Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
1985. július 1. NÉPÚJSÁG 3 Ellenőrző határszemle Báta, 1985. június 27. Egy jó hír: hat órakor a hőmérséklet 16 Celsius-fok volt, ragyogó napsütés. Egy rossz hír: nyolc órakor esti sötétség és zápor. Határszemlére érkeztünk, tulajdoniképpen arról van szó, hogy a május 22-i terepjárás utáni változásokat elkönyveljük. Juhász József, a szekszárdi földhivatal vezetője a kísérőnk, illetve mi szegődtünk 'mellé. Tájékozódunk, fülelünk. A hivatal- vezető ismét kezébe veszi a jegyzőkönyvet, egyezteti a változásokat a helyi tanácson és ezt mondja: — Ebben a községben soha nem voltak gondjaink. A termelőszövetkezet igazi gazdája a földnek, a községi tanács pedig jól irányítja a földhasznosítással kapcsolatos rendeletek végrehajtását. (Nincsen megműveletlen terület. Egy azért akad. A május 22-i tavaszi határszemlén hat egyéni gazdát jegyeztek fel, akik nem művelték meg a földjüket. Közülük öten Szépen megdolgozták a földet azóta, láttuk, egy pedig, aki Békés megyei lakos, felajánlotta a területet az államnak. A termelőszövetkezetnek nincs megműveletlen területe. Sőt! Fülöp László jó hírekkel fogad bennünket, a termelőszövetkezet elnökének nem kellet különösebben készülni a tájékoztatóra, hiszen naponta járja a határt. — Az erdőségi vályogtalaj, amelyet mi hegynek mondunk, fennsík jellegű, ott vanak a legjobb földjeink a Lánkán, a Fankasdi részen például. Ez a löszhát úgy 28 —30 aranykorona értékű, tehát jó föld. Valamikor egy hold hegyi földért három lapít adtak, amely öntéstalaj, és mindig veszélyben volt. A Duna járta-mosta ezt a lapos részt, e területen is érvényesült a hét év szárazság, hé év eső. Amikor csapadékos idők jártak, akkor a laposon szinte semmi nem termett, csak savanyú fű, meg ebből gyenge széna. Ha viszont száraz időszak járta, akkor feltörték a gyöpöt, s mire abból a területből termőt csináltak volna, ismét jött az esős időszak. Mi, a nagygazdaság is próbálkoztunk a téma jó megoldásával. Hosszú távon kifizetődik a melioráció, kifizetődik a földrendezés. Fölszántottunk, elmunkáltunk mindent, de jó, ha harminc év múltán visszajön a költségünk. A vízrendezésre húszmillió forintot, a tereprendezésre negyvenet költöttünk el. Igaz, hogy az elmúlt két évi szárazságaszály nem rázott meg bennünket. A talaj vízszintje lesüllyedt. Nincs belvizünk. A határ szép, a növények jó állapotban vannak. A tél nem ökozott kárt a kalászosokban. Az ősziek a tavaszi zord időjárást is jól vészelték át. Az árpa szép, de lefeküdt. Olyan dús-gazdag, hogy a szár nem bírta el a kalászokat. A repcében csak gyönyörködni lehet... A napraforgó egészséges. Ügy mondják, hogy erre az időszakra el kell érje a búza magasságát, de meghaladta azt. Ilyen szép napraforgó, mint az idén 405 hektáron, Bátán még nem volt. A kukorica jót ígér, ha augusztusban kapnak esőt, akkor rekordtermést takaríthatnak be 674 hektárról. A búza, a kalászosok betakarítása előtt állnak. Megtartották a gépek szemléjét. Készen várták a munkát. "Gonddal járt a széna. Szinte úgy kell lelopkodni a földről a termést, mert mindig esik. Ha megforgatják, másnap eső veri el — újabb forgatás. Szinte lesik, mikor süt a nap, s szaladni lehet-e a szénáért. Egyébként a védgáton — 58 hektárnyi a gyep — a téesz vágta le a füvet, s szénaként a tagok takarították be. A szőlőben, gyümölcsösben egészséges a növény. Bár a kajszi, a meggy és a cseresznye kötése kívánnivalót hagyott maga után, az őszibarack jó termést ígér. A 35 hektárnyi termő szőlőben a tél nem okozott kárt, a 165 hektár új telepítésű, még nem ad idén termést. A barackot két hét múlva kezdik szedni. Az elmúlt napokban megérkezett a szövetkeztbe egy új Claas Dominátor gabona- kombájn, két új JD-traktor. A szárítóüzemet idén már a búzához is gázzal fűtik — tavaly volt a premier, ősszel, a kukoricával. Nem olcsó a gáz, de hát a termést biztonságba kell helyezni. Kész a raktár, a magtár, a szárító, a szállító apparátus. Bátán aratás előtt jó a hangulat. Pálkovács Jenő Nemzetközi szövetkezeti nap Megyei ünnepség Pakson A világ minden táján működnek szövetkezetek A hatvanharmadik nemzetközi szövetkezeti nap megyei ünnepségét Pakson, a Munkásművelődési Központban rendezték meg a megyei szövetkezeti szövetségek és a helybeli szövetkezetek. Szalai Lajosnak, a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet elnökének megnyitó szavai után a munkáskórus adott műsort, majd Fodor Tibor KISZÖV- elnök, a szövetkezetek megyei koordinációs bizottságának soros elnöke tartott ünnepi beszédet. Bevezetőben megemlékezett az év kiemelkedő belpolitikai eseményeiről, köztük a XIII. pártkongresszusról, „amely megbecsüléssel ismerte el szövetkezeti mozgalmunkat”. Szólt a szövetkezeti mozgalom elindítóiról, annak az elmúlt közel másfél évszázad alatt végbement fejlődéséről, amelynek következtében ma a világ minden táján működnek szövetkezetek, mintegy félmilliárd ember tagja valamilyen szövetkezetnek, a családtagokat is figyelembe véve, több mint kétmilliárd ember életét, sorsát közvetlenül befolyásolja a szövetkezeti mozgalom. Az első alapítók — a múlt század közepén — a szövetkezéssel menekülni akartak a gyilkos versenyt folytató kapitalizmustól egy olyan világba, ahol a kölcsönös segítség, a társadalmi egyenlőség. a testvériség uralkodik. Tömegméretű elterjedésük hazánkban csak a felszabadulás után következhetett be. Szocialista rendszerünkkel együtt fejlődött szövetkezeti mozgalmunk, ma népgazdaságunk nélkülözhetetlen részét képezi. A továbbiakban szólt a szövetkezeti törvényről, a szövetkezeteknek a gazdasági reform óta bekövetkezett dinamikus fejlődéséről, megyénk szövetkezeti mozgalmáról, a szövetkezetek összefogásának jelentőségéről, a három ágazati szövetség tavaszi küldöttközgyűléseiről, melyeken az 1984. évi munkát, gazdálkodást értékelték, a legjobbak kitüntetéséről, a feladatokról. Befejezésül méltatta a kapcsolatok fejlesztését a más országokban működő szövetkezetekkel, különösen a szocialista országok szövetkezeti mozgalmával. — Kívánom a megye szövetkezeti mozgalmában dolgozóknak — mondta, —, hogy a jövőben is itt keressék és itt találják meg boldogulásukat, s a szövetkezeti mozgalommal, mint háttéréi, alapozzák meg gyermekeik jövőjét. Ezután az építésügyi és városfejlesztési miniszter által adományozott „Kiváló Munkáért” kitüntetést nyújtotta át három építőipari szövetkezeti dolgozónak. HÍRRŐL Lekopogom, lekopogjuk. Asztaillapján, bal kézzel, alulról fölfelé, háromszor... Talán itt van végre a nyár. Sokunk kedves évszaka levetette cédaköpönyegét, nem didergetteti tovább a sza- badságolókat, nem kövérlti tovább a ker- tek-szőlők kártevőit. Matematikailag pontosan az év közepén járunk. Hihetetlen gyorsan megszámlálni is sok fontos eseménnyel telt el az elmúlt hat hónap. Nem kétlem, hogy a második nekifutás se lesz íztelenebb, eseményekben soványabb, gondban, örömben, feszültségben, munka utáni feloldásban gyatrább. Talán csak a most következő nyári hónapok ... A T. Háx és ax év iakóhéxa Egy nappal az aratás évszázados megkezdésének napja előtt szólalt meg a Tisztelt Házban, a legmagasabb államhatalminépképviseleti szervünk alakuló ülésének a csengője. A mi képviseletünkben ott dolgozni kezdő képviselők is többen lesznek. Harmincöttel több, névvel ellátott bársonyszéknek lesz felelős gazdája. Folytatódik a munka... Az ország dolgait a T. Házban intézik, mii, tízmilliónál kicsit többen pedig saját dolgainkat házunkban, lakásunkban. Két újabb család pedig nem is akármilyenben ... Lapunkban olvashattuk, hogy ismét kiosztották Az év lakóháza pályázat díjait. Kollégánk felvételeiről meg is csodálhattuk a kaposvári családi házait. Néhány ismerősöm, aki felületesen csak megnézte a plasztikus képeket, azonnal ezt mondta: „Ilyen házat nem engedhet meg mindenki magáinak, merthogy milliókba került”. Aztán a képnek alig hivén, bogarászni kezdték a szöveget, majd megértették, hogy az ismert körülmények között okos gondolkozással, egy meglévő épület rehabilitációjával, valamint építőművészetüket valóban gyakorló emberek részvételével mennyi” pénzből is lehet. Még mindig elég sokan ítélik halálra a régit, hogy újat, drágábbat és sokszor jellegtelenebbet építsenek. Már régen bebizonyosodott, hogy nem mindig ez a járható út, vagy kevesen tudják úgy igazából, hogy mennyibe kerül a kevesebb? Somogyból lépjünk haza Tolnába. Ez két dolog miatt is indokolt. Az egyik az előbbi gondolattal függ össze. A hétfőn megnyitott tolnai Tüzép-áruház gazdái és üzemeltetői sem dózeroltatták el — szerencsére! — a legutóbb Volán-telephelynek használt egykori malomépületet. Pedig az arra járók hónapokon keresztül láthatták, hogy ott aztán volt mit toldozni-foldozni, impregnálni, átépíteni és modernizálni. Most pedig bárki megnézheti, hogy mivé formálták a malmot. 0Q0E10S3 3EE «9T‘ -s HÍRRE A tanácskozások visszatérő témák nemcsak az érintett szakembereknek, hanem önöknek is, és nekünk; az újságíróknak is. E héten is beszámoltunk néhányról, hiszen figyelmet érdemeltek. Remélem, sohasem érjük meg, hogy a gyerekeket a gép fogja tanítani. De a pedagógiában egy helyütt különösen fontos eszköz és segédanyag a technika. Ez pedig a fizika, melynek oktató-pedagógusai a múlt héten a megyeszékhelyen oszitották meg egymással tapasztalataikat a fizikatanítás módszereiről. Közülük harmincketten saját tervezésű kísérleti eszközökkel is kirukkoltak, bizonyítván, hogy az egyik ősi reáltárgy igazi szerelmese nem elégszik meg a könyvben látott és a szemléltetőeszközöket gyártó cég ingáival, csigáival, miegymásaival. A tolnai Tüzép-áruház eladótere Arra, hogy Tollna megyében most megnyílt fészekáruháznak is tekinthető kereskedelmi egység milyen kínálattal lepi meg a- zömmel magánerőből építkezőket, arról később biztosan beszámolunk. ixgatott napok és tanáeskoxások Nemcsak írásban, de már szóban is beszámoltak a középiskolából kilépő diákok az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgákon. Közülük némelyek már hamis mosollyal sejtetni is engedik, hogy „sínen vannak”, felvették őket... Azok, akik idő előtt ezt hallják, nem örülnek. A protekciós machinációk a tinédzserek szerint sem „okék”, és egyáltalán nem a gyerekek érdekében vannak. De vannak, mint a kelevény. A közösen kifejlesztett mélyműtrágyázógép és az érdeklődők A múlt héten arról is informálódtunk, hogy napvilágot látott az idei megyei borverseny katalógusa. S rögtön idekívánkozik a következő, a szőlő növényvédelméről tartott szakmai tanácskozás híre is. A közölt információt természetesen nem ismétlem meg. De egy újat örömmel. A tanácskozás résztvevői megtekintettek egy, a Tolna Megvei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás, valamint a szekszárdi Aranyfürt Mgtsz által közösen kigondolt, MTZ-traktorra szerelhető méilymű- trágyázó-berendezést, ameily többek között a levegőtlen talaj vashiányát is pótolni hivatott. Emellett pedig a szőlő gyökér- ágyát föllazítva közvetlenül a gyökérre juttatja a szert. Maximálisan laikus vagyok a szőlészet tudományában, azonban annyit azért sejteni próbálok, hogy minden új technológia egy-egy lépés előre ahhoz, hogy megyénk borkatalógusában gyarapodjanak az ízleltes borok. Üxletek, áruk Megyénk kiváló boltjainak dolgozói is kevesebbet tekintenek már az ünnepélyes adományozás óta a Fogyasztók Országos Tanácsa által, a mi javaslatunk alapján adományozott kerámiaplakettekre, melyek meglehetősen feltűnő helyen függenek. Ok már megszokták. Ám érzésem szerint mi, annál inkább. Most még inkább tisztességesebb, körültekintőbb és udvariasabb kiszolgálást várunk minden, a kereskedelmet sújtó vagy itt lévő belső gond ellenéEgyetértek kolléganőmmel, aki e héten egyik írásában az olcsó árukat, az olcsó boltokat hiányolta. Nemrégiben az egyik nagykereskedelmi cégnél járván visszahallottam azt az őskereskedői bölcseletet, hogy árut eladni könnyű, de megfelelő árut venni, lekötni, keresni már nem. Elhiszem, Szekszárd város tanácselnökének abbéli nyilatkozatát, hogy örömmel fogadnának és támogatnának egy olcsó boltot. Lehet, hogy a kerejjtedelmi vállalatok belső gazdasági céljaival ellentétes, ellenben szociálpolitikánkkal már nem az az elképzelés, miszerint amolyan nyugdíjaspénztárcához szorosan igazodó, nyugdíjasboltokat kellene a kereskedelmi cégeknek, a közismert ruházati „turkálók” mintájára nyitniuk. Ennek az elképzelésnek lehetnek — és vannak is — ellenzői, támogatói. Az elképzelés, azonban azért elképzelés, hogy gondolkodni lehessen rajta. — szíj —
