Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
1985. szeptember 3. NÉPÚJSÁG 3 Vasútbiztonsági fejlesztések ÜUIunkahelyí artalmak A talpszélmaró gép mellett Lovász Ferenc A MÁV biztosítóberendezési és automatizálási szak- szolgálat a gondok ellenére is teljesíti a VI. ötéves terv céljait, sőt némely területen túlszárnyalja azokat. Ez a szakszolgálat olyan ágazata a vasútnak, amelynek nem kellett lefaragnia beruházási kereteit: az öt év alatt mintegy hárommilliárd forintot mrdított, illetve fordít fejlesztésre. A megkülönböztetett figyelem oka egyrészt az, hogy a vasút csak a biztosítóberendezések fejlesztésével tudja garantálni a vonatközlekedés fokozott biztonságát, másrészt az automatizálás szinte az egyetlen eszköz a hiányzó munkáskezek pótlására és a nehéz fizikai munka megszüntetésére. Ezek a berendezések egyben széles körű információt nyújtanak a vasúti folyamatok irányításához és ellenőrzéséhez. A szakszolgálat egyik legfontosabb feladata az úgynevezett önműködő térközök kiépítése. A tervezett 440 kilométer helyett 480-on végzik el ezt a munkát — ebből az idén 66 kilométeren. Ügy tervezték, hogy 38 állomáson szerelnek fel korszerű biztosítóberendezéseket, ehelyett 45 állomást látnak el Dominó 55-ös berendezéssel, további négy nagy csomóponton — Debrecenben, Gyékényesen, Kőbánya-Kispesten és Kelenföldön — pedig Dominó 70-est állítottak üzembe. Automata fél- és fénysorompóból több mint száz készült, illetve készül el az öt év során. Folyamatosan „rádiósítják” a vasútvonalakat, ami lehetővé teszi, hogy a villamos mozdonyok vezetői állandó rádió-összeteötte- tésben legyenek a menetirányítókkal. Az import alkatrészek beszerzésének kezdeti nehézségei miatt a tervezett 950 kilométer helyett mindössze 550 kilométeren végzik el az ehhez szükséges munkálatokat, ám a gyorsuló ütemet jelzi, hogy ebből 400 kilométerrel az idén készülnek el. A következő években továbbra is elsőbbséget kapnák a biztosítóberendezési és automatizálási fejlesztések a vasút beruházásai között. A központi feladat a budapesti vasúti csomópontok korszerűsítése lesz. Egyebek között a Keleti pályaudvar kap új, korszerű Dominó 70-es biztosítóberendezést, amelynek működésében már a számítógép is szerepet játszik. A ferencvárosi személypályaudvar és rendező automatizálása ugyancsak a kiemelt munkák közé tartozik majd, nem utolsósorban azért, mert itt szinte kritikus a létszámhelyzet. A közeljövő tervei között szerepel az is, hogy több körzetbe központi forgalom- ellenőrző és -irányító berendezést telepítenek, amelynek segítségével a központi állomáson teljes körű információt nyerhetnek egy-egy vonalszakasz forgalmáról. Egyebek között a Hatvan és Miskolc, a Székesfehérvár és Pusztaszabolcs közötti szakaszon, valamint a Dél-Ba- laton és Szeged körzetében építenek ki ilyen berendezésekét. Folytatódik az automata térközök létesítése is; a VII. ötéves tervidőszak végére a nemzetközi törzshálózaton be is fejeződik ez a munka. A tudomány és technika rohamosan ' fejlődő évszázadában sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a legfőbb érték maga az ember. Testi épségét, egészségét minden körülmények között óvni kell. Vajon hogyan valósul meg mindez második otthonunkban, a munkahelyen? Dr. Bezerédy Márta, a KÖJÁL munkaegészségügyi és foglalkozási ártalmak osztályának vezetője véleménye szerint nagy eredményeket értünk el, de még lenne tennivalónk. Véleményét adatokkal is alátámasztva így fogalmazza meg: — A foglalkozási megbetegedések országos adatait ismerve a megyei arány hasonlít ehhez — mondja dr. Bezerédy Márta. — Az országos viszonylatban gyakori bőrbetegségek nálunk is a legnagyobb számban fordulnak elő. Elsősorban a vegyi anyagok irritativ és allergi- záló, túlérzékenységet okozó hatása jelentkezik. Tolna megyében az 1984-es évet tekintve 30 ilyen jellegű megbetegedés történt. Á másik jelentős megbetegedés a gennykeltők okozta bőrgyulladás. Ez főleg a húsipari vállalatoknál fordul elő. Általános tapasztalat, hogy a dolgozók kisebb bőrsérülés esetén nem jelentkeznek az üzemi orvosnál, csak az el- fertőződés után. Megemlíthető a zajártalom okozta halláskárosodás. Az esetek jelentős részében, sajnos, az derül ki, hogy bár a vállalat biztosítja az egyéni hallásvédőt, azt a dolgozó nem használja. Ez általános probléma, közös feladatunk a Munkavédelmi Felügyelőséggel ennek a gondnak a megoldása. A továbbiakban ide sorolhatók még az erős fényhatásra bekövetkező kötőhártya-gyulladások, elsősorban hegesztőknél. Ennek is leggyakrabban az egyéni felelőtlenség az oka, a védő- felszerelést nem használják. A közhiedelemmel ellentétben a gyakorinak tartott ólommérgezés igen ritka, mindössze két ilyen eset történt. Ionizáló sugárzás okozta foglalkozási ártalom nem fordult elő. — 'Milyen munkavédelmi intézkedéseket hozott, illetve hozhat a KÖJÁL? — Szeretném hangsúlyozni, hogy mindenképpen a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Fontosak a műszaki intézkedések, például a megfelelő szellőzés, szellőztetés. Ezenkívül a technológiai változtatások: ide tartozik a felhasznált, szervezetre káros anyagok semleges anyagokra történő kicserélése, a nyílt technológiák zárttá tétele. És természetesen döntő szerepet kap a dolgozók rendszeres orvosi vizsgálata, szükség esetén évente akár 12 alkalommal is felülvizsgálatra rendeljük a potenciális betegeket. — Nem ütközött ellenállásba ez a rendelkezés? — A dolgozók megszokták, és megnyugtató érzés számukra is: törődnek, foglalkoznak velük, az intézkedés az ő érdekükben történik. Egyébként egy munkaalkalmassági vizsgálat semmiféle kellemetlenséggel sem jár. Ennél sokkal fontosabb feladat az egyéni védőeszközök használatára rábírni a dolgozókat: kényelmetlennek, feleslegesnek tartják azokat. — Mi lenne a megoldás? A folyamatos felvilágosítómunka? — Azt hiszem, nem elég felvilágosítani, ha szükséges, szankcionálni kell. Erre már volt is példa. — Melyek Tolna megyében azok az üzemek, vállalatok, ahol folyamatosan érik Dr. Bezerédy Márta a fő hangsúlyt a megelőzésre helyezi egészségügyi ártalmak a munkásokat? — Elsősorban a cipőiparral van gondunk. Ez a cipőgyárra és a cipőipari szövetkezetekre egyaránt vonatkozik. Ezekben az üzemekben nagy mennyiségű ragasztót használnak fel, ami toduol- tartalmú, az emberi szervezetre káros hatású. A Tolnái Gemenc Ipari Szövetkezetnél főként a zajártalom a jelentős. Tovább folytatjuk a beszélgetést, de már új helyszínen és új riportalannyal. Pém László, a Bonyhádi Bo- tond Cipőgyár munkavédelmi vezetője válaszol -kérdéseinkre. » — Ragasztóanyagaink egy része Valóban tartalmaz bizonyos mennyiségű oldószert, ami az egészségre káros hatású. Körülbelül 130-150-en dolgoznak ilyen anyagokkal. Bizonyos üzemrészlegeknél a megengedett 85 decibelt meghaladó zajártalom is éri a munkásokat. Néhány esetben kényszerítő eszközöket kellett bevezetnünk a halláskárosodás elleni védőeszközök rendszeres viselése érdekében. — Lehet valamilyen védőeszközről beszélni ott, ahol egészségkárosító vegyi anyagokkal dolgoznak? — Természetesen. Védelmet nyújtanak az elszívóberendezések, melyeknek megfelelő hatásfokkal kell üzemelniük. Ezt rendszeresen ellenőrizzük. Folyamatosan mérjük a légszennyeződés mértékét is. — Előfordultak ennek ellenére munkahelyi ártalmakból adódó megbetegedések? — Igen. A legutolsó Köjálvizsgálat alkalmával hét dolgozót tiltottak le és rendelték vissza őket kontrollvizsgá- latra. Közülük kettőnél merültek fel viszonylag kis mértékű problémák. Mégis elmondható: e tekintetben a korábbi arányokhoz képest jelentős javulást értünk el. Tolna, Gemenc Ipari Szövetkezet, vasipari részleg. Bérces László, a II. sz. telep részlegvezetője az irodájában fogad. A gépek zakatolása a dupla ablakkal ellátott helyiségben is elér bennünket. — 1984-ben megtörtént a részleges, minden munkaterületen végrehajtott ellenőrzés — mondja Bérces László. — A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a megengedett 85 decibeles zajszintet a lakatos- és az előkészítő részlegnél jóval túlléptük. — Hogyan oldották meg? — Beszereztük a Köjál által előírt fölvédő tokokat, a 8-as méretű kazánlemez helyett 5-ös méretűt használunk, ennek egyengetése sokkal kisebb zajjal jár. A zajártalom elleni védőeszközök viselése természetesen kötelező, bár meg kell mondanom, annak idején elég nagy volt a felzúdulás ez ellen Meggyőzéssel — és néhány esetben büntetéssel — elértük azt, hogy ma már egymásra is rászólnak a munkások, ha valamelyikük nem veszi fel a fülvédőt. — Elégedettek a védőeszközök minőségével? — Nem mondhatnám. Lehetne javítani a hegesztéskor használt védőszemüveg minőségét, mert nem minden esetben védi 100 százalékos biztonsággal a kötőhártyát. Rövid idő alatt tönkremennek a védőbakancsok. Védőkesztyűnk néha csak elméletben van, az ugyanis nem mindig kapható. Sz. A. Ahol fizetnek az egyetemistáknak Aíár nem újdonság, hogy minduntalan fel kell figyel. ni a Rábára. Emlékszünk még arra, milyen nagy meglepetést keltett, amikor a vállalat felmérte, hány emberre van szükség a feladatok ellátásához. Akkor még újdonságnak számított ez a szemlélet. S aki fölöslegesnek bizonyult, az nézhetett más munkahely után. Ha megfeleltek számára a vállalati ajánlatok, akkor a javasolt helyre mehetett, s ha esetleg nem, akkor saját maga keresett új állást. Azóta is volt néhány szokatlan kezdeményezés ennél a nagyvállalatnál. (Köztük az például, hogy kölcsönt adott a banknak.) A legújabbat nemrég kapta szárnyra a hír: a cég fizetést ad azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik vállalják, hogy tanulmányaik befejezése után legalább a meghatározott ideig dolgoznak a Rábánál. Most senki se gondoljon arra, hogy ez nem új jelenség, hanem azonos a régi társadalmi ösztöndíjjal. Ez utóbbi, sajnos, már nem jelent igazi vonzerőt a hallgatóknak. Alig valamivel kap többet a társadalmi ösztöndíjas, mint az, aki az egyetemtől kapja a pénzt. Éppen ezért a társadalmi ösztöndíj el is vesztette a rangját. Vagy nem kötnek szerződést a hallgatók, mert senki sem szeretné magát lekötni a kis különbségért, vagy — s ez gyakrabban előfordul —, az ösztöndíjas semmi kötelezettséget sem érez arra, hogy valóban letöltse a szerződésben megszabott időt a vállalatnál. Ehelyett — ha jobb állást talál — könnyű szívvel szegi meg a megállapodást. Inkább vállalja, hogy a számára kifizetett összeget visszadja, többnyire részletekben. Sőt, akad aki adósságát azzal a vállalat_ tál fizetteti ki, amelyikkel „megcsalja" a céget, amely- lyel korábban szerződést kötött. Nos, hogy ilyen dolgok ne következzenek be, azon egyszerű módon segít a Rába. Akkora fizetést ad a munkaszerződés alapján, amekkora nagyon vonzó az egyetemi hallgatóknak, s amekkorát bizony a végzős sem képes a mellényzsebéből kifizetni. De még vállalat is nehezen akad, amely ekkora összeget áldozna az általa alig ismert végzősért. A tanulmányi eredménytől függően akár 4—5 ezer forintra is rúghat az az ősz- szeg, amely havonta üti a markát annak a mérnökjelöltnek, aki vállalja a munkaviszonyt. Azaz, ha valaki öt évre köt szerződést, akár 300 ezer forintot is kéz. hez kaphat egyetemi tanulmányainak ideje alatt. Ez a szép summa bizony kötelez. Biztos, hogy a cégnek sem kis áldozat ennyi munkabért kiadni a több mint száz egyetemistának, akikkel ilyen kapcsolatba lép. De megéri, mert így a szó szoros értelmében biztosítani tudja szakemberszükségletét a következő évtizedekre. Mégpedig úgy, hogy meghatározza, milyen eredményeket kell elérnie tanulás közben, milyen nyelvet kell elsajátítania. Emellett a vállalathoz kötött hallgatók már képzésük közben megismerkedhetnek leendő cégük mindennapjaival, az előtte álló problémákkal, tehát saját jövendő feladataikkal is. _A Rába most is jó módszert talált jövendőbeli fejlődéséhez. De bármennyire is jó, nem szabadalmaztatta azt. Lehet utánozni! GÓZ JÓZSEF Bonyhádi Botsnd Cipőgyár: Varga Ferencné gurlinozó a védőberendezés előtt Tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet: 85 decibel felett kötelező a védőfelszerelés használata Fotó: Petri László.
