Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
6 NÉPÚJSÁG 1985. július 13. Múltunkból — Gyönyörű szép környezetben vagyunk, egy elegánsan berendezett budai villában. Cégük neve Mezőgazdasági Ügyvitelszervezés! és Számítástechnikai Közös Vállalat — biztosan ezért gondoltam, hogy egy irodaház szokványos igazgatói szobájában találkozunk. Ráadásul éppen akkor érkeztünk, mikor a tudósokból álló bizottság meghallgatott és értékelt egy kandidátusi értekezést. — Egyiptomból érkezett négy éve a MÜSZI-hez az az aspiráns, aki ma védte meg a kandidátusi értekezését. A szójatei rnelés technológiájából és ökonómiájából kandidált. Ami ezt a villát illeti, higgye el, nem olyan nagy öröm itt dolgozni, mint ahogy az kívülről látszik. Sajnos a vállalat főosztályai öt helyen dolgoznak, s ez a széttagoltság nagyon komoly szervezési, belső koordinálási problémát jelent. Szívesen elcserélnénk ezt a villát, és a többi munkahelyet is egy irodaházra, ahol együtt dolgozhatnánk valamennyien. — Nemrégiben alig egy hét leforgása alatt kétszer is találkoztunk Szekszárdon, illetve Tolna megyében. Megleg ett, milyen sokan ismerik nt, s nemcsak azok, akik a különböző hivatali apparátusokban dolgoznak. Sok a dolga nálunk, szereti a megyét, vagy véletlen, hogy éppen Tolnában nagy az ismeretsége? — Valóban nagyon sok barátom van a megyében. Ennek ellenére nem jutok el olyan gyakran Tolnába, mint ahogy kellene, illetőleg szeretnék. A szakemberek zömét valóban ismerem, és azokat az üzemeket, amelyek vagy nagyon jók, vagy nagyon gyengék. Legutóbb francia vendégeinket vittük Tolna megyébe, azért, mert a megye mezőgazdasága az országban a legjobbak közé tartozik, szinte minden ágazatban az elsők között áll. Gyönyörű a búza, a kukorica, a szőlő, s jól prosperál a háztáji. Egyszóval olyan ez a megye, mint Magyarország — kicsiben, s nyugodtan meg lehet mutatni bárkinek. — A névjegykártyáján olvasom, hogy amellett, hogy igazgató, a közgazdaságtudományok kandidátusa, és címzetes főiskolai tanár. On tulajdonképpen közgazdász, mezőgazdász, vagy számítástechnikával foglalkozó szakember? — Ha a munkám lényegét tekintem, azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen menedzser vagyok. A vállalatnál háromszázan dolgozunk, kétszáz ember rendelkezik diplomával. Sok olyan szakterület van, amihez én értek talán a legjobban, viszont vannak kollégáim, akik a saját szakterületükön nálam jóval otthonosabban mozognak. Ebből következik, hogy az a legfontosabb dolgom, hogy a munkájukat előkészítsem, a kapcsolatokat kialakítsam, az anyagi és szervezeti ügyeket összefogjam, a vállalatot vezessem és irányítsam. Négy diplomám van: agrármérnöki, vállalatgazdálkodási, köz- gazdasági, politikai, megszereztem a mezőgazdasági doktori címet, és a közgazdasági témakörben kandidáltam. Igazán nem azért jártam végig ezeket az „iskolákat”, hogy a papírokat halmozzam, hanem azért, hogy sokirányú és elmélyült szakmai tudásra tegyek szert. — A MÜSZI nevét és telefonszámát valamikor a hetvenes évek elején jegyeztem föl a naptáramba. Azóta is egyfolytában kiváncsi vagyok arra, hogy miért kell külön foglalkozni a mezőgazdaság ügyvitelszervezésével. Külön ügyvitelszervezési intézetet tart fönn az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és az agrárágazat? — Minden egyes népgazdasági ágazatban van egy hasonló jellegű intézet, ezeket az Ipari, a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZÖ- VOSZ, az OVH hozta létre. A mezőgazdaság az egyedüli, ahol nem eg" központi szerv, hanem a szövetkezetek hívták életre a maguk intézetét, illetőleg közös vállalatát. Mi nem kapunk költségvetési támogatást, az árbevételeinkből tartjuk fenn magunkat, és a partnereink igényeit kötelesek vagyunk kielégíteni. így aztán ha nem szolgáljuk a reális üzemi szükségleteket, akkor tönkrementünk. Jót kell tehát adni, és olcsón, mert tőlünk ugyan nem kötelező venni, csak szabad. | — Mennyi a belépődíj? — Minimum 100 ezer forint, de van olyan üzem, amelynek a vagyoni betétje négy-ötmillió forint. A 17 százalékos kamat végül is csábító — messze meghaladja a bankkamatot. Jelenleg 210 résztulajdonosa van a MÜSZI-nek, de 1700 a partnerünk az országban: valamennyi szövetkezet, az állami gazdaságok, a termelési rendszerek, közös vállalatok, élelmiszeripari, és kereskedelmi vállalatok, dolgozunk a Skálának, s különböző iparvállalatoknak is. I — Tolna megyében, úgy tudom, minden mezőgazda- sági üzemmel van szaktanácsadási szerződésük, s 13 mezőgazdasági szövetkezet a résztulajdonosa a vállalatnak. — Rajtuk kívül kitűnő a kapcsolatunk a KSZE-vel, az AGLAB-bal. Gondolom, azért vagyunk jó partnerei egymásnak, mert elégedettek a szolgáltatásainkkal. Azok a cégek, amelyek eredménnyel alkalmazták a szaktanácsainkat, előbb-utóbb tulajdonosai is lesznek a vállalatnak. I — Mit kapnak az üzemek a MllSZI-től a pénzükért? — Vannak olyan szolgáltatásaink, amelyeket csak a tulajdonosok részére végzünk, ők anyagi, műszaki ellátottság tekintetében elsődlegességet élveznek, részesülnek a nyereségből, ezenkívül minden szolgáltatás mentes a forgalmi adótól. Ezen túl kívánságaikkal meghatározzák a fejlesztés irányát. A kapcsolatunk tehát kölcsönös. Az alapítók számára végzett szolgáltatás a kapacitásunk ötven százalékát tesz ki, a mezőgazdaság részére végzett munka aránya pedig 85 százalék. Szaktanácsot adunk az ügyvitelszervezésben, az ügyvitel gépesítésében, a géptípusok vásárlásában, munkahelyek és munkamódszerek kialakításában, segítünk a számvitelben, a munkaügyi szabályzat megszervezésében, a beruházások előkészítésénél, megvalósításánál és üzembe helyezésénél. A döntéselőkészítés, az elemzés- korszerűsítés hatékonyabbá tétele érdekében a személyi számítógépek forgalmazását és programozását is megkezdtük. Segítünk a fővárosi telephelyek szervezésében, budapesti képviseletet vállalunk, az igényeknek megfelelően gazdasági, piaci információkat gyűjtünk, szakmai segítséget adunk az innovációs tervek megvalósításához. Készítünk monográfiát, marketing-szolgálatunk működik, reklám-stratégiai terveket dolgozunk ki, és tanfolyamokat szervezünk. Kéthavonta gyorstájékoztatót és különböző kiadványokat jelentetünk meg, az év végi zárás előtt fórumokat rendezünk a MÉM, a TOT, a bank részvételével. A rendezvényeink meglehetősen népszerűek, hisz soha nem marad szék üresen. — A szövetkezetben dolgozó szakemberek többsége ma már magasan képzett, ezenkívül számtalan szakmai kiadvány, tájékoztató jelenik meg, problémáikkal fölkereshetik a megyei tanács illetékes osztályát, vagy éppen a TESZÖV-öt. Akkor hát miért éppen Önökhöz jönnek? — Nemegyszer akadnak úgynevezett határesetek, értelmezési problémák és gondok. Van olyan dolog is, amiben nincs állásfoglalás, vagy belső utasítás. Ezekben az esetekben segítünk mi, hisz nemcsak az üzemek, hanem az országos szervek is jó partnereink. I — Milyen megoldást tudnak ajánlani például egy olyan szövetkezetnek, amely a tönk szélén