Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
2 NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 1. Ülést tartott a Tolna Melyei Tanács Napirenden a VII. ötéves terv terület- és településfejlesztési koncepciója SevarMze és Shultz találkuzéja A Tolna Megyei Tanács első munkaülésének fő napirendjeként elkészített előterjesztés A VII. ötéves terv megyei terület- és település- fejlesztési koncepciója címmel nem serkentette a várt hevességű vitára a nyári szabadságolások miatt létszám- hiányos testületet. Ribling Ferenc általános elnökhelyettes terjesztette elő a koncepciótervezetet, s ugyancsak ő adott szóbeli kiegészítőt a végrehajtó bizottság fölkérésére. Ezt a vb azért tartotta fontosnak, mert a terület- és településfejlesztési 1 koncepció tervezetének párt-, társadalmi és tömegszervezeté vitáin sok probléma merült föl. Magának a megyei tanács vb-nek a tanácsülést előkészítő ülése is szenvedélyes hangúra váltott a témát tárgyalva. Mi történt hát? Az eddig felvetett gondokra aligha találtak a szószólók megoldási lehetőségeket. Az sem valószínű, hogy a nyár heve okolható abban, hogy csak heten kértek szót a testületből. A keményszavú ri- posztozás hiánya, majd pedig a terület- és településfejlesztés megyei koncepciójának egyhangú elfogadása mögött föltehetően az áll, hogy mire a Tolna Megyei Tanács eljutott a kétfordulós terv- munka első lépcsőj^jg, a koncepció szentesítéséig, volt idő is, mód is az írásba rögzített tervezet fölött szőkébb körben vitatkozni és együtt elgondolkodni is. A felszólalások különben azt tükrözték, hogy az újnak szóló ünneplés véget ért. A megyei tanács első munkaülésével látott neki annak a feladatának, amely a nép- gazdasági tervezés rendszeréről szólva kapott helyet az 1985. évi II. törvényben és úgy, hogy a tanácsok testületéi a középtávú terv előkészítésében a tervkoncepció megtárgyalásával, kialakításával is részt vesznek. Mi a célja a tervkoncepciónak? Az, hogy benne a tanács megjelölje a VII. ötéves terv időszakára szólóan a terület- és településfejlesztés fő irányait és működési, fenntartási, továbbá fejlesztési stratégiáját, a legfontosabb ösz- szefüggéseket. Itt jegyeznénk meg, hogy a megyei tervkoncepció tervezeti a Minisztertanács által elfogadott népgazdasági tervkoncepcióra épült és készítői figyelembe vették a megyei pártértekezlet állás- foglalását csak úgy, mint a megye társadalmi szervezeteinek észrevételeit, javaslatait. Nem utolsósorban azt, hogy mi volt a jellemzője, eredménye a terület- és településfejlesztésnek a rövidesen záruló VI. ötéves tervidőszakban. Ennek megfelelően került a kiemelt feladatok kategóriájába a lakásépítés; a középiskolai intézményhálózat bővítése, hogy az alkalmassá váljék a nagy létszámú korosztályok fogadására; az egészséges ivóvíz biztosítása társulati vízművel, vagy közkifolyós rendszerű megoldással. A gazdaságirányítás korszerűsítésével összefüggésben újul tehát meg 1986-tól a tanácsi gazdasági irányítás rendszere. A változások elsősorban a helyi tanácsok gazdálkodását érintik, amennyiben megteremtődnek gazdasági önállóságuk alapjai, növekszik rendelkezési joguk a kiadások céljainak meghatározásában és ami rendkívül fontos: érdekeltségük erősödik a bevételek növelésében. Megjegyzendő, hogy a helyi tanácsok nagyobb önállósága nem csökkenti a központi szervek felelősségét a társadalmi kiadások, a beruházási vásárlóerő szabályozásáért, valamint az ágazati szakmai irányítás megvalósításáért. Az előterjesztés vitájában Hegedűs Károlyné megyei tanácstag Értény és Kop- pányszántó ivóvízzel ellátott települések közé sorolását — és a fejkvóta ennek alapján történt megállapítását találta sérelmesnek. Körmendi József kaposszekcsői tanácstag hivatkozva a társadalmi összefogással folyó toraate- remépítésre, remélt támogatást. Varjas János, a HNF megyei titkára azokról az észrevételekről számolt be a megyei tanácsnak, melyeket a népfront kibővített elnöksági ülésén gyűjtött csokorba a területi és településfejlesztési koncepciók kapcsán. Deli Sándor, az SZMT titkára a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának véleményét tolmácsolva üdvözölte a különféle településeken élők életfeltételeiben meglévő különbségek mérséklésének a szándékát. Egyed László, a KISZ megyei bizottságának titkára egyebek között a kistelepüléseken élő fiataloknak az alapellátás javítását sürgető kívánságát ismertette. Ranga Zoltánná szekszárdi tanácstag hiányolta a VII. ötéves terv területi és településfejlesztési koncepcióiból a megyei városi könyvtár helyzetét gyökeresen megváltoztató új könyvtár építését. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságának titkára a lakásépítés, középiskolai bővítés, ivóvízellátás kiemelt feladatáról szólt és arról hogy az eddigiekhez képest kiegyensúlyozottabb fejlődés lehetősége áll előttünk. A vitában elhangzottakra Ribling Ferenc válaszolt, majd a zárszóban Császár József megyei tanácselnök azt hangsúlyozta ismételten, hogy a koncepcióban szereplő felosztás szerint, fejkvótával és céltámogatással együtt Szek- szárd fejlesztési lehetősége a VI. ötéves tervhez képest 124 százalék, a többi városé együttesen 135 százalék, a községi tanácsoké pedig 274 százalék. Most tehát következhet a tervkészítés második fordulója a tegnap elfogadott koncepció alapján. (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés eddigi eredményei láttán. Clark elsősorban az ottawai konferencia alapján vonta le ezt a következtetést. A címzettek megnevezése nélkül ugyan, a stockholmi siker késlekedéséért is a szocialista országokat teitte felelőssé egy olyan periódusban, amikor a helsinki szellem kifejezetten megerősítésit nyer a találkozó résztvevőinek többsége részéről. Hams-Dietr ich Genscher nyugatnémet 'külügyminiszter rámutatott: a mostani tanácskozásnak két kérdésre kell választ adnia: helyes volt-e a záróokmány aláírásakor választott út, s merre vezet ez az út a továbbiakban. Genscher mindenesetre úgy véli, hogy a záróokmány nem utópisztikus fogalmazvány, hanem realista, kiegyensúlyozott dokumentum, amelynek mondanivalója különösen fontos az Európa közepén egymás 'mellett élő két Németország számára. A szovjet—amerikai viszonyról, mindenekelőtt a novemberi Gorbacsov—Reagan találkozóról, továbbá nemzetközi kérdésekről folytatott háromórás megbeszélést Helsinkiben Eduard Se- vardmadze szovjet és George Shultz amerikai külügymi- nisater. Vlagyimir Lomejko, a szovjét hivatalos szóvivő a találkozót „érdekesnek, őszintének és hasznosnak” minősítette a Finlandia palotában megtartott sajtötá- jékoztatóján, közvetlenül a külügyminiszteri eszmecsere befejezése után. Lomejko szavaiból kitűnt, hogy a két miniszter igen alapos eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről, a szovjet— amerikai viszonyról és a novemberi 'csúcstalálkozóról. Szovjet részről ezen egyébek között aláhúzták, hogy a csúcstalálkozón meg kell teremteni a feltételeket, hogy a kétoldalú kapcsolatokban fordulat álljon be. Hangsúlyozták továbbá, hogy a két ország közötti dialógus középpontjába a , világűrben fegyverkezési hajsza megelőzésével és a földön folyó fegyverkezési hajsza leállításával kapcsolatos kérdéseket kell állítani. Eduard Sevandnadze a megbeszélésen kijelentette: megengedhetetlen, hogy újabb területekre terjesszék ki a katonai előkészületeket, óvott attól is, hogy kísérleteket tegyenek a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásra. A szovjet vezetés szerint egy szovjet—amerikai csúcs- találkozó, amennyiben az egyenlőség, a be nem avatkozás és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján kerül megrendezésre, minden területen ösztönzést adhat a kapcsolatok javításához. Sevandnadze ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy ráirányítsa a figyelmet Mihail Garbacsovnak. az SZKP KB főtitkárának az atomfegyver-kísérletek teljes moratóriumára vonatkozó kezdeményezésére. Kérdésékre válaszolva Vlagyimir Lomejko elmondta. hogy szovjet részről nem tekintik véglegesnek a moratórium kérdésében eddig tett amerikai megjegyzéseket. Ami a nevadai amerikai atomrobbantásdkra való meghívást illeti (az amerikaiak szovjet megfigyelőket hívtak meg Nevadába), a szovjet szóvivő rámutatott: a két ajánlatban két ellentétes koncepció ütközött. Az egyik fél a nukleáris robbantások megszüntetését, a másik lényegében azoknak a szovjet jelenlét általi törvé- nyesítését szeretné elérni. Arra a kérdésre válaszolva, vajon Reagan elnök betegsége megakadályozhatja-e a novemberi csúcstalálkozó terv szerinti lebonyolítását, Amatolij Dobrimyin a Time magazin véleményét idézte, amely szerint Reagan elnök ott lesz a genfi találkozón. A háromórás külügyminiszteri eszmecserén első ízben alkalmazták az egyidejű szinkrontolmácsolás módszerét, amely így a régi tolmácsolási rendszerhez képest időben sókkal „gazdaságosabbá” tette a megbeszélést. Szovjet részről a tárgyaló- asztalnál Eduard Sevardna- dze mellett ott ült Viktor Komplektov külügyminiszter-helyettes és Artatolij Dobrinytn washingtoni szovjet nagykövet is. Jelen voltak a tárgyalóteremben más szovjet diplomaták is, köztük JuLij Kivicinszfcij, aki Genfiben a fegyvenzetJkorló- tozáai tárgyalásokon a közép-hatótávolságú rakétákkal foglalkozó szovjet munkacsoportot vezeti. Az amerikai oldalon Shultz mellett ott volt Max Rampelman, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője, Paul Nitze, az amerikai elnök fegyver - zetkorlátozási főtanácsadója, Rozanne Ridgway, az európai ügyekkel foglalkozó új amerikai külügyi államtitkár, Mark Palmer államtitkár-helyettes, a kelet-európai ügyek vezető külügyminiszté- irium'i szakértője és több más diplomata. Shultz amerikai külügyminiszter a találkozó befejeztével amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy az eszmecserét „értékesnek és fontosnak” találta. Amerikai hivatalos személyiségek tájékoztatása szerint Shultz négy témában terjesztette elő kormánya álláspontját. A fegyverzetkorlátozás kérdésében, az úgynevezett reigonális témákban (ezalatt a közel-keleti és közép-amerikai helyzetet szokták érteni, de amerikai részről gyakran febben a „rubrikában” tárgyalják az afganisztáni és kambodzsai problémát is). Szóba hozták az emberi jogok témáját, s az amerikai háttér-tájékoztatón csak utolsó helyen említették a kétoldalú kapcsolatok kérdését, elismerve, hogy a mostani megbeszélés „jó első lépés volt ahhoz, hogy a genfi csúcstalálkozót' hasznossá tegyék”. A csúcstalálkozóról megkezdett dialógusnak — közölték továbbá amerikai részről — folytatása lesz: Eduard Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a washingtoni Fehér Házban találkozik Reagan elnökkel. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter szerdán Helsinkiben találkozott Roland Dumas-val, a francia diplomácia irányítójával. Megyuen éne történt 12.1 HIROSIMÁI NAPLÓ Hirosima 194 5. augusztus 6-án fél 9-kor Élők és holtak Hirosimában „Naoki, te vagy? A hátsó ajtón mentem be a házba. A fiam nem volt ott. A házunk valósággal ingott. A fogadószoba padlóját üvegszilánkok borították. Egy komor érzés azt diktálta, hogy a fiam súlyosan megsérült. Dél volt. „Anya” — hallottam egy gyenge, kétségbeesett hangot az ajtó mögül. Kisiettem és a látvány, ami elém tárult, megrendített, Naokin csak az alsónadrágja maradt. Vér folyt a vállán, és a hátán, a haja eltűnt, az arcbőre teljesen leégett. Naoki úgy elváltozott, hogy csak a jól ápolt fogsoráról ismertem rá. Az izgalomtól alig tudtam megszólalni. „Naoki, te vagy?” — ez volt minden, amit mondtam. Naoki testéről mindenütt levált a bőr, any- nyira, hogy nem tudtam, hol fogjam meg. Besegítettem a konyhába, és leültettem a padlóra. „Vizet, vizet!” — könyörgött. Rohantam a csaphoz, de nem jött belőle víz. Eszembe jutott, hogy van hideg teám, abból adtam neki. Arról panaszkodott, hogy fázik. Nem tudtam, mit tegyek. Közben egy, a szomszédban lakó katonatiszt jött néhány emberével. Azonnal intézkedett, hogy egy takarót tegyenek egy kocsira, és a fiamat egy elsősegély-nyújtó helyre vigyék. A katonaorvos rövid ideig vizsgálta Naókit, majd felszólított, adjak enni a fiúnak, amit kíván. Az égési sebek súlyosabbak voltak, mint gondolták, küszöbön állt a halál. Elkészültem a legrosszabbra. Naoki valamit enni akart. Egy közeli kertből paradicsomot hoztam és odaadtam neki. Amint beleharapott, szájából ömleni kezdett a vér. A vér vörössége vörösebb volt, mint a paradicsomé — ma is a szemem előtt van. Megfogta a kezem és nehéz lélegzettel ezt suttogta: „Anyám, ne sírj! Élj a többiekért...” Szavait nem tudta befejezni. A fiam oly bátran halt meg, hogy nem tudtam sírni. Kaptam egy gyékényt, amibe betakartam. Egy kocsin hazavittem. Az üvegcserepekkel borított padlón fekvőhelyet készítettem neki és arra fektettem. Nem sokkal később három fiatal rontott be, Naoki osztálytársai. Egyikük, Fukuha- ra, az izgalomtól remegve kérdezte: „Hol van Naoki?” Amikor meglátták öt holtan feküdni, a földre vetették magukat és kiáltoztak: „Miért kellett meghalnod?” „Miért?” „Meg foglak bosszulni, megteszem!” Én könnytele- nül, némán néztem őket. Amikor elkísértem őket a megállóig, útközben még mindig az égési sebektől eltorzult emberekkel találkoztam. Nem tudtam elviselni a tekintetüket. * Visszamentem, összeszedtem a fiam alsóneműit és szétosztottam az arra haladók, köztük a meztelenül járó fiatal lányok között. Naoki is bizonyára így akarta volna. Ezen az éjszakán virrasz- tottam a halott mellett, néhány szomszédom is ott volt velem. Nem égettünk tömjént, mert féltünk, hogy az ellenséges repülőgépek észreveszik a fényt. Másnap reggel oly egyedül és levert- nek éreztem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek. így maradtam augusztus 8-án délig a fiam holtteste mellett. A hivatalos halottszemle után előkészültünk a halottégetésre. Volt egy koporsónk és néhány bambuszrúdunk. Akik Hirosima akkori pokoli állapotát ismerték, csodálkoztak, hogy jutottam koporsóhoz. A Mitsubishi- gyár egyik asztalosa készí- tette kedves barátjának, Naokinak. A férjem vállalatától is jöttek néhányan. Egy dombról hoztak bambuszt és készítettek belőlük hordágyat. A baráti asztalos hazavitt, mielőtt a tüzet meggyújtották volna, hogy ne kelljen elszenvednem a fiam elégetését. Másnap eljött a férjem egyik kolléganője és együtt mentünk el a fiam hamvait összegyűjteni. Az asztalos ciprusfából készített urnát, abba raktuk a hamut. Visz- szatartottam a könnyeimet. Amikor azonban a japán hagyományok szerint az urnát fehér lepellel borítottam be, kitörtek a könnyeim. Nem tudom meddig sírtam... K- iKövetkezik: 3. Orvos lehetett volna. (Folytatjuk) Meghosszabbodik a szülési szabadság A Minisztertanács rendelete alapján 1985. szeptember 1-től a szülési szabadság időtartama húsz hétről huszonnégy hétre emelkedik. A felemelt szülési szabadságot úgy kell kiadni, hogy abból négy hét a szülés várható időpontját megelőző időre essen. az azt követően járó húsz hét szülési szabadság meghosszabbítására nincs lehetőség. A huszonnégy hét szülési szabadságra az a szülő nő jogosult, akinek az orvos a szülés várható időpontját szeptember elsejére vagy azt követő időpontra állapítja meg. Ha tehát a szülés szeptember elsejére vagy azt követően várható, a szülési szabadságot a szülés várható időpontját megelőző 28. naptól kell kiadni, függetlenül attól, hogy a szülés esetleg szeptember l^ét megelőzően következik be. Ha a szülés várható időpontja szeptember elsejét megelőzi, a szülő nő a jelenleg hatályban lévő szabályoknak megfelelően jogosult a szülfei szabadságra, abban az esetben is, ha a szülés a vártnál 'később, szeptember 1-én, vagy azt követően következik be. A szülést megelőző időre járó szülési szabadság — terhességi-gyermekágyi segély — kezdetéit a terhesállományba vételről szóló orvosi igazolás, ennek hiányában a terhesgondozási könyv adatai alapján kell megállapítani.
