Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

/»Képújság 1985. augusztus 1. Rózsa Endre: Zebegény Ügy hírlik, hogy Zebegényben nincsen hiány zabigényben: lóleány, lólegény — zabrakolni mind serény. Pontban délben Zebegényben zebra sétál kék zekében. Arra jön egy kanca: „0, megbocsát... Hm... ön ló?" Csoda-e, ha Zebegényben must csikland a venyigében? Bor zubog majd tréfaképpen, nyerítik a nyihahát, összerúgják a patát, úgy ropják a tyuhahát, kiverik a karót! Felületes ismerkedések A Magyar Vöröskereszt ke­resőszolgálatához nyár vége felé gyakran jönnek be fiatal lányok (néha férfiak is, de ez nem jellemző), és kérik: „Megismerkedtem a Balato­non egy olasz fiúval, kérem, keressék meg, mert eltűnt...” A nációt és a helyet variál­hatjuk, de ilyen keresések­kel természetesen nem fog­lalkozik a Vöröskereszt. A kislány pedig csalódottan távozik, és nem érti, miért nem lehet az ő Marióját, Hansát, Piterét vagy Nencsó- ját megkeresni. A felületes nyári ismerke­dések sokszor okoznak csa­lódást, akkor is, ha nem kül­földi az, akit útunkba hoz a sors. És most nem prédikáció következik. Nem az követke­zik, hogy „ne fogadj el édes­séget idegentől”. Ezt a gyere­keknek jó, ha megtanítjuk. A felnőtt embernek nem le­het, (nem is kell) megtiltani, hogy az üdülőhelyen megis­merkedjen másokkal. De ha ez az ismeretség nem tartal­mas, (és gyakran nem az), akkor nem is szabad többet várni tőle, mint kellemes tár­saságban töltött nyári na­pokat. Nem szabad várni, mert csalódni rossz dolog. Az emberek, ha távol vannak otthonuktól, és minél távo­labb vannak, annál inkább hajlamosak a felelőtlenebb, könnyebb ismerkedésre. Haj­lamosak eltitkolni saját, eset­leg már lekötött helyzetüket, amin nem is akarnak változ­tatni, csak néhány szép óra reményében becsapják a má­sikat. Emlékszünk még a „lenni görög diplomát”-ra, a filmre, aminek kegyetlen gyilkosság a vége. Nem, senkit ijesztgetni nem akarok. Még felületes nyári ismeretségek nagy része sem végződik kriminális módon. De a valódi sebek helyett lelki sebek gyakrabban kelet­keznek, ha a fiatal lány vagy fiú nem azt várja az ilyen nyári ismeretségtől, amit vár­hat. Tisztelet a kivételnek: lehetnek örökre szóló barát­ságok is. Kialakulhatnak üdülőkben fiatal házastárs- párok között is olyan barát­ságok, amik később jóízűen folytatódnak. összebarátkoz­hatnak fiatal emberek is, megismerhetik egymást kü­lönböző nemzetek fiai is. Nem visszatartani szeret­nének ezek a sorok a barát- kozástól, hanem megóvni a csalódástól. — Sárái — Gyümölcsök, zöldségek télire Deák Mór: Az eprek álma A befőzés legfontosabb sza­bályai: csak egészséges gyü­mölcsöt, zöldséget használ­junk fel. Gondosan mosott üvegekbe tegyük, s a hely, ahol a befőzésre előkészü- lüník, tiszta legyen. A főzött gyümölcsök keveréséhez fém­vagy csak erre a célra hasz­nált fakanalat használjunk. A szirupot lehetőleg előre ké­szítsük el, ha szükséges, in­kább forrósítsuk újra, hogy a megmosott, tisztított, fcima- golt gvümölcs mielőbb üve­gekbe kerüljön. Minél keve­sebb ideig érintkezik a leve­gővel, annál biztosabb a si­ker. Készíthetünk befőttet gőzöléssel, szárazgőzben (dunsztolás), de nyersen is eltehetünk gyümölcsöt, s fő­ként ízesítésre használt zöld­ségfélét. Körte, ringló szirupban 1 liter vízhez 30 dkg cukor­ral szirupot főzünk. Ha forr a cukros víz, a habját eltávo­lítjuk. Közben a megtisztított üvegeket megtöltjük a gyü­mölccsel, rázogatva, talpát ütögetve, hogy minél több beleférjen, szépen helyezked­jenek el, és vízzel félig telt tepsibe állítva a tűzhelyre tesszük, hogy az üvegek át­melegedjenek. Ha forr a szi­rup, kanalanként szedjük az üvegekbe. Ezután az üveg száját lezárjuk kanállal, s a szirupot visszaöntjük a fa­zékba. Ha forr, megismétel­jük a műveletet. Háromszor forrázzuk le a gyümölcsöt, így biztonságos. Ha ezzel el­készültünk, az előre elkészí­tett celofánnal gyorsan kös­sük le, és tegyük pokrócok, párnák közé. Egy napig hagyjuk a szárazgőzben. Hia körtét rakunk el, üve­genként számítva 1 citrom levét tegyük a szirupba, ez megakadályozza, hogy a szí­ne megsötétedjen. Magvaváló szilva kompótnak, gombócba A nem túl érett szilvát jól megmossuk, lecsorgatjuk, ki­magozzuk. öt kg szilvát 50 dkg kristálycukorral, 2 dkg szalicillal és 2 evőkanál ecet­tel összekeverünk, azonnal 5 literes üvegbe tesszük, és le. kötjük celofánnal. Az üveg­Mivel a szabása végtelenül egyszerű, kezdők is hozzá­foghatnak. Csomagolópapírra kockahálózatot készítünk (1 kocka 5x5 cm), s erre rajzol­juk fel a méretünknek meg­felelő szabásmintát. A kimo- nót akár háromféle (színben, mintában harmonizáló) ma­radék anyagból is kiszabhat­juk. Az egyenes szabás bősé­gét megkötős öv fogja össze. A három alsó rajz azt érzé­kelteti, hogy milyen variálási lehetőségek vannak a díszí­tésre. 1. Tehetünk rá — a kivá­gás pántja alá bújtatott — két lapból szabott és lestep­pelt zsebet, így varrunk rá kézelőt is idegen anyagból. ben levet enged, és saját le­vében eláll évekig is. Sárgabaracklekvár Lehéjazzuk a barackot (forró vízbe mártva könnyen lejön a héja), kimagozzuk, és így megmérjük. Ugyanannyi kristálycukrot teszünk hozzá, úgy, hogy egy sor barack, majd cukor, és ezt addig rak­juk, míg a barack elfogy. (A tetejére feltétlen cukor ke­rüljön.) Letakarva, viszony­lag hűvös helyen egy napra tegyük el. Másnap feltesszük főzni, és addig főzzük, míg teljesen be nem sűrűsödik. Könnyen leég, ezért lassú tű­zön, kevergetve főzzük. Ha mér elég sűrű, forró üvegek­be töltjük, késhegynyi szali­cilt teszünk rá, és lekötjük. Szárazdunsztba tegyük egy napra. Sárgabaracklekvár más módon A barackot lehéjazzuk, át­daráljuk, és a forrástól számí­tott 20 percig főzzük. Ezután kilónként 40 dkg cukrot adunk hozzá, lassan, hogy már a forró lekvárt ne hűt- sük ki. Ezzel még 10 percig forraljuk. Üvegekbe tesszük, késhegynyi szalicilt hintünk a tetejére, és lekötjük. Ezzel az eljárással, ha gyorsan dol­gozunk, szép sárgabarack- lekvárt készíthetünk. Ezt is szárazgőzbe tegyük egy nap­ra. Dzsemek Bármilyen gyümölcsből ké­szíthetünk dzsemet, de ve­gyesen is nagyon finom. A gyümölcsöt tisztítás után ki­magozzuk és feldaraboljuk. Lábasba tesszük, és 15 percig forraljuk. Ekkor tegyük hoz­zá a cukrot — 1 kg gyümölcs­höz 30—40 dekagrammot, és még 10 percig főzzük. Forró üvegekbe töltjük, késhegynyi szalicilt teszünk minden üveg tetejére, és gyorsan lekötjük. Szárazgőzbe tesszük. Paprika töltött paprikához 20—25 db magházától, erei­től megtisztított, egészséges paprikákat ügyesen egymás­ba rakva, egy 2 literes üveg­be teszünk. 1 liternyi vizet felfőzünk egy evőkanál sza­licillal, s miikor kihűlt, rá­tájú pánttal keretezzük a ki­vágást, s ebből az anyagból öntjük a paprikára. Télen, felhasználás előtt hideg vízzel öblítsük át a paprikát. Akár két évig is eláll. Zöldbab főzeléknek, sós lében 1 kg zöldbabot megtisztí­tunk, feldarabolunk. 1 liter vízbe púpozott evőkanál sót teszünk, felforraljuk, és a babot két percig főzzük ben­ne. Leszűrve, üvegbe tesszük és a sóoldatot ráöntve, be­kötjük. Másifél óráig vízgőz­ben, lassan forrni hagyjuk. Kihűlés után elraktározzuk. Télen a levét óvatosan ada­goljuk. Lecsó Vásárolunk 4 kg paprikát és 2 kg paradicsomot. A pap­rikát megtisztítjuk, és kari­kára vágjuk, a paradicsom héját lehúzzuk (forró vízbe mártva könnyen lejön), és feldaraboljuk. A paradicso­mot lábasban feltesszük a tűzhelyre, és az első forrás utón hozzáadjuk a paprikát, és ezzel is az első forralásig főzzük. Keverünk hozzá egy kávéskanál szalicilt, és forró üvegekbe töltjük. Gyorsan le­kötjük, és szárazdunsztba másnapig eltesszük. Zöldségfélék sóban Sárgarépát, kaprot, petre­zselymet, zellert, pritamin- paprikát (ezt átdarálva) réte­gesen sóval összevegyítünk, vigyázzunk arra, hogy alul és fölül só legyen. Kis üvegekbe szorosan belenyomkodjuk és ‘lekötjük. Természetesen lehet vegyesen is, de jobb, ha ter­mékenként külön készítjük. Szárított zöldségfélék Zöldség, gomba, paprika, gyümölcs (alma, körte, szilva) alkalmas szárftmánynak. Tisztítás után szeleteljük és szitán, vagy nagyon tiszta edényre téve, napon megszá­rítjuk. A paprikát felfűzve is száríthatjuk. S még egy ötét: pamadicsombefőzés idején a paszírozóban marad a héja. Ezt is megszáríthatjuk, és száradás után papírdobozba téve, fohásznál hatjuk. Télen szép színt és ízt ad leveseink, nők. vAradi ibolya kivágásnál egy kis szalag. 3. A zsebre virágot híme­Piszfca, a megzöldült ten­gerészbaba, aki titokban ver­seket ír, idegen lett saját életében. Ivott Szörpikével, az ivóbabával, csókolózott Pu- szálóval, a mindig csókolózó barnamackóval, nagyokat evett Hamigával, csak vala­hogy egyre kedvetlenebbül, fakuló szemmel, elszürkülve. A sikerei kapatták el? Vagy talán kevesellte a sikereit! Ki tudja. Csicsika kimaradásai miatt hidegült el tőle, bará­tai a kedvetlensége miatt. De Piszka már önmagával szem­ben is békétlen volt, hiszen nem írt, s úgy érezte, nem is fog soha többé. Csicsika, a világszép alvó- baba csak nézte, nézte en­nek az új, ismeretlen Pisz­kának a vergődését, s pityer- gett a régi daliás tengerész­babáért. Akinek még simo- gatóan erős volt a karja, s tiszta a szeme, mint egy nyu­godt, mély tengeröböl. Ettől a zavaros tekintetű Piszká­tól tartott, s félt számon kér­ni rajta azt a régit... Csak várta, várta hát sorsa jobb­ra fordulását, míg egy na­pon... ...Esso-Besso, a gonosz bo­szorkány el nem rabolta a régi, daliás tengerészbaba képében, hogy végleg kifosz- sza az igazi Piszkát. — Szép vagy, szeress en­gem — mondta az Esso-Bes­so-Piszka. Csicsika fürkészően mérte végig. — Régen azt mondtad, hogy az eprek arról álmod­nak, hogy olyan pirosak és édesek lehessenek, mint az ajkam. — Régen, régen — legyin­tett a boszorkány. — Beszél­tem összevissza. Megváltoz­tam. — Te nem vagy Piszka — rázta meg a fejét Csicsika. — Piszkának szomorú a sze­me, és szebb, mint a tiéd. Esso-Beso dühbe gurult. A világszép alvóbaba ijedten nézte, hogyan veszti el ön­uralmát, s hogyan változik vissza emiatt boszorkánnyá. — Így is jó — kacagott messzehangzóan a babák ré­me. Majd teszek róla, hogy ne legyen szebb! Piszka, a megzöldült ten­gerészbaba rémülten kapott a szeméhez. — Megvakultam! — sikol- totta. — Megvakultam! Csicsikának legörbült a szája széle. — A haja is szebb, mint a tied. — toppantott daco­san. — Sose lesz olyan sze­retnivaló hajad, te vastüske- fejű! Esso-Beso tajtékzott — már nem is próbálta fölvenni Piszka alakját. Tudta, nem sikerülne. — Így is jó — süvítette vészjóslóan. Csicsika végig- borzongott. — Jaj! — kapott a fejéhez Piszka, s csomókban a kezé­ben maradt a haja. — Ko­pasz lettem! — Tetszik még? — vigyor­gott Eso-Besso, s Csicsika hüppögve felelt: Sokan válnak gyűjtővé egy új sorozat következtében Ausztráliában. Népszerű gyermekkönyvek hősei, ked­velt figurái kelnek életre öt címletből álló, összefüggően nyomtatott sorozaton. A megörökített figurák hazánk­ban nem ismertek, de ha­sonlíthatók Dörmögő Dömö­törhöz, Kököjszi és Boboj- szához, A Futrinka utca la­kóihoz, Dugó Danihoz, Az öreg néne őzikéjéhez, talán a János vitézhez vagy Lú- das Matyihoz. Kedves a so­rozat, ki is merítik minden anyagi és kulturális hasznát. Egyidejűleg megjelentették a könyveket hatalmas példány­— A hangod — zokogta —, a hangod sose lesz olyan lágy, mint az övé! — Így is jó — bólintott a bababoszorkány, mintha ezt a választ várta volna. Es Piszka némán, vakon, kopa­szon esett össze a babapol­con. — Bn akkor is csak őt fo­gom szeretni — suttogta Csi­csika, és behunyta a szemét. Hiuuuu, hüuuuu, Esso- Besso összecsücsörített szájá­ból szélvész támadt a baba­polcra. Fölkapta Piszkát, s ledobta a földre. — Én akkor is csak őt fo­gom szeretni — ismételte meg Csicsika, s összeszorítot­ta a száját. — Eredj hát, szeresd! — üvöltötte magán kívül a Ba­bák Réme, s Csicsika ott ta­lálta magát a földön, Piszka mellett. • - ­— Piszka! — suttogta a vi­lágszép alvóbaba, s kétségbe­esetten simogatta a megzöl­dült tengerészbabát. — Pisz­ka! Ne félj, itt vagyak! Piszka nyögött egyet. — Nem baj, hogy nem látsz — hadarta Csicsika —, s az sem, hogy nem tudsz beszélni — itt picit elcsuk­lott a hangja —, az meg, hogy kopasz vagy, kifejezet­ten tetszik! Szép formájú a fejed! A megzöldült tengerészba­ba mozdulatlan szeméből le­gördült egy könnycsepp, és sárfoltot hagyott a padló- szőnyegen. — Tisztul a szemed! — ujjongott Csicsika. — Jaj, Piszka, tisztul a szemed! — ismételgette többször is egy­más után, mintha maga sem hinné el. A megzöldült tengerészba­ba ráemelte a tekintetét, s a világszép alvóbaba reszket­ve ismert a tengeröbölre, amelyben annyiszor megme- rítkezett kapcsolatuk kezde­tén, s megtisztult mindig. — Piszka, Piszka — ismé­telgette, s úgy puszilgatta a megzöldült tengerészbabát, mintha ő lenne Puszáló, a mindig csókolózó barnamac­kó. A száját is megpuszilta, egyszer, kétszer, háromszor... — Köszönöm — szólalt meg erőlködve Piszka. — Köszönöm, köszönöm — há­lálkodott, s visszanyert hang­ja megrezdítette Csicsika szí­vét. Olyan tisztán csengett, mint azelőtt! — Ö — most már a világ­szép alvóbaba szája is szí­vet formázott —, ó, Piszka — és simogatta, simogatta öntudatlanul a megzöldült tengerészbaba fejét, mígnem sercegés hallatszott: — Nő a hajad! — Nő a hajad! — kiáltozták, s vala­hogy ebben sem volt most semmi meglepő. S amikor Piszka megfogta a világszép alvóbaba kezét, Csicsika éppolyan örömmel hallgatta a várva várt monda­tot, mint először: — Az eprek arról álmo­doznak, hogy olyan pirosak és édesek lehessenek, mint az ajkad... S bánták is ők, hogy Esso- Besso dúlva-fúlva új hadi­terveket sző! számban, készítettek olvasó- jeleket egy-egy bélyeg fel­ragasztásával, emlékpecsét­tel. Mindez, tehát az öt könyv a filatelista mellékle­tekkel rendkívül olcsó, keve­sebbe kerül, mint az ala­csony keresetűek három órai munkabére. A távoli földrész hírt ad még távolabbról is. Ausztrá­lia Sarki Területe bélyeget ad ki a kutatóállomáson élőknek. A kevesek által használt címleteket helyszíni fényképfelvételek alapján a jég különleges formálódásá­nak képével és a jégtáblákon sétáló pingvinek bemutatá­sával díszítik. zünk. 2. Elütő színű vagy min- jön rá az öv, és fönt, a nyal Bélyeggyűjtőknek Kényelmes kimonó

Next

/
Oldalképek
Tartalom