Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

AitÉPÜJSÁG 1985. augusztus 7. Hangok és képek Kísérleti alkotótelep Pakson Egy lágy dallam Először a nagyközönség előtt az alkotások Idén hatodik alkalommal rendezték meg Pakson a vi­zuális alkotótelep örökébe lé­pett művészeti kísérleti al­kotótelepet. Mint azt az el­nevezés is sugallja, ezúttal a művészeteknek nem csupán egyetlen ágált vizsgálták, ha­nem olyan; korábban auto­nómnak sziámító területét is igyekeztek egymáshoz közelí­teni, mint a képzőművészet és a zene. A vizuális és au- diális hatások egyidejű fel­keltésének módját, lehetősé­geit kísérletezte többek kö­zött a július 15. és augusz­tus 5. között az Atomváros­ban összegyűlt 24 fiatal. Az ország minden részéről ér­keztek, sokan Baranyából jöttek, de voltak budapesti, dunaújvárosi, debreceni kép­zőművészek, zenészek, illet­ve ezzel foglalkozó pedagó­gusok is. A háromhetes kurzus szak­mai programját úgy össze­gezhetjük, hogy azokra az aktuális problémákra fordí­tották figyelmüket, amelyek­nek feldolgozása, átgondolása a jelenkori művészeti alkotó munkában és a pedagógiá­ban egyaránt fontosak. A vi­zuális és zenei szakcsoport­ban tevékenykedő táborlakók olyan „eszközöket” kapitak, amelyek elvileg mindenki számára egyenlő indulási le­hetőséget biztosítanak, azokat az alapokat, amelyekre épít­kezve mindenki odáig juthat, ameddig képességei lehetővé teszik. Lantos Ferenc, az al­kotótelep egyik művészeti vezetője ezt úgy fogalmazta meg, hogy feladatuk a pólu­sok összefogása, koncentrá­lása volt. A jövőben viszont a színvonal irányába szeret­nének orientálódni, cél a magasabb színvonal elérése lesz. Ezért a telephez kapcsoló­dóan a következő időszakban előkészítő tábort szerveznek, ahol a fiatalok az alapokat elsajátítva, néhány év után bekapcsolódhatnak az alkotó­telep munkájába. Az elmúlt öt év terméséből augusztus elsején nyílt gyűjteményes kiállítás a paksi munkásmű­— Zenészek egymás között velődési központban, így a helybéliek is betekintést nyerhettek az évek óta vá­rosukban randevúzó alkotók tevékenységébe. —takács— Fotó: Kapflnger András A tábor munkáját a kiállítás megnyitóján értékelte Lantos Ferenc Tasnádi Attila: Cs Kovács László Kartárs művészetünknek ahhoz a generációjához tar­tozik, amely a hatvanas évek megváltozott atmoszférájában látott munkához. Cs. Kovács László 1929- ben a barokk műemlékeiről jól ismert Szombathely szomszédságában az ötvenes évektől közigazgatásilag a megyeszékhelyhez csatolt Gyöngyösszöllősön született. A helyi paraszti környezet gyakorolta egyéniségére az első hatásokat, de élményvi­lága — apja költözése foly­tán — a szombathelyi mun­káskolónián bontakozott ki. Szombathelyen a negyve­nes évek végén élénk sza- badiskolai élet folyt — töb­bek között a járműjavító is szervezett öntevékeny kép­zőművészeti tanfolyamokat. Itt figyeltek fel a náluk dol­gozó Cs. Kovács kivételes művészi .készségeire és kéz­ügyességére. Nyilvánosság előtt első al­kalommal 1947-ben a vasi művészek reprezentatív be­mutatóján szerepelt 7 mun­kájával. 1953-ban vették fel a képzőművészeti főiskolára. Tanulmányait grafikusként kezdte, de Pátzay Pál taná­csára átiratkozott a szobrász tanszákra. 1959-ben készítet­te el diplomamunkáját, a Kaszás parasztot, amely egyéni törekvéseinek jegyeit viseli. A főiskolát követő né­hány évben mestereitől ta­nultak szellemében alkot. Munkáin látszik, hogy szak­mailag jól felkészült. 1963-ban szembetűnő vál­tozás következett be Cs. Ko­vács László stílusában és szemléletében. Érdeklődése a hétköznapi realitás ismét­lődő, örök mozzanatairól az elvontabb, gondolatibb té­mákra, a modern egziszten­cia kérdéseire terelődik. Az Új szellemi és formai meg­oldású faszobrok Cs. Ko­vács Lászlót hirtelen ki­emelték a fiatal művészek névtelen csoportjából. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje a gon­dolati és stílusbeli önállósu­lás időszaka volt Cs. Kovács László művészetében. Az év­tized második fele a nagy al­kotói kibontakozás korszaka. A Képzőművészeti Ki­adónál megjelent kismonog­ráfiában Tasnádi Attila, az ismert műkritikus, a művé­szi pálya részletes bemuta­tása mellett alkotásainak je­lentős részét is elemzi. A szövegközi képeken kívül 16 egész oldalas — többségé­ben színes reprodukciót is tartalmaz a kötet, melyet angol nyelvű összefoglaló egészít ki. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Ki gondolná, hogy azon kívül, amire korábban hasz­nálták, mi mindenre hasz­nálható a szén? A koksz- morzsalék például kiválóan alkaLmas a termőtalaj nél­küli növénytermesztéshez, a szénalapú szövet- és szerv­pótló anyagok pedig nagy szolgálatot tesznek a gyógyá­szatban. Emellett számos le­hetőség szunnyad még az egyik leggyakrabban előfor­duló elemben — állítja a Szén új szerepkörben című írás. Az energetikai-biológiai rendszerek nemcsak a gazda­ságosság és a természetvé­delem egyesítésével kecseg­tetnek, hanem kiküszöbölik a fűtőanyag-pazarlást, s az erőművek meleg vizének fel­használása révén teljes ér­tékű élelmiszerek termelésé­re adnak módot. Erről az ígéretes gazdasági ágazatról szól a Szovjetunió Erőmű­ben termelt eledelek című cikke. A gyár bezárt. Mi lesz a dolgozókkal? című riport írója az 590 embert foglal­koztató, a moldáviai Bessza- rabkában lévő gyár példá­ján keresztül világítja meg, milyen sors vár némelyik rá­fizetésesen termelő, elavult gyárra, miként gondoskod­nak egyenértékű munkahely­ről dolgozóik számára. A négy nagy antik kultú­ra — a kínai, az indiai, az iráni és a hellén — talál­kozási mezőjében kialakult tádzsik műveltség forrásai­nak egyik jeles magyar ku­tatóját, Harmatta János aka­démikust szólaltatja meg a Híd a Dunától az Amudar- jáig című beszélgetés. E dia­lógus folytatása a Naszred- din Hodzsa országában című cikk, amely Kis József film­rendező Tádzsikisztánt és szovjet Közép-Ázsia más tá­jait bemutató mozgó képeit ismerteti. Olvashatunk az el­ső magyar—tádzsik kopro- dukciós munka, a Vámbéry Árminról szóló A sánta der­vis című alkotás forgatásá­nak előkészületeiről is. LÁNYOK, ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok au­gusztusi száma több anyag­gal is köszönti a XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozót. Bemutatja a fesztivál emb­lémáját, a kedves, mosoly­gós lányalakot, Katyusát. A fiatal vendégeket ismert szovjet közéleti személyisé­gek köszöntik a Lányok, Asszonyok hasábjain. Színes összeállítást találunk a lap­ban az eddigi VIT-ek törté­netéről. A testvérvárosokat és test­vérmegyéket bemutató soro­zatban most a Ívovi területi és Baranya megye kapcsola­tairól olvashatunk. Folytatja a lap Maksz Pol- janovszkij A felderítőlány című regényének közlését, bemutatja a magyar szárma­zású Bauer Tatjana életét. A háború népszerű dalait ismertető sorozat ezúttal a nálunk is ismert és közked­velt Katyusát, a dal születé­sének történetét, szövegét és kottáját közli. Negyedszer rendezték meg idén a Szovjetszkaja Zsens- csina díjáért kiírt nemzetközi műúszóversenyt. A látványos moszkvai sporteseményről számol be sok képpel a Vi­rágok a vízen című írás. Két fiatal énekesnővel is megismerkedhetünk a Lá­nyok, Asszonyok augusztusi számában. Jelena Skolnyiko- va operaénekesnő az olasz- országi Vercelliben második díjat nyert egy énekverse­nyen. Roza Rimbajeva, a Kazah SZSZK érdemes mű­vésze, Komszomol-díjas, a könnyűzenét választotta hi­vatásául. Mindketten részt vesznek a moszkvai VIT kulturális programjaiban. 1945 augusztusában az Amerikai Egyesült Államok hadvezetősége két japán vá­rosra mondta ki a halálos ítéletet: Hirosimára és Na- gaszakira. Voltaképp ezt a két napot lehet az emberiség legnagyobb fenyegetésének kezdeteként tekinteni. Ettől a kísértettől mind a mai na­pig nem tud megszabadulni a világ. Hirosima és Naga- szaki tragédiájáról emléke­zik meg a Szputnyik nyitó­anyaga. A „Ni”-terv titka címmel közli a folyóirat Vszevolod Ovcsinnyikov cikkét, amely­ben a szerző egy olyan tör­ténetet tár az olvasó elé, me­lyet negyven éven keresztül titokban tartottak. A törté­net egy titkos atomtervet ismertet, amelynek megva­lósítása annak idején úgy­mond hajszálon függött. Lidicéről, Varsóról, Co- ventryről, Oradourról min­denkinek a második világ­háborúban a nácik által el­követett tömegmészárlások jutnak eszébe. Ablinganról, a kis litván falucskáról ke­vesen tudnak. Pedig tragé­diája döbbenetes volt. Bella Zalesszkaja írásának címe: Rekviem egy megsemmisített faluért. „A hulladék mennyisége földünkön évente három szá­zalékkal nő. Ha nem hozunk radikális intézkedéseket, ha­marosan térdig gázolhatunk a szemétben” — állítja Vla­gyimir Glan A hulladék haszna című írás szerzője. Az élelmiszer-kereskede­lembe ma gyakorlatilag a világ valamennyi országa be­kapcsolódott. Bonyolult szá­lak kötik egymáshoz a kü­lönböző országokat. Mit vesz és mit ad el a Szovjetunió? Erről tájékozódhat az olvasó A Szovjetunió az élelmiszer­világpiacon című cikkből. Vitathatatlan, hogy a nyu­gati személygépkocsi-gyártás rangos helyet foglal el a vi­lágban. Mégis figyelemre méltó, hogy Angliában egy­re népszerűbbek a szovjet gyártmányú Lada gépkocsik. Vajon miért? Ezt a kérdést igyekszik megválaszolni Va- lerij Novikov Az angolok a Ladát választják című cikké­ben. „Fenséges város” — így nevezte Buharát a Távol-Ke­let híres utazója, Marco Po­lo. Múzeum a szabad ég alatt címmel kalauzolja el az ol­vasót az ősi városba Borisz Andrejev, és bemutatja a mai Buharát is, emlékeze­tünkbe idézve annak esemé­nyekben gazdag múltját. A főiskolai oktatással már többször foglalkozott a Szputnyik. Ezúttal a mér­nökképzésbe kaphat betekin­tést az olvasó Andrej Troic- kij A jövő század mérnöke című cikke révén. Vannak-e vadállatok a nagyvárosokban szabadon? E különös kérdés megvála­szolását tűzte feladatául Ed­gar Eljasev Vadállatok a nagyvárosban című cikkében. Mi a lézerkineszkóp, mely­nek atyja a Nobel-díjas Nyi- kolaj Bászov akadémikus. Az írás címe, melyből választ kapunk a kérdésre: Házi mozi. SZOVJET IRODALOM .\ SziAji-l l indulom au­gusztusi számának próza ro­vata sokszínűsége mellett is egységes: napjaink szovjet valóságának számos problé­máját villantja fel. Pjotr Proszkurin orosz író Nappali álmok című kisregényét Gri- gássy Éva fordította. Főhőse Ty.iinoska — egy pudli, az ő szemével látjuk a környező világot és a háziak — apa, anya, két gyerek és a nagy­néni — életét, s modem vá­rosi élettel, a szerelemmel, a munkahelyi gondokkal kap­csolatban felmerülő kérdé­seket. Megoldást ugyan nem tud ajánlani az író, mégis ér­demes elolvasni a mindvé- gig érdekes, sok szeretettel megírt kisregényt. Jelena Szuszov nyenyec írónő Amikor a hold fölváltja a napot című novellája — Ár, vay János fordításában — egy rénszarvastenyésztö falu egy napját meséli el. Olesz Honesar ukrán író A csilla­gok szerelmese című elbeszé­lése az űrhajózás egyik elő­futárának, Kondratyuknak az életét mutatja be két mai fiatalember beszélgetése alapján. Az elbeszélést Ger­gely Lajos fordította. Jüri Tuulik észt író Három nap Görögországban című színműve jól egészíti ki a körképet. Egy házaspár kapcsolatának fő konfliktu­sát járja körül. A darabot Nemes G. Zsuzsanna fordí­totta. Leonyid Martinov nevét már jól ismeri a magyar ol­vasó. Számos antológiában találkozhattunk vele, de ön. álló kötete is megjelent. A versrovat olyan költeményeit közli, amelyek magyarul még nem jelentek meg. Garai Gá­bor — e versösszeállítás for­dítója — a következőket írja bevezetőjében: Marti­novot többnyire jelenségek, kézzel fogható vagy emléke­zetében felmerülő, vagy ép­pen képzeletében megteste­sülő jelenségek ösztönzik versírásra — szinte nincs olyan apróság, ami számára ihletforrássá ne válhat, nék...” A dokumentum rovatban Jurij Marjamov inerjúja ol­vasható a nemrég elhunyt Viktor Sklovszkijjal. Ehhez kapcsolódik a Viktor Sklov- szkij magyar nyelven megje­lent műveit tartalmazó bib­liográfia (Wintermanter Ist­ván összeállítása). A Közös dolgaink rovatban kapott helyet Gevork Emin Magyar ének című költeménye, Rab Zsuzsa bevezetőjével és for­dításában. Ugyanitt Foma Jermakov a modern udmurt költészetben előforduló ma­gyar témákat vizsgálja, Ágh István a Finnugorszamojéd (uráli) regék és mondák ol­vastán a magyar—finnugor rokoni kapcsolatokról tűnő­dik, Larisza Fedoszejeva pe­dig a szovjet irodalom ma­gyarországi fogadtatását tag­lalja. Közli a Szovjet Iroda­lom Vlagyimir Kunyicin és Alekszandr Kazincev vita­cikkét Zigmunds Skujinc. Egy fiatalember emlékiratai cí­mű regényéből (Szovjet Iro­dalom 1985. 7.). A szovjet drámairodalom új hullámát Anna Sztepanova elemzi, Nemes G. Zsuzsanna az észt színházművészetet, Álla Ro- manyenko pedig a petroza. vodszki Finn Drámai Színhá­zat mutatja be. Mihail Tu- manisvili egy rendezés elő­készületeibe avatja be az ol­vasót. A Szemle rovatban Mezei András ír Garai Gá­bor kelet—nyugati kerevet című kötetéről. A folyóirat augusztusi számában talál, ható a vers- és próza műfor­dítói pályázat eredmenyhn- detése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom