Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 1. NÉPÚJSÁG 5 Újítók a mezőgazdaságban. A™9, technikai gondon nem tud felül kerekedni a hozzáértő szakember, ad­dig nem leli napjait. Tervez, számol, nézi és vizsgálja működés köz­ben a gépét, éjszakánként alig alszik, ráadásul még azzal is álmodik. Hónapokig tartó folyamat ez, vagy éppen percek alatt kirobbanó öt­let révén valósul meg az eredményében és hasznosságában teljesen új. Nagy szerencsénk, hogy a gazdasági élet minden területén van­nak újító emberek. Sohasem elég nekik az, amivel, amin dolgoznak. Nincs ez másként a mezőgazdaságban sem. Oldal-összeállításunk­ban megyénk néhány termelőszövetkezetében dolgozó újítóról lesz szó. * Pannónia Tsz Hőszigetelés, nyomlazító A bonyhádi Pannónia Tsz- ben 1979 óta foglalkoznak 'hivatalosan újításokkal. 1982- től a mozgalmat kiszélesít­ve pénzügyi, műszaki, mun­kavédelmi, vezetőségi tagok­ból újítási bizottságot hoz­tak létre. A negyedévenként sorrakerülő üléseken értéke­lik a beérkezett javaslato­kat, azok gazdaságosságát és megvalósításúkat. Az újítá­si bizottság elnökével, Szán­tó Ferenccel beszélgetünk: — A jó és hasznos javas­latokat nem szabad elvet­ni, legyen az nagy vagy ki­csi, hiszen sok kicsi sokra ■megy. Téeszünkben a tagok nagy előszeretettel újítanak. Évenként 8—10 újítással foglalkozunk, idén főleg a gépek jobb kihasználása, a munkaidő-kiesés megszünte­tése és a gazdaságosabb anyag- és energiafelhaszná­lás érdekében. — Miben tudunk segíteni? Igyekszünk szakmai segítsé­get nyújtani — szabad utat biztosítunk a sok ötletnek és javaslatnak. Több szem többet lát, ezért hoztuk létre az újítási bizottságot is. Anyagi ösztönzőkkel is se­gítjük az alkotó kedvet. Jelentős változtatásokhoz összeszokott műszaki kollek­tívára van szükség, persze, sok függ a vezetők hozzáál­lásától is. Mi lehetőséget adunk az alkotó szellemű dolgozóknak, akik elkészít­hetik prototípusukat, majd ezt kipróbálva, megvizsgálva döntünk az alkalmazásukról. — Minden elképzelést meg tudtak valósítani? — Az eddig beérkezett 70 javaslatból csak egy-kettőt kellett elutasítani. — Melyek voltak eddig a legsi keresebtbek ? — A Bábolna 15, valamint Sirokkó 30/40 típusú ter­ményszárítóknál hőszigete­lést alkalmaztunk és dupla tűzteret hoztunk létre. A ki­áramló forró levegő egy ré­szét visszavezetve előmele­gített levegőt juttatunk a szárítóba. A „duplatalpas” Rába-traktort vetőgéppel va­ló üzemeltetésénél, nyomla- zítót alkalmaztunk. A ko­rábbi típusoknál gyárilag nem volt rajta. Az újabb típusokat gyárilag felszerel­ték ugyan, de, sajnos, ezek nem a hidraulikára épültek fel, így dombos területen, vagy árkokon áthaladva könnyen eltörhetnek. Mi 'hidraulikát felhasználva eze­ket a problémákat is megol­dottuk. Ezekre a traktorok­ra külön .kompresszort is felszereltünk. Hiszen 24 órás műszak alatt 5—600 liter gázolajat is fogyasztanak. Száraz, poros talajon sok­szor kell tisztítani a légszű­rőt.. Nem beszélve arról, hogy ha az abroncsok leve- gépekkel. Ezeket a megol- gőnyomása csökken, nem dásakat kiállításokon is be­kell a telepre bemenni a mutattuk. Hegyei összefoglaló ’82-’84 Már öt évvel ezelőtt gyors növekedés volt megfigyel, hető Tolna megye termelőszövetkezeteiben az újítá­sok: tekintetében is. Míg 1980-ban megyénk téeszei a Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövet­ségének 33 újítást jelentettek be, addig e jelentést kö­vető évben már ez a szám megháromszorozódott. Nagyban segítette az újítási kedv növekedését az a korábbi módosítás is, mely szerint az újítási díjat to­vábbra is a részesedési alapból fizetik ki a szövetkeze­tek, ellenben erre a célba képzett rész mentesül a progresszív nyereségadó befizetése alól. Lényeges mozzanat volt a mezőgazdasági újítások, nál a korábbi években megtartott országos szintű tanácskozás Is, hiszen az értékelés szerint ez jó alka­lomnak bizonyult, hogy közvetlen párbeszéd alakul­jon ki az újítók és a tanácskozáson megjelent szö­vetkezeti, illetve állami vezetők között. Az újítók és feltalálók V. kongresszusán is megállapították, hogy az utóbbi években országosan is megnőtt az újítási kedv, miinél több új eredményről lehet beszámolni, melyek szinte minden esetben gazdaságos hasznot hoznak. Ez a megállapítás a termelőszövetkezetekben tevékenykedő újításokra is megállapítható. Mint minden területi szerv, így a Tolna Megyei Me­zőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége is állandóan és szüntelenül figyelemmel kíséri a szövetkezetekben fo­lyó újíltómozgalmat. Ülésein beszámolók tárgya ez a téma, melyek során különösen azokat a tennivalókat értékelik és tanulmányozzák, melyeket az újítómozga. lom kiszélesedése értelmében meghatároztak. Neveze­tesen: a termelőszövetkezetekben javul janak tovább a mozgalom feltételei, minél szélesebb körben kerülje­nek bevezetésre a hasznos tapasztalatok és az új, eredményességet segítő módszerek, továbbá a szocia­lista brigádok tekintsék munkájuk tényleges részének az újítási mozgalomban való közreműködést. Ezek után tekintsük át röviden, hogy milyen volt a mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben az újító­mozgalom és annak eredményei a legutóbb értékeit évben, 1984-ben. Tolna megye termelőszövetkezeti tagjai közül eb. ben az időszakban 115 újítást, újítási javaslatot nyúj­tott be, összesen 201 újító. Az utóbbiak közül a fizikai dolgozók viszik el a prímet, 173 tartozik ebbe a ka­tegóriába. Meglepően magas a harminc év alatti újítók száma, a nők pedig kereken 13 újítást jegyeznék. Az újítások közűi nem kevesebb, mint 140-et hasz­nosítottak, ugyanakkor más gazdálkodó szervtől 25-öt vettek át. Az újítók pénzbeli jutalmazására és díjazá­sára az elmúlt évben 265 ezer forintot fordítottak a munkahelyek. Az újításokból több, mint 1 millió 700 ezer forint nyereség származott, de az új gondolatok, technológiák és módszerék 2 millió 889 ezer forint megtakarítást eredményeztek. A nyomlazító a tsz újítása Dunagyöngye Tsz, Bogyiszló A kényszer vitt rá bennünket Új traktor az Újkender utcából Aki a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben az újítási mozgalom színterét keresi, az egy idő után a műszaki ágazatnál köt ki. Ez törvényszerű is, hiszen a kü­lönböző gépi munkák során itt a legnagyobb lehetősége és szerepe az új gondolat megalkotásának. A Bogyiszlói Dunagyöngye Termelőszövetkezetben Sincs ez másként. Az újítómozgalom helyéről, szerepéről, eredőiről és ered­ményeiről elsőként Baka Jó­zseffel, a szövetkezet elnöké­vel beszélgettünk. — Ügy öt-hat éve erősö­dött meg termelőszövetkeze­tünkben az újítási kedv. Ez idő óta nemcsak az e terü­letért felelős előadó, hanem a téesz vezetése is fontos szerepet tulajdonít ennek a témának. Az első újításokat követően tagjaink látták és tapasztalták, hogy termelést segítő gondolataik nem ke­rülnek a fiókok mélyére, mert elbíráljuk, foglalkozunk velük, kivitelezzük, és ter­mészetesen az újítót anya­gilag is megjutalmazzuk. — Hányán vannak ilyen újítók? — Körülbelül egytucatnyi- an vannak azon tagjaink — zömmel a szerelőgépészek —, akik évente ki-kirukkolnak nem egy, hanem több éssze­rűsítéssel, újítással. Közülük vannak olyanok is, akik nem­régiben debütáltak újításuk­kal, mások pedig „csak” öt­leteket hoztak. — önmaguk valósítják meg a terveket is? — Saját újításnál ezt tesz- szük. Ámde nem érjük be csak a sajátjainkkal. Igyek­szünk más szövetkezet újí­tását is adaptálni. Nemrégi­ben is más cég egy újítását vettük meg az energiagaz­dálkodás területéről. Baromfitelepünkön is így tértünk át az olajtüzelésről a fatüzelésre. Igaz, hogy százezres nagyságrendben fi­zettük is ki a díját érte, de a megtakarítás nálunk mil­liókban mérhető. Volt koráb­ban egy nagyon jelentős sa­ját újításunk, amely Gábor Pétertől, a gépműhely veze­tőjétől, valamint Rácz János kombájnostól származik. En­nek haszna már több száz­ezer forintra tehető. * Ki mást is kerestem volna fel, hogy az újító lankadat­lan szorgalmáról érdeklőd­jek, mint Gábor Pétert. — Az újításokra mindig a kényszer visz rá bennünket — mondja Gábor Péter. — Sohasem a széptevés. Pél­dát mondok. Az NDK-mun- kagépeknél mindig ugyanaz a darab törött el. Ezt egy idő után az ember már unja, mert mindig ugyanazt a munkadarabot kell megjaví­tani. Egyszer csak nekikezd, hogy az okokat kiderítse. Ellenőriztem, hogy jól üze­meltük-e be, arra voltam kí­váncsi, hogy a munka folya­mán nem mi hibáztunk-e. Kiderült, hogy nem. Ezután kezdek-kezdünk gondolkod­ni... Nem lehet sokáig vár­ni, mert az embernek minél előbb szabadulnia kell a baj­tól. Az E 301-es kaszálógép variátorával is ez volt. — Mire gondol, amikor „működni” kezd az ötlete? — Határtalan jó érzés, hogy legyőztem egy problé­mát. Ezt éreztem az 516-os kombájn esetében is. Orszá­gos jelenség volt, hogy en­nél a gépnél roppant nagy volt a szemszórás. Rácz Já­nos kombájnos megfigyelte saját gépét munka közben. Vele csináltuk meg ketten az újítást. A tisztítóműbe avat­koztunk bele, meg más hely­re. Ez az újítás nagyon jól bevált, az általunk készített dokumentációból már het- ven-nyolcvan gazdaság vá­sárolt. Dokumentációnként 5 ezer forintot kér a termelő- szövetkezet. Hogy nekünk mennyi jut? Dokumentáción­ként ezer-ezer forint. Ezt az újítást szeretnénk eladni a gépet gyártó csehszlovák cégnek. — Ügy tudom, hogy zöm­mel ebben a munkacsoport­ban vannak az újítók. Kik ők? \ — Báló József, Görbe Fe­renc, Sós János, Fazekas Pi- usz, Zemán Pál. Velük dol­gozunk a legtöbbet. — Gondolt már rá, hogy újítás híján mennyi többlet- kiadásba kerülnének ezek a gépek a téesznek? — Roppant tetemes ösz- szeg lenne. Ráadásul most. amikor olyan drága az al­katrész. — A harmadik ház balra, el sem lehet téveszteni — tá­jékoztatnak Madocsán. Ott lakik, akit keresek, ott van a műhelye Gondos Lászlónak. Amint belépek a kapun, máris előttem van, amit ke­resek, egy sárgára festett kistraktor, mögötte pompás pótkocsi. A mester többszöri szólításra kerül elő, a mű­helyben zörög valamilyen géppel. Szemüveges férfi — negyvenöt éves lehet tán — lép ki a lecsendesült műhely­ből, ahonnan hűvös olaj-vas- benzin szag jön utána. Megmondom, mi járatban vagyok: azt is, hogy ki va­gyok, s honnan jövök. — Ismerem magát — — mondja —, hiszen vagy tizenöt éve itt csináltak ri­portot arról, hogyan élnek az emberek az Üjkender utcá­ban. Három részben is kö­zölték! — Ne haragudjon, — mondom — oly régen volt, s a szakma annyi embert hoz elém, hogy elmosódnak a ré­gi emlékek, a jóízű munka örömei, s csak ilyenkor, ta­lálkozás után öt-tíz percre jövök rá, hogy kinek-kinek az arcához tartozik az a név, az a történet amelyet nehe­zen merek kimondani. Az én új gépem új és olcsó, és leginkább az az előnye, hogy hazai anyagokból, itt­hon fe! telhetőkből készítem. Például... Sorolná, ám én azt mon­dom, hagyja, hadd találjam ki én , melyik alkatrész mi­lyen járműhöz va'ló. A kistraktor kerekei Lada- felnire utalnak. A motor Pannónia, az üzemanyagtar­tály Komár, a pótkoesi-ten- gelycsonk Trabant, a világí­tó rész Simson, meg Romét. — Stimmel. — És hogyan adta a fejét traktorgyártásra ? A szemüveget leteszi a satupadra, egy készülő ráes­ni kell, hogy betöltse a szupport szerepet, tehát dif­ferenciáljon. Kézzel vágja a racsnifogafcat. — A Láng Gépgyárban ta­nultam a szakmát — kezdi a mester mondani életét, — az­tán Dunaújvárosba kerültem szakoktatónak, s végül haza kellett jöjjek, mert a kisfiam vaknak született, s a felesé­gem nem bírta egyedül a nagy strapát. Húsz éve vál­tottam ipart. Szegényes fcis- műhely, technikusi minősí­tésem, oklevelem van, ám azt érzem, hogy többet tu­dok ennél. Így vállalkoztam erre a traktorgyártásra. Lát­tam, hogy eltűnteik a falvak­ból a lovak, mivel szántsa­nak, fuvarozzanak olcsón az emberek? Kitaláltam ezt a traktort. Saját konstrukció, néhányat máris gyártottam belőle, de most is az újabb három darab alkatrészeivel foglalkozom, amelyeket még az idén kell eladnom, hogy megéljek. Mert mással nem foglalkozom, csak a Törpé­vel. — Mással, más újítással nem is foglalkozott? — Sokat készítettem. Még Dunaújvárosban, de itthon is. Az ember a maga munká­jának könnyítésére próbál valamit kitalálni. amit ugyan nem díjaznak. Jelen esetben azonban ez a traktor másoknak segít, könnyíti a munkáját. Ezért készítettem ezt a gépet, s vállalkoztam, hogy bemutatom az Agro- masexpón, a részvételi díj másfélezer forint körül ala­kul. Sikerem azonban máris van, képzelje, kárpát-ukraj­nai községből keresett levél­ben egy ottani gépész és azt mondta, ad nekem fúrót, mindent cserébe, csak küld- jem el a „technikát”, azaz a rajzokat, a leírást. Volt az­tán egy veszprémi érdeklődő is, járt itt egy pesti ember, szóval ballag a traktor a si­ker felé. Jó utat a sárga gépnek, jó szerencsét hozzá a mester­nek, aki a kapuig kísér, fa még ott is azon meditálunk hogy milyen fontos a másra nem használatos anyagok új termékké, újdonsággá való feldolgozása. Abban mara­dunk, hogy majd az Agro- masexpón ismét találkozunk. Az oldalt készítették: Pálkovács Jenő, Szekér József, Szűcs László János. Fotó: Kapfinger András.

Next

/
Oldalképek
Tartalom