Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
1985. július 13. NÉPÚJSÁG 5 Elfoglaltság falun Bármilyen furcsának is tűnik, de a falusi ember mindig elfoglalt, mindig van mit csinálnia. Bátran merem állítani, hogy mindez szinte független az emberek foglalkozásától, korától és nemétől is. Vegyünk talán néhány kézzelfogható példát, ami természetesen semmiféle sorrendiségnek nem tekinthető. A három műszakban dolgozó bányászember hazaérkezve nekilát a főtt étel elfogyasztásának, majd lepihen. Arról lehetne vitát nyitni, hogy az aktív pihenéshez hány órára van szükség, de a mi bányászunk ezen nem meditál, hanem mindig egy kicsit előbb felkel, hogy ellássa az állatokat, lenyírja az udvarban a füvet, megjavítsa a széltől megtépázott kúpcserepeket, kiemelje a kútból a lábszelepet és helyére már újati tegyen, és ki tudja mi minden apró-cseprő dolgot el ne lásson. Mindezt az előtt teszi meg, hogy műszakra készül a bányába. Ha jó napja volt előzőleg, és nem igazán fáradt (márpedig a falusi ember ritkán fáradt) akkor ez az egész műveletsor közvetlenül az után következik, hogy hazaért a munkájából. A fiatalember gépész-üzemmérnök a termelőszövetkezetben, felesége pedagógus. Munka után a saját elképzeléseik szerint (és persze a szülők anyagi támogatásával) alakítják, formálják és szépítik a lakást, keverik a maltert, hordják a klinkertéglát, művelik a konyhakertet és élik a mindennapok diktálta tempó szerinti életüket. A mérnök úr nem röstell kimenni az istállóba, nem röstell traktorra felülni és szántani, vetni, takarmányt és trágyát hordani. Az elméleti szakember itt újra falusi gyerekké vált, ahol a gyakorlat a kapanyél és a lucernakaszálás között található meg. A körzeti orvos — ha éppen van abban a faluban — ragyogó kertész hírében áll, akinek a fóliasátra egyben falusi mintakerti példa is. Óvnia kell a kezét, ezért kesztyűt húz, és úgy „túrja” a földet. Micsoda furcsa véletlenek ezek? — fintoroghatnak most néhányan azok közül, akik az eddig elmondottakat a gyakorlatban még nem tapasztalták. Tessék kérem nyugodt lelkiismerettel elhinni, hogy a falu és a falusi életforma egyféle falusi elfoglaltságrendszerrel is jár, amit valamiféle belső kényszer és késztetés is motivál. Az olcsóbb megélhetés feltételrendszere is a falusi életformából adódik, de ehhez minden egyes hagymáért és paprikáért sokszor kell derékban meghajolni, a hízót valamivel etetni is kell, és a melléktermék elszállítása — bármilyen furcsa is — a házi gazdaság erejét növeli, mert a kert és a szőlő hálás partnerként veszi tudomásul ezt a gesztust is. Ami azért gusztus kérdése is, pláne jó melegben. Akár örökség, akár vásárlás után jutott valaki a falusi portához, azt itt is, ott is javítani, foltozni, alakítani kell a mai igényekhez igazodóan. Egy ház körül pedig mindig akad tennivaló. Az más lapra tartozik, hogy a falu embere amolyan nyughatatlan típus is, aki ha éppen nincs mit csinálnia, akkor keres magának. Vagy éppen a szomszédja bütyköl valamit, amit persze csak úgy szemlélőként eltűrni lehetetlen, így ebből a megfontolásból kölcsönösen kisegítik egymást. — „Ej szomszéd, azt a hullámpalát nem lehet úgy fölrakni, nem munka az, majd én rögtön átjövök és segítek.” Legtöbbjénél még az a hátsó gondolat és szándék sem bújik meg, hogy majd ebben vagy abban meg én csípem el a másikat. Csak úgy segít, ha van ideje... A jó szomszédi viszony nem korlátozódik rövidebb