Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
1985. július 13. / TOLNA \ Képújság 7 Elöljáróságok az út elején Akik helyzeti előnnyel kezdenek Gyönk hat társközségében 3665 lakos él, a nagyközségi közöt tanács székhelyén 2463 állandó, és 125 ideiglenes lakót számlál. Ez együtt 6128 lélek, de ha a közelmúltban mégis a 3665-ről esett több szó, nem hogy nem véletlen, a lehető legtermészetesebb dolog. Miszla, Varsád, Udvari, Szárazd, Szakadát és Di- ósberény huszonkét nemrég megválasztott tanácstagja az összesen 35 főt számláló közös tanácsban úgy foglal helyet, mint lakóhelyének elöljárósága. S az alakuló tanácsülésen megválasztott elöljárók egy kivétellel a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának is tagjai: A kivétel — akinek nem jutott hely a kilenctagú végrehajtó bizottságban — udvari elöljárója, Varga Ernő. A miszlaiak elöljárója Völgyi József, a varsádiaké Kótai László, a szárazdiaké Waffenschmidt Ibolya, a sza- kadátiaké Varga Ferenc, a diósberényieké pedig Binder Mátyás, aki egyúttal a legfiatalabb tanácstagok közé számít. A választásokat megelőző jelölőgyűlésen őt az édesapja, Binden Simon helyett jelölték, s íme az eredmény: „A fiú kiváltotta az édesapját a közéletből” — mondják a diósberényiek és hozzáteszik, hogy a családban maradó, apáról fiúra szálló bizalom nem a véletlen műve. „Simon sokáig dolgozott értünk, folytassa most a munkát a fia. Az apa mintának is jó, és segítőnek is” — vélik a félezernél alig több lakót számláló társközségben, és az a véleményük, hogy máris biztosan nyerő fogadást lehet kötni arra, hogy az ifjú Binder se gyűjt nagyközségi tanács- és vb- tagként. községi elöljáróként kevesebb közmegbecsülést, mint amennyit az édesapja gyűjtött. Rövid délutáni megbeszélés Gyönkön a nagyközségi közös tanács inkább munkára, mint hivalkodásra alkalmas elnöki szobájában, ahol Körcsönyei József elnök előtt vaskos irattartók tornyosulnak. Az irattartókban tervdokumentációk, útépítésre. Nem egyformán, de mind a hat társközségnek égető gondja a szilárd burkolatú utak hiánya. Pontosabban szólva az, hogy ami eddig épült a tanács — lakosság — gazdálkodó szervek feszes összedolgozásával, „kevés az üdvösséghez”, ahhoz, hogy a manapság oly sokszor citált lakosságmegtartó képesség megfelelő módon növekedjék. Ha jobb lesz az úthálózat, többen vállalják a helyben lakást, munkába járást, mint eddig. Az utak, járdák mellett, vagy még előtte a jó ivóvíz, a kereskedelmi ellátás az időskorúak sorsának lehetőség szerinti egyengetése volt eddig is és marad ezután is napirenden mint legfontosabb tennivaló. — Szeretnénk szebb napokat élni — mondják egybehangzóan az elöljárók, akik arra határozták magukat, hogy a lakossággal az eddigieknél is jobb összhangot teremtenek. Mert ugyan mire lehet menni akkor, ha az ember nincs a lehető legszorosabb, legharmoniku- sabb kapcsolatban a körülötte élőkkel? A szándék az újabb értékek teremtésére nem nélkülözi az előzményeket. Gyönk és hat társközsége valóságos gyakorlóterepe volt az elöljáróságoknak. A lejárt mandátumú közös tanács társközségének tagjai ugyanis korábban tanácstagi csoportot alkottak. Ezeknek a csoportoknak volt vezetőjük, együtt sok, most jól hasznosítható tapasztalatra tettek szert, és úgy akarnak dolgozni elöljáróságként, hogy munkájukat siker kísérje, erősödjék tovább az érdekképviselet. A tét nem új, felelnek nem kevesebb, mint 3665 ember sorsának jobbításáért. A mostani helyzet tehát új is, meg nem is. Itt ezért nem gond azoknak a másutt elszabadult téves eszméknek az eloszlatása, miszerint az elöljáróság egy kis tanács. Nem az. Gyönk és társközségeiben tudják ezt az emberek. így nincs olyan félreértés sem, hogy az elöljáróság nem jelent se önálló gazdálkodást, se legalább egy vagon pénzt. Másutt a várakozás bizony öltött ilyen fordulatokat is. így nem kevés kistelepülésen gondolják, hogy csiri-biri-bá, a megválasztott elöljáró vezette 2-3-6 tagú elöljáróság most villámgyorsan elővarázsolja mindazt, aminek eddig hiányát látták. Lesz jó ivóvíz, szilárd útburkolat, javul az alapellátást biztosító bolthálózat, szóval „egycsapásra lehet rendet vágni”. Hát persze, igazuk van azoknak, akik mostanában azt mondják, hogy Gyönk és társközségei rászolgálnak a kivételes jelzőre, mert esetükben valóban szilárd közigazgatási ellátási képviseleti egységről beszélhetünk. Ez hosszú évek munkájának az eredménye. A „hetek” nemcsak összeszoktak, összefogásban is sikeresen tették próbára egymást. Vegyük a mindenütt legfontosabb gondok egyikét, az útépítést. A hatodik ötéves tervben eddig közel hétmilliós költséggel készült el tizenegyezer négyzetméter szilárd útburkolat. Az utóbbi két évben épült 83 új lakóház, éhből tizenegy a társközségekben, ahol a nagy elnéptelenedés éveiben lehetett harmine- negyvenezer forintért egészen jó állaDotú házakat vásárolni. Azóta fölszökött az eladó házak ára, most százhúsz— százhatvanezerért is akad vásárló. Üjabban pestiek vásárolják az eladó ingatlanokat, és a hozzá tartozó kertet hétvégi pihenőhelynek. Miszlán például éppen mostanában három ilyen városi gazdára talált parasztházat nádaznak újra. De van hétvégi igazán pihentető remeteségre, kertre, falusi csöndre, békességre vágyó új lakója Szárazd- nak, és majd lesz valahány társközségnek is. » •Kol'tai László a varsádi- ak elöljárója 1958 óta tanácstag. A tanácstagi csoportot is vezette, végrehajtó bizottsági tag is volt. „Kipróbált. harcos” — mondják róla. ö saját magáról nem szívesen beszél, a társai nevében annál szívesebben. Valahány társközségnek a lakossága elöregedett. A 385 lakosú Szárazdon például minden negyedik ember hatvan év feletti. Ez különösen nagy érzékenységet kíván az elöljáróságoktól. Egyrészt azért, hogy magukra- hagyottnak ne érezhessék magukat az öregek, másrészt pedig azért, hogyha lassan is, de biztosan javuljanak a kisközségekben élők élet- feltételei. Legyen miért otthon maradni vagy visszajönni a fiataloknak a falujukba, nemcsak lagzira, disznóöléskor és búcsúkor. Kottái Lászlónak egyébként szilárd meggyőződése, hogy „Varsádon száz év múlva is élni fognak emberek”. A kijelentést szívből fakadó derű és helyeslés fogadja. Rövid ideig azt latolgatjuk, miként lehetne megszervezni e kijelentés ellenőrzését. A szó a kereskedelmi ellátásra fordul, hogy azon van bizony még mit javítani és nagyon jó lenne ha a Köp— Ka Áfész Szárazdot és Udvarit kerítené most sorra. Egyáltalán több rugalmassága lesz szükség ahhoz, hogy a nem múlt költség- igényes megoldások kéznél legyenek a kisebb de a lakosság közérzetét mégis erőteljesen befolyásoló problémákra. * Szeptemberben Udvari illetve az udvariak elöljárósága lesz a házigazdája a nagyközségi közös tanács vb első kihelyezett ülésének. Tulajdonképpen ez a helyszíni tanácskozás sem új a közös tanács gyakorlatában, de tartalmi, „a gazdálkodás nemcsak lehetséges, szükséges is”. Az elöljárók legalábbis erre számítanak, továbbá arra, hogyha meghívják a tanácskozásokra a nem tanácsi szervek képviselőit, azok szívesen fogadják meghívásaikat és a nekik címzett észrevételeket, javaslatokat nem piszkálódásnak könyvelik el. így hát a várakozás nem csekély. Itt a „hetek” viszonylatában is új szakasz kezdődik a tanácsok történetében, de munkával megalapozott előny birtokában. László Ibolya A munkaközvetítő irodában jártunk A röviden csak munkaközvetítőként ismert hivatal, a Szekszárd Városi Tanács VB Munkaügyi Szolgáltató Irodája nem él ma még a köztudatban. Vonatkozik ez a megállapítás nemcsak a lakosság többségére, de a munkaadók egy részére is. Igaz, nem tekint vissza még távoli múltra, hiszen 1983 januárja óta működik. Mégis elgondolkoztató a helyzet. Különösen, hogyha az utóbbi időszakot vesszük figyelembe, amikor a gazdasági szabályozók változásával, a nagy átszervezésekkel, munkaerő- létszám-leépítésekkel egyre égetőbb szükség lenne az egységes közvetítő tevékenységre. Megnövekedett volna az irodák felelőssége ebben a kényelmetlen helyzetben? Szó sincs róla. Csupán a közvélemény fordult sokkal nagyobb érdeklődéssel feléjük, mintegy tőlük várva a gyógyírt. Vagyis a fentebb tett megállapítás az „ismeretlenségről”, elszigeteltségről egy folyamat végét, s egyúttal egy új szakasz kezdetét is jelezte. Erről beszélgettünk Kis Pál Istvánnéval, a szekszárdi iroda vezetőjével. — A megyében egyetlenek, mégis a városi tanácshoz tartoznak szervezetileg. Nem okoz ez nehézséget a tevékenységükben? — A városokban és kisebb településeken hasonló munkát csak a tanácsok ügyfélszolgálatai végeznek. Hangsúlyozom, hogy hasonló, nyilván nem lehet egyenértékű az ittenivel, nem is ez a profiljuk. Velük nem túl szoros a kapcsolatunk. Az igényeknek megfelelően, sőt annak felkeltésére azonban már megpróbáltunk kimozdulni. Egyelőre a megyeszékhelyhez közeli településekkel igyekszünk kapcsolatot kialakítani, Bátaszéken, Tolnán keresünk fel üzemeket vállalatokat. — Milyen metódus szerint történik a kapcsolatfelvétel hivatalosan a munkaadókkal? Vagyis van-e bejelentési kötelezettségük, vagy önöknek kell utánuk járni? — Elvileg kötelesek bejelenteni munkaerő-igényüket, ami nálunk nyilvántartásba kerül. A hozzánk forduló állampolgárokat e szerint tájékoztatjuk a lehetőségeikről. A folyamatos változásokról persze informálni kellene irodánkat a felesleges adminisztráció, de elsősorban a munkavállaló megtett felesleges kilométerei, elpazarolt ideje miatt. — Előfordul ebben a kapcsolatban zárlat? — Igen. Nem törölteti mondjuk igényét egy adott munkakörre, mi pedig továbbra is küldjük az érdeklődőket. Felesleges, buta idő- pocsékolás és presztízsveszteség is. De ez még mindig kedvezőbb, hiszen már valamilyen kapcsolatot tételez fel. A másik véglet, amikor egyáltalán nem jelentik be a munkaadók igényüket, annak ellenére, hogy a munkatörvénykönyv ezt előírja. Hirdetés útján vagy az utcáról veszik fel az embereket. — Kivel állnak igazán jó partneri kapcsolatban? — Néhányat csak felsorolásszerűen ... A műszergyárral, Patyolattal, Mezőgéppel, Kis Pál Istvánná: „A vállalatok elvileg kötelesek bejelenteni munkaerőigényüket a sütőipari vállalattal, bőrdíszművel, a Városgazdálkodási Vállalattal és a PATEX- szel van naprakész információcserénk. — Hányán fordulnak önökhöz egy ügyfélfogadási napon? — Ez nagyon változó, átlagosan 10—15 érdeklődő érkezik naponta. Rengeteg tényező függvénye: mikor van fizetésnap, jutalom vagy prémiumosztás, milyen az időjárás ... Nyáron a szünidőben például jelentősen megnövekszik a fiatalok száma. Nem annyira a szünidei munkára jelentkezőké, mint a pályakezdőké. Egy részük időben keres fel bennünket, számukra így többnyire megfelelő helyeket tudunk javasolni őszre, a munkakezdésre. Sokan vannak, akik az utolsó vakációt élvezve megfeledkeznek errőlv késve jelzik igényüket, amikor már a jobb lehetőségek elkeltek, a kedvezőbbnek tűnő helyeket betöltötték. Legnagyobb számban 19—30 év közöttiek jönnek. Iskolai végzettségük széles skálán mozog. Az ösz- szes jelentkező 45 százaléka közép, 6 százaléka felsőfokú végzettséggel érkezik. — Kik fordulnak általában az irodához? — A legkülönfélébb emberek fordulnak meg nálunk, vagy tárcsázzák fel telefonszámunkat. Utóbbiak száma különösen magas, többnyire gyors információt kérnek, őket nem is vesszük nyilvántartásba. Nagyon sok fiatalkorú kéri segítségünket, őket különösen nehéz elhelyezni, a vállalatok, üzemek inkább a felnőtt dolgozókat részesítik előnyben. A szakmunkások helyzete még valamivel jobb, a szakképzetleneknek azonban nehéz helyet találni. Viszonylag sok kereskedelmi szakközépiskolát végzett jelentkezik), akik szakmai gyakorlaton szerzett tapasztalataik alapján más területen, főként alkalmazotti munkakörben helyezkednének el. Aztán a gimnáziumból kikerülő lányok egy része, esetleg már felvételi vizsga után érdeklődik mintegy biztonsági tartalékként. — És a felnőttek? — A néhány diplomásnak könnyen találunk helyet, ugyanúgy jók a betanított munkásként elhelyezkedők lehetőségei is. Gondot jelent a fiatal kisgyermekes anyák elhelyezése, többnyire ugyanis két műszakban foglalkoztatnák őket. — Mi a helyzet a rehabilitációval? — Feladatunk lenne, hogy a megváltozott, csökkent munkaképességű dolgozóknak könnyebb munkalehetőséget találjunk. Sajnos, erre ritkán kerül sor, a rehabilitációs bizottságnál megjelenők nagyrészt súlyos betegek, betegségük miatt nehéz munkába állítani őket. — Melyek a hiányszakmák? — Irodánk tavaly 45 hiányszakmát tartott nyilván. Ennek túlnyomó többsége építőipari szakmunka, de gyakori más szakmák elhagyása is, mint például a mechanikai műszerész, elektroműszerész, szerszámkészítő. A pályaelhagyás oka főként az alacsony jövedelem. Előfordul azonban hogy kedvezőtlenek a munkakörülmények), vagy a munkaidő-beosztás. — Hányán keresnek alkalmi munkát, másodállást, és hányán vannak, akik egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. — Ilyen jellegű foglalkoztatást, illetve bedolgozást tavaly 174-en kerestek, igényt azonban erre nem jelentettek be a vállalatok, segíteni nem tudtunk. A júniusi statisztikai adatok alapján egyébként munkába helyezésre hetvenen várnak, ezt a számot a pályakezdők jelentkezése emeli meg. — Üj szolgáltatásokkal bővítették tevékenységüket. Melyek ezek? — Tavaly decemberben kezdtük el a munkajogi tanácsadást. Minden szerdán két órán át fogadja dr. Bre- bán Valéria jogász a hozzánk fordulókat, akik szép számban jönnek. Rövidesen beindulhat a számítógépes adatrögzítés is, ami nemcsak a mi munkánkat könnyíti meg, de az ügyfélnek gyorsabb tájékoztatást is nyújt. Munkaidő után pedig a műszaki áruház egyik kirakatában a televízió képernyőjén adunk programokat. — Hányán végzik ezt a munkát? — Az iroda jóváhagyott létszáma három fő, ami a megnövekedett feladatokhoz is kevés lenne. Nehezíti a helyzetet, hogy egyik kolleganőm jelenleg gyes-en van. a helyén lévő szerződéses munkatársunk is oda készül. — Talán nem túlzás azt állítani, hogy azoknak, akik itt dolgoznak, egy kicsit pszichológusnak, pedagógusnak, jogásznak kell lenniük. Külön egyéniség megfelelő habitus szükséges ehhez... — Biztosan. Örök életemben munkaüggyel foglalkoztam, emberekkel álltam kapcsolatban. De azt hiszem, a legfontosabb itt a türelem. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: BAKÓ JENŐ Szolgáltatások bővítése A munkaadó és -vallóié érdekében
