Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

1985. szeptember 2. TSfEPÜJSÄG 3 Terven felül 1600 Vonna tűzifa .Sára József brigádvezetö a kitermelt fát rakatba rendezi A közvetlen környezet hizalmábil Beszélgetés Varga János képviselővel A községi tanácson Lén árt Adámné vb-titkárral A Gemenci Állami Erdő-, és Vadgazdaság erdészeteiben a munkások folytatják a kongresszusi és felszabadulá­si munkaversenyt. Az év nyolc hónapjában nem tud­tak minden munkanapon dol­gozni. A szekszárdi erdészet brigádjai például a hosszú télen háromhetes kényszer- pihenőre vonultak, ugyanis a favágást akadályozta a nagy hó, a későbbiek folyamán pe­dig a víz. Az augusztusi nagy árhul­lám miatt is kiálltak a bri­gádok a termelésből, mentet­ték a fát. A víz alig vonult le, máris hozzáfogtak a faki­termeléshez. A gazdaság ve­zetőit arra kérték a MÉM il­letékesei, hogy növeljék a tűzifa kitermelését. A brigá­dokkal megbeszélték, és vál­lalkoztak arra, hogy a ge­menci erdőből plusz 1600 ton­na tűzifát termelnek ki. A munkát nehezíti, hogy nem tarvágást végeznek, ha­nem elsősorban olyan fákat szednek össze, amelyeket a vihar kidöntöfct, vagy a víz Az ember könnyen meg tudja számolni azokat a vál­lalatokat, amelyek a hét vé­gén, pénteken délután, szom­baton, vasárnap rakodnak, illetve fogadják a Volán szolgáltatását. A Szállítási egyenetlenség miatt nem tud­nak minden vagon igénylést kielégíteni, s ez is oka an­nak, hogy elmaradnak fon­tos szállítások. Illetőleg a rendszertelen vagonkirakás, illetve -berakás miatt má­sok, vétlenek kerülnek hát­rányos helyzetbe. A Közlekedési Minisztéri­um legújabb intézkedését a Központi Szállítási Tanács­csal egyetértésben hozta meg, amely szerint a hétvégi vagonkirakások érdekében akciót indít. Az a helyzet, hogy a hét végére összezsú­folódnak az állomásokon a kirakatlan tehervagonok, a hét elején pedig bármily jól szervezett is a Volán vasúti munkája, a rendeltetési hely­re napok késedelmével ér­kezik meg a várva várt áru. Mert inkább fizetnek pénzt, mintsem a rakodókat moz­gósítsák a vállalatok. Koráb­ban a vagonállási díjat és a rakodási bért is külön szá­miad száradt ki. Tehát egy- egy teherkocsira való fáért bolták el, tehát a vállalat nem volt érdekelt az áru gyors kirakásában. Most változott a helyzet oilyan irányban, hogy a vállalatnak jól felfogott érdeke: a hét végén érkező kocsikat is azonnal kirakja, illetve fo­gadja a Volán tehergépkocsi­jait, amelyek az állomások­ról viszik el az árut. Volt ar­ra is igen sok példa, hogy előre értesítették a címzet­tet a Vagon rakomány érke­zéséről, ám az üzem terü­letén csak a portás tartóz­kodott, aki nem jogosult az áru átvételére. A KM és a Tolna Megyei Szállítási Bizottság is a mos­tani őszi csúcsforgalom előtt felhívással fordult a fuva­roztatókhoz, illetve a válla­latokhoz, hogy rakodjanak a hét végén is. Első ízben szeptember 6-án, 7-én és 8- án lesz olyan akció, amely­be bevonják a Tolna me­gyei nagyüzemeket, a Volánt és a mezőgazdasági üzeme­ket is, hogy minden érkező kocsit határidőn belül ürít­senek ki. A Tolna megyei nagyabb vasúti állomásokon a MÁV megerősített szolgálatot tart sokkal többet kell dolgozni, mintha hagyományos módon vágnák az erdő fáit. A szekszárdi erdészetben dolgozó szocialista brigádok augusztus végére „utolér­ték” a tervet, mert a lema­radások pótlására szabad szombatokon is tartottak mű­szakot. Az erdőket, ahol vadászati tilalom nincs, járhatják a fa­gyűjtők, úgy mint tavaly. Le­hetőség van arra, hogy az er­dőben az ágat összegyűjtsék. Természetesen, ha valaki fa­gyűjtést vállal, jelentkeznie kell az erdészeknél, hogy megfelelő helyre tudják irá­nyítani. MÁV fenn, tehát az áru érkezését jó időben jelzik a címzett­nek. A Volán pedig felké­szült, hogy a darabos, a szó­ródó, a nagy súlyú egyéb árut ezeken a napokon azon­nal elszállítsák, kiürítve a vagont, hogy mielőhb újabb áru szállítására vehessék igénybe. A gabona, a cukorrépa, a műtrágya, a szén és a tűzi­fa szállítása is most kezdő­dik, tehát érdeke mindenki­nek, hogy a vagonokat mi­előbb kiürítsék, megrakják és a célállomáshoz küldjék. A vállalatok árufuvarozásá­nak ez az első őszi kampá­nya csak a kezdet. Ügy ter­vezik, hogy amennyiben si­keres lesz a háromnapi áru- fuvarozási akció, akkor az őszi csúcsforgalom idején még több alkalommal hason­ló hét végi rakodási kam­pányt szerveznek. Minden­esetre az örvendetes, hogy a Tolna Megyei Szállítási Bizottság felhívását a vál­lalatok kedvezően fogadták, remélhetően a hét végi mun­ka is ennek nyomán haté­kony, eredményes lesz. —P.Í— Az iregszemcsei jelölőgyű­lés iskolapéldája volt a szo­cialista demokráciának. A gyűlés elnöksége hibátlanul vezette a vitát, a „dolgozó nép” pedig elmondta véle­ményét a helyzetről, és jö­vendő képviselőjét útravaló- val látta el. Varga Jánost, az Egyetértés Termelőszö­vetkezet elnökét azzal az in­dokolással jelölték, hogy kö­zülük való, ismeri a falvak gondjait. Később, a választási gyű­lésen Varga János prognam- beszédében Tamási város és a falvak arányos fejlődésé­nek szükségességét hangsú­lyozta. Kórház, nagy műve­lődési otthon, bútoráruház, szakmunkásképző nem lehet minden kis faluban, ezeket a „szolgáltatásokat” a város­nak kell biztosítania, a fal­vakban viszont az alapellá­tást kell javítani. A körzetben azóta minden alakuló tanácsülésen jelen volt, minden település gond­ját, baját már fejből ismeri, igaz, az ismerkedést nem most kellett kezdenie. * A személyes megjelenés­nek, fellépésnek szerepe le­het a képviselő megválasztá­sában. Az esélyek csak ad­dig igazán egyenlőek, amíg a jelöltek meg nem szólal­nak. Varga János szerény ma­gabiztossága, barátságos mo­solya, emberi közvetlensége azokra is hatott volna, akik nem ismerik. A választási gyűléseken ez a helyzet nem fordult elő, mert Iregszem- csén és Regölyben mindenki ismeri. Le is vonta a követ­keztetést még akkor mele­gében, hogy legközelebb több választási gyűlést kell tarta­ni, hogy többen és jobban megismerhessék a jelölteket. A három jelölt között egyéb­ként iáth'ató volt a harmó­nia. * — Szeret szerepelni? — A munkámmal együtt jár, előtte persze vannak szorongásaim, de nem félek az emberektől. Engem an­nak idején mély vízbe dob­tak, bíztak bennem, törek­szem arra, hogy a szakveze­tőktől, a nálam fiatalabbak- tól ne vegyem el a szerep­lés lehetőségét, érezzék a be­számolás felelősségét is. — Fontosnak tartja, hogy a véleményéről, döntéseiről meggyőzze az embereket? — Nélkülözhetetlennek tartom. Jó érzés, hogy a köz­vetlen környezetemben élők javasoltak képviselőnek. Ha itt, a szövetkezetben nem olyan lenne a vezetőgarni­túra, mint amilyen, akkor nem is mertem volna elvál­lalni. Mindig közéleti ember voltam, most is tagja vagyok a városi pártbizottságnak, és a TESZÖV elnökségének. Meggyőződésem, hogy a be­fektetett munka, az embe­rekre való odafigyelés, a tö­rődés megtérül. Mindig az volt az alapelvem, hogy bíz­ni kell az emberekben, végül is azért dolgozunk, hogy az életünk jobb legyen. Most mindent sokszorosan vissza­kaptam, ismét rajtam a sor, hogy tegyek valamit. Igyek­szem minél többet a körze­temben tartózkodni, eddig még mindenhová sikerült el­jutnom, ahova hívtak. Azt kellene valahogy megszer­vezni, hogy mindig tudják a helybéliek, hogy ott vagyok, ne a választóknak kelljen utazgatni, ha találkozni akarnak a képviselővel. — Előny vagy hátrány, hogy ennyien ismerik? — Hátrány is lehetne, de előnynek érzem. Jó, ha a ve­zetőt mint embert is isme­rik, nyitott könyv az életünk, és én is tudom, hogy ki ki­csoda, tehát sokkal könnyebb minden feladatot az emberi oldalról megközelíteni. — Mit gondol, miért éppen önt választották meg a há­rom jelölt közül? — Így utólag már könnyű megfogalmazni, hiszen az or­szágos tapasztalatok is alá­támasztják a véleményeket. Sok mezőgazdaságban dolgo­zó, ezen belül is termelőszö­vetkezeti vezető került be a parlamentbe. Nyilvánvaló, hogy az első ok a termelőszö­vetkezeti mozgalom sikere. A második az iregszemcsei szövetkezet gazdálkodása, csak harmadikként kerülhet az én személyem. — El tud képzelni olyan állást, amiért elmenne Ireg- szemcséről ? — Nem. Megrögzött falusi és iregszemcsei vagyok. Itt születtem, itt él az egész csa­ládom, rokonságom, baráta­im, minden ideköt. — Minden faluról elmond­ta, hogy ott mit kellene csi­nálni, de hogyan? — összefogással, hamaro­san pontosan tudni fogjuk, hogy mire mennyi pénz jut, ehhez kell hozzászervezni a helyi erőforrásokat, beleértve természetesen a termelőszö­vetkezet és más gazdasági egységek segítségét. Meggyő­ződésem szerint nagyon sok múlik egy-egy település ve­zetőin, azon, hogy mennyire tudnak együttdolgozni és a lakosságot mozgósítani. * Végül egy kis életrajz és játék a történelemmel. A képviselő 1941. február 18- án született Iregszemcsén, ott járt általános iskolába, majd mezőgazdasági gépészeti tech­nikumot végzett, aztán ha­zament gépszerelőnek. „Ki­emelték”, így került az ak­kor még járási tanácshoz gé­pesítési előadónak, aztán hív­ták a nagyszokolyi termelő- szövetkezetbe ágazatvezető­nek. Harminchárom éves múlt, amikor megválasztot­ták az egyesült termelőszö­vetkezet elnökének. Nehéz évek jöttek, aztán sem lett könnyebb a munka, csak eredményesebb. Az egyete­met nem fejezte be, a három­éves marxista egyetemet és a politikai gazdaságtan szako­sítót igen. Felesége általános iskolai tanár, a lánya közép- iskolás. Hobbija a falusi sport, háztájira nincs ideje, de kertük van, a szüleinek segít otthon. Az a vélemé­nye, hogy a sikerekhez sze­rencse is kell, és ő most ilyen szerencsés időszakban van. Negyvennégy évvel ezelőtt, amikor Varga János született a szülei uradalmi cselédek voltak, közben annyit for­dult a történelem kereke, hogy fiukat országgyűlési képviselővé választották... Ihárosl Ibolya Az aranykerti telepen... Reggelente itt van a munkaelosztás. Plasek János az egyik vágatnál tűzifával rakja meg a pótkocsit Ki rakodjon a hét végén? Akciót indít a

Next

/
Oldalképek
Tartalom