Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. augusztus 31. rtÉPÜJSÁG 9 Minden rekordot megdönt Ruszlan, a levegő hőse A Párizs közelében fekvő Le Bourget-ben megrende­zett 36. Nemzetközi Légifor­galmi Kiállítás sztárja két­ségtelenül a szovjet AN—124 teherszállító repülőgép volt. Az alábbiakban bemutatjuk ezt a párját ritkító kiállítási tárgyat. Húsz évvel ezelőtt ugyan­itt, Le Bourget-ben szenzá­ciót keltett a világ első szé­les törzsű repülőgépe, az AN—22, amelyet ereje és mé­retei miatt a mitológiai hős­ről Anteusznak nevezitek el. Ez volt akkor a legnagyobb teherszállító repülőgép. Te­heremelő képessége 80 ton­náig terjed, a sebessége 700 kilométer/óra és leszállás nélkül 10 000 kilométert tud repülni. Üzemeltetésének évei alatt az AN—22 bebizo­nyította, milyen nagy szük­ség van ilyen gépekre a nagyméretű rakományoknak az új gazdasági körzetekbe való szállításánál. A szak­emberek egyebek közt azt állítják, hogy az Anteuszok nélkül nem lehetett volna elérni a kőolaj- és gázlelő­helyek kiaknázásának jelen­legi méreteit Nyugat-Szibé­riában. Ugyanakkor a gya­korlat bebizonyította, hogy még nayobb teheremelésű gé­pek kellenek. Minden repülőtéren leszállhat Nos, ilyen szállítórepülő­gép az AN—124, amely a le­gendás orosz hősi Ruszlan nevét kapta. Ez a repülőgép ugyancsak a kijevi Antonov konstruktőrirodának az al­kotása. Létrehozása elvileg új lépés a világ aviatikájá­ban: a Ruszlan teheremelő- képessége csaknem kétszer akkora, mint elődjéé: 150 tonna (ez 60 személyautó sú­lya, rakományával és utasai­val együtt), repülési távolsága 16 500 kilométer, a sebessé­ge pedig azonos a személy- szállító repülőgépekével: 850 kilométer/óra. S mindemel­lett ez a teherszállító gép magas terepjáró képességű, sokmerevítésű futóművel lát­ták el, így képes bármilyen talajú repülőtéren is landol­ni és onnan — a Lotarjev konstruktőrirodában kifej­lesztett négy nagy teljesítmé­nyű sugárhajtóművének együttes erejével — könnyen felszállni. Miként a teve A Ruszlannak van egy ere­deti tulajdonsága, amely ugyancsak a repülőtéri ki­szolgálás iránti igénytelen­ségről tanúskodik: ez a négy emelet magasságú óriás a betanított tevéhez hasonlóan képes behúzni a futóművét és „hasra” ereszkedni, ráadá­sul a rakományt akár az or­ra felől (a törzs elülső része felfelé billen), akár hátulról fogadni. A teherrekeszben (szélessége 6,4 méter, ma­gassága 4,4 méter, a hossza meghaladja a 36 métert!), két híddaru, két csörlő, gör­gősorok és rögzítőberendezé­sek vannak elhelyezve. A világ legnagyobb repülő­gépe a Szovjetunióban kiáll­ta a próbát, s elrepült Le Bourget-be. Hivatalosan még nem jegyeztek be a nevére egyetlen világrekordot sem, de ez csupán idő kérdése. Jurij Kanyin Az AN—124 új repülőgép, amelyet Oleg Antonov konstruktőr tettek ki irodájában fejlesz­A kincset érő víz Évi átlag 25 Celsius-fokos középhőmér- sékletével és a rengeteg napfénnyel a kubai főváros valóban paradicsomi környezetnek számít. Az ott járt utazó aligha felejti a valószínűtlenül kék eget, azt a gyönyörű látványt, amit a havannai öböl nyújt az alkonyat óráiban. A tenger felől érkező lágy szellő feledteti ilyenkor a havannaiak­kal a napközi forróságot. A forró nyár a májustól novemberig tar­tó esős évszak közepe táján, július—augusz­tusban mutatja igazi arcát. Sokszor rek- kenő hőség tör a városra. A trópusi esők hatalmas víztömeget zúdítanak az utcák­ra, terekre. A nemsokára ismét teljes erő­vel tűző nap azonban hamarosan felissza, amit a szomjas föld még nem tudott el. nyelni. A növényzet újjáéledve sóhajt, a bokrok és virágok még üdébb színekben pompáznak. Az utóbbi évek egyik legszárazabb nya­rában az eső különösen drága kincsnek számít a szigetországban, és különösen az idestova kétmilliós Havannában. A havan­naiak manapság hiába kémlelik az eget: a várva várt, máskor mindennapos eső sokszor hosszú napokig várat magára, s így a város vízellátását csak egyre nagyobb erőfeszítésekkel és áldozatok árán tudják biztosítani. Ha az időjárás nem változik meg, még szigorúbb vízkorlátozásokra is sor kerülhet. Pedig már ma sem megy ritkaságszámba, hogy a háztartások csak a délelőtt néhány órájában, és estefelé kap­nak vizet. Aki csak teheti, víztartályokat szerez be, hogy legalább némi tartaléka legyen. A legszerencsésebbek automatiku. san nyitó és záró, nagy befogadó képes­ségű tartályokkal rendelkeznek házaik tetején. Az egyre súlyosabbá váló vízhiánnyal nemrég Havanna város helyi parlamentje is foglalkozott. Oscar Fernandez, a havan­nai tartományi gyűlés elnöke ott beszá­molt arról, hogy a kormány a jövő évben 14 millió pesót irányoz elő az El Gaoto-i vízvezeték kiépítésére, ami napi 50 millió köbméter vizet ad majd a városnak. A múlt évben kezdődött rendkívüli szárazság — mutatott rá — olyan mértékű, hogy az átlagosan szokásos csapadékmennyiségnek alig több, mint a hatvan százaléka hullott Ennek következménye, hogy a megenge­dettnél nagyobb klórtartalom miatt le kellett zárni a Havannától délre lévő 18 kutat. A főváros keleti részét ellátó vízvezeté­kek hozama is a normálisnak alig negyven százaléka. Az ariguanabói kutaknak a víz­szintje, amit eddig még soha nem érintett a száraz időjárás, szintén az elfogadható alatt van. Az utóbbi tíz évben sohasem volt ennyire rossz a vizhelyzet a főváros­ban, mint most, s az októberig még várható esőzések is már csak 10—20 százalékkal javíthatnak a mostani állapoton — mond­ta Oscar Fernandez. Hogy a jövőben meg lehessen előzni az ilyen kritikus helyzetek kialakulását, az illetékesek most olyan módszereket dol­goznak ki, amelyekkel a legkülönbözőbb lehetséges időjárási feltételek között is biz­tosítani lehet majd a normális vízellátást. Ami pedig a jelent illeti, a vízzel való nagyfokú takarékosságra ösztönző felelős magatartásra kell buzdítani a lakosságot és az állami intézményeket egyaránt. Ha szükséges, akár elsőbbségi sorrendet is fel kell állítani, s bevezetni a vízadagolást A valódi helyzet feltárásával — hangzott el végezetül a havannai parlamentben — nem pánikot akarnak kelteni, hanem fel­készíteni a lakosságot arra az eshetőségre is, hogy a következő hónapok sem hoznak javulást. Az esőt kémlelő havannaiak egyre gyak­rabban fogják látni a televízió reklámjai­ban azt a kis emberkét, aki a lakáson végigszaladva, gondosan eloltja nemcsak a feleslegesen világító lámpákat, hanem elzárja a csöpögő vízcsapokat is. PAP ZSÓFIA NDK II fiatalok utaztatója Az FDJ utazási irodája, a Jugendtourist az idén ünnep­li 10 éves fennáfllását. 1975- ben kezdte meg munkáját. Utakat szervez az országha­tárokon túlra a Szovjetunió­ba, Magyarországra, Lengyel- országba, és más baráti szo­cialista országokba, de Auszt­riába, Franciaországba, Spa­nyolországba, Görögországba és Mexikóba is. 1984-iben több mint 30 országba utaz­weimari Német Nemzeti Színház, ahol Goethe in- endánsként működött. Itt iták elő elsőként Schil­ler drámáit tak fiatalok az NDK-ból. Az idén 1,9 millió hazai és kül­földi fiatal számára szerve­zett utakat a Jugendtourist. A látogatók számának állan­dó emelkedése bizonyítja, hogy az NDK egyre na­gyobb vonzerőt gyakorol a külföldi fiatalokra. A Ju­gendtourist nálunk, sok év óta az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodával dol­gozik együtt. Utazási prog­ramjaikon 1975 óta több mint 258 ezer fiatal vett részt, ebben az évben leg­alább 35 ezer. A barátság­vonatok és a testvérvárosi csoportok nagyon népszerű­ek. Vonzóak és hasznosak a nyelvtanuló utak, melyekre az NDK egyetemi és főisko­lai városaiban, mint például Berlinben, Drezdában, Hallé­ban és Magdeburgban kerül sor. Napi négyórás nyelvok­tatás mellett számos kirán­dulás keretében a nyelv mel­lett sok mindent megismer­hetnek a magyar fiatalok. Érdekes programokat tarto­gató útvonalak vezetnek Ber­linbe, Drezdába, Lipcsébe, Weimarba, Berlin közelében a Scharmützelsee melletti Ifjúsági Üdülőközpontba, Bad Schandauba — ahol a világ­hírű dóm áll — és a Kefleti­Lipcse egyik nevezetessége késő gótikus stílusban épült Tamás-templom tengerhez. Nagyon népszerű­ek a családi és az egyéni utazások is. A Jugendtourist és az Express július és au­gusztus hónapokban diákott. honokban adott szállást az így érkezőknek, a programot pedig mindenki saját kíván­sága szerint alakíthatta ki. Fejlesztési tervek Szibéria elláthatja önmagát A szovjet életet kevésbé is­merő emberek tudatában Szibériáról eleve 'kialakult fogalmak uralkodnak: az ember bőrét égeti a hideg, hatalmasak és lenyűgözőek az erdők; s az egész óriási terület az örök fagy birodal­ma. Mindez persze igaz, de mégsem egészen. Nyugat- Szibéria Kazahsztánnal ölel­kező körzetei, a Bajkál— Amur vonaltól délre eső ha­talmas területek és a Távol- Kelet jó néhány nagy kiterje­désű földrajzi egysége gaz­dag éléstár lehet, megvan­nak a feltételei az intenzív mezőgazdasági termelésnek. A szibériai parasztember so­kat bíró, szívós, munkasze­rető és hozzáedződött a zord körülményekhez. Jelentős beruházások Szibéria és a Távol-Kelet lakosságának élelmiszerszük­ségletét a helyi termelés részben már jelenleg is biz­tosítja, de az élelmiszer je­lentős részét az európai és a közép-ázsiai köztársaságok­ból kell odaszállítani. Szov­jet szakemberek szerint Szi­béria mezőgazdasági poten­ciálja elegendő ahhoz, hogy teljesen kielégítse a lakosság igényeit tej- és tejtermékek­ből, tojásból, burgonyából és zöldségfélékből. 1981—1985-ben a régió me­zőgazdaságának fejlesztésé­re 20,5 milliárd rubelt for­dítanak. Az igen jelentős be­ruházások révén olyan me­zőgazdasági termelési rend­szerek alakíthatók ki, ame­lyek révén lehetővé válik a fordulat a szántóföldek és legelők, a folyók gazdag ár­területeinek a kihasználásá­ban. A tervben az is szere­pel, hogy a nagyvárosok, a Bajkál’—Amur vasútvonal övezetében nagy termelé­kenységű mezőgazdasági zó­nákat hoznak létre. Előtérben az állattenyésztés Megkülönböztetett figyel­met fordítanak a klimatikus viszonyokhoz jól alkalmaz­kodó, acélos gabonafajták termesztésére, a távol-keleti szójabab nagymérvű elter­jesztésére, a melegházi gaz­daságok, valamint a méhé­szet és a lótenyésztés fejlesz­tésére. Előtérben áll a hús- állat-tenyésztés, elsősorban a sztyeppés és erdős-sztyep- pés területeken. Növelik a félfinom és finomgyapjas ju­hok állományát, mivel ezek a fajták kitűnő nyersanyagot adnak bőr- és szőrmés bőr­kabátok készítéséhez. A jelenlegi ötéves terv­időszak finisében megállapít­hatjuk: különösen az utóbbi két esztendőben érezhetően megnőttek a növénytermesz­tés és az állattenyésztés eredményei. Figyelemre mél­tó azonban egy másik tény is: az eddigi beruházások még Melegházak végtelen sora. Innen kerülnek a primőrök a lakossághoz nem hozták meg teljes mér­tékben a várt eredményeket. Erre a megállapításra ju­tottak az Uraiból, Szibériá­ból és a Távol-Keletről ér­kezett szakemberek, tudósok mezőgazdasági vezetők Tomszkban tartott tanácsko­zásukon. Van-e reális lehetősége an­nak, hogy Szibéria mezőgaz­dasági terméshozamai a be­ruházások arányában növe­kedjenek az elkövetkező esz­tendőkben? A válasz: feltét­lenül. Jelentős tartalékai vannak az állattenyésztés­nek, ami különösen fontos Ennek az ágazatnak az ered­ményeitől függ a szibériai emberek teljes értékű és mi­nőségi táplálkozása: kenyér, cukor, burgonya, zöldség je­lenleg is kielégítő mennyi­ségben van, viszont nem ele­gendő a hús- és tejtermék. Vállalkozói munkacsoportok A szakemberek véleménye szerint változtatni kell a munkaszervezésen és a bér­rendszeren. Tervezik az úgy­nevezett vállalkozói munka­csoportok számának növelé­sét az állattenyésztésben. Az ebben a munkarendszerben dolgozó emberek kevesebb létszámmal jóval több álla­tot látnak el, bérezésük az elvégzett munka végeredmé­nyétől, minőségétől, mennyi­ségétől függ, tehát mind­azoktól a tényezőktől, ame­lyek az egyébként önálló gazdaságok eredményeit is növelik. Így megteremtődik a kollektívái, az egyén, a népgazdaság érdekazonossá­ga, kibontakozhat a vállalko­zókedv. A szibériai meőgazdaság- fejlesztési gyakorlatból vett nagyszámú példa egyérelmű- en bizonyítja, hogy a vezetés­ben a közgazdasági módsze­rek előtérbe kerülése, az anyagi ösztönzés alkalma­zása a legcélravezetőbb és leghatékonyabb útja a Szibé­riában és a Távol-Keleten létrehozandó magas fejlett­ségű mezőgazdaságnak. Lev Voszkreszenszkij

Next

/
Oldalképek
Tartalom