Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. szeptember 38. TOLNA NÉPÚJSÁG 5 Munkásellátás Tolna megyében Jó „befektetés" Az ilyenkor kötelező kincstári optimizmust félretéve elmondhatjuk, hogy Tolna megyében az utóbbi időben számos változás történt a dolgozók munkakörülményeinek, a munkásellátás javításának érdekében. Mind szélesebb körben hódít az a felismerés, hogy a munkáltató nem kegyet gyakorol, ha a dolgozóinak biztosítja egyebek mellett az orvosi ellátást, a rendszeresen nyitva tartó munkahelyi büfét, vagy a kulturált zuhanyzóhelyiséget. A vállalatok saját, jól felfogott érdekükben helyeznek egyre nagyobb hangsúlyt a korábban mellékes szempontként kezelt munkásellátásra. A munkásellátás szóösszetétel meghatározása bonyolult feladat. Mit takar ez a kifejezés? Nem köny- nyű a definiálás, hiszen rendkívül tág határok között mozog a munkásellátás lényegi tartalma. E területeket érintve óhatatlanul találkozunk a szociálpolitika, társadalompolitika, életszínvonalpolitika szavakkal. Lényegesen megkönnyíti a helyzetet ha a munkásellátást leszűkítjük (de ez távolról sem jelent azonosítást) a béren kívüli juttatások rendszerére. A vállalati szintű szociális juttatások többféle szempont szerint csoportosíthatók. A vállalati béren kívüli juttatások egy része elsődlegesen termelési célokat szolgál, de betölt ezenkívül bizonyos jövedelem Jkiegészí tő szerepet is. Ebbe a csoportba tartozik a munka- és védőruha-ellátás, a védőitalok biztosítása, a munkásszállások fenntartása, valamint a munkásszállítás költségeinek fedezése. A második csoportba a munkavégzéssel közvetlenül nem összefüggő juttatások tartoznak — a kedvezményes üzemi étkeztetés, a lakásépítés vállalati támogatása, ösztöndíjak, szociális, kulturális és sportcélok támogatása és a kedvezményes üdültetés. Nos, ez egy csoportosí- tási szempont a sok közül, de áttekinthetősége miatt a leggyakoribb is egyúttal. Azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szociális juttatások és szolgáltatások köre és színvonala állandóan bővül. Így is rendkívül széles területről van szó, melynek tüzetes tanulmányozása sok időt és energiát emésztene fel. Nem is lehetséges jelen írás keretein belül teljes mélységben képet adni a munkásellátás eredményeiről és megoldásra váró feladatairól (mert még bőven van ilyen!). Néhány, nagyobb érdeklődésre számot tartó területet viszont érdemes alaposabban szemügyre venni, azokat, melyeknek Tolna megyére vonatkozó adatait Kenessei Istvánné és Egyed Dezső, az SZMT politikai főmunkatársai bocsátottak rendelkezésünkre. Nem lehet eíéggé hangsúlyozni, hogy tár___________________oo sadalmunk legnagyobb g ondja a lakáskérdés. A lakóhelyüktől távol munkát vállalók számára egyetlen megoldás kínálkozik: a munkásszállás. A közhiedelemmel ellentétben a Tolna megyei munkásszállásokat nem a zsúfoltság jellemzi. Megyénk 17 munkásszállásán 1631 férőhely várja a dolgozókat, a legutóbbi felmérés szerint 1018 volt a lakók száma. Tehát több, mint 600 férőhely gazdát keres. Nem cél, nincs is szükség a szállások bővítésére. Az üres lakhelyek üdvözlendő felhasználására a TÁÉV mutatott jó példát. Csekély térítés ellenében lakásra váró házaspárok költöztek a garzonlakásokká alakított szobákba. A szociális juttatásoknak sajátos formája a munkahelyi étkeztetés. Az életszínvonal emelkedése és az életkörülményék javulása következtében a táplálkozási szokások további változása várható. Növekszik a munkahelyi étkezést igénybevevők száma. Megfigyelhető ez megyei viszonylatban is. Jelenleg az üzemi étkeztetés mindhárom formája megtalálható Tolna megyében: üzemi vendéglátó vállalatok szervezésében, saját kezelésű konyhában, illetve a telephelyekhez közel lévő vendéglátóipari egységekben valósul meg az ellátás. A vállalati étkeztetéshez hasonlóan nő a vállalati üdültetésben résztvevők száma is. Ezen belül azonban csökkent a fizikai dolgozók aránya. A fáradalmait kipihenő 8979 dolgozóból az 1984. évi felmérés alapján 3859 volt a fizikai munkás. Erre.is meg van a magyarázat. Nem arról van szó, hogy a fizikai dolgozókat hátrányos megkülönböztetés sújtja, sokkal inkább arról, hogy a háztáji gazdaság, a gmk, a másodállás mellett nehezen engedheti meg magának egy négytagú család a lazítást. Tolna megyében is ta!fíaíó néhány olyan ________________Hí______ munkahely, ahol a dolgozók egészségkárosító hatásoknak vannak kitéve. A felmérések és ellenőrzések alapján elmondható, hogy a vállalatok, üzemek, legalábbis ahol munkavégzés közben a ruha szennyeződésnek, vagy nagyfokú elhasználódásnak van kitéve, biztosítják a munkaruhaellátást. A védőruhával, illetve védőfelszereléssel való ellátottság is megfelel az elvárásoknak. Az már más kérdés, hogy a dolgozók néha nem használják azokat. A minőséggel szemben viszont merülnek fel kifogások. De ez már túl mutat Tolna megye határain. S z. Á. Őszi munkák Lassan befejeződik a földeken a lucerna telepítése, a repcevetés, s felszedték Jmár oi burgonyát. Az őszi vetések alá a szántónak közel felét felszántották a megye üzemei, s az egyik legfontosabb tömegtakarmány, a silókukorica is az istállók melletti silótéren várja a telet. A Kaposvári Cukorgyárba már megérkezett az első cukorrépaszállítmány a Hőgyészi Állami Gazdaságból és a dombóvári téeszből. A kalászos vetőmagvak már az üzemekben várják a vetés optimális idejét: a megyében 425 gép végzi ezt a fontos munkát. Hamarosan elérkezik az árukukorica-be- takarítás ideje is, erre az üzemek alaposan felkészültek. Most már semmi más nem 'kell, csak szép, csendes, napos idő, hogy valamennyi őszi munkát időben elvégezzék a gazdaságok. Bea Józsefné, a szekszárdi növényvédő állomás dolgozója bagolypille-báb után „vadászik” a legalkalmasabb terepen, a cukorrépa földön Kovács Árpád, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát dolgozója Görögszóban a kiforgatott szőlő helyén szánt Á szálkai határból hazakerül még a lucernaszalma is mám A teveli Ferenc Lajos 1950 óta traktoros Tevelen, a Kossuth termelőszövetkezetben segítenek böngészni a napraforgó táblán a helyi iskola tanulói