áll? — Az egyik alföldi szövetkezetben 3-4 éven át komoly mérleghiány volt, 16 millió forint. Ebben a téeszben alapjaiban kellett rendet tenni, a vezetéstől kezdve a vetésszerkezetig — minden beruházás .nélkül. Egy év alatt 17 millió forint lett a nyereség. Rá kell jönnünk végre, hogy a legolcsóbb befektetés az, ha számolunk, és hasznosítjuk a szakmai tudásunkat. Szükség volt a külső segítségre, hisz a sikertelen évek után az ott dolgozók már önmaguknak sem hittek. Mindig mindent javasoltunk, több változatban, de a döntés joga és kockázata a szövetkezeté volt. — Mint említette, a számítógépes program elterjesztése fontos feladatuk. Tolna megyében, Dombóváron és Kaposszekcsőn működik már a téeszben számítógép, s tudomásom szerint a közeljövőben Pálfán, Ozorán és Szekszárdon vásárolnak számítógépet. Azzal, hogy a szövetkezetben hallatlan gyorsan terjed a számítógép alkalmazása, alapjaiban megváltozik az ügyvitel rendje. Nem kell tehát soha többé ceruzával franciakockás papíron számolni? — Az ügyviteli rend ott, ahol logikus, és jól felépített, nem változik meg, másutt viszont az alapoknál kell rendet tenni. A számítógépes program mindig igazodik a szövetkezet igényéhez, felkészültségéhez, az ott dolgozók szakmai felkészültségéhez. Ügy gondolom, hogy a mezőgazdasági üzemekben megéri a számítógépek alkalmazása, hisz minthogy több azonos jellegű programot dolgozunk ki, olcsó is. Ezeknek az alkalmazásánál nincs kockázat, hisz már 'kipróbáltuk és teszteltük azokat a referenciaüzemben. Az alkalmazásuk feloldja azt az ellentmondást, ami a korszerű termesztéstechnika, a magas hozamok és az információs rendszer között fennáll. Aki a számítógépes programból most kimarad, behozhatatlan veszteségeket szenved... A kockás papír meg a ceruza azért kell még, de lényegesen kevesebb, mint korábban. I — önök mindent vállalnak? Vállalják például azt, hogy eladják a piac hiánya miatt eladhatatlan, de jó minőségű bort? — Ha elfekvő készlet, termék, szabad munkaerő, gépvagy raktárkapacitás van, a számítógépben lévő listánk alapján ajánlatot teszünk arra, hogy kivel kössenek szerződést. Ez a fajta szolgáltatásunk kiterjed például az elfekvő és romlandó napi árura is. Az üzletet nem mi kötjük meg, csak javaslatot adunk. I — önök igen jól informáltak tehát, s ezért kérdezem: mit érdemes jelenleg termelni az üzemekben? — A lehetőségeket a szabályozók határozzák meg. Mi nem tudunk mást tenni, mint jelezni a MÉM-nek és a TOT-nak, hogy gond van a szarvasmarhával, a tejjel, a sertéshússal, kevés lesz idén a bor. A napraforgó és a búza minden más növénynél jobban jövedelmez. Annak ellenére, hogy a szőlő piaci pozíciója most nem a legjobb, már az idén gond lesz a hazai és a külföldi piaci igények kielégítésével. Rosszul teszi, aki most építi le a tehenészetét, hisz előre látható, hogy idővel a tejtermelés is jő üzlet lesz. A kukorica árát emelni kell, a sertéstartást fenntartani — véleményem szerint ezek a dolgok már a jövő évi árszabályozókban szerepelnek. •Nem látszik sajnos viszont javulás a zöldség- és gyümölcstermesztésben — a termelés, felvásárlás, tárolás és értékesítés tendenciái ezt mutatják. — Itt az intézetben van számítógép? — A szövetkezeti számító- központot mi kezeljük. Itt van egy R—22-es számító- központ, memóriabővítéssel, aztán egy Dán RC 3600-as nagy számítógép. Több műszakban üzemelnek, és nagy adatmennyiséget tudunk rajtuk tárolni és feldolgozni. — Meg tudná mondani, hogy a mi hét végi beszélgetésünket