Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

A tíÉPÜJSÁG 1985. július 22. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Egyetértés Július 15-i számunk On kérdez — Mi válaszolunk ro­vatában közöltük a „Miért nincs Kondifix?” kérdésre a választ. A válasz után több kérdést tettünk fel. Ezekre a kérdésekre válaszolt Andrási Imre, a Tolna Megyei Ta­nács V. B. kereskedelmi osz­tályának vezetője. — A válaszhoz fűzött meg­jegyzéseikkel egyetértek. Egyben tájékoztatom önöket, hogy a Kisállattenyésztő Szö­vetkezet vezetőinek ismétel­ten felhívtam a figyelmét a következőkre: a panasszal hozzájuk fordulóknak köte­lesek érdemben válaszolni a jogszabályokban meghatáro­zott határidőn belül, a Kon­difix takarmány-kiegészítő beszerzéséről a lakossági igé­nyeknek megfelelően gon­doskodjanak, a megye terü­letén legalább egy kijelölt üzletükben értékesítsék ezt a takarmány-kiegészítőt. Hol lehet biztonsági övét vásárolni? Juhász Sándor szekszárdi olvasónk telefonon kereste meg szerkesztőségünket, és azt kérdezte, hogy Tolna me­gyében hol lehet biztonsági övét vásárolni? A kérdést a Tolna Megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztályához továbbítottuk, ahonnét Andrási Imre osz­tályvezető válaszolt: — A biztonsági övék kö­telező használatáról szóló rendelkezés életbelépése után a kereskedelemben választé­kos, jó ellátás volt ezen ter­mékekből. Az övék általános elterjedését követően azon­ban a lakossági kereslet csökkenése miatt a kereske­delmi készletek eladhatat­lanná váltak. Néhány éve engedményes áron kiárusí­T elefonszámunk: 16-211 tásra kerültek az elfekvő biztonsági övék. A néhány darabos pótigény kielégítésé­re a hazai gyártó ipar sza­kaszosan több típust gyárt. Az időszakos termelés kö­vetkezménye, hogy hónapo­kig nem lehet kapni a ke­reskedelemben biztonsági övét. — A szaknagykereskedelmi vállalat tájékoztatása szerint a gyártás folyamatban van, e hónap végére várhatóan a kiskereskedelmi egységek­ben ismét beszerezhető lesz ezen termék. — E hónap utolsó hetében a helyi Autóker-szaküzlet- be is remélhetőleg megérke­zik a szállítmány. Zárva volt a sorompó Rozgonyl István szekszár­di olvasónk elmondta, hogy június 10-én, hétfői napon 11.52-tői 12.24 óráig a Má­tyás király utcai — Bogyisz­lói úti vasúti átjáróban lé­vő sorompó zárva volt. Ez alatt az idő alatt kerékpáro­sok, gyalogosok nem vették figyelembe a lezárt sorom­pót, sőt még a gyerekek is a tolató vasúti kocsik között szaladgáltak. Azt is lehet mondani, azért van a felül­járó, hogy arra közlekedje­nek az autók, így elkerülhe­tők az ilyen esetek. De ak­kor hol van az energiataka­rékosság, ha 3-4 kilométert is kerülni kell? A Magyar Államvasutak Igazgatóságának igazgatója, Fényes József válaszolt: — A Szekszárd állomáson, a Mátyás király úti sorom­pót, az olvasójuk által jel­zett napon és időpontban a szükséges tolatási munkák elvégzése miatt tartották zárva huzamosabb ideig. A mulasztást elkövető dolgozót felelősségre vonattam, egy­úttal a szabályszerű, előírás M/ szerinti sorompókezelésről az állomás többi sorompókeze­lőjével együtt kioktattam. — Megjegyzem, amennyi­ben a közúti gépjárművek vezetői a milliós beruházás­ból megépült felüljárót cél­tudatosan vennék igénybe, a jelenleginél jóval nagyobb arányban, kevesebb bosszú­sággal, biztonságosan érnék el úticéljukat. Van-e szén a szekszárdi Tüzép-telepen? Horváth István szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „Általában azt mondják a lakosságnak, hogy szerezze be lehetőleg minél több állam­polgár a tüzelőt még a nyár folyamán, és akkor ősszel és télen nem lesznek olyan sú­lyos gondok, mint az utóbbi' télen voltak. Május hónapban meghirdették a tüzelőakciót — igaz, csak magyar barna­szenekre és brikettre —, azon­ban a több mint egy hónapig tartó akció során magyar bar­naszenet egyáltalán nem le­hetett kapni Szekszárdon, pécsi iszapszenet is csak egészen rövid ideig. Az utób­bi napokban pedig a Tüzépen azt a felvilágosítást adták, hogy semmilyen szén nincs. Többször jártam a Tüzép Mi­kes utcai boltjában is, ahol sokáig csak a brikett volt a jelenleg kapható szenek kö­zött kiírva (meg a kevesek által használt koksz). Nem ta­gadható, hogy néhányszor kapható volt külföldi — ju­goszláv, csehszlovák, vala­mint lengyel — szén is, de milyen áron? 82—140 forint között. Kérdezem: hol van­nak a 40—50 forintos szenek? Hogy lehet az, hogy a bolt­ban még nem is tudnak a szén megérkezéséről, és a Tüzép-telepen már eladták? A Dél-dunántúli Tüzelő- szer- és Építőanyag Kereske­delmi Vállalat tüzelőanyag­osztályvezetője, Kiss Béla küldte meg a választ: — A köztudottan igen erős tél nagyon komoly gondot akozott a tüzelőellátásban, amelynek hatása mind a mai napig érződik. Telepeinken készletek nem képződnek, mert a beérkezett brikett és szén azonnal eladásra, illetve kiszállításra kerül. Ugyanezt mondhatjuk el az olvasójuk által említett szekszárdi te­lepünkre is. Meggyőződésünk, hogy szekszárdi települik, il­letve az értékesítésre kijelölt Mikes utcai boltunk igyek­szik a meglévő mennyisége­ket úgy elosztani kedves vásárlóink között, hogy az a legkisebb zökkenővel történ­jék. Nem könnyű feladat ez, és — általános tapasztalat, — igen sok esetben nem megy problémamentesen. — Szekszárdi telepünket, mint megyeszékhelyen lévőt, kiemelten kezeljük, és tény­ként állapíthatjuk meg azt is, hogy az I. félévben 30 szá­zalékkal több tüzelőanyagot forgalmaztak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. És még így sem volt elég. Te­kintettel arra, hogy a mennyi­ség növelésére hazai viszony­latban minimális a lehetőség, import tüzelőanyagok beho­zatalára került sor, illetve a jövőben is ezzel bővíthetjük készleteinket. Szekszárdi te­m lepünk is egyre nagyobb mennyiségben részesül im­portszénből. Vásárlóink zö­me elsősorban a jó minőségű, magas fűtőértékű fekete­szeneket keresi, a hazai bar­naszenek iránt minimális az érdeklődés. Szekszárdi tele­pünkre rendszeresen szállí­tunk barnaszenet (hazai fe­keteszenet is), és aki ebből akar vásárolni, 1 hónapon belül megkaphatja — esetleg többszöri érdeklődés után. VÁLASZOLUNK "1 A Magyar Keres­kedelmi Kamaráról | szól a Magyar Nép- köztársaság Elnöki | Tanácsának 1985. -* évi 11. számú ren­deleté, amely szerint a Ka­mara érdekközvetítő, érdek­egyeztető, és érdekképviseleti tevékenységet ellátó, továbbá a nemzetközi gazdasági kap­csolatok fejlesztését elősegítő társadalmi szervezet, s az a közgyűlés által megállapított alapszabály alapján működik. A törvényerejű rendelet meg­szabja a Kamara feladatait, kapcsolatait az állami gaz­daságirányító szervekkel, a szakszervezetekkel és a szö­vetkezeti érdekképviseleti szervekkel, rendelkezik a ka­marai tagságról, a Kamara testületéiről és szerveiről, valamint a Kamara feletti törvényességi felügyeletről. Itt jegyezzük meg, hogy a Kamarának tagjai az állami és szövetkezeti gazdálkodó szervezetek, gazdasági társu­lások, intézetek és intézmé­nyek lehetnek. A törvényerejű rendelet ki­hirdetése napján — 1985. évi június hó 22-én — lépett ha­tályba. A szövetkezetekről szóló és oz ipari szövetkezetekről szó­ló ko. ábbi jogszabályokat módosítja a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának 1985. évi 13. számú törvény- erejű rendelete, amely sze­rint a szövetkezet tervek alapján gazdálkodik, és eze­ket a terveket maga készíti el és állapítja meg. Kimond­ja a jogszabály — többi kö­zött — azt is, hogy a szövet­kezet — a jogszabályok ke­retei között — alapszabályá­ban és más belső szabályza­taiban olyan munkaszerve­zeti és érdekeltségi rendszert alakít ki, amely biztosítja a szövetkezeti vagyon megtar­tását, és növelését, a gaz­dálkodás hatékonyságának folyamatos növekedését, a szövetkezeti sajátosságok erő­södését különösen a szövet­kezetben dolgozó tagok és alkalmazottak anyagi és er­kölcsi érdekeltségét. Indo­koltnak és szükségesnek mu­tatkozik tehát — a hivatko­zott jogszabályra figyelem­mel — különösen a belső szabályzatok felülvizsgálása és szükség szerinti átdolgo­zása. A Tvr. egyébként 1985. évi július hó 1. napján ha­tályba lépett. Egyes építésügyi jogszabá­lyok módosításáról szól a Minisztertanács 28/1985. (VI. 22.) számú rendelete, amely érinti az építéstervezési jo­gosultságot, valamint az építőipari kivitelezői tevé­kenység gyakorlását, idevo­natkozó egyes előírásokat ha­tályon kívül helyez. A hatá­lyon kívül helyezett rendel­kezéseket idézni nem tartjuk indokoltnak, csupán az érin­tettek figyelmét hívjuk fel a folyó évi június 22-én ha­tályba lépett módosító jog­szabályra. Az állami kitüntetések és kitüntető címek után járó nyugdíjkedvezményeket a Minisztertanács 30/1985. (VI. 22.) rendelete írja elő, táblá­zatban tünteti fel a külön­böző címek és kitüntetések után járó nyugdíjkiegészítés havi összegét, valamint ezek tulajdonosainak legkisebb havi nyugdíját. Ezt a táblá­zatot természetesen ugyan­csak nem másoljuk át ide, s csupán annyit jegyzünk meg, hogy ez a jogszabály is idén, június 22-én lépett hatályba. A nemzeti gondozottakról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 31/1985. (VI. 22.) számú ren­delete, amely szerint a nem­zeti gondozási díj havi ösz- szege: 1. rokkant részére havi 5000 Ft, 2. házastárs (özvegy, élet­társ) részére 4000 Ft, 3. félárva részére 3000 Ft, 4. teljes árva részére 4000 Ft, 5. szülők (nagyszülők) ré­szére 4000 Ft. Ha a szülői (nagyszülői) el­látásra több személy jogosult, közöttük a nemzeti gondozási díj összegét meg kell osztani, de megosztás esetén sem le­het egy személy részére havi 3000 forintnál kisebb összegű gondozási díjat megállapí­tani. Ez a rendelet is 1985. évi június 22-én lépett hatályba, és valamennyi említett jog­szabály a Magyar Közlöny idei 25. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus világraszóló sikere „Ismét nagy feladat, ko­moly erőpróba előtt áll az ország több száz énekkara közül is a legjobbak közt számon tartott Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus. Az együttes tagjai, a kitűnő karnagy, Jobbágy Valér ve­zetésével ma utaznak a nagy-britanniai Llangollen- be, hogy részt vegyenek az immár több, mint két és fél évtizede rendszeresen meg­rendezésre kerülő nemzetkö­zi kórusversenyen...” írta jú­lius 9-i értékelésében a kró­nikás, mi pedig azt erősít­sük meg: sem e szavakban, sem a címben nincs semmi túlzás. Kiigazítani való, leg­feljebb annyi, hogy az észak­walesi Llangollenben évről évre megrendezésre kerülő „Eisteddfod” nem csupán kórusverseny — jóllehet ez a minőség áll a középpont­ban —, hanem összemérhe­tik erejüket kitűnő énekes szólisták, hangszeresek, sőt népi táncosok is. A walesi kisebbség köré­ben — Wales-t az ő nyelvü­kön „Cymry”-nak mondják — nem csodálni való a népi. nemzeti identitás becsülete; ennek egyik jele volt az öt­napos versenysorozat Diana hercegnő és Charles walesi herceg által való megnyitá­sa, ám az is, hogy az együt­tesek kötelezően kiírt ver­senyszáma mellett rendsze­rint egy saját honbeli, ere­deti művet is elő kellett ad- niok. Ha kicsit a dolgok elé­be szaladunk, azt kell mon­dani, hogy a „nagy derbyn”, a vegyeskari versenyen Vaj­da—Babits: Allelujája tette fel az i-re a pontot: azaz je­lentette azt az egy vonást, amivel a madrigálkórus megelőzte a York-i Keighlen Vocal Union nyolcvan főt számláló kórusát, vagy az USA-beli San Luis Obispo Vocal Arts Ensmble-t. S ha már itt tartunk, idéz­zük ide egyszerű felsorolás módján a résztvevő orszá­gokat: Anglia, Wales, Svéd­ország, Kanada, Spanyolor­szág, Olaszország, az NSZK, Peru, Jugoszlávia, Bulgária, Írország, Norvégia, Japán, Dánia, Csehszlovákia, Ro­mánia, Törökország, Görög­ország, Svájc, Franciaország, Izrael, Banglades, Ausztria, Lengyelország, Finnország, Fülöp-szigetek... s természe­tesen Magyarország. Végül is, Európát tekintve, szinte azt kellene elősorolni, ki nem vett részt... A nagy nevek mellett a közelmúltból három magyar sikerről is számot adhatunk: 1980-ban a Kaposvári Vikár Béla Kórus, 1982-ben a Bu­dapesti Bartók Kórus, majd 1984-ben a Nyíregyházi Gyermekkórus nyertek elő­kelő díjakat. S hogy 1985- ben a szekszárdiak hoznak két I. és egy II. helyezést (az előbbiek női kar, illetve vegyes kari minőségben, az utóbbi a népi kategóriában), s hogy a nagydíjat jelentő trófea is az ő tulajdonuk lesz — erről 10 nappal korábban még csak nem is álmod­tunk... Mi a legfontosabb tudniva­ló tömören a , llangolleni fesztiválról? A fentieken kí­vül a leglényegesebb, hogy a maga két és fél évtizedes múltjával világversennyé, mégpedig az egyik mérték­adó nemzetközi (elsősorban kórus-) versennyé nőtte ki magát. Zsűrije alkalmanként a zenei élet legrangosabb szakembereiből kerül ki, s llangollen, ez a vadregényes hegy-völgyi tájon fekvő 3000- es létszámú kis városka ilyenkor mintegy 15 000-re növekszik lélekszámában. A valóságos népünnepély, za­rándoklat mindenfelől ért­hető, ha meggondoljuk, hogy a walesiek kicsit nem egé­szen komolyan, kicsit nagyon is komolyan a kelták leszár- mazottainak tartják magu­kat, s az Eisteddfod — mi­ként a trófea, s a címere is mutatja — nem más, mint a walesi bárdok kései utókor­ra hagyományozott nemes összejövetele, versengése. Az alkalom ilyen módon feszti­vál-, népünnepély-jelleget is ölt hamisítatlan északi sör­rel, sült krumplival; ez azonban mit sem von le a szakmai értékéből. Jellem­zésül álljon itt néhány sor az írásban kiadott vélemé­nyezésről : „Sheperd: Gyö­nyörű, tiszta intonáció és tónus, jól kontrollált, frazí- rozott. Csodálatos tisztaság a szólamok között, kitűnő összhangban, kiegyenlített­ség. Igen érzékeny és mu­zikális...” Fauret: „Lehelet­könnyű, pihekönnyű. Lebe­gő, ugyanakkor flexibilis, plesztikus. Megint kitűnő összhang. kiegyenlítettség; teljesen kontrollált az egész idő alatt. Csak hébe-hóba egy-egy erőltetett hang: erre figyeljenek...” Clifford Rouse, a London Borough of Waltham Forest Connaught School Hall-já- ban rendezett július 15-i hangverseny fő szervezője így emlékezett: „A Shrop­shire Star szerint a magyar kórus harmadik sikere meg­döbbentette, mintegy lehen­gerelte az Eisteddfod közön­ségét.” Ehhez kiegészítésül a sorrendeket: I. Magyaror­szág, Japán, Wales, II. Ja­pán, Magyarország, Spanyol- ország, III. Magyarország, Anglia, USA. Clifford Rouse, aki máskülönben maga is kórusvezető, azt mondotta: A győztes női kar az ered­ményhirdetés után az utóbbi időben ilyen jó együttest még nem hallott... Hihetünk neki, valamint annak a lelkesedésnek is, amely saját hanglemezért, kazettáért ostromolta a kó­rust. Minthogy ilyen nem volt, az énekkar csak a jó­emlékezetét hagyhatta hátra. Arról azonban mindenki meg van győződve, hogy az ott lévők és a szakma emléke­zetében ez hosszú hatástar- tamú lesz — Amerikától Ja­pánig DOBAI TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom