Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-06 / 183. szám
1985. augusztus 6. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK A diszkóban már nem éppen primőr áru a Bouna Sera, de a magnókazetták, lemezek még mindig kelendőek, s fiatalok ezrei váltottak jegyet a Saragossa-koncer- tekre. Azokra a koncertekre, amelyek repertoárján egyaránt szerepeltek régebbi és újabb slágerek is, mint például a Das totale, Za Za Zabadak, a Rasta Man, illetve az Agadou. Ilyen előadásra került sor július 26-án Pécsett is, az együttes magyarországi kon- certkörútjának egyik állomásán. A baranyai koncert előzte meg, 27-én pedig a turné utolsó fellépéseként Budapesten, a Kisstadionban vendégszerepeinek, s eddig mindenhol átütő sikert arattak. — Az Eurodisco csillaga bizony leáldozóban van, s ezért kicsit tartottam is ettől a koncertsorozattól! — mondja Dévényi Tibor, aki tolmácsi, idegenvezetői, konferansziéi teendőket lát el — igen rutinosan, hiszen ez már a 39. turnéja, melyre külföldi sztárokat hívott. — Szerencsére alaptalan volt a félelem, Modern Talking ide, Pia Zadora oda, a Saragossa-koncerteken ezrek tapsoltak állva, s követelték a ráadást! — meséli csillogó szemmel a disc-jockey. — Éppen ezért, gondoltam, megérdemlik a falusi jó vendéglátást, és mivel a figyelmes kiszolgálásról, az ínycsiklandozó kajáról garantáltan személyes tapasztalataim vannak, meghívtam őket ide Dunaszentgyörgyre, a kisvendéglőbe. Kis betérő a pécsi koncert előtt. Már nagyon éhesek vagyunk! Miután Dévényi Tibor — mint kisegítő házigazda — Naszvadi István, a vendéglő vezetője oldalán a fakanál mellé lép, az együttes menedzserével váltunk néhány Jó étvágyat, Saragossa! szót a 3-4 éve világhírű, s még ma is igen ismert csapatról. Michael Prüfer elmondja, hogy mielőtt Magyarországra jöttek, ötödik nagylemezük stúdiófelvételein dolgoztak, amely valószínűleg majd csak az ausztriai és svájci turnék után nyeri el végleges formáját. — Hogy mi lesz a címe? — mosolyog Michael. — Még fogalmunk sincs! Valami egyszerű, nyári témájú címet választunk. — Eddig négy nagylemezünk, öt kislemezünk jelent meg, s ezek közül több aranylemez is. Átlag négymilliós példányszámmal kelnek el határainkon innen és túl lemezeink — közli George, a basszusgitáros. — Változó felállásban már 12 éve vagyunk együtt, s az utóbbi három évet személyi változások nélkül vészeltük át. Általában az énekesnők lépnek szólóénekesi pályára, ezért változik néha a csapat összetétele — magyarázza Alfred, aki szólógitáron játszik. Megtudom tőle azt is, hogy a zene hobbija is, s ő az együttes „házi zeneszerzője”. — S hogyan vélekednek a ma igen divatos videofelvételekről? önök szerint menynyire jó eszköze ez az önkifejezésnek? — teszem föl a kérdést Angélának, az énekesnőnek. — Jobban szeretjük az élő koncerteket, ezek varázsát egy mesterkélt, innét-onnét összevagdalt film soha nem pótolhatja, akárhány látvány- tervező dolgozzék is rajta. Nekünk egyébként két jelentősebb felvételünk van, s érdekes módon mindkettőt Budapesten rögzítettük. Az egyiket az S. O. S. gyermekfalu javára rendezett jótékonysági koncerten, s a másik is a magyar fővárosban készült. Még mindig várni kell a halászlére, így kérdésemmel most Andyhoz fordulok, aki billentyűs hangszereken játszik, s leginkább a szintetizátor nőtt a szívéhez (ujjai- hoz...). Reklámfotó az együttesről — Milyennek találták a magyar fővárost? Milyen tapasztalatokkal térnek majd haza? — Ami nekünk igen szokatlan volt, az az emberek közvetlensége, a vidámság, s a nyugodt, sajátos atmoszféra. Sajnos, mi ehhez nem szokhattunk hozzá! S maga a város ... Egyszerűen gyönyörű! Volt egy szabadnapunk, amin igyekeztünk minél többet látni, és elraktározni magunkban a jövőre is. — Holnap a Kisstadionban lépnek fel, tehát vissza Budapestre. Fárasztó lesz ebben a kánikulában! Ha jól tudom, a következő állomás Bécs lesz, augusztus közepén. — Igen — bólint Henry, a dobos —, s remélem, addigra rendeznek valami autóversenyt is, mert én azt nagyon szeretem! A zene és az autók!... A „Band” másik autókedvelője Harry, aki a zene mellett a sport megszállottja, s él-ihal az autósportért. Azok a szerencsések, akik részt vehettek valamely nagyvárosunkban rendezett koncertjükön, őt láthatták a színpadon énekesiként, ugyanis Angela inkább a lemezfelvételek készítésekor jeleskedik. — Milyen hangvételű számok szerepelnek majd az 5. nagylemezen? A kérdésre Evert válaszol, aki ütőshangszereken játszik. — A téma, s a dallam egységes, még nem végleges, ezért erről bővebben nem is nyilatkoznék. Mindenesetre hasonló mélységűek lesznek majd, mint például a Big Bamboo, a Reggae Feeling, vagy a Zabadak, — hogy csak a számunkra is legkedvesebbeket említsem. Bizonyságul még Bob is megszólal, a hatalmas termetű- foxterrier, „aki” hangos vakkantással fejezi ki egyetértését ___ — Általában belső keletkezésű, vagy külső munkatársaik által „készített” slágereket játszanak? — Dalaink 80 százaléka a csapaton .belül .készül, a fennmaradó részben pedig feldolgozásokat, átalakított egyvelegeket játszunk. De ki nem? Éppen most dolgozik egy angol együttes az Agadou átformálásán. — Minket egy jó ebéd is megilhlet! — szól Harry a gőzölgő halászlé mellől. Jó étvágyat, Saragossa! Talán még énekelnek egyszer nekünk a túrós- rétesről, vagy a többi, temérdek nyalánkságról, amellyel a du- naszentgyörgyi kisvendéglőben traJktálták ki őket, 1985. július 26-án ... SZEGEDI ANIKÓ Bonyhádi gimnazisták a Tisza-tűrán Július 3-án, nagy hangza. var közepette gyülekeztünk a bonyhádi gimnázium udvarán. Nagy érdeklődéssel vártuk az elkövetkező egy hetet, hiszen néhányan közülünk még nem is jártak a Tiszánál. A csapat felállása: 19 atléta és edzőnk, Ónodi Szabolcs. A búcsúzó anyukák még ellátták gyermekeiket az ilyenkor szokásos jó tanácsokkal, és délben végre elindulhattunk. Néhány szülő vállalkozott rá, hogy elszállít minket Szolnokra, ahonnan megkezdjük a Tisza-tú- rát. Mindannyian jól flel voltunk szerelve — sátor, háló. zsák, gumicsizma, bogrács, és az egyéb szükséges holmik. A jól megterhelt autók kisebb pihenők után 6 órakor megérkeztek a szolnoki táborhelyre. Mindjárt hozzá is kezdtünk a sátorveréshez, ami ezután egy hétig mindennapi elfoglaltságunk lett. Másnap már ki is próbáltuk, miilyen az evezés árral szemben. Csapatunk 9 kenut és 1 'kajakot kapott, amelyekbe kettesével lettünk beosztva. Többségünk először fogott lapátot a kezébe, ennek ellenére derekasan helytálltunk. Pénteken már mindenki úgy ült be a kenujába, mintha évek óta űzné ezt a spor. tot. Evezés közben már „átbeszélni” is mertünk egymásnak. Harminc kilométernyi út utón elértünk Mart. fűre. Itt egy focipályán táboroztunk le. E naptól kezdve minden este tüzet raktunk, és két mesterszakácsunk félváltva főzte nekünk a finomabbnál finomabb ételeket. Volt krumpli- paprikás, osülökpörkölt, halászlé. .. Szombaton TIszakécskére eveztünk. Este balpucolásra is sor került. A vasárnap sem volt munkaszüneti nap, Csongrádra kenuztunk. Itt nagyon jó volt a part és a víz, nem hagyhattuk ki az esti fürdőzést. Hétfőn 30 fcm-t tettünk meg, és Mindszenten kötöttünk ki. Egész délután pancsoltunk, labdáztunk, homokvárat építettünk. A következő napot is itt töltöttük. A fiúk néhány lányt beledobtak a vízbe, a napközistábor tagjainak nagy örömére. Este kollektiven elmentünk moziba, és megnéztük a Hat gézengúz című filmet. Mesterszafcácsunk ezalatt segédeivel elkészítette a vacsorát, amit visszatér, tünkkor jóízűen elfogyasztottunk. A búesúest alkalmából éjszakába nyúló nótázást rendeztünk a tábortűz mellett. És mindannyiunk bánatára elérkezett a túra utolsó napja, szerda. Leeveztünk a „végállomásra”, Szegedre. Már minden kenut partra- emeltünk, amikor vezetőnk elindult megtudni, hol a tábor. Néhány lépés után süllyedni kezdett lába alatt a talaj. Ezen mindenki nagyokat nevetett. Végül kimenekült az ingoványból, és megkereste a tábort. Aztán mi is 'követtük. Odaérkezvén jól lezuhanyoztunk, és felfrissül, ve vártuk a kocsikat, amelyek hazaszállítottak bennünket. Új barátokkal gazdagodva és sók élménnyel telve értünk haza. A szülők csak ámul. talk, hogy mennyire lebarnultunk, és hogy mennyire megerősödtünk ettől a 160 kilométernyi evezéstől. Ügy érezzük, nagyon hamar eltelt ez az egy hét és reméljük, jövőre is részt vehetünk a Tisza-tűrán. MÁTÉ RÉKA Igazi új hullám! Jöhet a következő emelet Világot megváltó szándékkal több hazai rockformáció is „kinevezte magát” újhullámosnak. Aztán rá kellett hogy jöjjünk, csupán a forma (előadásmód, színpadi megjelenítés) meghökkentően új, de a tartalom az már kevésbé értékelhető. Ha csak nem úgy gondolkodunk, hogy a tartalom éppen a tartalmat lanságban nyilvánul meg. Aztán több csapat is az erkölcsi normáinkat sértő módon próbált kitűnni, és ezen együttesek napjai meg voltak számolva. Az Első Emelet azonban „plac- con" maradt. Olyannyira, hogy a budapesti klubok szűknek bizonyultak. A haladó rockhagyományok ápolása mellett megérezte a tiniközönség a hangszerelésben az újat, a rájuk jellemző eredetiséget. Es tulajdonképpen itt jutunk el az új hullámhoz! Az elektronikus hangszereket (szintetizátorok, vibraphon) használják fel hangzásviláguk kialakítására. Tudják, hogy szinte kimeríthetetlen az ezekben rejlő lehetőség. A hagyományosan a dobra és a basszusgitárra, valamint a szólisztikus hangszerekre épülő rock helyett a zenekar- vezető billentyűs Berkes Gabi (Pici Szöszi) az elektro. nika csodáival kikeveri a szokatlan, nagyívü dallamokat, ami az alaphangzás. Erre épül fel a változatos ritmusszekciójú gitárjáték és a dob. A nagy- és kislemez anyagát a szekszárdi színpadon is jó minőségben hozták. Tulajdonképpen nem a virtuóz hangszer- játék a domináns, hanem az a csapatmunka, ami ezt az önkifejező, korhű hangzást megteremti. Igen, a tinik is ráéreznek, hogy ebben az újban van valami varázs. Mert ugyan tudtak tombolni egy Hobo-koncerten a blues keserű szenvedélyességéért, a Magyarországon sosem látott életformát szimbolizáló Dolly Rollért. De ez nem az övék, nem róluk szól, nem érezhették igazán sajátjuknak. Az Első Emelet tagjai még éppen felnőttek, könnyen teremtenek kontaktust rajongóikkal, de zenéjükkel és azt nagyszerűen kiegészítő, nem sablonokból épülő szövegekkel a „rocknagypapák’’ figyelmét is magukra irányították. B. GY. Borsodi lányok Tolnában A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát alsópéli kerülete 1977. óta foglalkoztat középiskolásokat, — nyári építőtábor keretében — mező- gazdasági munkák végzésére. Jelenleg 213 diáklány szorgoskodik az esedékes gyümölcsszedésnél, címere- zésnél, vagy éppen a kapálásnál. A lányok Borsodból érkeztek. * Feltűnően csendes a faluszéli sátortábor. A messziről jött „vendégmunkások” még javában szüretelik a gazdaság gyümölcsösében a kajszi- barackot. Lipa István táborvezető, miskolci pedagógus már másodízben van Alsópélen. — A diákok Sátoraljaújhelyről, Kazincbarcikáról, Sárospatakról és Miskolcról érkeztek. Naponta hat órát dolgoznak. Rövid sétát teszünk a katonásan sorakozó sátrak között, majd indulunk a diákmunkások felkutatására. A munkaterületen végeláthatatlan gyümölcsfarengeteg fogad minket. Az egyik sorral, úgy látszik, „végeztek” a lányok, mert vidám nevetéssel érkeznek felénk. A rövid pihenőt felhasználva elegyedünk szóba néhány bátrabb riportalannyal. Szendrei Erika a kazincbarcikai egészségügyi és óvónőképző szakközépiskolából érkezett. — Először kapáltunk, ezután, átkerültünk a barackosba, a jövő héten valószínűleg címerezni megyünk. Eleinte nem volt könnyű, de mostanra már belejöttünk a munkába. — Tőlünk füga hogy mennyi pénzt keresünk, — folytatja a miskolci egészség- ügyi szakközépiskolás Kiss Anasztázia. — Egy kilo- gramm barack leszedéséért 50 fillért kapunk. A norma egyénenként 150 kilogramm naponta. Folyamatos munkával ezt különösebb megerőltetés nélkül lehet teljesíteni. A nap azonban nemcsak munkából áll, szórakozásra is jut idő. — A programok többségét közösen szerveztük. Nagy sikere volt a bemutatkozó estnek, a táncversenynek, a „Fele sem igaz” vetélkedőnek — sorolja Árvái Erika, a miskolci szakközépiskola tanulója. — Ezenkívül itt volt Kovács Titusz színművész és ide várjuk Muzsay András pol-beat énekest, szóval nem unatkozunk a táborban. Kényes téma következik. Ügy tűnik — és ezt nem is vehetjük zokon tőlük — a borsodi lányok nagyon vigyáznak a vonalaikra, legalábbis erre utal az ellátással, étkeztetéssel kapcsolatos kérdést követő zajongás. Egybehangzóan állítják, hogy sohasem ettek annyi tésztát, mint itt Tolna megyében. Bács Gábor, az alsópéli gazdaság üzemvezetője elismerően nyilatkozik a lányok munkájáról. — Mindenképpen szeretnénk a tábort jövőre is üzemeltetni, és tartani a kapcsolatot továbbra is a borsodiakkal. Ügy érzem, kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással. Fotó: Ritter Péter Egy Us tere-fere a fák alatt Kikötésre alkalmas földnyelv a Tiszán segítette a gyakorlatlan evezősök partraérését