I hányán fogják elolvasni? Tolna megye lakosainak száma közel 260 ezer, a mi lapunk pedig 37 300 példányban jelenik meg. — Akad, aki a kezébe se veszi az újságot, mert nem ér rá olvasni, annyi a dolga. Mások viszont végigolvassák a lapot. Megítélésem szerint 85-90 ezer ember olvassa el ezen a szombaton a Tolna Megyei Népújságot. D. Varga M. Éppen száztíz éve annak, hogy a képviselőválasztások miatt az urnákhoz szólították azt a kevés embert, akinek választójoga volt a megyében. A sajtó — az érdeklődést felkelteni igyekezvén — mindent megtett, hogy felhívja a figyelmet a választási törvény néhány passzusára. Hiába. Az érdektelenség teljes volt. Azon a bizonyos 1875. évi júliusi választáson alig mozdultak ki az emberek. Kesergett is a Tolnamegyei Közlöny. Idézzük: „A szegzárdi kerület választása folyó hó 5-én elszomorító lefolyású volt. A derék választási elnök gondossága kitűnően teljesítő az előmunkálatokat. 4 elnök és 4 jegyző mellé még 6 írnokot rendeltetett ki, s hogy a választás díszét és rendét biztosítsa, a községi és járási rendőrséget, úgy a helybeli katonaságot is sorakoztatta. Ily pompás személyzettel nyitotta meg reggel nyolc órakor elnökünk a választást, de egyetlen egy választó sem volt jelen. 20 perc telt el, mikorra 4—5 választó beszálíinkózott és dr. Diczen- ty Pál az ajánlást benyújtotta Szluha Benedeket képviselőnek jelölvén. Nyolc és fél órakor az egyedül ajánlott jelölt országos képviselőnek kijelentetett, ekkor a hivatalos személyzettel együtt 33 választó volt együtt, tehát annak leszámításával a 2400 választó 1 százaléka! Elcsüggesztő volt a közöny ily óriási mérvűsége. Leverő annyival is inkább, mert kereskedő, iparos egy sem, föld- mívelő egyetlen egy, az egyházak hivatalnokai közül szinte egy volt jelen, s így e közöny a társadalom minden osztályánál megnyilvánult.” Egyetlen százalékkal így lehetett egykor Magyarországon képviselő valaki. Pedig az 1875. évi választásoknak igen nagy volt a jelentősége. A Szabadelvű Párt ekkor került hatalomra, lett kormányzópárt, s negyven esztendőn keresztül megőrizte ezt a szerepét. Csak 1905-ben veszített, s ezt követően fel is bomlott. De térjünk vissza az 1875-ös választásra. Az említett cikk a választási aktust követő eseményekről így írt: „A választás befejezte után czintányér — dob és trombita zaj — mintegy 200 embert összecsődített, kiknek szintén lohasztá kedvét — a városházon lengő, a választást ominózusán beárnyékoló fe. kete zászló.” (A fekete zászló azért lengett a középületeken, mert 1875. június 29-én meghalt V. Ferdinánd.) A megye többi részében lényegesen többen járultak az urnákhoz és adták le szavazatukat. Az egykori tudósítás szerint Pakson Szeniczey Ödönt választották meg Si- moncsics Béla ellenében 204 szótöbbséggel. Kölesden Vizsoly Gusztáv nyerte a szavazást Perczel Vilmos ellenében, 182 szótöbbséggel. Bony- hádon nem volt vitás Perczel Béla igazságügyi miniszter győzelme. Nem volt ellenfele. Szakcson Perczel Lajos győzött 114 szótöbbséggel, Cséry Lajos ellenében, és Pincehelyen Hecs Károly részére termett babér a választáson 220 többséggel Busbach Péterrel szemben. A tudósító megjegyzi, hogy mindenütt békésen folyt a választás, att- rooitásra sehol sem került sor. Ez utóbbi nem csoda, ha oly nagymérvű volt az érdektelenség, mint Szekszárdon. Azt sem árt tudni, hogy a magyar parlamentbe még soha senki — a fenti esetet kivéve — nem került be 1 százalékos választási „eredménnyel”. Verekedés csendőrök és a járhatatlan utak Maradjunk még a száztíz évvel ezelőtti eseményeknél. A Tolnamegyei Közlöny hosz- szabb hírt közölt a csendőrök brutalitásáról, s bármily hi- hetelennek tűnik, ezt összekapcsolta a járhatatlan utakról szóló megjegyzéssel. íme: „Hercher Jakab alsónánaí lakos az ottani csendőrök által úgy megveretett, hogy fel- gyógyulásához kevés a remény, s így bekövetkezhető halála előtt történendő ki- haggatása, a bűnvizsgálat sikeres befejezhetése tekintetéből szükségessé vált. Alsó Nána — tudvalevőleg — a bonyhádi kir. járásbíróság területén van, miután azonban az ottani járásbíróság ki. küldötte az utak járhatatlan- sága miatt képtelen volt oda eljutni, Pózner József kir. járásbíró távirati úton kereste meg a szegzárdi kir. járásbíróságot, hogy Hercher Jakab kihallgatását, miután Szegzárdról Alsó-Nánáig kövezett út van, így hozzáférhető, a helyszínén eszközölje.” Erőszakos magyarosítás Kölesden is — mint másutt — az iskolai évet vizsgával zárták már 1875-ben. A vizsga nyilvános volt, ezért a plébános, néhány ügyvéd és más személy megjelent az ünnepélyes aktuson. Valami azonban nem tetszett az egyik tudósítónak, és hosszabb írásban bírálta az esetet. Idézünk a cikkből : „ ... hát a vizsga megtartatott. Eredményével meg lehetett elégedve bárki is, aki tekintetbe veszi azon nehézségeket, amelyekkel a tanárok és a tanulók nagy részének, különösen az alsó két osztályban meg kell küzdeni, míg annyira haladnak, hogy ebben a német városban, hol alig lehet egy öltözet ruhát és lábbelit rendelni, a magyar nyelvet elsajátítják a helybeli és a közel vidékről beadott fiúk. — Az értesítő ugyan azt mondja, hogy 100 tanuló közül 83-nak volt az „anyanyelve” magyar és csak 16-é német. Azonban kár az igazgató úrnak magát és közönségét is állatni. Azt akarja az igazgató úr talán mondani, hogy 16-.an vannak csak még, ezeknek is a fele első osztályban, kik éppen nem, vagy igen keveset tudnak magyarul, a többi 83-nak is legalább fele Bonyhádon, itt a gimnáziumban tanult meg magyarul, amennyire megtanult. így aztán az igazgató úr egy csapásra két legyet ütne: valót mondana és az intézet magyarító érdemét is kiemelné. Most azonban, ha a vidéki ember bemegy a vizsgára, az értesítő adatainak adva hitelt, azt fogja mondani, hogy itt még a ma. gyár „anyanyelvű” fiúk szókiejtése is elnémetesedik.” Nem vitaható, a tudósító kifogásolja, hogy nem haladt kellő eredménnyel előre az erőszakos magyarosítás ügye, azaz az iskola nem tudta megtanítani a németül beszélő gyermekeket a magyar nyelvre. Ehhez hasonló írás gyakran jelent meg az egykori újságok hasábjain. Arról is tudósítottak, hogy a tanügy megyei képviselői gyakran osztottak jutalmakat azoknak a pedagógusoknak, akik — véleményük szerint — sikereket értek el a magyarításban. Véres fej és törött borda 1875-ben jó volt a szüret. Az emberek olykor-olykor többet emelték a poharat, mint ildomos lett volna. Szóvá is tette egy Szabó Mihály nevű tudósító, aki Kop- pányszántóról küldött tudósításának végén ezeket írta: „Hogy az Isten az idén egy kis bőszüretet adott, ugyancsak felhasználja az alkalmat az ifjúság; egyre- másra lakodalmaznak, dári- dóznak, és verekszenek. Na, de az már a magyarnak vérében, hogy ha egy kissé többet iszik a kellettnél, szeret dulakodni és erejét próbálgatni. Hiszen egy kis ártatlan huza-vona megjárná, ez pótolná a tornászától, hanem biz legtöbbnyire beütött véres fej, vagy elütött oldalborda a végkimenetel.” K. Balog János