távolságokra, mert az sem ritka, hogy a falu egyik végén lakó elmotorozik a másik „csücsökben” élő komájához és a vízvezeték szerelésében segít neki. Majd adódik alkalom a viszonzásra. Azért nem olyan tragikus a kép, mert a falusi emberek is eljárnak pihenni, üdülni, ilyenkor megint az egymásrautaltság viszi a prímet, mert az állatokat azért el kell látni. Az egyik rábeszéli a másikat a szőlőtelepítésre, ad is hozzá néhány vesszőt, meg jó tanácsot. Aki falun nem számít elfoglalt embernek, az már nem is igazi falusi. Kevés olyan nyugdíjast lehet látni, aki nem tud mit kezdeni ráérő idejével. Egy kis kiegészítés soha nem árt alapon gondolkodnak, hogy aztán a pluszban megtermelt javak rövid úton segítsék a fiatalabb nemzedéket. A falusi elfoglaltságnak egy teljesen újszerű formája is kialakulóban, elterjedőben van tapasztalataim szerint. Ez pedig nem más, mint a szülői háztól elvált, családot alapító fiataloknak az ingázása a falusi élethez, ami egyfajta kényszer szülte eredmény. Igaz, nem a hátukra vetett kapával indulnak útnak, nem is a fejekre illesztett és kiegyensúlyozott kosárral térnek haza, hanem a huszadik század csodáival, autóikkal teszik ezt. Ez pedig egyértelműen falusi elfoglaltsággal jár, ami nem is baj. Így átörökíthető az a kiveszni sem engedhető ismeretanyag, ami a falusi ember tapasztalásainak kincse, amit szinte tudat alatt is át akar adni. A falusi ember szinte mindenből igyekszik valamilyen úton pénzt csinálni. A saját keze munkáját, a hagyományait, a régi tapasztalatokat felhasználva. A kamillaszezonban teának valót gyűjtenek, a befőzések idején fut az egész ház, és vétek lenne egy talpalatnyi föld kihasználatlanul hagyása is. Élik az életüket, teszik a dolgukat és ezt olyan természetes egyszerűséggel, belenyugvással és ösztönnel teszik, hogy azt'csak az érti meg igazán, aki életének legalább egy részét eltöltötte a közösségben. Irigyelni lehet a falusi embereket, megérteni sem nehéz őket, de utánuk csinálni azt, amit tesznek, ahogy élnek, igazán nehéz feladat. Itt nincs megállás, örök körforgás ez az életforma, aminek oly különleges, kellemes íze és zamata van, ami ma csak a falukra és az ott élő emberekre jellemző. Nem szeretnék beleesni a tévedhetetlenség feneketlen kútjába, nem kívánom a falu emberét magasztalni — csak húszegynéhány éves tapasztalataimat igyekeztem csokorba szedni, amivel természetesen lehet vitatkozni és egyet nem érteni is. Sz. S. Színes házak, A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat a szekszárdi Wesselényi utcában nagyszerű példáját mutatta annak, hogy lehet ízléssel és szépen öltöztetni a tömbházakat. A háromrészes, tízemeletes épületet a barna nyolc színárnyalatában pompázó Stologén homlokzatfestékkel festették be. Az építkezést az elmúlt év elején kezdték, és az első 62 lakásnak ma már lakói is vannak. A 186 lakást magába foglaló épületegyüttes középső szárnyát még júliusban, a harmadik tömböt pedig szeptemberben adják át a lakástulajdonosoknak. Az épület homlokzatfestését a vállalat III. számú gmk- brigádja vállalta el. Munkaidő után és hétvégeken végzik ezt a munkát. A Baktában látható színorgia után igazi felüdülést jelent a TÁÉV-ház látványa, kellemes!, lágy színdinamikájával. Gottvald Károly képriportja. A függőkosárban Balogh János, Schwarcz György és Lévai Lajos Jó képet mutatnak a „színárnyalatos” házak a Kálváriáról is. Lévai Lajos brigádvezető — Költöznek az első lakók
