Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-06 / 183. szám
ArtEPÜJSÄG 1985. augusztus 6. Moziban A szerelmes zsaru, aki nem tágít A nagyvilági hölgy a szerelmes zsaru társaságában Amennyiben nagyon tömören kellene megfogalmazni véleményemet A zsaru nem tágít című francia filmről, akkor mindössze annyit írnék, hogy üde, s a maga nemében kellemes nyári szórakozást nyújtó alkotás. Az ember hajlamos a j,nyári” jelző használatára, s ebben vám is valami. Nem lényeges az eltérés a téli szórakozást nyújtó művektől, de ami igaz, az igaz, nyáron hajlamosabbak vagyunk lazítani. S ahogyan egy-egy hűvös nyári napon vonakodunk fölhúzni a zárt és passzentos ruhákat, az elmélyült filmalkotások befogadása is nehezebben megy kánikulában. Igaz, nem hiszem, hogy a filmforgalmazás e szempontokat is fegyelembe vettet, amikor a mozik műsorára tűzte a francia filmvígjátékot, de ez esetben a (talán) véletlen találatnak bizonyult. Tehát Patrice Leconte nem társadalmi drámával kínálja a nézőt a A zsaru nem tágít című filmjének bemutatásával, még csak általános társadalmi kérdéseket sem taglal. Nincsenek szokatlan fordulatok, sem meglepő vágás vagy montázs, sőt, különösebb feszültségben sincs része a nézőnek. De ez nem is baj. Mert mindezek helyett kellemes másfél órát tölthet a moziban, jókait kacaghat az eredeti szövegeken, fordulatokon, megoldási fogások során. Igaz, a rendező imponáló felkészültséggel, pontoA felszabadulásunk 40. évfordulójára megjelent könyv történelmi jelentőségében, méltóan és reálisan mutatja be népgazdaságunk 40 éves fejlődését, a fejlődés során elért eredményeket, és a felmerült nehézségeket, problémákat. A kötet első részében a szerző nyomon követi a magyar gazdaság helyzetét a második világháború előtti időszakban. Az 1938. évet tekinti alapnak, s ehhez mérten vizsgálja a háborús években bekövetkezett változásokat az egész felszabadulást követő államosításokig. E rövid áttekintés után tárgyalja a helyreállítás éveit, s az államosításokat követő időszak főbb eseményeit. Kulcsponti kérdésként vizsgálja az ipar államosításának sabban a szakma kitűnő ismeretével készítette filmjét, s ehhez a két nagyszerű főszereplő — Jane Birkin és Michel Blanc — alakítása, az alakok könnyed megformálása is hozzájárult. Nem is «tudom, érdemes-e szót vesztegetni magára a sztorira, melynek egyik írója is Patrice Leconte, a rendező. Csak annyit, hogy az ügyefogyott zsaru, társával nyomoz egy csekklopással kapcsolatban a szép, nagyvilági hölgy házában. Az ügyefogyott felügyelő (őt alakítja Michel Blanc) miközben szerelmes lesz a nálánál vagy hatását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, valamint a termelő és szolgáltató infrastruktúra kiépítését. A továbbiakban a gazdaság helyzetének megszilárdulását az 1949(, 1950. évet követően főbb időszakonként elemzi, a termelés és az értékesítés alakulását valamint ennek meghatározó tényezőit: a munkaerőhelyzetet, az állóeszközök gyarapodását, a technikai színvonal változásait. A gazdaság legjelentősebb ágait: az ipart, a mező- gazdaságot, az építőipart, valamint az ún. tercier ágazatokat részletesebben is vizsgálja a szerző. Elemzi a gazdaság szerkezetét és ennek változási tendenciáit. Mindezeket a folyamatokat nemzetközi összehasonlításban is „két számmal” magasabb szépasszonyba, más bűntényt is szimatol. S tulajdonképpen az asszonyt kísérgeti mindvégig — hol titokban, hol nem —, míg maga is belekeveredik az elegáns nő csöppet sem elegáns ügyeibe... Tény, hogy a vígjáték nem tartozik a francia filmművészet csúcsteljesítményei közé, de tény az is, hogy jegynek”, mármint egy kikapcsolódást nyújtó filmnek, filmélménynek jó. Még akkor is, ha két hét múlva el is feledkezünk róla. V. Horváth Mária tárgyalja. Külön fejezet foglalkozik a könyvben Magyarország fokozódó részvételével a nemzetközi munka- megosztásban, országcsoportok szerint (fejlett tőkés, fejlődő és szocialista országok) részletezve. A könyv zárófejezete pedig röviden áttekinti a magyar gazdasági fejlődés társadalmi vonatkoztatásait. Felvázolja az ország lakossága életszínvonalának és életkörülményeinek alakulását, ezek visszahatását a gazdasági fejlődésre; a társadalmi szerkezetben bekövetkezett módosulásokat, s ezek főbb tényezőit, így haszonnal forgathatják mindazok, akiket az érdekel, miből élünk, merre kelti tartani ahhoz, hogy jobban éljünk. «Rádió Európába került a tanya Mindig is «kíváncsi voltam ama, hogy hazánk különböző tájain egy-egy településtől elzárva miként élnek «a banya lakód. Évtizedeken «keresztül hogyan képesek elviselni a kirekesztettséget, az úgynevezett infrastruktúrától való elzártságot és hogyan gürcölnek gazdaságukban. Ugyanakkor az is foglalkoztatott, hogy egy tanyasi szülő milyen előrelépést tud nyújtani gyermekének. Ha kettő van, akkor miért törvényszerű, hogy «az egyik «gyerek végérvényesen otthon maihad? Belátom, Hibáztam, amikor ilyen érzésekkel kezdtem hallgatni az elmúlt vasárnap Szél Júliának a Kossuth adón sugárzott Egy nap a tanyán című riportját. Mert ez tanyairiportj^^a tanya sem az a «klfltífcsan régi már. Dáhas határaiban egy olyan tanyabokorban tettünk Látogatót, ahol egymás melletti házakban él egy teljes nagy család. Szülőik, gyerekek, unokák. Nem született tanyasi embereikre gondoljanak csak, mert a családfő huszonegy évig gyári munkás volt, majd ezt követően a „maga ura” alkart lenni, és azért fordított hátat a cégnek. Szél Júliától már megszoktuk, hogy percek alatt képes kontaktust teremteni vendéglátóival. Ezúttal is a bevezető kérdéseket követően villámgyorsan térképezte fel, hogy milyen utat is járt végig az «a kertészcsalád, amelynek tagjai papír szerint nem is értenek a kertészkedéshez, ugyanakkor, évek óta átkozottul szívósan dolgoznak, hogy úticéljuk régóta már a budapesti Bos- nyák téri piac. Ezt a riportot akár egy karrier történetének is nevezhetném. Csupán azért nem teszem, «mert a család életének és anyagi beérkezésének fejlődése nem férhet a szerény jegyzet keretei közé. Ám minden más igen. Itt már nem „petrós tanyáról” van szó. A saját «munkájúk és a tanács odajut- tatta őket, hogy mindazon eszközökkel «rendelkezhetnek, amelyek a békés és nyugodt élethez hozzátartoznak. A villany és az ezerszer áldott fürdőszolba se „hőn óhajtott vágy” már. «Két kezük munkájával gyarapodtak. Szél Júlia pedig alig fél órában képes volt megmutatni, hogy mindez lehetséges. szűcs Könyv Nyitrai Ferencné: A magyar gazdaság negyven éve Kiállítás Alföldi festő Tamásiban Holnap délután fél ötkor Tandi Lajos újságíró nyitja meg a Tamási Galériában Zoltánfy István deszki születésű festőművész augusztus 31-ig megtekinthető «kiállítását. A negyvenegy esztendős művész a Tisza- táj vidékének fővárosában, Szegeden végezte középiskolai és felsőfokú tanulmányait és rajztanárként dolgozik a Tömörkény István nevét Viselő és országosan is jó hírnévnek örvendő művészeti szakközépiskolában. Zoltánfy István 1966., huszonkét esztendős kora óta állít kft a helyi és országos tárlatokon. 1970-iben és 1972- ben elnyerte a szegedi nyári tárlat díját és 1873-ban Szeged város alkotádfjával tüntették kft. A kortárs művészet derékhadából magasan kiemelkedő művész az országnak úgyszólván valahány jelentős kiállítóhelyén megfordult már alkotásaival, de sikeresen szerepelt robusztusságuk ellenére poéti- fcus vásznaival a Szovjetunió, Jugoszlávia és Franciaország egy-egy kiállításán Is. Olajjal irt életregény Tévénapló Sartorius üzelmei 1892. december 9-én mutatták be G. B. Shaw első vígjátékit, a Sartorius úr házait, s olyan botrányt vál. tott ki, aminél nagyobbat csak a Warrenné mestersége jelentett volna, de ezt Angliában egyelőre nem adták elő. Shaw ekkor már öntudatos szocialista, s azt is tudja, amit később megfogalmazott: „Tarthatatlanná lett az a felfogás, hogy a kapitalizmus szolgálatába állított képesség a társadalom javát szolgálja." Ettől kezdve több mint fél évszázadon át uralja a világ színpadait, hatása ma is eleven, darabjai nem avultak el, s ámulva látjuk, hogy hosszú évtizedek után is mennyire megőrizték frisseségüket. Mint a Sartorius-történet, amit nálunk megkésve, csak 1946-ban mutattak be, Rátkai Mártonnal a főszerepben. Shaw később két kötetben gyűjtötte össze korai darabjait, s a barátságtalan és barátságos színművekben a Sartorius természetesen az előbbiek között szerepel. Valóban barátságtalan mű, könyörtelen leleplezése o századvég angol pénzvilágának, s ezzel együtt magának a kapitalizmusnak, amelynek közömbös, hogy honnan, milyen eszközökkel jön a pénz, csak jöjjön és minél több legyen, mert aki gazdag, az egyben okos is, szép is, sőt erkölcsös is. Következésképp nyugodtan ki lehet fosztani az özvegyeket és az árvákat is, mert ami az egyik oldalon nyomor és kiszolgáltatottság, a másikon gazdagság, s Sartorius úr nyugodtan ajánlhatja lányát Trencs doktornak, valóban a „legdrágább” nevelést kapta. Gyakran felróják e korai Shaw-darab hibájául, hogy hiányzik belőle a megoldás. Akik abban reménykednek, hogy a jó mindig diadalmaskodik, a rossz pedig elnyeri büntetését, valóban megütközhetnek azon, hogy a fiatal orvos milyen gyorsan feladja idealizmusát, s Sartorius lányával megkapja a becstelen módon szerzett vagyont is, ellentétben Warrenné lányával, Vi- vie-vel. A megoldatlanság azonban látszólagos, mert Shaw ezzel mond kritikát kora angol társadalmáról, melyben a pénznek, a vagyonnak minden erkölcsi megfontolást legyőző szerepe van. A tévésítés részleteiben is sikerült, s a rendező, Ádám Ottó hamisítatlan angol légkört tudott teremteni. Igaz, hogy kitűnő művészek segítették, mint Kállai Ferenc, Haumann Péter, Benedek Miklós, Cseke Miklós; ők az előadás igazi erősségei. Nem kellett megfia- talítaniok Shaw darabját, inkább visszaadták irodalomtörténeti rangját ennek a barátságtalan színműnek. Új reflektor magazin A tévé visszatérő műsorai között már harmadik évfolyamában jár a kissé nehézkes című, egy lélegzet- vételre alig kimondható Űj reflektor magazin, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy még mindig van fel- fedeznivalónk, mert ez a havonta jelentkező magazin a tévé ilyen természetű vállalkozásai között feltétlenül érdemes fokozott figyelmünkre. Persze, az is kérdés, jó időpontban jelentkezik-e, meg tudjuk-e jegyezni adásának idejét, valamikor a délutáni órákban van-e rá időnk. Bizonyára lehetne jobb időpontot is választani adására, akár az úgynevezett főműsoridőben vetített gyakran gyengécske kommersz filmek rovására is, mert a szerkesztő Ilkei Csaba ért ahhoz, hogy egy órán át pillanatokra se lankadjon figyelmünk. Újságírói csúcsteljesítmény: ebben a műsorban mindig történik valami, s két esemény között diszkréten elrejtett, hasznos ismeretterjesztésben is van részünk. Dr. Pirityi Ottó például tájékozottan és fölkészülten beszélt a vállalati tanácsok és a demokrácia kapcsolatáról, amin érdemes elgondolkoznia mindenkinek, akit érint, a következő képsorok vízgondjainkról szóltak, s megtudtuk, hogy az országban 1500 településen nincs vízmű, félmillió ember számára nem tudnak biztosítani megfelelő ivóvizet, holott napi fogyasztásunk átlag — már ahol van — 140 liter, a szakember pedig azt sem hallgatta el, hogy a kilátások távolról sem biztatók, mert az ezredfordulóra valószínűleg általános lesz, hogy külön kell kezelni az ivóvizet. Peregnek a képek, új meg új gondok merülnek fel, köztük olyanok is, amelyeknek megoldása talán egyszerűbb lenne, mint a nitrátmentesítő berendezések elterjesztése, s Ilkei Csabának még arra is futja, hogy a végén egy izgalmas bűnügyi riporttal lepjen meg, megszólaltatva a kecskeméti Delikát Kisszövetkezet sikkasztóit és kárvallottjait, köztük az elnököt is, aki kalandos életút után jutott vezető posztjára, ahol nagyon rövid idő alatt kerek kétmilliót sikkasztott. Jó műsor, percnyi üresjárat sincs benne, tömör, mindig a lényegesre irányuló riportjait bízvást tanítani lehetne az újságíró iskolában. Cs. L. A szárnyak nehezen pihennek Visszatérő gyermekkori álmaink közé tartozott repülőgépen utazni, felhők felett, s a pilótafülkéből merészen előretekintve kémlelni a távoli messzeséget. A belpolitikai főszerkesztőség szerdai műsora olyasvalakit mutatott be dr. Fülöp András személyében, akinek sikerült ifjonti elképzelését felnőttként megvalósítania. Több mint három és fél évtizede annak, hogy először emelkedett fel a repülőtéri kifutópályáról, 1975 óta a MALÉV főpilótájaként rótta az égi országutat. Pályafutása tetőpontján fejezte be aktív szolgálatát — nyugdíjas lett, de nem vonult nyugalomba. Az MHSZ repülőklubjának elnökeként tevékeny részt vállal az irányító és szervező munkából, manapság is rendszeresen felszáll — igaz már nem a szuperszonikus utasszállítóval, hanem kétszemélyes kisgéppel. Fülöp András annak idején a „jöjjenek a fiatalok” szimpatikus jelszavával adta át a stafétabotot utódainak. E kijelentése is jól tükrözi mélységes tiszteletét és szeretetét választott hivatása iránt. Sz. A.
