Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2. ( TOLMA \ 2 KÉPÚJSÁG Befejeződött az orviskongresszis (Folytatás az 1. oldalról) hoznak létre. Ugyanakkor az újabb tudományos kutatások olyan világméretű, lehetsé­ges ökológiai következménye­ket jeleznek, amelyek veszé­lyeztethetik az élet fennma­radását a Földön. A fegy­verkezési hajszát az űrre is ki akarják terjeszteni, s ha ez megvalósul, akkor számot­tevően növekszik a világmé­retű nukleáris konfliktus ki­robbanásának veszélye. Az űrfegyverkezés semmissé te­heti az eddig elért fegyver­zetkorlátozási eredményeket, és alááshatja a folyamatban lévő tárgyalásokat is. A dokumentum így folyta­tódik: „Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a nukleáris fenyegetés megszüntetésére javasolt programunk egyezik a világ népeinek kívánságá­val. A program sürgeti a nukleáris fegyverek gyártá­sának, kipróbálásának, s te­lepítésének ellenőrizhető be­fagyasztását. Ezt kiegyensú­lyozott fegyverzetcsökkentés, majd a fegyverzetek végső megsemmisítése követheti. A program olyan védelmi poli­tika elfogadását szorgalmaz­za, amely kizárja a nukleáris fegyverek használatát fegy­veres összecsapás esetén.” A kongresszus üdvözli a két or­szág kormánya között meg­kezdődött új fegyverzetkor­látozási tárgyalásokat, ugyan­akkor hangoztatja, hogy a szavakat tettekkel kell alá­támasztani. A felhívás első lépésként azt javasolja, hogy rendeljék el mindenfajta nukleáris robbantás tilalmát. A moratórium addig legyen érvényben, ameddig létre nem jön egy átfogó egyez­mény az atomfegyver-kísér­letek betiltására. A mozga­lom arra is kéri a két nagy­hatalom vezetőjét, hogy erő­sítsék meg a nukleáris fegy­verkezési hajsza csökkentését célzó, már meglévő egyez­ményeket, beleértve a nuk­leáris fegyverekre vonatkozó atomsorompót. A dokumentum ezután em­lékeztet arra, hogy a nem­zetközi orvosmozgalom az „Együttműködést és ne szem­benállást!” jelszó szellemé­ben tanácskozott Budapesten. A kongresszus jó példa arra, hogy a keleti és nyugati kol­légák között lehetséges a párbeszéd és az együttműkö­dés. A bizalomépítő intézke­dések rendkívül fontosak, ha a világ el akarja űzni a nuk­leáris fenyegetettség lidér- cét. A felhívás szorgalmazza, hogy bővítsék az egészség- ügyi együttműködés lehetsé­ges formáit, s tegyék e mun­kát világméretűvé. Közös erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy a keleti és a nyugati orvosok, tudósok tehetségüket, ismereteiket a világ betegeinek és szegé­nyeinek javára fordítsák. Az élet minőségének és az emberek egészségének javí­tására használják fel az űr­kutatások eredményeit is. A dokumentum javasolja a szovjet és az amerikai ve­zetésnek : dolgozzanak ki hosszú távú programokat a világ gyermekeinek egész­ségügyi ellátására, hiszen évente 4 millió gyermek hal meg olyan fertőző betegsé­gekben, amelyeket immuni­zálással könnyen meg lehet­ne előzni. A kongresszus résztvevői Javier Pérez de Cuellarhoz, az Egyesült Nemzetek Szer­vezete főtitkárához is leve­let intéztek, hangsúlyozva, hogy nagyra értékelik az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének a leszerelésért és a nukleáris háború megelőzé­se érdekében tett erőfeszíté­seit. Az üzenet így folytató­dik: „Mint orvosok, meg vagyunk győződve arról, hogy az ENSZ célkitűzése, mely szerint a Föld minden lakójának biztosítani kíván­ja az egészséges életet és a személyiség fejlődését, mindaddig nem valósítható meg, amíg a világ országai­nak kormányai visza nem fordítják a fegyverkezési fo­lyamatot, és fel nem hagy­nak a fegyverkezési verseny­nyel. Az emberiség erőfor­rásait a fegyverkezés helyett egészségügyi célokra és más társadalmi szükségletek ki­elégítésére kell fordítani. Közös érdekünket szolgálja az ENSZ szerepének további erősítése, amely fontos esz­köze lehet a béke és a biz­tonság megszilárdításának, a nemzetközi együttműködés fejlesztésének.” A dokumentum leszögezi, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az ENSZ azon határozatait, amelyek a nuk­leáris katasztrófa fenyege­tésének megszüntetésére, a fegyverkezési hajsza csök­kentésére, az űrfegyverkezés megakadályozására és a nuk­leáris fegyverzetek megsem­misítésére vonatkoznak. Vé­gül szorgalmazza, hogy az ENSZ hozzon megfelelő in­tézkedéseket, amelyekkel a világ népeit jobban bevon­hatják a nukleáris veszély elleni küzdelembe. Ligyija Novak, a szovjet egészségügyi dolgozók szak- szervezetének elnöke beje­lentette, hogy a kongresszus keretében 20 ország egész­ségügyi dolgozóinak képvise­letében összeült szekció min­den tagja egyhangúlag tá­mogatja e dokumentumokat. Az együttműködés szélesíté­se érdekében az egészség- ügyi dolgozók nemzetközi bizottságot alakítottak. Ezután a mozgatom ame­rikai és szovie't társelnöké­nek záróbeszéde hangzott el. (Az időközben hazautazott Jevgenyij Oazov felszólalá­sát félolvasták.) Dr. Bernard Lown egyebek között hangsúlyozta: „a mos. tani kongresszus sikere abban ^rejlik, hogy mozgalmunk minden egyes tagállama szálljon síkra az atomfegy- verkeziés beszüntetéséért”. Kitért arra is, hogy legutóbb az Egyesült Államokban 57 Nobel-díjas tudós ítélte el — csatlakozva a tudományos akadémia hétszáz tagjához — az űrháborús programot, deklarálva, hogy a világűr az egész emberiségé, s csak a nemzetek békés együttműkö­désére lehet használni. Jevgenyij Csiazov hangsú­lyozta: „Meggyőződésem, ha az orvosok összefognak, eljut hangunk másokhoz is, akik velünk küzdenek a háború ellen. Az emberek zöme el­utasítja a háborút, s hiszek abban, hogy a humanizmus győzedelmeskedik.” A konferencia zárólülését követően a mozgalom vezető tisztségviselői sajtótájékozta­tón összegezték a négynapos tanácskozássorozat tapaszta­latait. Elmondották: a kong­resszus sikeres munkát vég­zett, az előadók lényeges kérdésekre irányították rá a figyelmet, a felszólalásokban az együttműködés, az össze­tartozás fontosságát fogal­mazták meg a résztvevők. A jövőben nemcsak szavakra, hanem akciókra, cselekvésre van szükség — tették hozzá. Az orvosok nemzetközi moz­gatom mindent megtesz a le­szerelési kampány támogatá­sára, s felszólít arra: az űr­kutatási eredményeket az élet minőségének javítására, a gyógyító munka eredménye­sebbé tételére, s ne a világ­űr militarizálására használ­ják fel. Kiemelték: a budapesti konferencián újabb megerő­sítést kapott a 135 ezer or­vost tömörítő szövetség kül­detése, a nukleáris háború­val való szembenállás elő­mozdítása. A konferencia hozzájárult ahhoz, hogy a küldöttségek saját hazájuk­ban felelősséggel beszélhes­senek egy atomháború ve­szélyességéről. Bár a nem­zetközi orvosmozgalom prog­ramjába nem tartozik szoro­san az immunizálás — a tö­meges védőoltások program­ja —, az egészségügyi világ- szervezetet tájékoztatni fog­ják a tanácskozáson elhang­zott javaslatokról. A gyerme­kek beoltásával véglegesen száműzni lehetne olyan ve­szélyes betegségeket, mint például a himlő, a mumpsz, a gyermekparalízis. A nukleáris háború meg­előzéséért küzdő orvosok nemzétközi mozgalmának következő konferenciáját a jövő évben május 29. és jú­nius 2. között Kölnben ren­dezik meg. A megvitatandó témák között szerepelnek majd például a nukleáris kí­sérletek beszüntetésével, a fegyverkezés ökológiai hatá­saival, az orvosak állampol­gári felelősségével kapcsola­tos kérdések — hangzott el a sajtókonferencián. Szovjet vezető testületek üdvözlő távirata A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége üdvözlő táviratot intézett Losonczi Pálhoz, abból az alkalomból, hogy újraválasztották az El­nöki Tanács elnökévé. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa táviratban fejezte ki jókívánságait Lázár György­nek, a Minisztertanács elnö­kévé történt újbóli megvá­lasztása alkalmából. A Szovjetunió Külügymi­nisztériuma táviratban üd­vözölte Várkonyi Pétert, külügyminiszterré történt újraválasztása alkalmából. Felmentés - kinevezés A Minisztertanács dr. Kál­lai Lajos pénzügyminiszter­helyettest — saját kérésére, érdemei elismerése mellett, más fontos megbízatására te­kintettel — tisztségéből fel­mentette, egyidejűleg Csáki Gyulát pénzügyminiszter-he­lyettessé kinevezte. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke július 1-én megkezdte évi rendes sza­badságát. * Lékai László bíboros ven­dégeként június 27. és július 1. között látogatást tett ha­zánkban Peter-tHans Kolven­bach, a Jezsuita Rend gene­rálisa. A rendi elöljárót el­utazása előtt — hétfőn — fogadta Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. MOSZKVA Befejeződött a Le Duan vezette vietnami párt- és kormányküldöttség hivatalos szovjetunióbeli programja. A nagy Kreml-palota György-termében hétfőn ün­nepélyes keretek között bú­csúzott a VKP KB főtitká­rától és kíséretének tagjai­tól Mihail Gorbacsov, az SZKP KiB főtitkára, és több más szovjet vezető. JOHANNESBURG Két nap alatt hatvanöt embert öltek meg a szomba­ton dél-angolai területre ha­tolt pretoriai csapatok. Cons- tand Viljoen tábornak, a dél­iafrikai csapatok vezérkari főnöke erről szóló bejelen­tésében azt állította, hogy a meggyilkoltak a Namíbia függetlenségéért harcoló SWAPO gerillái voltak. A tábornok úgy nyilatkozott, hogy a 15 kilométeres mély­ségig előretört csapategysé­gek hétfőn visszavonultak namíbiai támaszpontjaikra. Frankfurtba érkeztek a volt amerikai túszok Hétfőn hajnalban, helyi idő szerint néhány perccel fél hat előtt megérkeztt Frankfurtba a vasárnap Bejrutban szabadon engedett harminckilenc amerikai túszt szállító amerikai kato­nai gép. A repülőgép a Szí­riái fővárosból érkezett a frankfurti Rajna-Main ame­rikai támaszpontra, a TWA amerikai légitársaság tizen­hét nappal ezelőtt eltérített Athén—Róma járatának uta­saival. A volt túszokat Wies­baden! amerikai katonai kórházba szállították, ahol alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá őket. Hétfőn reggel Frankfurt­ba érkezett George Bush amerikai alelnök és részt vett az amerikai állampolgá­rok ünnepélyes fogadásán. A ceremónián ott volt több túsz családtagja is. Ronald Reagan amerikai elnök vasárnap esti televí­ziós beszédében üdvözölte a túszok szabadon engedését. Nem sokkal azután, hogy a katonai szállítógép Damasz­kuszitól elindult Frankfurt felé, Reagan azt mondta, hogy az Egyesült Államok a jövőben „vissza fog vágni a terroristáknak Libanonban és bárhol másutt”. Az ame­rikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog engedményeket tenni, il­letve tárgyalni a terroristák­kal. Felszólította a világ or­szágait, hogy tegyenek eré­lyesebb, közös erőfeszítése­ket a terroristák fenyegeté­seivel szemben. George Bush amerikai al­elnök az amerikai túszok üdvözlése után hétfőn dél­előtt Frankfurtból visszauta­zott Párizsba, ahol folytatja hivatalos megbeszéléseit. George Bush amerikai alelnök (a képen háttal) köszönti Frankfurtban a kiszabadult túszokat. (Telefotó) Végső búcsú Károlyi Mihálynétól Gyászolók sokaságának je­lenlétében, mély részvéttel adták meg a végtisztességet hétfőn Budapesten, a Mező Imre úti temetőben Károlyi Mihályné Andrássy Katinká­nak, az első Magyar Köztár­saság elnöke feleségének, aki 93 éves korában hunyt el Franciaországban. Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták. Urnája körül a temető díszravatalo­zójában díszőrséget állt a magyar közélet számos ve­zető személyisége. Ott voltak Andrássy Katinka Francia- országban és Angliában élő lányai, továbbá más rokonai. Eljöttek szülőhelye, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tisza. dob, valamint az egykori földosztás színhelye: a Heves megyei Kápolna község la­kosságának és a Budapesten műküdő Károlyi Mihály Or­szágos Mezőgazdasági Könyv­tár kollektívájának képvise­lői. A Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége is képviseltette magát. A ravatalnál — amely előtt vörös bársonypárnán elhe­lyezték az elhunyt magas ki­tüntetéseit — a Himnusz el­hangzása után Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott gyászbeszédet. — A tisztelet és a kegyelet mély érzései szólítottak ben­nünket ide, Károlyi Mihály­né Andrássy Katinka rava­talához. Eljöttünk ide, hogy a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és egész népünk nevében fáj­dalommal és kegyelettel tisz­telegjünk az elhunyt földi maradványai előtt, s kifejez­zük őszinte részvétünket a Károlyi család itt megjelent tagjainak. A Károlyi házaspárról nem lehet külön-külön megemlé­kezni. Életük annyira össze­fonódott, hogy még apró epi­zódjaiban sem lehet őket egymástól elválasztani. Ám ha életüknek, e fantasztikus mesének — mint minden igazi mesének — van reális magva és tartalma, úgy en­nek is van, de e nagy élet igazi meseszövéséhez nagy. részt Andrássy Katinka szol­gáltatta a csillogó szálakat. Ki tudná hitelt érdemlően megmagyarázni, hogy van egy ország, a kis Magyaror­szág, amelynek óriási nagy­birtokai, mérhetetlen Latifun­diumai vannak olyan ősi arisztokrata családok tulaj­donában, amelyek állták a kihívást, sőt magúik is ki­hívást jelentettek Európa leggazdagabb arisztokrata családjaival szemben. S íme itt van Magyarország két legősibb és legnagyobb be­folyású családja: a Károlyiak és az Andrássyak. Történelmi név mind a kettő. És mi tör­ténik? A két rivalizáló, sőt sok tekintetben a „Két szom­szédvár” ellenséges viszonyá­ban élő család sarjadákai egy szép napon egymásra ta­lálnák, s örök hűséget es­küsznek egymásnak. Az ifjú házaspár kilép osz­tálykiváltságaik köréből: szembefordulnak az évszáza­dos ősi hagyományokkal, szo­kásokkal, a kisemmizett dol­gozó nép oldalára állnak; fellépnek a népieket pusztító világháború ellen; hirdetik hogy új országot kell terem­teni, s ennek megalapozása­ként odaadják a szegénypa- rosztságnak birtokaikat is. A feudális gróf, a hatalmas bir­tokok korlátlan ura baltát vesz a kezébe — lehetséges, hogy életében akkor szorí­totta meg először ennek • a szerszámnak a nyelét —, s kezdi leverni a földbe azo­kat a cövekeket, amelyekkel szétosztja földjét a nyomorgó parasztok között. Nem csoda, hogy ettől az időtől kezdve Károlyi Mihály homlokára elsősorban osztá­lyos társai sütötték rá a vö­rös gróf címét, s ezzel ki­mondták felette a halálos ítéletet. S itt iöm megint asz- szonya, a ki a háború poklá­ban, az összeomlásban, az őszirózsás forradalomban, a kivezető út keresésében okos­ságával, bátorságával, fiatal­ságával, nőies szépségével szikiaszilárdan mindig ott állt a férje mellett. Károlyi Mihály aligha tudta volna ilyen történelmi tettek vég­rehajtására elszánni magát, ha élete legbelsőbb körében nem lett volna szilárd poli­tikai és erkölcsi támasza. Később maga Károlyi álla­pította meg róla: „Több vol­tál feleségnél. Örömben és bánatban, harcban és mun­kában, szenvedésben és re­ménykedésben társam és iga­zi elvtársam voltál”. Az volt a több mint negyedszázadig tartó emigráció időszakában is. Nagyrészt neki köszön­hető, hogy az állandó rend­őri felügyelet, az életüket fe­nyegető veszély, az egyik or­szágból a másikba való ül­döztetés sem tudta megtörni erejüket, hanem új harcra ösztönözte őket. Andrássy Katinka életele­mévé vált a szüntelen küz­delem. Olyan feladatokat is vállalt, amelyek férje ironi­kus szavai szerint „kielégí­tették Katus életveszély­szükségletét”. Segítségére volt férjének abban is, hogy harciban pgy egész világ el­len, a távolból egymás után küldhette haza felhívásait, röpiiratait, üzeneteit: — Tié­tek a föld!, A föld azé, aki megműveli!, Fogunk mi még földet osztani, de nemcsak Kápolnán, hanem az egész országban! Munkáit a ma­gyar progresszió, s elsősor­ban mi, magyar kommunis­ták mindenkor nagy bátorí­tásnak, újabb és újabb erő­forrásnak éreztük. S miközben folyt az éles harc ellenük, Andrássy Ka­tinkára várt a nemkevésbé súlyos feladat, hogy a család szűkös megélhetését biztosít­sa. Mindenféle szakmát el­sajátított, mindenféle mun­kát vállalt. Volt gépkocsive­zető, pilóta, újságíró, mane- ken. ö, aki férjéneik min­denkor egyenrangú szellemi partnere és segítőtársa volt, nemhiába adta emlékiratai címéül: Együtt a forradalom­ban, együtt a száműzetésben. Pedig 1945 után már illúziók nélkül hihette, hogy a ma­gyar nép is, ő is boldogan, újabb megpróbáltatásoktól mentesen élhet, s építheti szocialista hazáját. Sajnos nem így történt. A személyi kultusz, a törvénysértések új megpróbáltatások elé állítot­ták. A tragikus események Ká­rolyi Mihályt is mélyen meg­rendítették. Az éles szemű politikus mindjárt észrevette, hogy itt ördögi mahináció- ról van szó, megrendítő em­beri, sőt nemzeti katasztró­fáról. A Rajik-ügy összetá­kolt koncepciójából egy be­tűt sem hitt el. Intett, figyel­meztetett, követelt, s amikor látta, hogy mindhiába, le­mondott párizsi követi meg­bízatásáról, s másodszor is emigrációba vonult. Károlyi Mihályné Andrássy Katinka elfoglalta méltó he­lyét a nagy magyar asszonyok sorában. Férjének szobra ott áll a Parlament északi be­járata előtt, ott, ahol a fel- szabadulás előtt nagy ellen­felének, gróf Tisza Istvánnak hivalkodó, oroszlánokat tipró szobra állt. A tört ívű kapu egyik oszlopához közel áll Károlyi Mihály szikár és magas bronzalakja. A mai nappal egymás mellé, közös sírba kerülnek ugyan, de én Andrássy Katinka eszme­alakját máris odaképzelem Károlyi Mihály bronzalakja mellé. Így vannak ők együtt, így teljes a róluk alkotott kép. Kívánom, miként együtt voltak az élet viharai kö­zepette, legyenek együtt né­pünk emlékezetében, a hal­hatatlanságban is — mondta egyebek között gyászbeszédé­ben Kállai Gyula. Az urnát — katonai zene­kar gyászzenéje közben — Károlyi Mihály és fia nyug­helyéhez, a Kossuth-mauzó- leum előterében lévő dísz­sírhelyhez vitték, s elhelyez­ték a családi sírboltban. A gyászünnepség a Szózattal zárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom