Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-19 / 220. szám
1985. szeptember 19. NÉPÚJSÁG 5 Kínpadból lehet színpad Jogról - mindenkinek Nyár múltán a Dombon nyári estékről A felrobbant televízió A világot jelentő deszkák és a „művészfeljáró” Mit mondjunk, ha nem az igazat? 1983 tavaszán a faddi téesz egyik daruja emelte szárazra Domboriban a holt Dunából azt a stéget, ami fölöslegessé vált a megyei kórház-rendelőintézet üdülőtelepének strandján. Akkor már túl voltak a „hova tegyük?” kérdésének eldöntésén, az üdülőtelep központjának strandot határoló kis ligetében ért partot a stég azzal, hogy néhány asztallapnyi mérete miatt ez inkább kín- padnak tekinthető, mint színpadnak, de lehet vele kezdeni valamit azért, hogy a nyári esték ne legyenek olyan egyhangúak. A faddi művelődési ház akkor még nemrégi kinevezett igazgatója, Kéméndi Zoltán volt spi- ritusrectora ■ szabadtéri szórakoztatás megalapozásának. Nem mondhatnánk, hogy kirobbanó vastaps fogadta ezt a pionírkodást. Akik pedig tudták, hogy a vállalkozás gazdája, a faddi művelődési ház ajándéknak szánja a hetenkénti egy alkalommal jelentkező mozizást és a kisebb szórakoztató műsorokat, megjósolták, hogy „Zoli előbb-utóbb úgyis bedobja a törölközőt”. Mert... „nem kell manapság már az embereknek az, ami ingyen van”, továbbá a strandot az üdülősortól elválasztó liget környékén lakók úgyis megmozgatnak eget és földet azért, hogy még ritka alkalmakkor se zavarja meg semmi a nyári esték számukra olyan kedves, békazenés, nádsusogásos csendjét. — Ügy tudom, máig sem dobta be a törölközőt — mondom a nyári esték gazdájának, a faddi művelődési ház igazgatói irodájában, ahova Antus András, a nagyközségi tanács fiatal elnöke kísért át. Ügymond azért tartana velem, mert őt is érdekli ez a szabadtéri- zés, noha véleménye szerint „nem lehet csak a faddi tanács feladatának kikiáltani a dombori üdülőtelep kulturális ellátásának feladatát”. Kéméndi Zoltán alig valami tűnődés után meséli a nyári programok történetét, és azt, hogy má r csak a partnerei miatt sem juthatott eszébe feladni a vállalkozást. Mert az igaz, hogy a kezdetekkor dédelgetett terv, miszerint Domboriban egy vízi színpad felállítása lenne igazán stílusos, rövid idő alatt vízbe fúlt. Nem baj. Itt volt ugye ez a ki- szuperált stég, ami pódiumként használhatónak mutatkozott. El se hinném — folytatja —, hogy mekkora viták után helyezték oda, ahol most van, központi helyen, villanyközelben és ami nagyon fontos, a legkevésbé sem zavarja a strandolókat. Domboriban ez idő tájt már 45 közületi üdülő volt. Irt a Faddi Nagyközségi Tanács művelődési házának igazgatója az üdülőfenntartóknak egy-egy szívhez szóló levelet, hogy kezdetleges körülmények között ugyan, de meg szeretnék oldani az üdülők szórakoztatását. Ehhez kérnek pénzben! támogatást. Harminc üdülőtulajdonosnak ment el a levél, de egytől tízezer forintig terjedő támogatást csak féltucatnyi címzett adott. Megérdemlik az elismerést. A BHG például azóta is évi 10 ezer forintot áldoz a jó célra, de 10 ezret jegyzett a MÉM Repülőgépes Szolgálata is. A KISZ Tolna Megyei Bizottsága kezdettől fogva ott van a pártfogók között, hasonlóképpen a Tolna Megyei Tanács is — szervezési és tiszteletdíjakra 18 ezer forintot biztosít. Döntően ezekkel a hozzájárulásokkal lett működőképes az üdülővendégek által kínpadként emlegetett ligeti színpad, és meg kell mondani, hogy ennek programjai közül a mozielőadások lettek a legsikeresebbek. A magyarázat? Mert „olyan igazán romantikusak a körülmények”. Megérkezik a Moziüzemi Vállalat embere és szertartásosan hozzálát — esetenként 1600 forintért — a mozizás előkészítéséhez. Fára akasztják háromszor hat méteres keret híján a vetítővásznat, „beáll” a szabadtéri gépház és mire a szúnyogok első éhes rajai megérkeznek „vacsorázni”, a közönség is elfoglalja helyét a nézőtér füvén, a magával hozott plédet leterítve, vagy a plédba burkolózva. Van, aki sámlit cipel, van aki hokedlit, fotelt, kempingszéket és máris indulhat a filmelőadás. Azt már az üdülőtelep őshonosaitól tudom, hogy kezdetben volt tiltakozás, meg tiltakozás, mert Dombori igazán nem való fölrepege- tő koncertekre és nem is hiányoztak itt senkinek azok a szakadt gyerekek, akiket eleinte a vidéki hepajozás lehetősége csábított ide kedvenc zenekaraik muzsikáján kívül. A ligetsoron lévő üdülők tulajdonosai 1985 nyarára megbékéltek a heti egy- kétszeri e tsefél tíz, tízre véget érő programokkal és már élvezték is azt a helyzeti előnyüket, hogy nekik a plédet, ülőalkalmatosságokat nem kell messziről hozmok. De jó sokan vannak közöttük azok, akik változatlanul félnek attól, hogyha ide valaha igazi színpad kerül, azt Dombori legnagyobb kincse, a csend sínyli meg. „Egy zajos életű szabadtéri színpad a hétvégi pihenőhely eddig megőrzött jellegét sodorhatja veszélybe.” Eléggé közismert dolog, hogy Dombori hívei Szek- szárdról, a megyéből és a szomszédos megyékből, de még külföldről is az üdülőtelep szerénységét, természetszerű csendjét, nyugalmát emlegetik legnagyobb vonzerőként. S azt vallják, meg kell tartani ezt a vonzerőt a jövő számára is, hogy aki pihenést keres, annak ne kelljen forgolódnia az ágyában este 10 után a pihenőhelyhez nem illő ricsajozás miatt. — Hogyan gondolják a színpad és mozi jövőjét? Antus András és Kéméndi Zoltán is azt mondják, hogy csak olyan társadalmi ösz- szefogással oldható meg a színpadtelepítés, amiben mind a 45 üdülőfenntartó részt vállal. Kérdés persze, hogy hol legyen a mozizásra is alkalmas színpad, mert „a szépen fölserdült ligethez nem szabad nyúlni!”. Vagy, ha igen, valami nagyon a környezetbe simuló megoldást kellene keresnie annak a tervezőnek, akire — mert a díja csupán a társadalmi munkásoknak kijáró kézfogás lehetne — még nem találtak rá. Azt gondolom, ez sem reménytelen. Ahogy az összefogás sem' az. És itt jut eszembe, hogy a szomszédos pécsiek nemrég ünnepelték 25 éves jubileumát annak az állatkertnek — Mecseki Kul- túrparknak —, amelyet a város lakóinak társadalmi munkája „hozott össze”. Gondolom folytatásként azt is, hogy valahogyan módot kellene találni nekünk is a dombori szabadtéri színpad megépítésére. Kellene már csak azért is, mert a dombori nyár záróeseménye kis híján botrányba fulladt. Psota Irén Kos- suth-díjas ugyanics csak a több száz fős közönségre való tekintettel tartotta itt meg élő nagylemez-bemutatóját. LÁSZLÓ IBOLYA Macskák A következő néhány sorban nem a közismert musicalről lesz szó hanem — ha meg kellene határozni a történetsor műfaját akkor azt írnám, hogy — drámáról. Egyre többször hallani panaszkodó felnőtteket, sírdo- gáló gyerekeket: idegenek orvul agyonütötték, megmérgezték kedves háziállatunkat A felháborító és szomo- morú történetek áldozatai között voltak dédelgetett nyuszik, okos kutyák, hízelgő macskák. A napokban három cica esett áldozatul Szekszárdon, a Csapó Dániel utcában gonosz kezek vandáltettének. A macskák tulajdonosainak nem volt afférja a környéken élőkkel a kis állatok miatt, ezért különösen meglepőnek, felháborítónak, sőt, hihetetlennek minősítik az esetet. Ugyanis egymást követő napokon ütött agyon az .ismereten” egy-egy cicát, tetemét pedig a tulajdonosok lépcsőjére tette. — Alig hiszem, hogy vannak ilyen emberek. S, ha vannak, akkor ... szóval bele sem merek gondolni — mondta egyik — volt! — háziállattulajdonos. Pedig ilyen emberek vannak. Ugyanis az állatgyilkosságok elkövetői nyilvánvalóan emberek voltak. Erre lehet következtetni a kis állatok sérüléséből, s abból is, hogy a macska az embertől nem fél. Kedves hí- vogatására bizalommal reagál. Kell ehhez kommentár? Nem hinném. Legfeljebb azon kellene tűnődnünk közösen, hogy az ilyen lelketlen, primitív „szórakozásban” kedvüket lelőkkel szem. ben mit lehetne tenni? — h — Döntött a Legfelsőbb Bíróság Három évvel ezelőtt, a késő esti órákban egy lakásban felrobbant és kigyulladt a 'Videoton Color Star típusú színes televízió. A tűz átterjedt az egész lakásra, a berendezési tárgyakra, még a falak és az ajtók is tönkrementek. A helyreállítás 318 ezer 482 forintba került, és ennek megtérítéséért az Ingatlankezelő Vállalat, a Keravill Kiskereskedelmi Vállalat és a Videoton Elektronikai Vállalat ellen pert indított. Az előbbi ellen azért, mert a televíziót ott vásárolták. Mint kiderült, a tűz bekövetkezésekor a készülék két és fél éves volt, ami tartós használati cikknél nem nagy idő. A televízióból csak roncsok maradtak, ezért egyértelműen nem lehet tudni, mitől gyulladt ki. Az azonban megállapítható volt: az 1974—1980 között gyártott Videoton Cellar Star típusú színes tévékészülékek tűzbiztonsági szempontból nem érték el az akkori műszaki színvonalat. Kigyulladási (robbanás) veszélyességük nagyobb volt, és most is nagyobb az azóta eltelt időben gyártott készülékeknél. Az Ipari Minisztérium közlése szerint (és kezdeményezésére) a Videoton a Color Star készülékek által akozott tűzesetekkel kapcsolatban vizsgálatot végzett. Ennék során megállapította: valószínűleg túlbiztosítás miatt gyakrabban okoznak tüzet, mint a más típusúak. Ezért intézkedés történt a forgalomban lévő készülékek megfelelő karbantartásáról, a Videoton pedig 1980-ban beszüntette gyártásukat. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a tűz eliha- rapódzásában a lakás bérlője is hibás, mert a televíziót hosszabb időn át felügyelet nélkül üzemeltette, bekapcsolva hagyta. Ezért az IKV követelését csak 50 százalékban találta megalapozottnak, és ítéletében a Videotont 164 ezer 376 forint megfizetésére kötelezte. A Keravillal szemben a kerestet elutasította. *** A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a Budapest és egy közeli város között közlekedő vízibuszon alkoholszondával ellenőrizte a hajó személyzetét. A szonda élszíneződött, ezért mindnyájukat vérvételre előá'lí- tottdk. A hajó 'kapitányánál a véralkohol-vizsgálat 1,48 ezrelék értéket mutatott ki. Mint kiderült, déli 12 órától, este fél 8-ig három üveg sört és egy deci bort fogyasztott. Két társa is alkoholos állapotban volt. A kapitányt ittas járművezetés miatt pénzbüntetésre ítélték, ezen kívül a gépi meghajtású vízi jármű vezetésétől egy évre eltiltották. Egyben fegyelmi büntetésül elbocsátották. A határozat szerint azzal, hogy a vízibuszt ittasan vezette, és beosztottjai is ittasak voltak, megszegte a hajózási, valamint a belvízi szolgálati szabályzatot. A legsúlyosabb fegyelmi büntetést az is indokolta, hogy alkoholfogyasztás miatt igen sok halálos kimenetelű üzemi baleset történt, sőt az eset előtt egy ittas hajóvezetés tömegszerencsétlenséget okozott. A fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezéséért a hajóvezető a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely kérelmének részben helyt adott, és a büntetést egy évi időtartamra — változatlan alapbérrel — fedélzetmesteri munkakörbe való áthelyezésre változtatta. Ezt egyebek közt azzal indokolta, hogy a rendőrjárőr szerint az alkoholfogyasztás ellenére a vezető teljes cselekvőképességgel rendelkezett. Hasonló panasz korábban nem volt ellene, munkájával kapcsolatban kifogás nem merült fel. Ezért az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetés túl súlyos. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a vállalat a munkaügyi bíróságon keresetet nyújtott be, de elutasították. Törvényességi óvásra azonban az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helyben hagyta. A határozat indoklása szerint a hajóvezető nemcsak beosztottjai italozását tűrte el, hanem saját ittasságával a rábízott utasok életét, a nagyértékű vízibusz épségét és a vízliköz- lökedés rendjét veszélyeztette. E vétségeivel az azonnali hatályú elbocsátásról szóló fegyelmi büntetés áll arányban. H. E. Júl ius 3-szeptember 9. Nagy ügy?! Lehet, hogy melegebb cím illene írásom fölé, de a leírtat azzal magyarázom, hogy minden ügy tulajdonképpen akkora, amekkora jelentőséget tulajdonítunk neki, s nézőpont kérdése is, hogy.. Nem folytatom, hanem rátérek a konkrét esetre, azaz ügyre, mely leegyszerűsítve a következő: Egy dombóvári asszony, akinek a férje 1974 óta dolgozik a TÁÉV-nél, levélben kereste meg a vállalat vezetőit. A megható sorok szomorú történetet taglalnak. A házaspár nagyobb gyermeke tizenhárom esztendős. Két év óta tolókocsiban van, mivel izombeteg. Az említett kocsit két esztendeje kapta o gyermek úgymond „SZTK- -ra”. Nyilván, azóta igen elhasználódott a jármű, hiszen a szülők az utcára is ebben a szobai használatra készült kocsiban vitték beteg gyermeküket. A család végre hozzájutott egy akkumulátoros, botkormányos, NSZK- gyártmányú kocsihoz, mely- lyel — mint írják — „lábakat adtak” gyermeküknek. Csakhogy a kocsi nagyon drága volt. (Egyébként SZTK-ra öt esztendőnként igényelhetnének kocsit.) A bánkódó anyuka levele július 3-án érkezett a TAÉV szekszárdi központjába. A következő levelet már Szek- szárdról Dombóvárra vitte a posta. „Tízezer forint pénzbeni hozzájárulást biztosít a kocsi megvásárlásához a vállalat”, melyet a szocialista brigádok ajánlottak föl a kommunista műszakokon befolyt összegből. S a családot napokon belül a „pénzespostás" is megkereste. A következő levelet szeptember 9-én iktatták a TÁÉV-nél. Két mondatot idézünk az édesanya soraiból: „Gyermekünk élete szinte gyökeresen megváltozott, nincs többé lakáshoz kötve... Lelki bánatunk mellett is boldogok vagyunk, mert anyagi gondjainkon nagyon sokat segítettek. .." Kérem, tessék eldönteni, hogy kis vagy nagy horderejű dologról van-e szó. Az építőipari vállalat, illetve a szocialista brigádok tettének mértékét nem akarom csökkenteni. De úgy érzem, hog yaz összeg számukra nem a „nagy dolgok" tartományába tartozik. Viszont a hozzáállás, a megértés, az azonnali segítés — véleményem szerint — igencsak példamutató. Tehát e szögből nézve máris a nagy és tettek táján jár a vállalat. S fordítsunk tekintetünkön még egy kicsit... Egy család élete tulajdonképpen megváltozott, a tizenhárom esztendős gyermek kicsit gyermek lehet, az utcán is találkozhat pajtásaival, nincs kötve a felnőtt kéz segítségéhez. Azt hiszem, nagyon fontos úgy élni életünket, hogy a látszólag kis ügyön belül meglássuk a nagyot, a sorsfordítót. S ez esetben a TAÉV így nézett, így látott. — hm — Tóparti táboriskola Tóparti táboriskolát nyitott, s ezzel újabb egyedülálló kísérletbe kezdett a szentlőrinci egyes számú általános iskola. A Mecsek hegyei közt fekvő orfűi úttörőtáborban berendezett tá. boriskola első lakói — félszáz hatodikos diák — azzal a céllal töltenek el egy tanulmányi hetet a kellemes tóparti környezetben, hogy helyben dolgozzák fel a természetet vizsgáló szaktárgyi túrák tapasztalatait, s öntevékenységüket fejlesztve a tanulás mellett gyakorolják a mggükról való gondoskodás mindennapos teendőit. A táboriskola programja szervesen illeszkedik a komplex tantárgyi kísérleteiről országszerte ismert szentlőrinci iskola nevelési célkitűzéseihez. Üzletvezetők, üzlettulajdonosok figyelem! A Budapesti Harisnyagyár megnyitotta a legújabb Kereskedők Áruházát. Címe: 8700 Marcali, Noszlopi Gáspár utca 112. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig, reggel 8—13-ig. A hazai harisnyagyárak termékeinek széles választékú kínálatával várjuk Tisztelt vevőinket. Postai megrendeléseket 10 napon belül kiszállítjuk, saját fuvarral történő elszállításánál 1 százalék fuvartérítést adunk. ELŐZÉKENY. PONTOS KISZOLGÁLÁSSAL VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! (663)