Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-30 / 203. szám

1985. augusztus 30. ^fHPÜJSÄG 3 TSZKER Növelni akarják az exportot A TSZKiER, a Termelőszö­vetkezetek Értékesítő, Be­szerző és Szolgáltató KV szekszárdi területi központ­jának bizottsága és ellenőrző bizottsága ülést tartott, ame­lyen Bolűis István igazgató számolt be az első félévi munkáról. Mónus István, a területi bizottság elnöke méltatta a központ eredményes munká­ját, amelyet a taggazdaságok vezetőinek és személyes vé­leménye alapján alakítottak ki. Ezt egészítette ki az igaz­gatói jelentés. Az első félév­ben 565 millió forint értékű árut forgalma Ztak, ebből húszmillió forintot ér a dol­lárelszámolásé, piacra került termény. Az áruforgalom te. kintetében a szekszárdi köz­pont az ország 19 hasonló szervezete közül a hatodik helyezést érte el, míg a szol­gáltatások eredményességé­ben a második helyre kerül­tek. A félévben dinamikusan fejlődött az agrokémiai osz­tály, 16 százalékkal több árut forgalmaztak, mint a meg­előző év azonos időszakában. Tizenkét nagyüzemet közvet­lenül szolgáltak ki műtrágya- féleségekkel, a növényvédő- szer-forgalom pedig 24 millió forinttal volt magasabb érté­kű, mint 1984 azonos idősza­kában. A szerződéseket a kurrens növények termesztésére meg­kötötték. Például naprafor­gót 2310 hektáron termesztet­tek, az iregi csíkos fajta a külföldi vevők előtt kedvelt. Hajdinát 500 hektáron, len. csét 540 hektáron termeszte­nek. A terméskilátások ked­vezőek az előzetes becslé­sek szerint. A műszaki osztály főleg a tággázdasáigok gépbeszerzésé­ben végzett eredményes mun­kát. Érdekes, hogy az IFA- tehergépkocsikból túlkínála­tuk volt. Az új szolgáltatás, a hasz­nált aiutóköpenyek értékesí­tése sikeres a megye határain túl is, a szerviz gondoskodik arról, hogy az év második fe­lében is kellő választékban álljon a vevők rendelkezésé­re a különféle futózott és új autógumi. Rendkívül dinamikusan fej­lesztették a tápok és a ta­karmányok forgalmazását. Új boltokat nyitottak, két keverő üzemből kapják a tápot, amelyben évente 3000 tonná­nál több különféle takar- mánytáípot tudnak yelőállí- tani. A tennivalók közé sorolta a bizottság a növekvő for­galomtechnikai, pénzügyi és személyi feltételeinek bizto­sítását. A mezőgazdasági ter­meltetés főleg az export­árukra irányul, a dollár el­számolású piacon a forgal­mat az év második felében 40 százalékkal akarják nö­velni, a mustár, a repce 'és az iregi napraforgó van e ter­ménylistán túlsúlyban. A taifcarmányellátás érdekében pedig arra törekednek, hogy a taggazdaságoktól származó terménnyel bővítsék a válasz­tékot, s tegyék egyenletessé az ellátást. Az első félévi munkát az ellenőrző bizott­ság vizsgálati eredménye is jónak értékelte.- Pj ­Megkezdődött a silókukorica betakarítása A kukoricára jó hatással volt az esőzés A dominátorokat a napraforgó, majd a kukorica betaka­rítására készítik elő a Tamási Állami Gazdaságban Túl vagyunk a kalászosok aratásán. Talán nem 'érdek­telen 'néhány adatot 'ismer­tetni. Igaz, ezeket a mező­gazdasági szakemberek isme­rik, de a laikusok is fo­gyasztók, tehát joggal igé­nyelhetik a tájékoztatást. A 'kalászosok aratása za­vartalanul megtörtént. Az őszi búzát közel hatvan, az őszi árpát több mint tizen, egy, a tavaszi árpát közel négyszáz, a rozsot közel öt­száz, a zabot valamivel több min t másfél ezer hektárról za­varmentesen betakarították a gazdaságok. A termésátlagok klediégítőek voltak, kisebb- nagyobb eltéréssel megegyez­tek az elmúlt évivel. Az augusztus 27-iig szóló megyei összesítés szerint kö­zeledik a napraforgó regio­nozásának ideje. E hónap kö­zepén az utóbbi évek leg­egészségesebb állományát ér­tékelhették a szakemberek. Tányér betegségek ellen meg­előző védekezést a vetésterü­let 40 százalékán hajtottak végre légi úton. A kukorica fejlődésére na­gyon jó hatással volt a hó­nap eleji és a hónap végi csapadék. Megkezdődött a silókukorica betakarítása, a béltartalmak vizsgálata fo­lyik. Az 1986/87. évi őszikailá- szos-felújítási tervek, az ille­tékesek bevonásával elké­szültek. Az ősZi búza fajta­összetétele úgy alakul, hogy a legnagyobb területen Ba- ramjka és Mv 10, 'fele ekkora területen Zagrebcsanka, az Mv 9 és Mv 12 fajtákat, Va­lamivel kisebb területen Gk- Kincső és Gk-Ságváni fajtá­kat termesztenék majd gaz­daságaink. A többi területen öt másik búzafajta osztozik. Néhány személyi hír isiidé kívánkozik: A MÉM mező- gazdasági főosztálya értékelte az 1984. évi terménybecslő munkát. Megyénkben ihat ter­melőszövetkezet tenménybecs- lő szakemberének kiváló munkáját ismerték el ok­levél-kitüntetéssel : író Lajos, Aranyfürt, Szefcszárd, Feil Ferenc, Szabadság, Paks, Dombi Ferenc, Sióvölgye, Sióagárd, Farkas István, Vi­rágzó, Dunaföldvár, Erős János, Kossuth, Felsőnána és Matus Károly, Egyetértés, I regszemcse. Barátságvonattal az NDK-ban Újsághír: „Szekszárdról a KISZ Tolna Megyei Bi­zottsága és az Express szervezésében barátságvonat in­dult Karl-Marx-Stadtba. A 400 fiatal között sokan ju­talomként utaztak Tolna megye NDK-beli testvérme­gyéjébe." Pillanatkép a szekszárdi állomásról, indulás előtt „Potom’* húsz óra — Kérjük az útleveleket ellenőrzésre! A felszólítás első alkalom­mal még a szekszárdi vasút­állomásán hangzik el. Per­zsel a hőség, árnyékban is 30 fokot mérnek. Csorog a veríték a bőröndöket, sport­szatyrokat cipelő leendő úti- társakról. Gyülekezünk, ad­minisztrálunk, majd a cso­portok kialakítását követően birtokba vesszük a szerel­vényt. Még néhány ölelés, aztán a légeslegutolsó jó ta­nácsok, s búcsút intünk a megyeszékhelynek. Budapes­tig barátkozással teli az út, onnét pedig már az újdon­ság kínálta élmények iránti vágyakozásé is. — Kérjük az útleveleket ellenőrzésre! Másodszor Szobnál, aztán meg a túloldalon Stuirovónál halljuk a határőrök udvarias felszólítását. Pozsonyba éj­fél után futunk be. A kí­váncsiságnál ekkor már erő­sebb az álom, így aztán cSak azokkal fürkésszük az alvó szlovák főváros lámpafüzé­reit, akik képtelenek ülve aludni a vonaton. Irigyked­ve tekintek a fülkebeii utas- szomszédaimra. A pedagógus Pesti házaspár meg Verner András is szunyókál. Köz­ben vonatunk szorgalmasan falja a kilométereket. Jó reggelt, barátságvonat, jó reggelt Csehszlovákia! Az Elba völgyébe érünk. Fent pára gomolyog a hegyolda­li erdők fölött. Lent uszá­lyok si'klanak méltóságtelje­sen a megáradt folyón, s a kikötőben a Ganz-MÁVAG darui állnak őrt a vízparton. Két órával később már az NDK-s határőrök köszönté­sét fogadjuk. Délelőtt 10 óra. A mellettünk lévő vágányon emeletes vasúti kocsik fékez­nek. A Drezda—Várna kö­zött közlekedő expressz. A hálókocsi ablakán kikandi- ká'lnak