Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
1985. július 30. Képújság 3 Érdekes elképzelés Cserépgyári hétköznapok I. A KTA-ból agrárbank Az elmúlt hónapokban egyre több új bank cégtáblája jelent meg az utcákon. De ezek között hiába keresnénk egy, a mezőgazdaságra szakosodott pénzintézetet. Egyelőre még csak előzetes tervekben szerepel az új agrárbank gondolata. De már ezek is ígéretes jövőt jósolnak, nem is egyetlen, hanem rögtön 21 ilyen intézmény alakulását tervezik. Valószínűleg a szakemberek számára is grandiózusnak tűnhet a terv, ha nem tesszük rögtön hozzá: a TOT elképzelése szerint már egy meglévő, tevékenységét tekintve régóta bankszerű intézményrendszer hatáskörét bővítenék ki. A több, mint tíz éve működő Kölcsönös Támogatási Alapból alakulhatna ki az agrárbankok hálózata. Van tőké Az Alap tőkéjét korábban a kötelező tartalékalapokból, illetve a zárolt fejlesztési alapból nyerte. Ám mindkét forrás elapadt az idén, hiszen megszűnt a kötelező tartalékolás, és remélhetőleg a fejlesztési alapok elvonására sem kerül többet sor. Tehát a mintegy 3 milliárdos tőke növelésére más utat nem kell találni. Magyarán új szolgáltatásokkal, a korábbinál kedvezőbb feltételekkel lehet a termelő- szövetkezetek pénzét a KTA számláira csábítani. A gomba módra szaporodó kisbankok is az önálló pénzintézet létrehozására sarkallják a mezőgazdasági szakembereket, mert könnyen előfordulhat, hogy éppen oda viszik pénzüket a termelőszövetkezetek, így más ágazatokba kerül a zöldség-, a gyümölcs-, a gabonatermesztésből vagy éppen a sertéshizlalásból származó pénz. Ezt mindenképpen szeretnék elkerülni, hiszen maga a mezőgazdaság is jó üzleti befektetés. (Például a hitelek átütemezésére.) De hogy mindez megvalósuljon, ahhoz bizonyos önállóságra lenne szükség, és nagyobb mozgástérre. Mindarra, amit ma nyújt a bankká történő átminősítés. Ezzel ugyanis nemcsak a cégtáblákat festenék át, hanem olyan új tevékenységeket végezhetne a KTA, mint a kötvénykibocsátás lebo- «.nyolítása, amely nélkül ma már- nehezen tudnánk elképzelni egy kereskedelmi bankot. És miután speciális ágazatról, a mezőgazdaságról van szó, az is elengedhetetlen, hogy ne csak egyetlen egy városba, hanem szerte az országba legyenek ilyen szervezetek. Az ott dolgozó szakemberek nagy helyismerettel rendelkezzenek, és meglássák nemcsak a milliós befektetésekben, hanem a kisebb beruházásokban is az üzlet lehetőségét. A tsz-ek érdeke E követelményeknek szinte pontosan megfelel a területi elven felépülő támogatási alap. Jelenleg 20 területi szervezetből áll, és huszonegyedikként működik a központja, amely az összes tőke 20 százaléka fölött rendelkezik. (Tevékenysége egyébként meglehetősen hasonlít egy központi bankéhoz: őrzi a területi alapok likviditását — vagyis, hogy mindig legyen elegendő pénz a számlán —, másrészt szükség esetén tőkét ad át a rászorulóknak, ha már saját forrásból nem jut hitelekre.) Egy speciális feladatot is ellát a KTA: nemcsak az üzlet lehetőségét keresi, hanem segíti az átmenetileg bajba jutott termelőszövetkezeteket is. Ez szintén elférne egy agrárbank alapítóoklevelében, sőt, néhányan már tovább tekintenek. Szeretnék kifejleszteni a leendő bankok tevékenységét a részjegy, illetve a célrészjegy kibocsátására is. Az ilyesfajta hozzájárulás már régóta ismert a termelőszövetkezetek körében, ily módon adnak pénzt a tagok szövetkezetük beruházásaihoz. Ám, ha egy bank bocsátja ki, akkor a befektetők nagyobb biztonságban lesznek, mert a pénzintézet vállal garanciát a pénz visszafizetésére. Már jövőre? E nagyszabású elképzelések egyelőre még csak az agrárszakemberek terveiben szerepelnek. Mindenesetre érdemes arra felfigyelni, hogy fél év alatt mennyire megváltozott a bankrendszerben az üzleti szellem: hiszen nyilvánvalóan a verseny erősödése sarkallja a KTA átalakítására az agrár- szakembereket. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a mezőgazdaságban a leggyorsabban fejlődő ágazat ma Magyarországon, és ezzel lépést kell tartaniuk a bankoknak is. Persze kérdés, l\ogy a tervekből mikor és hogyan lesz valóság. A számítások szerint 1986 közepe előtt már semmiféleképpen nem. A bankok közti verseny további erősítése, a pénzügyi intézmény-rendszer átalakítása viszont mindenképpen az agrárbank minél gyorsabban történő létrehozását követelné meg. És a mai gazdasági helyzetben az sem elhanyagolható szempont, hogy a KTA már jelentős tőkével rendelkezik, s nem lenne szükség központi pénzre ahhoz, hogy széthúzzák a függönyt a pénztárablakok előtt. LAKATOS MÁRIA Energiatakarékos gázkonvektorok A Fegyver- és Gázkészülékgyárban az idén már csak energiatakarékos gázkonvektorok készülnek. A fűtőtestek automatikájának korszerűsítéséhez a gyár licencet vásárolt az NSZK-beli Bosch, Junkers cégtől, s így lehetővé vált, hogy valamennyi konvektorukat hőfokszabályzóval is ellássák. Az automatika korábban csak a készülék biztonságos üzemeltetésére felügyelt, most viszont a szobák egyenletes melegen tartásáról is gondoskodik. Segítségével a lakók szabályozhatják, hogy hány fok legyen a helyiségben. Ha a levegő ennél melegebb, akkor a konvektor automatikusan kikapcsol, ha pedig a hőmérséklet ez alá száll, ismét beindul a fűtés. Ezzel az üzemeltetési móddal a korábbi készülékekhez képest mintegy 10—15 százalékkal kevesebb energiával megoldható a fűtés. Konvektorokból az idén mintegy 135 ezret készítenek a gyárban, tíz százalékkal többet, mint tavaly. így várhatóan az év végéig már annyi készülék kerül a boltokba, amennyivel kielégíthetik az igényeket. Idei kínálatuk döntő többsége az az új típusú konvektor, amely nemcsak energiatakarékos, hanem külsejében is eszté- tikusabb az eddigieknél, s kisebb helyen elfér. A FÉG gázkészülékeinek a választéka — beleértve a vízmelegítőket és a cirkogeize- reket is — az elmúlt öt évben teljes egészében kicserélődött, s most már valamennyi termékük eleget tesz az energiatakarékosság követelményeinek. Készülékeik energiaéhségének csökkentésével évente annyi földgázt takarítanak meg, amennyi elegendő egy 8—10 ezer lélekszámú falu vagy kisebb város gázellátásához. A múlt számbavétele a jövőbe látás alapja Holiibéli «aj a dombok alflift Nagyon okosan mondja Szabó István, a bátaszéki vázkerámiagyár üzemvezetője, hogy nem szabad hasra esni, mert a teljesítmény soha sem önmagunk eredményeivel mérhető,, hanem az előttünk járókat kell mindig utolérni, és lehetőleg lehagyni. Gondolom, Szabó István pár éve még nem mondott ilyeneket, örült, hogy egyáltalán ment a termelés, és nem kellett naponta valami miatt egy életre megutálnia a szakmát. Abban maradunk beszélgetőtársaimmal, hogy a mát csak akkor tudjuk megérteni, ha a múltat kicsit megpiszkáljuk. Sok piszkálódás nem kell, mert itt van kézközeiben a tegnap, amikor a bátaszéki gyárról, miint törött cserépről ejtettünk néha szót. Tolna megyei üzem nem hiszem, hogy annyiszor szerepelt volna a televízióban, mint a bátaszéki cserépgyár. A szereplés után soha sem álltak fel az ott dolgozók a képernyő elől nagy mellénnyel, mivel többnyire a rosszról tudósítottak. Az agyag az anyag... Reggel hat óra. Békés hétköznap. A kapu előtt csak pár tehergépkocsi vár bebo- csájtásra. A sofőrök eltűntek, valahol beszélgetnek. Nyugtalanságra semmi ok. Bent a depóban már megkezdték a rakodást. Fóliába csomagolt rakatokat emel a daru a kocsikra. Flottul megy minden. Nem kell sokat kapargatni az emlékeink között, hogy e?y-)két éves ölre menő csatákat elevenítsünk fel. Százával várakoztak építőanyagért. Pedig addigra már egykét kálváriát megjártak. A befizetést, a kocsiszerzést, de csak akkor következett az igazi, az áru megszerzése. Az elv valahogy úgy állítódott fel: eszi, nem eszi, nem kap mást. A gyár dolgozói mint nyeregben lévők, gyakran emberszámba sem vették a megrendelőt. A megrendelő, amikor rakodott, néha több kárt csinált, mint amennyi árut elvitt. Válogatott. A pénzéért. A gyár nem tette meg helyette. Nem volt lehetősége, mert az olaszoktól vásárolt pántozó gép, — a rossz magyar pántanyag miatt — nem működött, így a csomagolás is megoldatlan volt. Tehát a vevő rakodott. Ha látott egy karcot a téglán, akkor azt már dobta félre. Lehetőleg úgy. hogy az ripityára törjön. A bátaszéki cserépgyár udvarán több száz köbméter drága áru lehelte így ki a lelkét. A hadbaállás nagyon hosszú ideiig tartott. A gyár igazgatója, Németh Antal arról a szörnyűségről beszél, hogy a bátaszéki munkás nem érezhette jól magát a gyárban. Csak törött cserepet látott maga körül és év végén sok tízmilliós vesz- tjségekről hallhatott. Ez pedig a legnyugodtabb emberből lis Olyan hatást vált ki, hogy nem látja érteimét a munkájának. Minek dolgozzon becsületesen, amikor azért még megfelélő fizetést sem kap. Az áru pedig, amit a kemence mellől a rakodótérre visz, utak feltöltésére lesz alkalmas, hiszen sok a sélejt, és amelyik nem selejt, azt meg a válogató vevő töri össze. Szabó Istvánnal sétálgatunk 1985 júliusának utolsó péntekén a gyár udvarán. A rend szembetűnő. Az utak járhatnak, az út mél'letti placcok sem cseréppel vannak ítéli. Ez már gyár, itt már látszik valami abból, ami végül is eredményt hozott. A szigorúság, a munka becsületének eredménye ez. A bánya felé tartunk. A táj üde zöld. Ügy látszik, csak ott forgatják föl a rendet, ahol feltétlen muszáj. A szállítószalag mellett ballagunk. Az üzemvezető az agyagról beszél. Az agyagról, ami anyag, és nagyon fontos itt, Bátaszéken. Az alap. Erre lehet és kell építeni. Itt kezdődik a cserépgyártás — kérem az olvasót, hogy ilyenkor mindig a vázkerámia-gyártásra gon. doljon, ne csak a cserépre. Harminc méter meddő... Kint a depóban szemet gyönyörködtető a látvány. A kanalas markoló fejti a falat, amely sárga és szürke agyagrétegekből van „kazalba rakva”. A depó másik részén hatalmas gép járja az agyagot, a teherautók pedig hordják. Készül az újabb rakat, hogy egységes alapanyagból dolgozhassanak. — Kezdetben csak bányásztuk az anyagot, és mindjárt •fel ás dolgoztuk. Az pedig nem jelentett jó minőséget. Jobban kell az alapanyaggal gazdálkodni, mert anélkül nem lehet jól gyártani. A vázkerámia nem olyan igényes, de a tetőoserép már annál inkább — mondja az üzemvezető. A hegyet nézzük. A háttérben erdők, a termelőszövetkezet kukoricása, szőlők. Fenn a dombok között teherautók, felrakógépek dolgoznak. Olyan a táj, mintha a Holdon lennénk. Az ember félti a természetet, de itt, a bátaszéki agyagbányában csak az értékes anyagot veszik el, a tájra vigyáznak. A rend láttatja ezt. Az a rend, ami ma már elfogadott Bátaszéken, nemcsak itt kint, hanem bent az üzemcsarnokokban, az udvaron is. — Harminc méter néha már a meddőréteg — mondja kísérőnk. — A termőföldet félrerakjuk, később visszakerül a helyére, odá, ahonnét már az agyagot kivettük. Még egyszer körbenézünk, majd elindulunk a szállító- szalag mellett be a gyárba..., hogy a cserépgyári hétköznapok kibontakozzanak előttünk. (Folytatjuk.) HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY A vegyipar első féléve A vegyipar az év első felében változatlan áron számítva 2,6 százalékkal növelte termelését, s valamelyest elmaradt az előirányzattól. Az iparág vállalatainál most 1,8 százalékkal többen dolgoznak, mint a múlt év hasonló időszakában, miközben az iparban összességében csökkent a létszám. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés az ipari átlagot némileg meghaladóan nőtt. A legnagyobb mértékben — csaknem 11 százalékkal — a gyógyszeripar növelte tér, melését, s 1984 első feléhez viszonyítva emelkedett a kő- olaifeldölgozó-, valamint a háztartási és kozmetikai iparban előállított termékek mennyisége is. A vegyipar többi alágazatának termelése 0,3—3 százalékkal alatta maradt a múlt év hasonló időszakában elért teljesítménynek. Legnagyobb az elmaradás — az előző évhez képest csaknem 7 százalékos — a műtrágya- és növényvédő, szer-iparban. A mezőgazdasági kemikáliákat gyártó vállalatok a második negyedévben nagy erőfeszítéseket tettek a termelés fokozására, az elmaradások pótlására, de nem tudták tel. jes egészében behozni az energiakorlátozások miatti év eleji jelentős termelés- csökkenést. Az értékesítés átprogramozásával azonban sikerült összességében biztosítani a gazdaságok, szövetkezetek ellátását műtrágyával és növényvédő szerekkel. A múlt évi központi intéz- .kedések és a vállalati erőfeszítések eredményeként az idén alapvető és lényeges gyógyszerekből nem volt hiány a patikákban és kórházakban, bár néhány medicinából most is előfordultak késedelmes szállítások. Az építkezések tavaszi kezdetének elhúzódása, a magánerőből megvalósítandó családi házak számának csökkenése miatt az év első felében a korábbiaknál kisebb volt az érdeklődés egyes műanyag építési termékek iránt. így az évek óba töretlenül fejlődő műanyagfeldolgozó-ipar most nem tudta tervének időará. nyos részét teljesíteni. A nem rubel elszámolású exporteredményekben a vegyipar az első hat hónapban az ágazatok élére került. Vállalatai folyó áron, dollárban számítva 4,6 .százalékkal növelték konvertibilis kivitelüket, ami ugyan elmarad az előirányzattól, de így is mint- egy 363 millió dollár értékű vegyipari termék talált gazdára január—június hónapokban a tőkés országokban. A vegyipar rubel elszámolású kivitelének növekedése megközelítette az előirányzottat, a múlt év hasonló időszakához képest folyó áron 9,2 százalékkal bővítette exportját a szocialista országokba. s értéke meghaladta a 400 millió rubelt. Főként, a magyar gyógyszerek és műanyag termékek iránt nőtt a szocialista partnerek érdeklő, dése. Az év hátralévő időszakában a vegyipar vállalatai további erőfeszítéseket tesznek az elmaradások pótlására, az éves tervek teljesítésére, s változatlanul fontos célkitűzésük az export bővítése. Óriási gépek „gyalulják" a hegyet
