Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

2^REPÜJSÄG 1985. július 9. Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) KGST-ben megfelel a ma­gyar és a szovjet nép érde­keinek, Európa és a világ békéje erősítésének. Hang­súlyozták a Varsói Szerző­dés tagállamai legfelsőbb párt- és állami vezetői 1985 áprilisi találkozójának tör­ténelmi jelentőségét, ahol aláírták a szerződés hatá­lyának meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyvet. >A véleménycsere újból megerősítette a teljes nézet- azonosságot a jelnlegi világ- helyzet, a legfontosabb nem­zetközi kérdések értékelésé­ben. Mindkét fél kinyilvá­nította, hogy a jövőben is összehangolják külpolitikai tevékenységüket, amely ko­runk legfőbb feladatának megoldását — a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sát, a nemzetközi légkör gyö­keres megjavítását — szol­gálja. A tárgyaló felek komoly aggodalmuknak adtak han­got a nemzetközi helyzet fe­szültsége miatt, amelynek oka a reakciós, imperialis­ta erők aktivizálódása, min­denekelőtt az Egyesült Ál­lamokban. Ezek a körök a katonai fölény megszerzé­sének, a belügyekbe való be­avatkozásnak, a nemzetközi bizalom aláásásának konf- rontációs politikáját folytat­ják. Különösen veszélyesek azok az amerikai tervek, amelyek a világűr militari- zálására irányulnak és azok a kísérletek, amelyek szövet­ségeseik bevonását célozzák kozmikus csapásmérő fegy­verek létrehozásába. Nyu- gat-Európában folytatódik az amerikai közepes hatótá­volságú nukleáris rakéták telepítése. Az aktivizálódó revansista körök megpróbál­ják megkérdőjelezni a má­sodik világháború és a há­ború utáni fejlődés eredmé­nyeit. A külügyminiszterek szi­lárd meggyőződésüket nyilvá­nították ki, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet­ben is van reális esély a mi­litarista erők megfékezésére, az események menetének gyökeres megváltoztatására, az enyhülési folyamat meg­újulására. Ennek megbízható útja a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak a békés egymás mellett élés elvein nyugvó viszonya, a becsületes és konstruktív párbeszéd. A magyar fél megelégedését fejezte ki a szovjet—amerikai felső szin­tű találkozó megtartásáról létrejött megállapodással kapcsolatban, és reményének adott hangot, hogy a találko­zó hozzájárul a szovjet— amerikai viszony, az általá­nos nemzetközi helyzet javu­lásához. A felek megítélése szerint a háborús veszély csökken­tésében és végső soron meg­szüntetésében óriási jelentő­ségű lenne az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének betartásán alapuló eredmé­nyek elérése a genfi szovjet —amerikai tárgyalásokon, az űrfegyverek és a nukleáris — hadászati és közepes ha­tótávolságú — fegyverek kérdéseiben, amelyeket köl­csönös összefüggésükben kell megvitatni és megoldani. A Szovjetunió kezdeményezé­sei, amelyekkel megerősítet­te készségét kölcsönösen el­fogadható megállapodások elérésére, kedvező visszhang­ra találtak szerte a világon. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja az összeurópai enyhülési folyamatot, követ­kezetesen törekszik a konti­nensen a katonai szembenál­lás szintjének csökkentésére és Európa teljes megszabadí­tására mind a közepes ható- távolságú, mind a harcásza­ti atomfegyverektől. Európa békéjének és biztonságának erősítéséhez hozzájárulna, ha a NATO-országok konstruk­tív választ adnának a Varsói Szerződés tagállamainak az európai kontinens vegyi fegyverektől való mentesíté­séről, valamint a katonai ki­adások szinten tartásáról, il­letve csökkentéséről szóló javaslataira. A felek síkra- szálltak azért, hogy a bécsi tárgyalások mielőbb kimoz­duljanak a holtpontról. Hangsúlyozták annak fon­tosságát, hogy a stockholmi konferencián mihamarabb megkezdődjenek az érdemi tárgyalások, amelyek konk­rét, kölcsönösen elfogadható döntéseket hoznának nagy horderejű politikai és kato­nai bizalomerősítő intézke­désekről. « A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll az összeurópai tanácskozás záróokmánya Helsinkiben történt aláírása tizedik év­fordulójának méltó, az eny­hülési folyamat helyreállítá­sát elősegítő megünneplésé­ért. A felek hasznosnak tartják a KGST és az EGK kölcsö­nösen előnyös gazdasági kap­csolatainak megteremtését, valamint az érintkezések és az együttműködés fejleszté­sét nemzetközi kérdésekben. Magyarország és a Szov­jetunió nagy jelentőséget tu­lajdonít a küszöbönálló, Bu­dapesten megrendezésre ke­rülő európai kulturális fó­rumnak, és minden szüksé­ges lépést megtesz sikeres le­folytatásáért. Kifejezték azt a meggyő­ződésüket, hogy az ENSZ megalapítása negyvenedik évfordulójának megünneplé­se és a nemzetközi békeév hozzájárul az ENSZ tekin­télyének és szerepének erősí­téséhez, az államok nemzet­közi együttműködésének fej­lesztéséhez. Várkonyi Péter és Eduard Sevardnadze hasznosnak ítélték a tárgyalásokat és síkraszálltak a kétoldalú és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kér­désekről tartott rendszeres találkozók és konzultációk gyakorlatának aktív folyta­tásáért. Várkonyi Péter a kormány nevében hivatalos, baráti lá­togatásra hívta meg Eduard Sevardnadze szovjet külügy­minisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. PANORÁMA BUDAPEST Várkonyi Péter külügy­miniszter Hans van den Bro- ek holland külügyminiszter meghívására ma hivatalos látogatásra a Holland Király­ságba utazik. * Július 5. és 8. között mun­kalátogatást tett Budapesten a spanyol Munkabizottságok Szakszervezeti Szövetségé­nek küldöttsége, Marcelino Gamaoho főtitkár vezetésé­vel. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke megbeszélést folyta­tott a küldöttséggel a SZOT és á munkásbizottságok együttműködéséről valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdései­ről. i ROMA Bekir Celenknek Bulgáriá­ból Törökországba való visz- szatérése állt hétfőn Rómá­ban a pápa elleni merény­let ügyét tárgyaló per kö­zéppontjában. Celenket haza­térése után a török nyomo­zószervek azonnal letartóz­tatták, mert közönséges bűn- cselekmények miatt körözés alatt állt. A római per fő­vádlottja és egyben a vád „koronatanúja” Mehmet Ali Agca szerint Bekir Celenk volt a közvetítő a török „Szürke Farkasok” és az ügyben állítólag részes bol­gár állampolgárok között, ezért már több ízben köve­telte, hogy a bíróság hall­gassa ki őt is. Antonio Ma­rini főügyész javasolta, hogy a bíróság kérje a török kor­mánytól Celenk kiadatását, ezzel a védelem képviselői is egyetértettek. A bíróság el­fogadta a javaslatot, amely egyébként némi jogi akadály­ba ütközik, mivel egy évvel ez­előtt Olaszország és Török­ország olyan egyezményt írt alá, mely szerint büntetőjogi eljárás esetén sem adják ki egymásnak saját állampol­gáraikat. így a hivatalos ki­adatási kérelemben a római bíróság az 1977-es terroriz­mus-ellenes strasbourgi kon­vencióra hivatkozik, amelyet annak idején Ankara is alá­írt. t Válság az olajpiacon és az OPEC-ben Ha a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete képtelen hatékony döntésekre, elural­kodik az anarchia az olajpia­con, s ez zuhanásszerű ár­esést idéz elő — figyelmezte­tett Venezuela olajügyi minisztere. E jóslatnak leg­alábbis az első fele máris beigazolódott. Az OPEC kép­telen megbirkózni azokkal a gondokkal, amelyek a világ- gazdaság szerkezeti változá­saival, a folyékony arany iránt világszerte mérséklődő igényekkel függnek össze. Olyannyira nem, hogy az OPEC szokásos félévi mi­niszteri értekezlete gyakor­latilag létre sem jöhetett. A szervezet szokás szerint meg­előző konzultációkon alakít­ja ki közös álláspontját, amit aztán a miniszterek szente­sítenek. Bécsben három na­pig vitatkoztak a szakmi­niszterek, „briliáns” ötlete­ket vetettek föl a nyomasz­tó piaci olajfelesleg eltün­tetésére, ezek egyike sem tetszett azonban egyöntetű­en mindenkinek. A tagállamok jelenleg na­ponta 16 millió hordó olajat termelhetnek egy tavaly szü­letett megállapodás szerint, és ezt a mennyiséget egy­más között osztják föl kvó­ták szerint. A telet követő­en azonban világossá vált, hogy ma már ennyi nyers­olajat sem képes a piac fel­szippantani, — mintegy egy­millió hordóval kevesebbet kellene exportálni ahhoz, hogy a kereslet a kínálattal megközelítőleg egyensúlyba kerüljön. A kivitel korláto­zására azonban a 13 tagor­szágból mindössze egyetlen, Szaúd-Arábia hajlandó. Ira- kot és Iránt a háborús szük­ségletek hajtják a túlterme­lésre, Venezuela, Nigéria, Ecuador fegyelmezetlenségét a súlyos eladósodás, Kuvait, Algéria, Líbia vagy az Emír­ségek szolidaritásának hiá­nyát a fejlesztési szándékaik­tól egyre jobban elmaradó bevételek indokolják. Legtöbbjük egy-két dollár­ral kínálja a hivatalos 28 dollár körüli ár alatt az ola­jat, vagy köt olyan közvet­len árucsereüzletet, ahol az importcikkért szállított olaj tényleges ára ellenőrizhetet­len, illetve ajánl rendre ve­vőinek különféle kedvezmé­nyeket. Az OPEC-olaj há­romnegyede a hivatalos ár alatt kel el. Mindemellett egyik tagország sem tartja magát a megállapodott ter­melési mennyiséghez, Ecu­ador például 60, Nigéria, Ku­vait, vagy az Emírségek 20— 30 százalékkal kvótájánál többet dob a piacra. Ilyen körülmények között Szaúd- Arábia, amely egyébként a világ egyik legnagyobb olaj­exportőre volt, azzal, hogy húszévi mélypontra szorí­totta le kitermelését, nem­csak az olajpiaci dekonjunk­túra fő terhét viseli, de szin­te egymagában tartja úgy- ahogy össze a szervezetet. Naponta alig 2 millió hordót termel, pedig napi 4,3 millió hordó az „engedélyezett” mennyisége, ami maga is messze elmarad a hetvenes évek 11 milliós csúcsteljesít­ményétől. Szaúd-Arábia türelme ha­tárához érkezett: Jamani olajügyi miniszter azzal fe­nyegette meg partnereit, hogy növeli a piacra dobott olajmennyiséget és csökken­ti az árakat, ha a többiek nem tanúsítanak önmérsék­letet. A világpiaci árak ez esetben egyszerre akár 20 dollárra eshetnének vissza. A szervezet nyílt szétbombá- zásávai felérő lépés ugyan nem következett be, helyette azonban nem született sem­milyen hatékony intézkedés. Jamani, a szaúdi olajipari miniszter Ez azt jelenti, hogy az egy­kor mindenható OPEC — amely a hetvenes években a világpiaci olajigények 60 szá­zalékát elégítette ki, napja­inkban alig egyharmadát —, fokozatosan elveszti a piac feletti ellenőrzését, csökken befolyása a független eladók­hoz, a Szovjetunióhoz, Nagy- Britanniához, vagy Norvégiá­hoz és természetesen az olaj- felhasználó országokhoz ké­pest. Mind az árak mérséklésé­nek, mind a termelési kvóták csökkentésének tervét elve­tették az OPEC miniszterei a bécsi tanácskozáson. „Ab­ban alakult ki többé-kevés- bé egyetértés” — ahogyan a tanácskozáson elnöklő Subro- to indonéz bányaügyi mi­niszter mondta —, hogy a termelést a „szezonális igé­nyekhez jobban igazítsák”, változatlanul hagyva az év­ben kitermelt összes mennyi­séget. Bevezetésének alig van esélye, hiszen ebben a szisztémában sem kerülhető meg a probléma: miként sze­leteljék fel a „tortát”. Még kevesebb esélye van a másik javaslatnak, amely az árak védelmében korlátozná a tag­országok befolyását, nagyobb szerepet szánna az OPEC-nek az ár- és termelési fegyelem megteremtésében. Üj olajel­osztó szervezetet hoznának létra, amely gazdálkcrina az olajbevételekkel, és adna mindenkinek a befolyt ösz- szegből — megint csak a so­kat vitatott kvóták arányá­ban. A tagországok folyama­tosan és nem egymás rovásá­ra jutnának a szükséges de­vizabevételekhez. Erre per­sze aligha lesz lehetőség, mert ma senki nem engedi ki a kezéből a legfontosabb nemzeti kereskedelem-politi­kai elhatározásokat. Ám az is igaz, hogy a szer­vezet működésképtelensége csak véletlenszerűen juttat­hat egyes vevőket alkalmi előnyökhöz. A szoros egy­másrautaltságban működő világgazdaság legtöbb részt­vevője érdekelt lenne az OPEC stabilizálódásában, ha­tékony döntéseiben. Senki­nek sem kedvezne, ha újabb adósságválság rázná meg a világot, ezúttal Nigéria, vagy Venezuela fizetésképtelensé­ge nyomán, ha radikálisan csökkerftie az OPEC-tagok mezőgazdasági, vagy ipari termékimportja, vagy ha egy esetleges olajárzuhanás hir­telen aláásná az energiata­karékosság érdekében tett erőfeszítéseket az ipari or­szágokban! vagy például veszteségessé tenné az olaj­kitermelést az Északi-tenge­ren és az Egyesült Államok­ban. Marton János Magyar-szovjet gazdasági tárgyalások Moszkvában hétfőn reggel plenáris üléssel megkezdődött a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság 33. ülésszaka. A bizottság munkájában részt vevő magyar küldöttsé­get Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának elnöke, a szovjet delegációt Nyikolaj Talizin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának elnöke vezeti. Az ülésszakon értékelik a két ország kormányfőinek ta­lálkozóin elért megállapodá­sok, a bizottság korábbi ülés­szakain született határozatok megvalósításának helyzetét, az 1985. évi árucsere-forgal­mi jegyzőkönyvből adódó kölcsönös szállítási kötele­zettségek teljesítését. Tár­gyalnak az 1985 utáni idő­szakra szóló műszaki-tudo­mányos együttműködési, va­lamint gyártásszakosítási és kooperációs egyezmények aláírásáról és meghosszabbí­tásáról. Jaruzelski Belgrádban Hivatalos baráti látogatás­ra hétfőn Belgrádba érkezett Wojciech Jaruzelski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács el­nöke. A Belgrád melletti repülő­téren a magas rangú vendé­get Vidoje Zsarkovics, a JKSZ KB Elnökségének el­nöke és Milka Planinc mi­niszterelnök üdvözölte. Jaruzelski Jugoszláviában az ország vezetőivel a két­oldalú kapcsolatokról és idő­szerű nemzetközi kérdésekről tárgyal. Elutazása előtt a Tanjug jugoszláv hírügynök­ségnek és a jugoszláv tele­víziónak adott nyilatkozatá­ban megelégedéssel szólt a két ország és párt között ki­alakult kapcsolatok helyzeté­ről és elemezte a nemzetkö­zi helyzet legidőszerűb kér­déseit. Megnyílt az ASEAN külügyminiszteri ülése Vietnami és kambodzsai nyilatkozat Hétfőn Kuala Lumpurban megnyílt a délkelet-ázsiai or­szágok szövetségének, az ASEAN-nak a kétnapos kül­ügyminiszteri értekezlete. A szokásos évi külügymi­niszteri értekezlet a tervek szerint három fő témakörrel foglalkozik: Kambodzsával, kereskedelmi kérdésekkel és a kábítószer-termelés és -ke­reskedelem elleni harccal. Az ASEAN-tagországok — Brunei, Fülöp-szigetek, Indo­nézia, Malaysia, Thaiföld és Szingapúr — Kambodzsa bel- ügyeibe avatkozva olyan tár­gyalási javaslatot szándékoz­nak előterjeszteni,, amely a kambodzsai nép törvényes képviselőját, a Kambodzsai Népköztársaság kormányát eleve kizárná az úgyneve­zett kambodzsai ügy rende­zéséből. A javaslat, mint is­meretes, a vietnami kormány és az ellenzéki emigráns erők közvetett tárgyalásait szor­galmazza. A külügyminiszteri konfe­renciához kapcsolódik az ASEAN-tagállamok képvi­selőinek hagyományos há­romnapos megbeszéléssoroza­ta a fejlett tőkés országok egyes vezetőivel. E megbe­szélésekre a malaysiai fővá­rosba érkezik George Shultz amerikai és Abe Sintaro ja­pán külügyminiszter, vala­mint Claude Cheysson, az Európai Közösségek Bizott­ságának képviseletében. A kambodzsai és a vietna­mi külügyminisztérium eluta­sította a thaiföldi külügymi­niszter július 3-án előter­jesztett javaslatát, amely közvetett tárgyalásokat irá­nyoz elő a Norodom Sziha- nuk által vezetett emigráns „kambodzsai koalíciós kor­mány” és Vietnam között. A Kambodzsai Népköztár­saság kategorikusan elutasít­ja a javaslatot, mert az a kambodzsai nép függetlensé­gének, szuverenitásának és önrendelkezési jogának nyílt megsértése — hangsúlyozza a Phnom Penhben közzétett közlemény. A vietnami és kambodzsai külügyminisztérium ismét megerősítette országaiknak a rendezéssel kapcsolatos állás­pontját, amelyet ez év janu­ár 18-án a három indokínai ország — Kambodzsa, Laosz, Vietnam — külügyminiszte­reinek találkozóján egy öt­pontos javaslatban rögzítet­tek. Líbiai-szudáni katonai kapcsolatok Szudán és Líbia között ka tonai együttműködési megál­lapodás jött létre közölte va­sárnap Tripoliban tett láto­gatásáról hazatérve Oszmán Abdullah Mohammed tábor­nok, szudáni hadügyminisz­ter. Líbia támogatni fogja Szu­dán fegyveres erőit és a két ország polgárai kölcsönösen tanulhatnak egymás katonai akadémiáin — mondta kar- túmi sajtóértekezletén a mi­niszter anélkül, hogy a Tri­poliban aláírt megállapodás további részleteiről szólt vol­na. Hozzáfűzte, hogy Líbia Szudán gazdasági megtámo- gatására is ígéretet tett, ami egyfelől kőolaj küldésében, másrészt újabb repülőgépek átadásában fog megnyilvá­nulni, hogy elősegítsék a szárazság sújtotta szudáni te­rületekre szánt segélyek cél­ba juttatását. Az áprilisban hatalomra került ideiglenes katonai ta­nács az ország Nimeri idejé­ben megromlott külkapcsola- tai közül elsőként Líbiával állította helyre a teljes érté­kű diplomáciai viszonyt. Ez a másik szomszédos arab or­szág, Egyiptom hivatalos kö­reiben nagyfokú nyugtalan­ságot váltott ki, minden jel szerint jóval nagyobbat, mint az — a kétoldalú kapcsola­tokat terhelő — probléma, hogy a kartúmi vezetők min­denáron szeretnék elérni a megbuktatott elnök, Nimeri Egyiptomból való kiadatását. A hivatalos Kairó máris az­zal vádolja Líbiátl, hogy Szudánt az Egyiptommal va­ló szakításra akarja rávenni. Az egyiptomi sajtó múlt heti jelentései szerint a szu­dáni hadügyminisztert a kö­zeli napokban Kairóba vár­ják, s kairói tájékoztatás szerint Egyiptom kartúmi nagykövete után Szudán kai­rói nagykövete is elfoglalta az áprilisi hatalomátvétel után ideiglenesen otthagyott állomáshelyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom