maga elé kötötte. Evés közben több kását po- tyogtatott a tarisznyájába, mint a szájába. Amikor a tarisznya megtelt, elővette a kését, és egy lyukat vágott rajta. Látta ezt a Troli, de nem szólt semmit. Egy idő múlva, hogy a ká­sát a Troli belapátolta, le­tette a kanalat, és azt mondta: — Nem, én már nem tu­dok többet enni. — Pedig még enned kell — szólt a fiú. — Én még nem laktam jól. Csináld úgy, ahogyan én, és vágj egy lyukat a hasadon! Akkor annyit ehetsz, amennyit csak akarsz. — És az nem fáj? — kér­dezte a Troli. — Ó, szóra sem érdemes — felelt Hamu Peti. A Troli úgy is tett, ahogy a fiú tanácsolta, és fölvágta a hasát. És ahogy gondolj á- t9k, végzett is magával. Hamu Peti pedig össze­szedte mindazt az ezüstöt és aranyat, amit a Troli hör­csögként összegyűjtött a bar­langjában. Azzal kifizethet­ték minden adósságukat. Migray Ernőd fordítása. Tanulóasztal, íróasztal Egy tanuló gyerek szobája. A függöny, a takaró piros­fehér. Az írólap a legegyszerűbb, a szekrényhez és a polchoz csatlakoztatott. A lakásban, ahol gyerekek vannak, sokkal fontosabb szerephez jut a tanulóasztal, mint az íróasztal. (Kivéve, persze, ha az íróasztal mel­lett valaki a családból rend. , szeres munkáját végzi.) A tanulóasztal már az óvodás kortól kezdve jó szolgálatot tesz; fegyelmezett ülőmun­kára szoktatja a gyereket. A rajzolás, firkálás ebben a korban ugyanolyan fontos munka, mint később a ke­nyérkereső foglalkozás; az iskola elvégzéséhez akkor is el kell sajátítani a munkál­kodás eme módszereit, ha soha többé életében íróasz­tal mellé nem kerül a tanu­ló. A legpraktikusabb íróasz­tallal egy család harmadik gyerekénél találkoztam: az ablak alá helyezett falap volt az asztal, s az ágy, amely kissé távolabb került, lett az ülőhely. Másfél ágy- nyi területen megoldották a tanulás, s az alvás lehetősé­gét. Persze jó, ha az asztal külön helyen áll, lehetőleg jó megvilágításban, ablak alatt, este pedig az asztal lapjára vetülő fényű lámpá­val; de legalább ilyen fon­tos a jó ülőbútor, amely megfelelő helyen támasztja meg a gerincet. Ha rendet akarunk tarta­ni a gyerek íróasztalán, szükséges, hogy legyen hova elraknia az írószereket, fü­zeteket. Az íróasztal fiókjai, az írólap alatti polcok erre valók. A gyerekkorban meg­szokott napi elpakolás a fel­nőttkorban kamatozik, ami­kor nem keli az életéből je­lentős időt keresgéléssel töl­tenie. A család felnőtt tagjai szá­mára is szükséges az író­asztal, vagy legalább egy írólap. Hiszen egy-egy levél megírására, egy-egy kérvény megfogalmazására minden családban szükség van. Min­den szekrénysorban van ilyen. Soha ne használjunk nagyobb íróasztalt a szüksé­gesnél. Ha nem kell íróasztal mellett dolgoznunk, a bútor felesleges, s különben is nagy helyet foglal el. Akkora le­gyen, amekkora feltétlenül szükséges a munka elvégzé­séhez. Egy újságírónak — tanúsíthatom — 80 cm-es elég, ezen elfér az írógép, az írógépben lévő papírt és a jegyzeteket megvilágító lám­pa, és a jegyzetek, tollak. TORDAY ALIZ Kinek van türelme? Aki rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, próbálja meg összeszámolni, 'hogy a rajzóikon látható négyzetben és ötszögben hány darab há­romszög fedezhető fel. Tü­relem, mert sokkal több, mint amennyi az első pillan­tásra látszik! Megfejtés: ‘SE uaqSozsjo zy ‘89 uaqjazkSau y Hóbort, vagy egészségvédelem? A vegetánánussag indiai eredetű, ahol egyes vidékeken mindmáig szinte vallási mítosz. A böjtölést, a hústól való tartózkodást (részlegesen) évezredek óta vallási paran­csok írták elő; azért vallási parancsok, mert azokat szi­gorúan betartották az emberek. Ezek azonban lényegé­ben vallási mezbe öltöztetett célszerű egészségügyi intéz­kedések voltak. Szerte a világon ma is több száz millió ember él kizáró­lag növényi eredetű táplálékon. Más kérdés, hogy közü­lük jó néhányan akkor se jutnának húshoz, ha akarnák. A vegetariándzmus önmagában mégsem vallás, bár vannak fanatikus követői, akik hirdetik és hiszik: egyet­len élőlénynek slincs joga arra, hogy megegye a másikat. Hazánkban a húszas lévekben hódított az úgynevezett Bi- csérdy-féle mozgalom: követői nemcsak a húsféléktől zárkóztak el, de a növényi táplálékot is kizárólag nyersen voltak hajlandóak elfogyasztani. Napjainkban azonban már ritka az ilyen ember; a többség azoknak a vegetáriá­nus-orvosoknak 'hisz, akik azt hirdetik: egészségesebb, hosszabb életet élhet az, aki tartózkodik ugyan az ál­latokból készült élelmiszerektől, de ugyanakkor tejet, to­jást fogyaszt. Ezzel a módosítással a vegetáriánusság ele­get tesz a modern táplálkozástudományi elveiknek. E sze­rint az ember napi fehérjeszükségletlén.ek mintegy felét kell állati eredetű fehérjékből fedeznie, ugyanakkor a zsi­radékszükségletnek legfeljebb a harmadát szabad állati eredetű zsiradékokból a szervezetbe juttatni. A vegetáriánus nézetet valló orvosok és kutatók azon­ban kisebbségben vannak azokkal szemben, akik a teljes vegyes táplálkozást tartják ideálisnak. Persze nem a ha­gyományos magyar konyhát, hanem a korszerű követel­mények szerint összeállított étrendet: olyat, amelyben vi­szonylag kevés a hús, azon belül is sók a sovány szár­nyas, például a csirke, továbbá a nyúlhús, bőven van benne hal '(nálunk más vízi-tengeri eredetű állati éle­lem alig van), ugyanakkor sok benne a gyümölcs- és a zöldségféle. Mindehhez nélkülözhetetlenül szükséges még a korszerű konyhatechnika is: olyan, amelyik nem főzi agyon az ételt. A kutatók a fejlett ipari országok lakossága táplálko­zási szokásainak tanulmányozása nyomán azt a követ­keztetest szűrtek le, hogy a vegetáriánusok (persze itt a tejet és a tojást is fogyasztó vegetáriánusokról van szó) között kevesebb a túlsúlyos, elhízott ember, kevesebben szenvednek szív- és érrendszeri megbetegedésekben, lé­nyegesen kevesebb a cukorbeteg. Az pedig ma már álta­lánosan is ismert, hogy a vastagbélrák előfordulásának gyakorisága összefüggést mutat a ros’íban dús táplálko­zással: minél több emészthetetlen rostos ételt fogyaszt valaki, tendenciájában annál ritkább az említett betegség kialakulásának valószínűsége. Hangsúlyozzuk, hogy ten­denciáról van szó, ami egyedi esetekre természetesen nem mindig vonatkoztatható. A magyarázat egyszerű: ilyen rostban dús táplálkozás mellett a béltartalom besűrűsö- dése, megkeményedése valószínűtlen, ugyanebből az ok­ból kevésbé fordulhatnak elő kitüremkedések és nem ke­letkezik székrekedés stb. A hústól való teljes tartózkodás propagálása irreális lenne, már csak azért is, mert a húsnak van egy — lénye­gében nem mérhető — úgynevezett „telítő értéke”. Ennek megértésére a tojás példája alkalmas. Egy azonos súlyú tojás pontosan ugyanannyi kalóriát (Joule-t) jelent, akár nyersen, akár lágytojásként, akár keményre főzve fo­gyasztjuk el. Mégis: két keménytojás után sókkal teltebb- nek érezzük a gyomrunkat, mint két azonos súlyú lágyto­jás elfogyasztása után. A teltség érzése tehát függ attól is, hogy miként képesek az emésztőnedvek a bevitt táplálé­kot elbontani, feldolgozni. Vannak persze növényi eredetű, Olyan élelmiszerek is, amelyeknek nagy a telítő értékük. A húst például ilyen szempontból jól pótolja a gomba. Annak ellenére, hogy kalóriatartalma viszonylag alacsony, mégis magas a te­lítőértéke, mert lassan emészthető. Ugyanakkor igen ér­tékes (részben csak állati eredetű) úgynevezett komplett fehérjékét is tartalmaz. Nem kell tehát feltétlenül vegetáriánusnak lenni ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzon valaki, de azért a zsíros és a sok húst nem árt szárnyassal, hatfélékkel — legalább részben — felváltani. DR. KEMPLER KURT Bélyeggyűjtőknek Agas-bogas Párnablúz Mindenki kedve szerint gyűjt, az érdeklődés meg­oszlik. Jól mérhető ez a Michel katalógusok sokrétű­ségében. A német bélyege­ket általános és minden rész­letre kiterjedő változatban ismertetik. Két kötetet ölel­nek már fel a német bélyeg­zések, külön könyvre méltat­ják a magánpostáknak mind a bélyegeit, mind a levelező­lapjait. A fiatalokhoz egy­szerűbb katalógus szól, a le­veleket külön mérlegelik. A tekercsbélyegekről 104 olda­las katalógus számol be. Foglalkozik a szakkönyv a 110 'éves Pfennige sorozat­tal, kézikönyv a volt gyar­matok előfutár változataival. A tábori posták emlékei, a benyomott bélyegű kiadvá- nyök, valamint a postai ké­pes levelezőlapok katalógusa zárja a választékot. Termé­szetesen a német katalógusok hézagosán ismertetett sorát az európai és a tengerentúli bélyegekről szóló katalógu­sok és szakkönyvek egészí­tik ki. Segíti a filatelistákat a számítógép is. Program kapható, amely 50 féle elő­írás szerint készít jegyzéket (hiányzók, másodpéldányok stb.) és egyidejűleg feltünte­ti a katalógusszámot és érté­ket is. Találtam két, gyönyörű csipkeszegélyes párnahuzatot, a ládafiában. Senki nem használta őket évek óta, igaz, ez a fajta ágynemű sem di­vat. Annál divatosabb vi­szont a csipkés hófehér ing­ván fazonú blúz. A két párnahuzatot a rajz szerint szétdaraboltam, a blúz bőségét tulajdonkép­pen az elején hosszan futó két csipkeszegély és az olda­lába toldott téglalap alakú betét adja. Akkor szép iga­zán, ha mosás után kemé­nyítjük is, a fodor szinte önálló életet él. Illik bő szok­nyához, de a most divatos halványkék, magasderekú farmernadrághoz is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom