Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
1985. Július 2. f tocna\ tíÉPÜJSAG 3 Barátságok születése Születésnapi köszöntő — piros szegfűvel (aki mondja, dr. Kiszler Gyuláné) Szemben a jászkiséri „honismeretes” férfiak Ajándék a vendéglátóknak — mezőtúri dísztál (szemben Győri János) (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Izgalommal teli percek — szombat délelőtt Kölesden. A honismereti szakkör tagjai kedves vendégek fogadására készülnek. „Csak nem esett valami bajuk?” — „Ugyan! A délelőtti forgalomban biztosan nem lehet hajtani” — nyomja el a felelet a kérdést. S ahogy a pártház környéki utakon elrobog egy-egy autó, odafutnak az ablakhoz. — Na végre! — kiált valaki az ismerős arcok láttán. Kölcsönös üdvözlés, kézszorongatás, néhány keresetlen, baráti szó, — ahogy régi ismerősöknél szokás. Megérkeztek hát a barátok, a jászkiséri honismeretesek — Győri János nyugdíjas tanár, szakkörvezető, és felesége, a művelődési ház igazgatójának vezetésével. ízlésesen megterített és megrakott asztalokhoz ülnek a fogadottak és a fogadók, s aztán megkezdődik az igazi tere-fere. Szóba kerül az egészség, a család, a gyerekek, az unokák, az utazás, a szakkörök munkája, az eredmények, a gondok. A vendégeket váró-fogadó-ellátó „fő háziasszony”, a kölesdi szakkör vezetője, dr. Kiszler Gyuláné alig-alig tud időt szakítani. — Mióta van, mióta él, létezik ez a kapcsolat? — Hetvenhat tavaszán egy tapasztalatcsere jelleggel megrendezett honismereti akadémián vettem részt Szegeden. Ott találkoztunk. S mint a mozgalom megszállottjai, azonnal meg is találtuk a közös tennivalók fonalát, elmeséltük gondjainkat, szövögettük terveinket. 1980- ban már kaptuk az első meghívást, s a fennállásának tizedik évét ünneplő honismeretes jászkisérieket otthonukban köszönthettük. A másik évben ők jöttek, aztán megint mi. és így, egymást segítve jutottunk el a mai napig, hogy ismét falunkban és körünkben köszönthettük barátainkat sok szeretettel. A program kötött. A hagyomány szerint a szakkörök vezetői számolnak be az elmúlt év eredményeiről, gondjairól. A vendég Győri János a többi között ezeket mondotta: A tíz éve működő gyermekszakkör 84-ben érte el a legjobb eredményt. Országos pályázaton, melyre 144 pályamű érkezett — a jász- kisérieké bizonyult a legjobbnak, s első helyre kerültek. A pályadíj összege éppen elegendő egy, a nyáron lebonyolítandó palócföldi kirándulásra. A gyerekek most is nagy aktivitással dolgoznak: gyűjtögetik a disznóöléssel kapcsolatos emlékeket, s ezzel párhuzamosan a múlt és a jelen gyermekjátékait is. Ez utóbbiakat óvodákban, iskolákban, játszóházakban elő is adják. A felnőttek szakköre 15 éves. A tagok egyénileg készítik el pályamunkáikat. A szakköri munka mellett a hazai tájak megismerése is tervben van. Ez évben Baranya megye van soron. Településünk tájházzal és a Makovecz Imre tervezte művelődési házzal rendelkezik. Lassan a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül. A közeli napokban voltak észt, finn és amerikai vendégek is. 1991-ben lesz 600 éves a településünk. Ennek méltó megünneplésére készülünk. Szeretnénk egy még meglévő cselédlakásból, illetve cselédlakásban a valamikori jászkiséri kubikoscsalád otthonát berendezni. Közelebbi terv: október negyedikével kezdődően „A szülőföld szeretete” címmel jászkiséri hetet rendezünk. Az országos gyermekjátékok pályázatnak ekkor lesz az eredményhirdetése. Folytatva azt a kedves szokást is, hogy a vendégek ajándékkal kedveskednek — egy mezőtúri dísztálat adtak át tiszteletük jeléül a kö- lesdieknek. A kölesdi helyi szakkörök munkájáról dr. Kiszler Gyuláné számolt be, ebből idézünk: A gyermekek pályamunkája a földrajzi nevekhez kapcsolódó mondák gyűjtése — országos pályázaton — szintén első díjat nyert. A község felszabadulásának negyvenedik évfordulójára (december 1-én) emlékidéző dokumentumműsort készítettek. s mutattak be a felnőttek és gyermekek. Az országos évfordulóra (ápr. 4.) a falu változó arca c. kiállítással készültek. A testvérszakkör tapasztalataira támaszkodva, Kölesden is elkezdődött és jelenleg is folyik a még fellelhető gyermekjátékok gyűjtése. A szakkörös gyerekek ezt be is mutatják. Egyik alkalommal videofelvétel is készült róla, amit most láthatunk. Kölesden a gyermekek azok, akik az írásos pályamunkákat készítik. Most is dolgoznak a téli népszokások összegyűjtésén. Nagy megtiszteltetés érte a szakkörünket: töíbb éves, eredményes működésünk elismeréseként öt szakköri tagot küldhetünk a nemzetközi táborba, Salgóbányána. A többiek a Söté't-völgyben pihennek. Végül, a köLesdiek nevében sok-sok szeretettel köszöntötte „tizennyolcadik” — valójában a hlatvanharmadik — születésnapját ünneplő jászkiséri szakkörvezetőt, Győri Jánost. Az elkövetkező percekben sikerült nekem is szót váltanom vele. — Mi az, ami Önöknél, Jászkiséren jobban megy, amit másképpen csinálnak... ? — Azzal kezdem, hogy nálunk gyengébben megy az írott emlékek, a magnóra felvett szövegek feldolgozása. Tudom, hogy a kölesdi gyerekek így készítették a földrajzi pályázatukat. Át kell vennünk, és mielőbb hasznosítani a kolléganő tapasztalatait. Ami miatt viszont sajnálatot érzék, az az, hogy a még fellelhető, de egyre gyorsabb ütemben fogyó tárgyi emlékeknek még nincs helyük a faluban. Nálunk már hagyomány az is, hogy a felnőttek egyénileg elkészített pályamunkákkal vesznek részt a néprajzi pályázatokon ... Gyorsan elrepül az Idő. „A Sólya Pisti vár bennünket a hegyen” — mondták többen is. De elmaradt ez is. A közös ebéd után gemenci kirándulás következett. Így a barátság ápolásában, megtartásában a kölesdi honismereti szakkör tagjai mesint egy színes kis követ tettek a többi mellé, hogy évek múltán egy szép és nemes mozaikképpé váljék. KONRÁD LÁSZLÓ Megjöttek a vendégek! Gyáregység - gyárrószleg Dunaföldvári tapasztalatok a gazdasAgirányitas korszerűsítésével, továbbfejlesztésével kapcsolatban mindenütt napirendre kerül a vállalat belső szervezetének, irányítási mechanizmusának, érdekeltségi rendszerének felülvizsgálata is. Több megyei vállalatnál már megtörtént az „átállás”, vállalati tanácsot választottak, ez megválasztotta, vagy megerősítette tisztségében az igazgatót, kidolgozták, majd a vállalati tanács elfogadta az új szervezeti és működési szabályzatot. A vállalatokon belül különleges helyzetben vannak a vidéki gyáregységek, telephelyek. Néhol több száz kilométernyire vannak a központtól, ami megnehezíti az irányítást, ellenőrzést, ugyanakkor szükségessé teszi az önállóság növelését. .Legyen a vidéki üzemek kollektíváinak befolyása a vállalati döntésekre már azok előkészítési szakaszában, maguk dönthessenek azokban a kérdésekben, amelyekhez helyben állhat rendelkezésre a legtöbb információ, gazdálkodhassanak, mégpedig úgy, hogy munkájuk eredménye hasznot hozzon saját üzemüknek, kollektívájuknak, a vállalatnak, a népgazdaságnak. Amint azt a márciusi megyei pártértekezlet beszámolója megállapította: „Megyénk iparának sajátos vonása a gyáregységek, telephelyek magas aránya. Az anyaüzem és a gyáregységek, telephelyek .közötti együttműködést, munkaimegosztást többségében jónak minősítjük. Esetenként azonban a döntési hatáskörök indokolatlanul centralizáltak, a gyáregységi szakembereket mellőzik a döntéselőkészítő munkában, így ők a műszaki, gazdasági kérdésekben nemegyszer tájékozatlanok. Egyes gyáregységek vezetői és kollektívái előtt nem ismertek olyan fontos mutatók, mint az általuk előállított termék, részegység költségszintje, nyeresége, piaci megítélése, nem vonják be őket a műszaki fejlesztés^ az önköltségcsökkentés előkészítésébe stb. Ez nagymértékben fékezi a gazdaságos, piaoképes termékszerkezet kialakítását, nem segíti az üzemi demokrácia fórumainak tartalmas működését, a gyáregységi érdekeltség kibontakozását, a tartalékok feltárását.” A DUNAFÖLDVÄRI pártvégrehajtóbizottság legutóbbi ülésén a nagyközségben működő két gyáregység, illetve -részleg helyzetét tárgyalta, a testület gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottságának vizsgálata alapján. Az Oxigén- és Dis- sous-gázgyár gyáregységéét, valamint a .kendergyárét, amely a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó- és Szövőgyárának gyárrészlege. Országos vállalat mindkettő, az előbbi a fővárosban, az utóbbi Szegeden székel. Mint az előterjesztett jelentésből és a vitából kitűnt, mindkettőre, illetve földvári üzemükre jellemzőek az idézett megállapítások. Ez már .azért is feltűnő, mert a nagyközségben hét önálló szövetkezet — két ipari, három mezőgazdasági és két fogyasztási szövetkezet működik, önállóságuk teljes, sőt egyikükben-másikukban az egyes részlegek önelszámoló egységekként működnek, jóval nagyobb fokú önállósággal, mint a két állami ipari üzem. Bár ezeknek is — mindkettőjüknek — növekedett az önállósága, az utóbbi években, az Oxigén- és Dis- sous-gázgyárnál nagyobb mértékben, a kendergyámál igen mérsékelten. Lényegében a direkt irányítási rendszer érvényesül mindkettőben ma is. Az Oxigén- és Dissous- gázgyárban 1983-ban következett be változás. Addig irreálisan magasra szabta a — naturáliákban és értékben megadott — terveket a központ, ugyanakkor nem nyújtott megfelelő segítséget a termelési feltételek megteremtéséhez. Vezetőségváltás következtében került sor a változásokra. A gyáregység termelési tervét azóta a helyi tervjavaslatok figyelem- bevételével állapítják meg (ezek ugyaniakkorák, vagy magasabbak, mint .korábban), 1982-ben még messze elmaradt a terv teljesítésétől a gyár, 1983-ban már lényegében teljesítette, tavaly pedig „rekordév” volt. Mindezt elősegítette az is, ihogy a feltételek megteremtését is segítette a központ, bevezették a teljesítménybérezést. Javult a gyáregység és a központ osztályainak kapcsolata, elősegítették a helyi javaslatok, újító kezdeményezések megvalósítását. Növelték a gyáregység önállóságát a személyzeti munka, a bérgazdálkodás, a kereskedelmi tevékenység területén. A sikernek figyelemre méltó tényezője, hogy a vállalat módszeresen csökkentette a budapesti és a vidéki üzemek bérszínvonala közti különbséget. Jellemző, hogy dunaföldvári viszonylatban magas itt a bérszínvonal. Tavaly 66 ezer forint volt, ez évre 72 ezret terveznek. Természetesen akkor, ha az üzemi kollektíva jó munkával, gazdálkodással megteremti ennek feltételeit. Az idén ezt a teljesítményhez kötött mozgóbér is szolgálja. Kifizetésének feltétele a havi tervek legalább 95 százalékos teljesítése. A KENDERGYÄR fölött két vállalati szerv helyezkedik el. „Legfölül” a szegedi vállalati központ van, közvetlenül a pécsi gyáregységhez tartozik a dunaföldvári gyárrészleg. Már ez a „piramis” maga is akadálya az önállóság növekedésének. A központ javaslatot kér a tervszámokra vonatkozóan, azt általában elfogadja, módosításra is sor kerül indokolt esetben. A késztermék egy része — tilolt kender, kártolt kóc és száltekercs — továbbfeldolgozásra a gyáregységi központba kerül, a bútorlapot a vállalat központjának diszpozíciója alapján szállítják a továbbfeldolgozó cégeknek, illetve a kereskedelemnek. A gyár általában teljesíti a tervekben megszabott feladatait, ami nagy erőfeszítést igényel a dolgozóktól, lévén állandósult létszámhiány — magyarázata elsősorban a bérszínvonal elmaradása, nemcsak az iparágétól, vállalatitól, hanem a dunaföldvári gazdasági egységekétől is. Tavaly alig haladta meg az évi 50 ezer forintot. A vállalat öt gyáregysége közül a pécsié — amelyhez a dunaföldvári üzem tartozik — a legalacsonyabb. Hogy miért, erre az üzemi dolgozók nem kaptak eddig magyarázatot. Van valamiféle törekvés az üzemek önállóságának növelésére, ez azonban a napi feladatok megoldására — anyagbeszerzés, műszaki problémák megoldása, személyi, fegyelmi ügyek, jutalmazás, bérfelosztás — vonatkozik. Az idei tervben előirányzott bérfejlesztés 5 százalékos, azt azonban senki sem tudja, mit kellene tenni, vagy egyáltalán le- het-e valamit tenni annak érdekében, hogy ez magasabb legyen. Közös jellemzője mindkét üzemnek, hogy a jelenlegi gyakorlat nem bontakoztatja ki az üzemi kollektívák, szakemberek részvételét a vállalat távlati tervednek meghatározásában, gyenge a részvétel a rövid távú tervek kialakításában is. Nem ismerik termékeik önköltségét, azt, hogy mekkora nyereséget ért el az üzem. (Az Oxigén- és Dissous-gázgyárnál ma már szerepel a gyáregység tervében az előirányzott termelési érték és a fedezeti hányad összege.) Ez évtől szándékozik fokozatosan bevezetni a vállalatnál a gyáregységek gazdálkodásának értékelését. Ehhez azonban megbízható és gyors költség- kimutatás és -elemzés szükséges, amely a vállalat széttagoltsága miatt nehézkes. Ugyancsak ez évtől kezdődően a gyáregység vezetőinek anyagi érdekeltségét a költségtakarékos gazdálkodáshoz is kötik. A kendergyár eredménye a pécsi gyáregységen belül nincs elkülönítve, a földváriak ugyanezen okból nem ismerhetik a gyáregység többi üzemének eredményeit sem, egyszerűen nincs ösz- szehasonlítási alap. A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG állásfoglalása szerint növelni kell az önállóságát mindkét üzemnek, rammt az megfogalmazódott a megyei pártértekezlet már idézett beszámolójában: „Az új vállalatirányítási formák bevezetése során indokolt a gyáregységek önállóságának növelése, a helyi vezetés kezdeményezőkészségének erősítése, felelősségének, érdekeltségének jobb érvényesítése. Nem mindenáron az önálló vállalati státus elnyerését tartjuk fontosnak — bár esetenként ez látszik a legcélravezetőbbnek —, hanem a hatékony gazdálkodás feltételeit legjobban kielégítő vállalati belső irányítási és szervezeti rendszer mielőbbi kialakítását, többségében az önálló elszámolás bevezetését, a jó gazdasági döntések gyors meghozatalához szükséges megfelelő információs rendszer kiépítését és működtetését.” J. J. Közvélemény a népesedésről A KSH Népességtudoimá- nyi Kutató Intézete közzétette a Tömegkommunikációs Kutatóközponttal együtt 1983- ban folytatott országos, reprezentatív közvélemény-kutatás eredményeit. A tájékoztató szerint ezer, 18 évesnél idősebb korú lakostól érdeklődtek, miként ítéli meg az ország népesedési helyzetét és népesedéspolitikáját. Megkérdezték többek között, hogy hány gyermeket tartanak általában ideálisnak egy családban. A válaszok alapján megállapították: a tíz évvel ezelőtti közvélemény-kutatás adatai szerint 100 családra 288 gyermeket véltek ideálisnak, ma 246-Ot. Az úi vizsgálat során a megkérdezettek többsége két gyermeket kívánt, eggyel kevesebbet, mint a 10 évvel ezelőtt nyilatkozók. Akkor az idősebb korcsoportok, e kutatáskor viszont a legfiatalabb és a 40 évnél idősebbek szavaztak több gyermek mellett. Változott a sokgyermekes családokról alkotott vélemény is. A megkérdezettek 14 százaléka már a három- gyermekes családokat is úgynevezett nagycsaládnak tartja. Tíz évvel ezelőtt az ötgyermekes családot nevezték sokgyermekesnek. Ma többen vannak azoik, akik a négy, sőt már a három gyermeket is sokallják egy családiban, s ez elsősorban a férfiak véleménye. Az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek csaknem 70 százaléka az öt, vagy ennél több gyermekes családokat tartja „sokgyermekeseknek”. A nyolc osztályt végzettek véleménye az országos átlagéhoz hasonló, a magasabb iskolai végzettségűek csaknem 60 százaléka szerint pe. dig a négy-, illetve három- gyermekesek a niagycsaládok. A többség megítélése szerint nem valószínű, hogy a népesség, illetve a születések száma 2000-ig csökken.