a gyerekek, a MIT­ROPA feliratú büfékocsik­ban pedig margaréta kelleti magát az asztalokon. Tizenegykor a barátságvo­natunk is fékez... Drezdába érkeztünk. A küldöttség 150 tagja tehát célhoz ért, ők az Elba-parti város vendégei lesznek. Ránk még egy röp­ke másfél órás út vár Karl- Marx-Stadtig. Délután a Studenthotel fürdőjében fá­radtságűző a tus forró vize. Röpke fejszámolás, igen, po­tom 20 órát voltunk úton. így aztán a városnézés, meg az azt követő vacsora után a Reiehenhaier-strassze 35— 37. lakói mese nélkül mély álomba zuhantak. Irány a Fichtelberg! Gépkocsik, autóbuszok sű­rű sora. Turisták, kirándu­lók serege. Csehek, románok, olaszok és a jóég tudja még hányféle náció keveredik a lipcsei, a zwickaui, a berlini kirándulókkal Óberwiesenthal főterén. Síparadicsoma révén világszám lett a turisták szemében ez az érchegységi kisváros. A mi buszunk prüszkölve nekivág a hegymenetnek. Fent a csúcson, az 1214 mé. teres Fichtelberg tetején elő­kerülnek az anorákok, a pu­lóverek. Hűvös szél cikáz a fenyvesekben. A levegő azonban ózondús. Csopor­tunk hangulata meg vidám, amit csak fokoz a szálloda bisztrójában és emeleti ét­termében felszolgált frissen csapolt, habzó sör. Képesla­pok az otthoniaknak, aztán séta a li'begőhöz. Négy éve, amikor a Freie Presse szerkesztőség vendé­geként itt jártam, még a lanovka volt a sláger. Most szünetel a függővasút, átépí­tik. Helyette viszont itt van az új sztár, az egyszemé­lyes libegő. Jegyet váltunk, ötven pfeningért startolunk az NDK legmagasabb csú­csáról. Onnan, ahol évente közel félmillió látogató for­dul meg. Ahonnét letekintve bizony csak doboznak tűnik egy-egy Trabant. A libegő csak siklik, csak ereszkedik alá. Utasai pedig alig tudnak betelni a sok­színű látvány kínálta szép­ségekkel. Csodálatos a légi panoráma. így hát cseppet sem csodálkozom, amikor a hegy lábánál landolva ref- rénszerűen hallom a véle­ményt: felejthetetlen él­mény, amiért érdemes volt ideutazni. Ebben a feldobódott han­gulatban határozhatta el ma­gában a Jugend Turist ide­genvezetője, „Tina”, hogy meggyalogoltatja a társasá­got. Merthogy olyan kiadós túrát vezetett a sísánc, a bob- és szánkópályák, meg a sífelvonók és szállodák mentén — hegyre föl, völgy­be le —, hogy élek a gyanú­perrel: túlteljesítettük az olimpiai , ötpróba kispróbá- ját. Drezdai anziksz Kattognak a fényképező­gépek. Eleven nyüzsgés a napfényes drezdai sétálóut­cán. Embermagasságból hul­lik alá a szökőkutak csobo­gó vízfüggönye. Városnéző sétánkba rövid szünetet ik­tatunk, a tér alacsony pad­jaira telepszünk. Dicsérjük a német nők szőkeségét. Mellettünk kockás asztal­kendőről jóízűen szalonná- zi'k egy férfi, hat év körüli unokája pedig tágra nyílt te­kintettel szemléli az ember­folyamot. — Kicsi a világ, magya­rok? — szólal meg szomszé­dunk. — Igen — válaszoljuk töb­ben is egyszerre. — Oszt, honnan jöttek? — Tolna megyéből... — Mi meg innen a szom­szédból, Erdélyből. Kétnapos autós körutazáson vagyunk. Már éppen továbbindultunk volna Drezdából, amikor rá­jött az asszonyra a vásárol­hatnék. Salamander-cipőért ment be az áruházba. Hát, gondoltam, amíg ő végig- gusztálja odabent a készle­tet, addig bekapok néhány falatot. Mondják, ugye na­gyon szép ez a Drezda? Egyöntetűen, egyetértőén rábólintunk. A Zwingerben Jegyre várók hosszú sora kígyózik a drezdai barokk építőművészet remeke, a Zwinger pénztárai előtt. Sze­rencsénk van, csoportunk soron kívül jut a belépőhöz. Nem így a tárlatvezetőhöz, aki bizony lekési a velünk való randevút ezen a déle- lőttön. így aztán nélküle, de néhány perccel később már a világ egyik legértékesebb gyűjteményét őrző képtár termeit járjuk. Rembrandt, Dürer, Rubens, Botticelli és Raffaello évszázados vásznai előtt hömpölygőnk a látoga­tók tömegével. Itt angolul, amott oroszul vagy németül hangzik a tárlatvezetés. Saz esetek többségében magnó­ról. Hja, betört az öreg fa­lak közé a legmodernebb technika. Minden teremben URH-s adóvevőkészülék lóg a teremőrök vállán. — Nem egy óra, de egy nap is kevés, hogy alaposan szemügyre vehesse az ember ezt a pazar tárlatot — hal­lom a szekszárdi SZÜV KISZ-titkárának, Váczy Or­solyának sommázatát. Mi­lyen igaza van. Csakhogy a mi programunk zsúfolt, az idő sürget, továbbindulunk — a kincstárba. Csárdás at Gastro-Sternben Vérpezsdítő diszkózene a Gastro-Stern hatalmas étter­mében. Túl a vacsorán, a „táncparketten” fölöslegessé válnak az asztalok, így hát gyors tereprendezés. S most már igazán semmi akadálya, hogy jókedvűen, mi több, temperamentumosán táncra perdüljenek a párok. Baráti estre érkeztünk, mind a 250- en. HoLger Bellmann, az FDJ kerületi másodtitkárának üd­vözlő szavaira Rácz László, a Tolna megyei KlSZ-foi- zottság titkára és VasZari Ti­bor, az Express szekszárdi irodájának munkatársa vála­szolt. Gazdára találnak az ajándékok, a házigazdák egészségére fenékig ürítjük poharunkat. Aztán újfent ze­ne, ismét a kipirult arcú pá­roké a terem. Holger Bell­mann átül az asztalunkhoz. Élek a villáminterjú lehető­ségével. Annál is inkább, mert Hanzel Hilda tolmács­nő is „kéznél” van. — Járt már Szekszárdon? — Még nem, de mielőbb szeretnék eljutni, hiszen sok szépet hallottam az önök városáról. Magyarországhoz egyébként rokoni szálak fűz­nek: édesanyám unokatest­vére Budapestre házasodott, ott él. — Miként vélekedik a ba­ráti találkozóról? — Tetszik. Nem ez az első magyar csoport nálunk, de népességét tekintve az ed­digi legnagyobb. Kérem, ha becsúsztak apróbb nehézsé­gek az egyes csoportok prog­ramjába az egyhetes itt-tar- tózkodásuk során, akkor nézzék el nekünk, örülök, hogy a magyarok virtusa, ta­lálékonysága ezekben az ese­tekben is mindig segített. Miközben kazettát cserél­nek a házigazdák, felharsan a magyarnóta. Kórusba énekli a nagy csapat; „Jege­nyefán fészket rak a csó­ka...”, s mert ez a zene na­gyon is talp alá való, hát egy ropogós csárdásba csapnak a baráti találkozó résztve­vői. Tina könnyei A drezdai főpályaudvar harmadik vágányán indulás­ra kész a szerelvény. Az ab­lakoknál szorongunk, hogy búcsút intsünk vendéglátó­inknak. Tina, a csinos szőke turnusvezető könnyeivel küszködik, ölelések, kézfo­gások, aztán a búcsúzás örök mozdulata lebben a vonat után. A távozó mindig ma­gával visz valamit, aki ma­rad, mindig elveszít valamit. Az igazi barátság szálai azonban eltéphetetlenek. Azok olyan szoros köteléket alkotnak, mint Karl-Marx- Sadt és Tolna megye test­véri kapcsolata. Ezért hát, amint kigördülünk a csar­nokból, így búcsúzunk: Aufwiederseehen, Karl­Marx-Start! Viszontlátásra, NDK! üdvözlet Karl-Marx-Stadtból Fekete László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom