Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
1985. augusztus 1. NÉPÚJSÁG 3 Ülést tartott Cserépgyári hétköznapok III. a MÉSZÖV elnöksége Tegnap Dombóváron tartotta július havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöksége. Az ülést Kálmán Gyula elnök vezette. Első napirendként a vezető testület jóváhagyta az elnök által beterjesztett jelentést a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a legutóbbi ülés óta tett fontosabb intézkedésekről, majd Bertus Ferencnek, a Dombóvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnökének írásban beterjesztett beszámolója alapján értékelte az áfész I. félévi munkáját. A szövetkezet választott vezetősége az eLső félévben — a küldöttgyűlés határozatának megfelelően — számos intézkedést tett a gazdálkodás hatékonyságának növelésére: — szigorította a létszám- gazdálkodást; — meggyorsította az új üzemelési formára való átállást; — intézkedett az ipari árbevételek növelésére, az üzemek kapacitásának jobb kihasználására ; — 1,7 millió Ft célrészjegygyei növekedett az állomány és az meghaladta az 5,6 millió Ft-ot; — a felesleges bérlemények felmondásával csökkent a bérleti díj. Az áfész árbevétele 3,1 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Lemaradás mutatkozik (7,8 százalék) a felvásárlásnál, 1,8 százalékkal haladta meg az előző évi forgalmat a bolti kiskereskedelem, 5,1 százalékkal a vendéglátás. Az árrés 4,4 százalékkal nőtt, a ráfordítás 3,8 százalékkal volt kevesebb. Mindez azt eredményezte, hogy az első félévi nyereségük meghaladja a 13,5 millió F-t-ot, ami 77,2 százalékkal több az előző évinél. A következő napirend keretében az áfész-titkárság által készített beszámoló, alapján a mezőgazdasági termékforgalmazás helyzetét elemezte az elnökség. Jóváhagyólag vette tudomásul, hogy az áfész-ek a piaci igényekhez jobban igazodó termeltetést és a felvásárolt termékek minél kedvezőbb értékesítését tűzték ki célul. További feladatul tűzték ki a nem rubel elszámolású exportforgalom növelését és eredményességét. Gondosan készítették elő a termelési és értékesítési szerződéseket. Bővült az üzletfelek száma, így lehetőség nyílt a többcsatornás értékesítésre. A szövetkezetek az árualapok növelése érdekében 500 tonna vetőburgonyát, 50 000 db gyümölcsfa-szaporítóanyagot, 120 000 db szőlőoltványt, 170 000 db naposbaromfit, 1700 db tenyésznyu- lat, 3 millió db zöldségpalántát és 28 000 tonna takarmánytápot hoztak forgalomba. Széles választék volt aprómagokból, javult a szerszám- és kisgépellátás, volt műtrágya és növényvédő szer. Az elnökség a beszámolót azzal fogadta el, hogy a szövetkezetek vezetése a gazdálkodás feltételeinek ismeretében a célul tűzött eredmények elérésére még szervezettebb, tudatosabb intézkedéseket tegyenek az év hátralévő felében. Az elnökség megvitatta és az elhangzott kiegészítésekkel elfogadta a szövetkezeti szakmunkásképzés helyzetéről készített tájékoztatót és jóváhagyta a választott testületek II. félévi munkatervét. Sz. J. Segítsünk! A pihenés, lazítás, kikapcsolódás napjai ezek, ám sokaknak a szorongás, izgalom, a felelősségteljes felnőtt helytállás kezdeti időszaka is. A nyári vakáció gondtalanságát a végzős diákok életében nagyon is komoly, nem túlzás azt állítani, hogy sorsdöntő események, megméretések váltják fel. A nagy kérdőjel legtöbb fiatalnál már jóval az évzárás előtt felkiáltóvá egyenesedett, időben kirajzolódott a kép, az az elképzelés, hogy hogyan tervezik a jövőjüket, továbbtanulnak-e, vagy az iskola elvégzése után munkába állnak. Utóbbiak így többnyire már teljes biztonságban veszik az utolsó akadályokat, hiszen az elképzelésekkel szinkronban álló munkahelyük már biztosított. Kevesebb szó esik azokról a fiatalokról, akik teljes ambícióval készülnek egyik vagy másik felsőfokú tanintézetbe, ám a túljelentkezés, hiányos felkészülés miatt nem felelnek meg a felvételi vizsgákon, kiesnek az első szűrőn. Velük mi történik? Az első csalódottság után beáll a hirtelen pánik, majd a lázas keresés következik. Ismerősök, rokonok megmozgatásával, ritkábban hirdetések nyomán megszületik a gyors szükségmegoldás; elhelyezkedik a fiatal. De, mint azt a megoldást minősítő jelző sugallja, ez a „választás" csupán egy időszakra szól, átmenetnek tekintik a társadalomban helyüket kereső ifjak. Ez korántsem elítélendő dolog, hiszen azt is jelenti, hogy az első kudarcok után nem adták fel elképzelésüket, álmukat. Csakhogy az adott munkahelyen, közösségben, nem mindig örülnek az ilyen „költözőmadaraknak”, mondván: „mire beletanulnának a munkába, már tovább is állnak”. Hiányzik tehát felelősségteljes megbízatásuk, s így nem törhet felszínre az a bizonyítási vágy sem, ami pedig az emberben természeténél fogva munkál. Bizalom hiányában erősödik föl rendszerint az a szándék, hogy a fiatal új helyet keressen, továbbáll- jon... Igaz, akad ellenpélda is. Vegyük azt a diáklányt, aki az általános iskolától kezdve pedagógusnak készült, a sikertelen felvételi után pedig egészen más területen, egy postahivatalban helyezkedett el. Az első itt töltött év óta eltökélt szándéka, hogy itt marad. Bármelyik utat járja is a fiatal, egy bizonyos; az első munkahelyi benyomások bevésődnek, akár néhány hónapra, akár egész életre szólóan indul el valaki egy pályán. Az a fogadtatás, amit az iskolapadból kikerülő félig felnőtt ember tapasztal, a közösség, a kollégák segítőkészsége, közömbössége, vagy lekicsinylő vállve. regetése, mind nyomot hagy a bizonytalan, helyét kereső újoncban. És itt véletlenül sem holmi „melegházi” bánásmód mellett szólok, hanem arról, hogy segíteni a felnőtt társadalom kötelessége. —tzs— Elosztás helyett - kereskedelem A konjunktúrának vége — váltani kellene Sinkovtics Alfréd, a köz- gazdasági tudományok kandidátusa >a Közgazdasági Szemlében 1984-ben összefoglalta A téglahiány anatómiája címmel az építőanyag- hiány oikaít. Tanulmányából érdemes idézni: „A téglaértékesítés — ez budapesti helyzetre vonatkozik (saját tapasztalataink szerint vidéken is érvényes) — az elemii közgazdasági megfontolások látszatát is nélkülözi, a vevőt értelmetlen kör járatra készteti. A termelővállalatok — a több csatornás értékesítés lehetőségét kihasználva — maguk is teljes joggal eladhatnák saját termelésű téglájukat, s a vevő lehetne abban a kellemes helyzetben is, hogy egy helyen vásárolhatja meg a különféle téglákat. Ezzel szemben a téglagyárak a termelésűik 80 százalékát — szerződéses alapon — keret formájában átadják a Tüzép- vál tálatoknak. A vevőnek ezért el kell mennie az építkezéséhez legközelebbi Tü- zéprtelephez, és ott (elvileg) befizetheti a téglát. Ez azt jelenti, hogy (ha van tégla1 utalvány) befizeti a tégla árát, továbbá 1,5 százalékos felárat.. A gyár és a vásárló Az előbbi megállapítások mia, 1985-ben is igazak. Azzal a különlbséggel, hogy csökkent az építési kedv, javult laz ellátás, és ma mór nem botrányos a téglahelyzet. De az továbbra is érvényes, hogy a vevő és a gyártó között nincs közvetlen kapcsolat, és a vevő továbbra is kiszolgáltatott helyzetben érzi magát, pedig el kell jutni oda, hogy a vevő kiszolgálva legyen... — Létkérdés számunkra is, hogy a vevő közel kerüljön a gyárhoz —mondja Németh Antal igazgató. — Ehhez azonban el kell érni, hogy elosztás helyett a kereskedelem vegye át a szerepét. A konjunktúrának vége, váltani kellene. Kiszámolták és ki is próbálták, hogy ha a cserepet a MÁV háztól házig akoiója keretében árusítanák, akkor egy forinttal lenne olcsóbb a cserép. Természetesen az árban a szállítási költség is szerepel. Az eredményről ma még nem lehet tudósítani, mert a MÁV háztól házig .akciója nem mindenkinek okoz örömet, így bevezetése nehézkes. Gondolni lehetne a dunai szállításra, a folyó közelsége miatt. Ezeket a mondátokat azért is írom ide, mert bizonyítani szeretném, hogy Bátászé- ken már a jövőn is gondolkodnak. De szálljunk le a magas lóról. A mát firtassuk. A gyárnak kétféle terve van. Az egyik az alap, a másik pedig az elvárás. Amennyiben Bátaszéken 1985-iben 76 millió kisméretű téglának megfelelő meny- nyiségű vázkerámiát adnak át, akkor felhasználhatják a 3—3,5 százalékos bérfejlesztést. Amennyiben 1000 darabbal többet gyártanak, akkor 200 forint bérpreferenciát kapnak. Cserépből 13 millió darabot kér a tröszt, amennyiben túlteljesítik, többletbért kapnak. Az elvárás azonban 78 millió kisméretű téglának megfelelő poroton és 14,5 millió darab cserép. Amennyiben ez teljesül, akkor mintegy nyolcszázalékos lehet a béremelés a gyárban. Rizikó nélkül lehetetlen A bértöbbletet azonban csak akkor kapják meg, ha többet termelnék az év végére. Hogyan lehetséges többet termelni? Máéképpen nem megy, cSák ha év közben is ösztönzik a dolgozókat. Tehát havonta már többletbént kél! felhasználni, olyan bért, ami't majd csak az év végén kapnak meg. — Ma már rizikót is kell vállalni — mondja az igazgató. A vezetésnek bíznia kell abban, hogy elkészül az a mennyiség, ami szükséges, és nem fizettünk ki többet, mint amennyit megérdemeltek a dolgozók. A mai optimista hangulat a tavalyi nyereség alapján érthető. Először volt nyereséges a báteszéki vázkerámiagyár. 1983-ban még 28,9 millió forint volt a veszteség, 1984-ben pedig 43,3 millió a nyereség. Ez azt jelenti, hogy 72 millió forint eredményjavulás mutatkozott egyetlen év alatt a gyárban. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni: ebből negyvenmillióit a gáz hozott. Az, hogy az olajfűtésről átálltak a vezetékes gázfűtésre. De még mindig figyelemre méltó a fennmaradó mintegy 30 milliós eredmény, ami mutatja a báta- széki változásaikat. Hogyan lehet ilyen gyorsan változtatni? Minden tényezőt nem lehet felsorolni. A legfontosabbak: A bér- és az érdekeltségi rendszer javítása. A rossz munkahelyi légkör feloldása. Az egymásra mutogatáp megszüntetése. A rend megteremtése. Visszahallom Floderer Károly gépkezelő szavait. — összehas onlíthatatlan ül jdbb itt dolgozni, mint á régi téglagyárban. Egészséges önbizalmat, szakmai öntudatot sejtetve ejti ki a száján: — A téglás téglás, a cserepes pedig cserepes. Annyit jelent ez, hogy saját szakmáját fontosnak tartja. Olyan egészséges szakmai sovinizmus ez, ami a munkában mindig kell, kell ahhoz, hogy az ember jól tudjon dolgozni. Németh Antall is ezt mondja. Arra külön kér, hogy az ő személye ne sokat szerepeljen, mert... a közösségen van a hangsúly, a munkatársakon. A munkatársak közé pedig oda kell sorolni a portást, a takarítóasszonyt és a főmérnököt egyaránt. Mindenki a maga területének legyen a gazdája. Ennek bizonyítéka, hogy kollégám fényképezni volt a gyárban, és az ottani vezetőktöbbször megkérdezték — igazoltatták —, mert ők a terület gazdái és mindent akarnak tudni. Mikor ezt elmeséljük az igazgatónak, az elismerően bólogat. — Ennél fontosabb szó nincs... A gazda szó kifejez mindent. És az a jó, ha a gyár dolgozói egyben gaz- ddki is. Sétálunk a gyár udvarán. Több tehergépkocsira kézzel rakodnák. A poroton tégla szép rendben összerakva, a rakatok közé álltak a gépkocsik. A vevő rakodik, de nem dobja le az általa selejtesnek vélt téglát, arrébb rakja. A rend, a tisztaság mindenkit kötelez... és ez nagyon kellemes érzés. Ehhez azonban az kellett, hogy a bátaszéki gyár dolgozói maguk teremtsenek rendet, HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Fegyelmezetten rakodik m indenki a készáruplaccon A sokat hangoztatott rend egyik alapja a folyamatos ta karitás A cserépgyáriak néha elviselhetetlenül nagy hőségben dolgoznak, kell a kávé, az üdítő ... Az igazgató és az üzemvezető reggeli megbeszélése
