Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
1985. szeptember 2. A NÉPÚJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Átvállalható-e az OTP-kölcsön családi ház eladásakor? Egy hőgyészi olvasónk — aki kérte, nevét ne közölj&k — írta, hogy családi házat vásároltak, melyre 150 ezer forint bankkölcsönt kaptak 8 éves törlesztésre. Olyan problémák merültek fel, hogy nem tudnak továbbra is szüleiktől távol lakni. Kérdezi, hogy lehetségcs-e az OTP- átvállalás eladáskor, vagy csak a kölcsön teljes kifizetése? Ha igen, a százalék milyen arányban mérséklődik, az évi 10 százalék helyett? Az OTP Tolna Megyei Igazgatóságától a következő választ kaptuk a kérdésekre: — A bankkölcsönnel vásárolt családi házaknál tartozás-átvállalás nincs, ezt a hitel kiegyenlítése után lehet értékesíteni. — A fennálló kölcsön a kifizetés napjáig kamatozik, évi 10 százalékkal. Az új vevő esetleg a vásárláskor a tehermentes családi házra kérhet bankkölcsönt. Honnan került drót a kenyérbe? Csonka Józsefné bátaszéki olvasónk munkából hazafelé menet az egyik önkiszolgáló boltban kenyeret vásárolt. A friss kenyérből kétéves unoT elefonszámunk: 16-211 kájával falatozni kezdtek. Az unokának kis katonákat készített belőle, szalámi kíséretével. Igen ám, de az egyik katona drótból lett. „Mi lett volna, ha ezt a darab kenyeret, mint máskor, akkor is a kisgyerek kezébe adom, aki azt megeszi?" A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, Szabó József válaszolt: — Többszöri ellenőrzés alkalmával megállapítottuk, hogy az üzemben a lisztet gépi úton, úgynevezett centrifugál szitával minden alkalommal szitálják. Az olvasójuk által vásárolt kenyérben lévő drót nem az üzemből származik, az valószínűleg a liszttel együtt került be. — Sajnos megállapítást nyert, hogy az üzemben lévő egyik centrifugál szitának a dobja gyári hibás — nem lyukak vannak rajta, hanem 20 mm-es nyílások — és ezen a liszt között lévő drót átfér. A hibás szitát az üzemből azonnal beszállítottuk a központi tmk-műhelybe. Miért szemetes a régi városközpont és környéke? Egy paksi olvasónk leveléből idézünk: „Paks város egyre fejlődik és szebb lesz, és nemcsak az Atomváros központját fejlesztik, hanem a régi városközponttal is törődnek. Ha már ilyen szép intézményeket, társasházakat, egyéb létesítményeket építenek, akkor miért nem fordítanak nagyobb gondot arra, hogy e szép városközpont környéke ne legyen tele szeméttel. Mert az új autóbuszpályaudvar és a társasházak között lévő terület, sajnos ilyen képet mutat. Mindenféle szemetet, törmeléket ide hordanak a környékről, amit már több méteres gaz nőtt be.” Paks Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezetője, Molnár Jánosné válaszolt: — A Táncsics M. utca vége és a 6. számú fő közlekedési út közötti terület jelenleg építés alatt áll. Mélyen fekvő területről lévén szó, a felszín töltése szükséges. Ezt kihasználva egyesek törmelék- és szemétlerakóhelynek 'tekintik. — Az illegális „feltöltők'’ a tevékenységüket általában a késő esti órákban végezhetik, mert napközben ilyen szabálytalanságot, nem tapasztaltunk. Az ilyen szabálytalankodókat csak társadalmi összefogással lehet kiszűrni és ezután hatósági úton felelősségre vonni. Vissza kell venni! Nyári Jánosné felsönyéki olvasónk szombati napon vásárolt kenyeret a helyi üzletházban. A kenyeret visz- szavitte a boltba, mivel ehetetlennek bizonyult, s meg ráadásul csütörtöki sütésit. Azt a boltban sem visszavenni. sem kicserélni nem voltak hajlandók. A Köp—Ka Afész kereskedelmi főosztályának vezetője Tóth József válaszolt: — Több reklamáció is érkezett a Tolna Megyei Sütő- Sprai vállalat tamási gyáregységében készült „házi jellegű” 2 kg-os kenyér minőségére vonatkozólag. A bejelentéseket, kifogásokat minden esetben továbbítottuk a tamási gyáregység vezetőjének. A kenyér minőségét a kenyérszabvány írja elő és határozza meg. Az élelmiszerekről szóló törvény (1976) továbbá a szabvány- előírások meghatározzák az élemiszerek fogyaszthatósági és minőségellenőrzési időtartamát. A „házi jellegű” kenyér fogyaszthatósági határideje 72 óra, vagyis három nap. A felsőnyéki Uzletház dolgozói nem követtek el szabálytalanságot, amikor eladták olvasójuknak a kenyeret — amely fogyaszthatósági határidőn belül volt. — Az üzletvezető helytelenül járt el, amikor a megromlott kenyeret nem vette visz- sza, illetve nem cserélte ki jó minőségű kenyérre, vagy lisztre. Az élelmiszerekről szóló törvény előírja, hogy „csak kifogástalan minőségű élelmiszer” hozható kereskedelmi forgalomba — továbbá a romlott vagy minőségcsökkent élelmiszert vissza kell venni az üzletben. Ml VÁLASZOLUNK Dédapáink víg kedelye Alig hiszem, hogy a Tisztelt Olvasó ne lenne kíváncsi arra, mit is mondanak majd rólunk száz esztendő múlva. Minden bizonnyal megdicsérik majd a szellemesen könnyű nyári viseletét, amit manaDsáe igen sokan ruha helyett hordanak szemrevaló hölgyeink közül s nem egy férfitársunk ajakáról száll a sóhaj, idézvén Arany János Toldijának örökbecsű sorát: „Hej! ha én is, én is közietek mehetnék...”. Mindezt csak azért mondom el, hogy bevezessem a Szekszárd Vidéke kilencvenkilenc éves hírét, amely A turnűr száz év előtt címet viseli. „Az oly sok oldalról ostromolt turnűr nem egészen újkori kinövése a divatnak, sőt volt idő, amikor ez ellen még a templomi szószékről is folytattak har- ezot. A Magyar Hírmondó 1782-es évfolyamában olvassuk a következő érdekes sorokat, melyeket némileg mentségül idézünk. Lássák ezekből hölgyeink, hogy az újságírók már száz év előtt is megmondták — az igazat. Hogy ma sincs foganatja, ennek nem mi vagyunk az okai. Az illető passzusok így hangzanak: Bécsben a nyavalyák közönségesek, uralkodnak nevezetesen a világ gyönyörűségének fekélyei, melyek közé számítanak a fő tetejére épült fillegória, a bofána, — Far nevelő-Párna — és az angyali orczafestés. — A közelebb múlt vasárnap itten (Pozsony) a római katolika anyaszentegyház minden templomaiban a prédikáló székből a lelkipásztorok által azonos felséges parancsolat tétetett közönségessé, hogy akik ennek utána Kancza- nyerget (holt nyelven, azaz latinul Bofána), a czafrangos kalapot, a mezítelen mejjét a bűnért haragvó isten szent színei eleibe a templomba fogják vinni, az arra rendeltetett templomi komisszáriusok által, mint botránkoz- tató, akárminemű személyek legyenek azok, gyalázatosán kivezettetnek. Ha pedig valamely fehér mejjű dámának mezítlensége elfedezé- sére keszkenője nem lenne, s maga költségén nem is vehetne, az ilyetén személy, jelentvén magát az eklézsia elöljárói előtt, keszkenő fog neki adatni.” Mindez persze már a múlték, kivéve az „angyali orcza- festést”, no és a hatást, mert alighanem akkoriban is inkább ágáltak a sátáni bűnökre való hivatkozással, a megbabonázással. Ez azonban, éppen a Szekszárd Vidéke előbbi számából tudjuk, nemcsak a nők kiváltsága volt, amint mutatja A megbabonázott asszony esete. „A napokban beállított a szolgabírósághoz egy jámbor paraszt az ő élete párjával, és elpanaszolták közösen, hogy az asszonyt egy csősz megbabonázta úgyannyira, hogy az asszony most két órányira is elfut utána, ha kiüt rajta a baj. Kérte a szolgabírót, hogy parancsoljon rá arra a csőszre, hogy verje meg a feleségét mert ha megveri, akkor kimegy az asszonyból a baj, — ezt mondta nekik egy harczi javasasszony. A csősz azonban nem akarja megverni, s így bajos a dolgon segíteni!” Nem tudom, ki hogy van vele, engem nem elégít ki a hír: fogalmam sincs, mi szokott lenni akkor, amikor az asszony kétórai futás után végre eléri a csőszt, vagy azt sem tudom, hány ilyen bárgyú férj volt akkoriban, aki — jobb mese híján — megelégedett a megbabonázással... Szeptember elejéhez azonban mégsem a hajdani megbabonázott asszonyok futko. sása illik, hanem sokkal inkább az örök téma, az iskola. 1887-ben a fenti újság negyvenedik száma egy ellesett párbeszédet közölt. „Mire tanítja a fiait — kér- dé a beiratkozásoknál egy úr jó barátját.' — Az egyik okos, jóravaló, bátor ficz- kó, azt katonának adom; a másik kitűnően számol, helyén van az esze, abból kereskedő lesz; a harmadik is érti a csíziót, remek fiú, abból gyáros készül; a negyedik egy tökkel ütött szamár, az h!add legyen — tudós!" Szó se róla, mondhatja a ma olvasója, mindez szép teljesítmény, ráadásul pályaválasztási tanácsadó nélkül. S micsoda előrelátás, ami már a tanulmányok kezdetén tükrözi a később csupán fizetésben megmutatkozó különbséget... Hia már a fizetésnél tartunk, nem árt megemlékeznünk annak egyik hajdani módozatáról, az úgynevezett „lélekgabonáról”. Ezt a régi időkben a kántortanítók kapták, vagy még gyakrabban csak kapták volna, mert a cséplés után — így szeptember tájt — sokan szívesen feledkeztek meg róla. Érté- nyi Jani bácsi álnéven alighanem a helybeli tanerő követte el azt a felsorolást, amely bemutatja, miért nem fizet a községi bírótól kezdve a bábán keresztül a csőszökig senki. írása, amely a Tolnavármegye és a Közérdek hasábjain látott napvilágot éppen háromnegyed évszázada, 1910. szeptember 8-án, bájos pillanatot őrzött meg Értény éjszakai életéből : „...a község éber őrei. Ök ügyelnek fel éjjel a köz- biztonságra. Van is ám rend! De még mekkora! A múltkoriban egy furgangos legény megdézsmálta apjának elsőrendű búzáját, görnyedve cepelte a hatalmas zsákot az éj sötétjében, s mivel útja a községháza előtt vezetett el. gondolta magában, hogy a padi-a leteszi a zsákot, maga is jót pihen, s újult erővel folytatja útját, így is tett. Hanem hát a pádon a 70-es őr aludta mélységes álmait, ezt a legény a sötétben nem látta, s rázökkentette a hanyattfekvőre a zsákot. Hanem hát Uram Teremtőm! Micsoda rémhangokat hallatott az öreg! Megijedt a legény, kereket oldott, s otthagyta a zsákot, de nem messze, a saroknál leste, mi lesz. Az öreg nagy keservesen feltápászkodott kínos helyzetéből, bement az örszobába, hogy alvó társát felkeltse, hogy segítse bevinni a zsákot. Míg azt éb- resztgette, a mi legényünk kapta a zsákot, s egész biztonságban folytatta útját célja felé. Kimentek lámpával, hanem hát a zsáknak hűlt helyét találták. Düny- nyögött is utána a szobáal- vó. Ügy álmodta kend, aztán mást sem enged aludni. De az öreg esküdözött, hogy úgy volt, mert a gyomra kirepedt, a hátgerince eltörött, kénytelen hazamenni tisztát váltani. Addig csak őrizd magad a falut, de a padra ne feküdjél...”. Jó tanácsokat azonban nemcsak ismerősöknek lehetett adni: ugyancsak az előbbi újság szolgált 1910. szeptember 22-én eggyel. Az ok igen érdekes volt, ugyanis Kun Kálmán paksi polgári iskolai tanító ekkor készítette el Tolna megye domború térképét, a lap pedig megjegyezte: „A sok secessios tájkép helyét elfoglalhatná e mű a vármegyei úri házakban (...) Egy- egy híVatalszoba kopár falára is kifüggeszthető, úgy praktikus, mint művészi szempontból”. Azt hiszem, aki a tanácsot adta, tudhatott egyetmást a hajdani hivatalok mindennapi életéről, s nem akarta, hogy szegény hivatalnokok azt a ronda kopár, egyhangú falat bámulják... Dr. Töttős Gábor —-------- A külföldi rendf számú gépjárművek dizel-üzemanyagváV) sárlási jegyéről szóJ ló korábbi jogsza.---------- bályt módosítja az i pari miniszter 6 1985. (VIII. 15.) IpM számú rendelete, amelyre elsődlegesen az esetleg külföldi vendégeket fogadó olvasóink figyelmét hívjuk feli, a rendelet szerint ugyanis büliföldii rendszámú dízelüzemű gépjárműhöz Magyarországon dízelüzem- anyagot kizárólag az erre a célra rendszeresített gázolajjegy, valamint hitelkártya ellenében, a jogszabályban foglalt rendelkezéseknek megfelelően szabad eladni, illetőleg vásárolni, s a gázolaj- jegy és a hitelkártya kizárólag a gépjárműbe beépített üzemanyagtartályba történő vásárlásra jogosít. Az ipari miniszter és a belkereskedelmi miniszter 7/1985. (VIII. 15.) IpM—BKM számú együttes rendelete az üzemanyagtöltő állomások tárolási és kezelési veszteségéről szóló korábbi jogszabályt módosítja, táblázatban tünteti fel a normalizált hiány mértékét a leltáridőszak forgalmának százalékában. Az említett két jogszabály a Magyar Közlöny idei 31. számában jelent meg, és kihirdetése napján — 1985. VIII. 15. — lépett hatályba. A Tanácsok Közlönye í. évi 13. számában olvasható az Országos Környezel- es Természetvédelmi Hivatal 9001/1985. OKTH számú közleménye a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával és átmeneti tárolásával, valamint hagyományos energia, termelő kazánokban és nyílt téren történő égetésével kapcsolatos környezetvédelmi követelményekről. A közlemény meghatározza a veszélyes hulladékok égetését szolgáló berendezések létesítésére és üzemeltetésére, a veszélyes h u Uadékok lerakótelepén ek létesítésére és üzemeltetésére, a veszélyes hulladékok átmeneti tárolását szolgáló létesítmények létesítésiére és üzemeltetésére vonatkozó követelményeket, megjelöli az égető berendezésben elégethető veszélyes hulladékók körét, az égető berendezések elhelyezésével kapcsolatban rögzíti a védőtávolság, védőterület nagyságát, élőírja a vízvédelmi és levegőtisztaság- védelmi követelményeket stb Csupán példálózva idézzük a közleményből: „Nyílt téren történő égetés esetén az égetés előtt az Országos Meteorológiai Szolgálattól tájékoztatást kell kérni ez égéstermékek terjedési viszonyait befolyásoló paraméterek várható alakulásáról, a várható szélirányról és a csapadékviszonyokról.” DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Marad az óvodabusz Bonyhádon A bonyhádi művelődési osztály tájékoztatása szerint minden óvodás korú gyereket el tudnak helyezni a bonyhádi óvodákban. Van elég férőhely, eddig senkinek sem kellett elutasítani a felvételi kérelmét. Csak az óvodák esnek a lakóhelytől egy kicsit távolabb. A Fáy lakótelep megépítésével egész új városrész nőtt a kukorica- és búzatáblák helyén, sok itt a fiatal házas, és sok a kisgyerek. A legtöbb óvoda viszont az idősebbek lakta körzetekben van. Mivel a Fáy lakótelepi óvoda kevés férőhely- számmal épült, igen sajátságos helyzetet teremtett a város lakóinak. A telepről a többi óvodába kell vinni a gyerekeket, hogy a régebben épült óvodák férőhelye is ki legyen használva. Gyalog hosszú az út, sokszor más irányú a munkahely, korán kell kelni, a hideg téli-őszi napokon, esőben, hóban, ködben könnyen megfáznak az apróságok. Ovodabuszt kell indítani, — jött a gondolat, s 1983. szeptember l-től a helyi tanács művelődési osztálya beindította a járatot. Az elindulás első évében kedvezőek voltak a feltételek. A városi tanács 100 ezer forinttal járult az üzemanyag-költséghez, a gyárak, üzemek is támogatták a vállalkozást. A legtöbbet a cipőgyár áldozta, és 15 800 forinttal járult hozzá. Az 1984/85-ös tanévben is működött az óvodabusz, de már nem olyan felhőtlenül, mint az ezt megelőző évben. Az óvodáknak saját maguknak kellett kigazdálkodni a járat fenntartásához szükséges összeget. Az üzemi támogatások megszűntek, sok vállalat csak 10 gyerekkel volt érdekelve, s ezek száma évenként is változott. Igen sok a társadalmi munka más téren is, hát lemondták sorra az óvodabusz költségének támogatását. Az 1985/86-os évben pedig az óvodáknak nincs pénzük a járat üzemeltetésére. Ez év május 23-án a művelődési központban összevont szülői értekezletet hirdetett meg a művelődési osztály. Rónai József, művelődési osztályvezető felvázolta a megoldási leheetőséget. Vagy a körzethatárok módosítására kerül sor, — ami éppen nem a legszerencsésebb, mert egy lakótömbben lakó gyerekek szétválasztását nem lehet adminisztratív úton megoldani —, vagy marad az óvodabusz, de a költségeket a szülőknek kell átvállalni. A szülők az óvodabusz mellett döntöttek. A 11-es Számú Volán igen aktívan kezdett a probléma megoldásához. Indul az óvodabusz, de hogyan? Legyen helyi járat? Akkor a szülőknek kell vinni a gyerekeket, ehhez viszont nem Igazodik a többi helyi járat indulási ideje és a munkakezdési idő. A buszok nem állnak meg az óvodák előtt. A 8 kilométer hosszú útszakasz a megyében a leghosszabb helyi járatot jelentené. Legyen szerződéses járat? Akkor pedig a havi bérleti díj összege lesz igen magas. Ha két gyerek jár a családból egy óvodába, akkor a családnak ez igen nagy anyagi megterhelést jelentene. Hal éven aluli gyerekek az ide vonatkozó rendelet értelmében pedig ingyen utazhatnak^ nem lehet kötelezni bérletvásárlásra őket. A megoldás: külön jár az óvodai és külön a helyi járat. Ehhez a KPM útvonalengedélye szükséges, viszont a Volánnak ráfizetéses. Hogy járat is legyen és mégse legyen annyira ráfizetéses, a Volán Vállalat úgy döntött, hogy 30 forintos bérletet váltanak a szülők a gyerekeknek havonta, s ezzel utaznak. Az óvodabusz ismét indul 1985. szeptember 2-án. Gyülekezés a Fáy óvodoa előtt lesz, 6.45-ig, és délután 17 órakor érnek vissza a gyerekek. A bérletet nem kell a gyerekeknek magukkal vinni, hiszen ezt könnyen elveszíthetik, tehát az óvónők vigyáznak rá. A buszon félévenkénti váltással óvónői ügyelet lesz, a járaton ők viszik és hozzák a gyerekeket. Reméljük, hogy Bonyhádon az óvodába járás gondja megoldódik, a Volán példás hozzáállásával állandóan közlekedik majd az óvodabusz.
