Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

1985. július 22. NÉPÚJSÁG 3 A figyelem előterébe került Környezetvédelem Tolna megyeien Víz, levegő, tataj és a települések Kezdődik a görögdinnyeszezon Csányi dinnyések a paksi határban Bizakodnak a jó időben és a szép termésben Három évvel ezelőtt vizs­gálta meg a megyei NEB a környezetvédelem helyzetét. A feltárt, konkrét és helyi szennyezések nyomán a vál­lalatok, szövetkezetek sok millió forint bírságot fizet­tek. Nyilvávaló, hogy a vizs­gálat célja nem ez volt, mint ahogy a környezetvédelem­nek sem a szankcionálás, ha­nem a megelőzés a célja. Az emberi környezet megóvása az ipari, mezőgazdasági ár­talmaktól átfogó, egységes, tervszerű és összehangolt munkát kíván, tulajdonkép­pen mindenkitől. A vizsgá­lat célja a helyzet felmérése és a szükséges intézkedések irányának a meghatározása volt. Változott a szemlélet Az idén utóvizsgálatban tértek vissza a témára a né­pi ellenőrök. Megnyugtató, hogy időközben sok minden történt a környezetvédelem ügyében Tolna megyében. Egy sor gyakorlatilag is szennyező tevékenység példá­ul úgyszólván megszűnt. Le­het, hogy nem jelentős do­log, de tény, hogy a vizsgá­lat óta ritkán fordul elő az, ami korábban általános gya­korlat volt, hogy a mezőgaz­dasági üzemek a tarlóégetést mintegy ürügyül használták fel a feleslegessé vált autó­gumik elégetésére. A korábbi vizsgálatból kiderült, hogy a gazdasági szabályozás kevés­bé serkent a fejlesztéseket és az önköltséget egyaránt növelő környezetvédelmi feladatok megoldására. A té­mában gyakran találkoztak közömbösséggel, a veszélyek alábecsülésével. A környezet- védelem elmaradt a gazda­sági fejlődés általános üte­métől. Az ellenőrzés viszont el­érte célját, mert a közfigye­lem előterébe került az em­beri környezet tervszerű megóvása, a lemaradások pótlása felgyorsult. A vizs­gált szervek túlnyomó több­sége részletes feladattervet dolgozott ki a népi ellen­őrök által feltárt hiányossá­gok megszüntetésére és azo­kat jórészt végre is hajtotta. A környezetet veszélyeztető termelő üzemek, például, a Simontornyai Bőrgyár több éves tervben cselekvési prog­ramot dolgozott ki, amely­ben meghatározták a tenni­valókat. A vizsgált szervek mind­egyike ismeri, folyamatosan figyelemmel kíséri a gazda­sági tevékenység során ke­letkező különböző hulladéko­kat. A tapasztalatok szerint a korábbinál nagyobb gond­dal, körültekintéssel jár el azok gyűjtésében, tárolásá­ban. Már némi eredmény fel­mutatható a hulladékok új­rahasznosításának terén is. A termőföldek sorsa Az alapvizsgálat is meg­nyugtatónak találta a mező- gazdasági művelésre nem használható földek ügyét. A szántóterületek csökkenése mérséklődött, viszont az alapvizsgálat után is tovább nőtt az erdősített és a gyep­területek nagysága, a műve­lésre nem használható terü­leteken, ezek víz- és levegő­védelmi hatása közismert. Ma is kevés a műveletlenül hagyott föld. A megye mezőgazdasági adottságaiból következik, hogy .különös jelentősége van a termőtalaj védelmé­nek. Az alapvizsgálat óta felgyorsultak a meliorációs munkák. A tervszerűség eredményeként 62 millió fo­rint értékben befejezték a dombóvári, a szakcsi, a ka- posszekcsői, a teveli, a szed- resi, a bogyiszlói téeszek üzemen belüli munkálatait. A lejtős területek műszaki talajvédelmét Báta, Felső­nyék és a Hőgyészi Állami Gazdaság területén 127 mil­lió forint értékben végezték el. Az év első negyedévében elkészült a Sárköz térségi meliorációs munkák tanul­mányterve. Az is kiderült az utóvizs­gálat során, hogy a mező- gazdasági üzemek ma már nagyobb gondot fordítanak a műtrágyázással, a növényvé­dőszer-tárolással, a -kijutta­tással, valamint az állattar­tással kapcsolatos környezet- védelmi szabályok betartásá­ra. Ettől függetlenül még van szabadtéri műtrágyatárolás, nem megoldott ezek csoma­golóanyagainak a sorsa. Je­lenleg a szövetkezetek gyűj­tik és tárolják, de a. végte­lenségig nem mehet, hogy külön e célra megfelelő épü­letből elég legyen. Az újra­hasznosítás, vagy a megsem­misítés ügyében több tárgya­lás is folyamatban van. Az ellenőrzés hatása A népi ellenőrzés nemcsak Tolna megyében, hanem má­sutt is • folytatott hasonló vizsgálatokat, ennek hatásá­ra országos program kereté­ben próbálják megoldani a veszélyes hulladékok tárolá­sát, megsemmisítését, vagy újrahasznosítását. A mezőgazdaságban, de másutt is a javulás össze­függ a korábbinál rendszere­sebb és szigorúbb külső el­lenőrzéssel. Jobb feltételekkel rendel­keznek a műtrágyák és nö­vényvédő szerek kezeléséhez a gazdasági társulások, bő­vítésük folyamatos feladat. A hulladékokhoz hasonló gondot vet fel a hígtrágya kezelése és hasznosítása. Az elmúlt években több megol­dással kísérleteztek, minden­hol alkalmazható technológia még nincsen. A megoldás több szempontból is környe­zetkímélő lenne, mert pótol­hatná a műtrágyát, javíthat­ná a talaj minőségét — ter­mészetesen nem híg formá­ban kijuttatva — és nem ve­szélyeztetné az élővizeket, ahova még ma is bevezetik a hígtrágya egy részét. Mindezek alapján célszerű — állapította meg a megyei NEB — a mezőgazdaság kö­zép- és hosszú távú tervkon­cepciójának kialakításánál e Halpusztulás a Sión — bármikor megismétlődhet (Archív felvételünk) kérdésre is több figyelmet fordítani. Vizek veszélyben A három évvel ezelőtti vizsgálat súlyos kifogásokat állapított meg mind a fel­színi vizek, mind pedig az ivóvizek minőségével kap­csolatban. Az utóvizsgálat azt tapasztalta, hogy bizo­nyos területeken figyelem­re méltó a javulás, másutt ez nem érzékelhető. A Sió— Kapos vízrendszer minősége nem javult, a helyzeten nem is tudunk változtatni, mert a megyén kívüli szennyezé­sek nem szűntek meg. Ebből következően ez megyénk legszennyezettebb felszíni vízrendszere, amelynek a vízminősége a „nagyon” szennyezett kategórián belül is tovább romlott. Ezzel szemben javult és folyama­tosan tisztulni fog a szek- szárd—bátai főcsatorna vize, a szekszárdi szennyvíztisztító III. ütemének átadása ered­ményeiként. A Duria fadd-dombori holtágában a víz bakterioló­giai állapota javult, viszont az algaszám erősen emelke­dik. A megyei tanács illeté­kes osztálya intézkedési ter­vet dolgozott ki, amelynek végrehajtása hosszú távon biztosíthatja a víz minősé­gének fokozatos javulását. Közműellátás Megyénk közműves vízel­látása kielégítő színvonalú, de nem tart ezzel lépést a csatornázás üteme, tehát az úgynevezett „közműolló” to­vább nyílott. Az alapvizsgá­lat óta új szennyvíztisztító telep nem létesült, pedig ma már 84 településen üzemel vízmű. Lényegesen javult az ivó­vizek minősége is, beleértve a szekszárdit is. A város víz­ellátásának egy részét adó, a Sió mellé telepített kutakban mikroszennyeződések voltak kimutathatók. Ezeket a ku­takat kikapcsolták a vízellá­tásból, megkezdődött új ku­tak fúrása és hosszabb távra is elegendő hozamú vízbázis keresése. Az alapvizsgálat óta üzemel a vas- és man- gántalanító. A VII. ötéves terv végére a megyei program megvaló­sulása folyamán valamennyi településen lesz egészséges ivóvíz. A csatornázás folytatása elsősorban nem akarat, ha­nem pénz kérdése, ezért el­sősorban a társulati formá­nak van nagy jövője. A levegőnk még tiszta, de ez nem a védelem, hanem az adottságok következmé­nye. Már most foglalkozni kell azzal, hogy ilyen is ma­radhasson. Településeink tisztasága Falva ink, városaink tisz­tasága rajtunk is múlik. A tanácsok még nem kezelik komplex módon és tervsze­rűen a környezetvédelmet, ami nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen tevékenység. Tovább bővült az intézmé­nyes szemétszállítás köre, ugyanakkor a hulladékok kezelése a települések több­ségében nem megnyugtató. Ma is napirenden van a te­lepeken a szemét égetése, az öngyulladás. A földtakarás elmarad, vagy nem elég szakszerűen helyezik el. Gond az illegális szemét­lerakó helyek létezése, és a családi házak szennyvízkeze­lése, illetve éppen ennek az ellenkezője, amikor egysze­rűen kivezetik a szennyvizet a szabadba, vagy legrosszabb esetben a már nem használt kutakba is bevezetik a ház­tartási szennyvizet. IHÁROSI IBOLYA Deák Istvánná szerint, aki pontos naplót vezet, tavaly augusztus 14-én szedték az első nagyobb termést. Az idén is szinte ugyanerre az idő­pontra várják, hogy nyári csemegénk tömegesen a pi­acra kerüljön. Senkit se tévesszen meg ez a közlés, hiszen márdiny- nyét lehet vásárolni — 60 és 30 forintos áron. A szezont a tömeges piac­ra kerüléstől kell számolni, amikor 10 forint körül alakul a kedvelt gyümölcsünk ára. A család tavasz óta Pak­son van. Most költöznek ki végérvényesen a föld mellé, mert lassan már őrzésre szo­rul a 22 hektáros terület. — Bent laktunk eddig az Alkotmány Termelőszövetke­zet tanyáján. Hetedik éve, hogy ide, a paksi homokhát­ra szegődtünk. A németkéri út mellett az enyhet adó fák takarásában építik fel Deákék a faháza­kat, teremtenek maguknak elfogadható nyári lakot erre a szezonra. A 22 hektáros területet né­gyen — ifjabb Deák István és felesége, meg idősebb Deák István és felesége — műve­lik, nagy szakértelemmel, de csányi dinnyésekről lévén szói ezt nem is kell bizonygatni. — Milyen ára lesz az idén a dinnyének? — kérdezem a két család pénzügyminiszte­rét. — Nyolc-tíz forint lesz a kezdő ár és 4—5 forintért veszik majd tőlünk a végén — mondja idősebb Deák Ist­vánná. — Akkor mi drágábbért kapjuk? A vaskohászati vállalatok legfőbb törekvése, hogy a hazai feldolgozó ipar alap­anyag-ellátását folyamatosan és az igényeknek megfelelő­en biztosítsák. Az év eleji gondok' óta sokat javult a helyzet, a kohászüzemek több szervezési intézkedés­sel meggyorsították az ipar­vállalatok rendeléseinek fo­gadását, például az Ózdi Ko­hászati Üzemekben módosí­tották az eddigi rendelés- visszaigazolási rendszert, s ezentúl rugalmasabban és gyorsabban alkalmazkodnak a vevők változó igényeihez. Az üzemek a második félév­ben komoly erőfeszítéseket tesznek az export növelésére is, elsősorban hengerelt árukból kívánják bővíteni a kivitelt. A Magyar Vas- és Acél­ipari Egyesülésnél élmondot­— A kereskedőktől függ — mondják a család tagjai. — A kereskedők azt hiszem, most is megduplázzák — mint minden évben — az árat. — Ezek szerint nem lesz tíz forint alatt a dinnye? — Nemigen — válaszolja idősebb Deák István. — Dehogynem — vitatko­zik az asszonya. — Lesz az olcsóbb is, de nem sokkal. A gazdával nézgelődtünk a haragoszöld egy-két kilós dinnyék között. A harmatos kis gömböeskék még csak az ízlelőbimbók emlékezetét hozzák elő. Az emlékezetet, mert várni kell a napsütést, az érlelő időt. Azt gondolnánk, hogy a ták: a szokatlanul hideg tél okozta anyagellátási zavarok és iaz energiakorlátozás mi­att összesen 1,6 milliárd fo­rint értékű volt a termelés- kiesés. A félév során nyers­vasból 1,38 millió tonnát, hengerelt áruból pedig 1,4 millió tonnát állítottak elő az üzemek, általában 2-2,5 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ilyenkor. Elsősorban a nagy olvasztókban és az acélművekben volt jelentős a termeléskiesés, a henger­sorok folyamatos üzemét vi­szont a KGST-országok In­termetall szervezetének ter­mékcsere-akciói biztosítot­ták. A koksztermelés zavar­talan volt, sőt a Dunai Vas­műben a tervezettnél többet gyártottak. A féléves mérlegadatok szerint 122 ezer tonna hen­dinnyének a kánikula kedvez, pedig azt mondják, hogy 3— 4 Celsius-fokkal lehetne len­tebb is a higany, mert a gö­rögdinnye legszívesebben a 28 Celsius-fokon él. Szeren­csére még van nedvesség a földben és nem okoz káro­kat a hőség. Azóta már esett az eső is, ami a dinnyeérés­ben nagy segítséget jelent. A Deák família elégedett lesz, ha ebből a 22 hektárból sikerül • kétmillió forintot ki­árulni. Akkor a termelőszö­vetkezet is és a két család is jól ján, lesz annyi jövedelem, ami megint nyereségessé te­szi a dinnye termesztését. Ez a kétmillió forint hat­van százalékban a termelő- szövetkezeté, negyven száza­lékban a családoké. — A család haszna ennél jóval kevesebb — mondja if­jabb Deák Istvánná. — Hi­szen palántázáskor naponta 20 napszámosunk volt 340 fo­rintért, és a biztosítónak is fizetünk 34 ezer forintot jég ellen, meg a vegyszert is fi­zetni kell és természetesen élni... A hűset adó fák alatt még darabokban a faház. Kosa­rakban, ládákban két család részére a konyha, lábasokkal, tányérokkal és mindennel, ami manapság egy családnak kell. — Ez a tartalék csetres, Minden évben itt hagyjuk a tanyán és ilyenkor nyáron ki­hozzuk a földre, hogy lehető­leg úgy éljünk itt is, mint otthon — mondja idősebb Deák Istvánná. — Persze úgy nem tudunk élni, hiszen szép családi házunk van, teljes felszereléssel, ezek az edé­nyek már kikoptak az otthoni konyhából. A paksi határban szép ter­mést ígér a görögdinnye. A Deák család mértékadó véle­ménye szerint: az idei kitű­nő év lesz. Nem lesz drága és kellő mennyiségben vásá­rolhatjuk majd: a piacon, a strandon, az üzletekben au­gusztus első hetétől. mérlege gerelt terméket szállítottak a szocialista országokba, ami csaknem azonos a tavaly el­ső félévi kivitellel. A kon­vertibilis elszámolású pia­cokra az éves tervelőirány­zatnak 43 százalékát expor­tálták, illetve adták át, a le­maradást a második félév­ben kívánják pótolni a vál­lalatok. Az egyesülés vezetői az el­ső félév körülményeit figye­lembe véve úgy ítélik meg, hogy az éves termelési és ér­tékesítési feladatok teljesít­hetők. Kérték a vállalati kol­lektívákat, hogy vállalásaikat a legfontosabb célokra össz­pontosítsák. A dolgozók munkáját segítik a kohász- üzemekben összeállított in­tézkedési tervek, amelyek az elmaradások pótlására is irá­nyulnak. Ebből nyolc-tíz kilós lesz H. J.—G. K. A vaskohászat félévi

Next

/
Oldalképek
Tartalom