Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-12 / 136. szám
1985. június 12. ( TOLNA \ _ A NEPÜJSAG Ünnepi ülést tartott az MSZBT Országos Elnöksége Gorbacsov beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) amelynek fő irányai az ezredfordulóig jól beláthatok. — A Szovjetunióhoz fűző. dő kapcsolatainknak vannak más meghatározó tényezői is a gazdasági érdekek mellett — mondotta Berecz János. — Szövetségünk legerősebb összetartó ereje, hogy mindkét országban a marxizmus—leninizmus eszméi vezérlik a fejlődést, mindkét országban a fejlett szocialista társadalmat építik, tökéletesítik. JÓI tudjuk és meggyőződéssel valljuk, hogy szocializmus a Szovjetunió nélkül, és tőle eltávolodva nem létezik. Mi, magyar kommunisták kezdettől azon az állásponton vagyunk, hogy a szovjetunióbeli tapasztalatok a szocializmust építő országok számára nagy értéket, gazdag irányimutatást képviselnek. Már több évtizede jól tudjuk, hogy hibát követnénk el, ha mechanikusan másolnánk a szovjet nép által megtett utat, hiszen nem azonosak országaink adottságai, mások a történelmi előzmények, s ezért nincs két teljesen egyforma szocialista társadalom. A Központi Bizottság titkára rámutatott: a magyar —szovjet barátság és együttműködés kiemelkedően fontos területe a béke megóvása, a szocialista világrendszer biztonságának védelme és a fegyverkezési verseny megállítása. Berecz János a jövő feladatait körvonalazva kiemelte, hogy a cél, amelyért dolgozunk változatlan: a két ország szoros és megbonthatatlan testvéri együttműködése. Ezért kell még többet tenni, ezt kívánja a szocializmus ügye és nemzetünk jól felfogott érdeke. E munkában sajátos és semmilyen más szervezet, intézmény áltál el nem végezhető fel- adatoik várnak az MSZBT-re, a barátság tömegmozgalmára — mondotta. Végezetül további sikeres munkát kívánt az MSZBT tagcsoport- iainak, minden tisztségviselőjének és aktivistájának, majd átnyújtotta a társaság elnökének a Béke és Barátság Érdemrendet, amelyet az Elnöki Tanács adományozott az MSZBT-nek. Berecz János ezt követően átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a társasághoz intézett levelét, amely így szól: A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttségének képviseletében Filipp Jermas köszöntötte a társaságot a jubileum alkalmából. Méltatta az MSZBT tevékenységét, az MSZBT-vel és a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal megvalósuló sokoldalú és gyümölcsöző együttműködés eredményeit. Emlékeztetett arra, hogy negyven évvel ezelőtt Magyarország történetében is új korszak kezdődött, a magyar nép is lehetőséget kapott a valódi nemzeti újjászületésre, a társadalmi, gazdasági átalakulásra. A szovjet emberek őszintén örülnek a testvéri Magyarország sikereinek, és újabb győzelmeket kívánnak a magyar népnek — Az eltelt négy évtized a szovjet—magyar testvéri kapcsolatok gyümölcsöző fejlődésének időszaka is volt. Népeink barátságának, szolidaritásának nagy hagyományai vannak, s kapcsolataink ma mind érezhetőbb eredményeket hoznak az élet minden területén Filipp Jermas rámutatott: kezdettől a baráti társaság aktivistái terjesztették az igazságot a Szovjetunióban folyó szocialista építésről, terjesztették a magyar dolgozó tömegek körében a Szovjetunióhoz fűződő barátság eszméjét. Munkájuknak hatalmas politikai jelentősége volt. A szovjet emberek jól ismerik az MSZBT mai tevékenységét is, amelyben jelentős helyet kap a Szovjetunió bel- és külpolitikájának ismertetése, a szovjet tudomány, technika eredményeinek és a kultúra értékeinek a népszerűsítése — mondotta végül az SZMBT elnöke. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége magas kormánykitüntetésben részesített több MSZBT-tiszt- ségviselőt. Apró Antalnak a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, Ligeti Lajos akadémikusnak, a társaság alelnö- kének, Hegyes Ferencnek, és Rab Zsuzsa költő-műfordítónak az országos elnökség tagjainak a Népek Barátsága Érdemrendet adományozta. A kitüntetéseket Vlagyimir Bazovszkij, az ünnepi ülésen nyújtotta át. Nevükben Rab Zsuzsa mondott köszönetét az elismerésért. Az ülés után az országos elnökség fogadást adott az Országház kupolacsarnokában. Az ünnepi ülést megelőzően az MSZBT Országos Elnöksége a társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából kitüntetési ünnepséget rendezett a Parlament delegáoiós termében. A két nép barátságának elmélyítése érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő munkájukért 34 személy vehette át az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Negy- venketten emlékplakettet és hatan emléklapot kaptak. A kitüntetéseket Apró Antal nyújtotta át. A nap folyamán az MSZBT koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a jubileum alkalmából. A Felszabadulás téri Lenin- szobor talapzatán a Magyar —Szovjet Baráti Társaság képviseletében Apró Antal, Veres József, a társaság al- elnöke és Bíró Gyula helyezte el a kegyelet koszorúját. Megkoszorúzta a szobrot a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége is, élén Filipp Jermassal. Ugyancsak ünnepséget rendeztek az ELTE Természettudományi Kar épületében lévő, az MSZBT megalakulásának tiszteletére elhelyezett emléktáblánál. Megkoszorúzták az emléktáblát az MSZBT Országos Elnökségének, az ELTE Természettudományi Kara tagcsoportjának, állami és pártvezetésének, valamint az egyetem KISZ-szervezetének és hallgatóinak képviselői. Mihail (Folytatás az 1. oldalról.) béria fejlesztésére, de joggal követeljük, hogy a befektetések térüljenek meg és ne jelentsenek holt tőkét — mutatott rá. Kisebb ráfordítással több eredményt Kisebb ráfordítással több eredményt kell elérnünk; ez a gazdasági, sőt, ha úgy tetszik, a politikai feladat. Mihail Gorbacsov a továbbiakban részletesen beszélt a beruházási politika és a gazdasági szerkezet átalakításának kérdéseiről. Kifejtette, hogy a fő hangsúlyt vállalatok műszaki korszerűsítésére, az anyagtakarékosság javítására kell helyezni; habozás nélkül szakítani kell azzal a régebbi gazdálkodási beidegződéssel!, amely a termelésbővítés fő módszerét új létesítmények építésében látta, s hosszú évekig megfeledkezett sok meglévő üzem műszaki korszerűsítéséről. A ma is élő extenzív gazdálkodási módszerek következményét az előadó a vaskohászat példájával érzékeltette. Az ágazat az utóbbi 15 évben 50 milliárd rubelt kapott beruházásokra; az ösz- szeg nagy részét új, méghozzá nem is komplex építkezésre fordították, miközben az üzemek műszaki korszerűsítésével nem törődtek. A Vaskohászati Minisztérium kollégiuma és Ivan Pavlo- vics Kazanyec miniszter hibás műszaki politikája miatt az ágazat nem tudott megbirkózni sem a tizedik, sem pedig a tizenegyedik ötéves terv feladataival. „A helyzet itt megérett a gyökeres változtatásra!” — jelentette ki. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a következő években az egész országban a rekonstrukcióra szárat eszközöknek az összes beruházásból való részesedését a jelenlegi egyharmadról legalább 50 százalékra kell növelni, az újonnan létesülő objektumoknál pedig körültekintően tisztázni kell: melyek építését kell meggyorsítani, melyeket kell egy időre visszafogni vagy éppenséggel félbehagyni. Egyidejűleg meg kell kétszerezni az elavult állóalapok — különösképpen működő részük — kivonását a termelésből. Ráadásul nem egyszerűen a termelés akármilyen megújítására van szükség, hanem olyanra), amellyel párhuzamosan sor kerül a legkorszerűbb technika bevezetésére, mivel ez a technika biztosítja a kívánt gazdasági és társadalmi hatást. Az ágazatok előtt álló feladatok Kiemelten szólt Mihail Gorbacsov az egyes ágazatok előtt álló feladatokról. Az energiahordozók és a nyersanyagok kitermelésének növelése egyre nehezebb, ezért ésszerűbb utat kell követni, a lehető legnagyobb mértékű takarékoskodás, az erőforrásokat kímélő technológiák meghonosításának útját; ez kétszerte-háromszorta kevesebbe kerülne. A pazarlás érzékeltetésére a többi között megjegyezte, hogy évente kárba vész nyolcmillió tonna benzin, ■mert késik a gépkocsipark dízelüzemre való átállítása. A hőerőművek berendezéseinek tökéletlenségéből fakadó többletkiadások évente több mint 20 millió tonna fűtőanyag-egyenértéket tesznek ki. Az országban százezrekre rúg a tüzelőanyagot ésszerűtlenül hasznosító, elavult kazánok száma. „Az a feladat — húzta alá —, hogy a népgazdaság energiahordozó-, nyersanyag- és anyag- szükségletének növekedését 75—80 százalékban ,n takarékoskodás révén elégítsük ki.” Az új ötéves tervidőszakban az eddiginél határozottabban kell törékedni arra, hogy a tőkebefektetéseket a leggazdaságosabb irányokra koncentrálják; ez vonatkozik például az agrár-ipari komplexumra is, ahol a beruházások már elérték az optimális szintet, ám megtérülésük még nem kielégítő. A gépgyártás vonatkozásában kiemelte, hogy erre az ágazatra kulcsszerep hárul a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában; növekedési ütemét már a XII. ötéves tervidőszakban másfél—kétszeresére keli növelni. A feladat adott: a rendelkezésre álló kapacitásokat maximálisan ki kell használni. Ennek érdekében — részleges átcsoportosítással — 1,8—2-szeresére kell növelni a gépgyártásra fordított összeget, és szükséges, hogy az ágazat lényegesen több korszerű berendezést kapjon. A haladás katalizátora a mikroelektronika, a számítástechnika, a műszergyártás, az egész informatikiai ipar; ezek gyorsított fejlesztést követelnek — húzta alá. Természetesen nemcsak a számítógépgyártás növelése fontos, hanem azoknak a népgazdaságban történő észszerű felhasználása is. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szempontjából kell értékelni a nagyberuházások helyzetét is, a technológiai fejlesztési terveket. Mihail Gorbacsov elmondta, hogy ezeknek nem 'kis részét évről évre átdolgozzák, folytatódik a tőke- befektetések szétforgácsolása, hihetetlenül elhúzódnak az építési határidők. Ezért még a legjobb tervek is reménytelenül elöregednék. Új szemléletet — A gazdasági fejlődés jelenlegi szakaszában kiéleződtek a termelés infrastrukturális problémái. A szállítás, a távközlés, az anyág- és a műszaki ellátás, valamint más gazdasági ágak lemaradása nagy veszteségeket okoz. Pótlólagos lehetőségeket kell keresni, hogy megoldjuk ezt a súlyos népgazdasági problémát — mondotta. Mihail Gorbacsov új szemlélet érvényesítését sürgette a külgazdasági tevékenységgel kapcsolatban is. Megállapította, hogy az ország külkereskedelmi forgalma 140 milliárd rubelt ért el, de növekedési ütemét lehet és kell is növelni. A gépek és berendezések exportja az elmúlt években lassan növekedett, mert a kivitel nagy része nem versenyképes, és az iparvállalatok nem eléggé érdekeltek abban, hogy exportra termeljenek. Az importpolitikában is hatékonyabban kell kihasználni a kölcsönösen előnyös nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket, ami természetesen elsősorban a KGST országaival való kapcsolatokat érinti. Az importberendezésekkel való hanyag gazdálkodás példájaként Mihail Gorbacsov a szovjet olajfinomító- és kőolajvegyészeti-ipari minisztérium munkáját említette. — Viktor Fjodorov miniszter többször is ígéretet tett arra, hogy felszámolják a hiányosságokat. Szavát láthatóan nem tartotta meg. Az SZKP Központi Bizottsága utasítást adott arra, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet és tegyenek jelentést a Politikai Bizottságnak — jelentette be. Beszédében részletesen foglalkozott azzal, honnan teremti elő a népgazdaság a műszaki rekonstrukcióhoz szükséges hatalmas tökét. Az elvi válasz erre: a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítására tett intézkedéseknek maguknak kell megtérülniük. Hiszen ezeket éppen azért hozzák, hogy növeljék a munka termelékenységét, vagyis meggyorsítsák a nemzeti jövedelem növekedését is. — Továbbra is termékeink minősége, műszaki-gazdasági színvonala gazdaságunk egyik legsebezhetőbb pontja, számos nehézségünk, problémánk forrása. Mindez súlyos társadalmi-gazdasági, erkölcsi-politikai károkat okoz. Megengedhetetlen, hogy az új technika már a műszaki tervezés szakaszában erkölcsileg elavult legyen, hogy elmaradjon a legjobb mutatóktól a megbízhatóság, a gazdaságosság és a munkaerőforrások kihasználtsága terén. (Mihail Gorbacsov részletesen vázolta a szovjet tudománnyal szembeni követelményeket. A hangsúlyt az alapkutatásról és a szaktudományokról szólva is a társadalmi termeléssel való szorosabb kapcsolat szükségességére helyezte. Ezután Mihail Gorbacsov kitért az irányítás kérdéseire. A gazdaságirányítás átszervezésének elvi lényege — mondotta —, hogy az irányításban és a tervezésben fokozni kell a központi irányítás hatékonyságát, bővíteni kell a vállalati önállóságot és felelősséget, aktívabban ki kell aknázni a vezetés, a gazdasági önelszámolás és az áru-pénz viszonyok rugalmasabb formáit és módszereit, széles körűen fejleszteni kell a tömegek kezdeményezését. A nagyobb hatékonyság fő tartalékai az ágazatok érintkezési pontjain találhatók. Illúzió az a remény, hogy az állami tervbizottság képes lenne kidolgozni az ágazatközi kapcsolatok minden láncszemét és kiválasztani az optimális megoldást. Nem képesek erre a minisztériumok sem. Mindennek következtében napirendre kerül a nagy népgazdasági komplexumok irányító szervei megteremtésének kérdése. Az új feltételek között meg kell változnia a minisztériumok szerepének és funkciójának. Jelentősen csökkenteni kell az ágazatokban az irányítói apparátust. Sok tennivaló van a köztársasági irányító szervek felépítésének tökéletesítésében is. Túl sok itt a minisztérium és a főhatóság, és számuk tovább növekszik. Gorbacsov felhívta a figyelmet arra, hogy az irányítás szervezeti átalakítását szervesen össze kell kötni az önálló gazdasági elszámolás, a gazdasági ösztönzők erősítésével. Olyan rendszerre van szükségünk, amely valóban előnyt biztosít azoknak a dolgozó kollektíváknak, amelyek sikereket érnek el a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában. Olyan rendszerre van szükség, amelyben az elavult, gazdaságtalan termékek gyártása előnytelenné válik. Az egyesüléseknek és a vállalatoknak a valóságban is az önálló gazdasági elszámolásra kell áttérniük, je*' lentősen csökkenteni kell a központilag meghatározott tervfeladatokat. Az egyesüléseknek és a vállalatoknak lehetőséget kell adni arra, hogy ők maguk keressék meg és szabadon használhassák fel azt a pénzt, ami feltétlenül szükséges a termelés technikai színvonalának emeléséhez, az áru minőségének javításához, a társadalmi fejlődéshez. Nagvon fontos, hogy a fizetések szorosan füegjenek a dolgozó kollektívák eredményeitől. Közvetlen kapcsolatra van szükség e kettő között. A szónok végül rámutatott, hogy a szovjet dolgozók előtt az idei terv és az egész ötéves terv sikeres befejezésének felelősségteljes feladata áll. Fontos, hogy a pártszervezetek eondot fordítsanak az üzemanyag és más nyersanyagok termelésének növelésére. a mezőgazdasági munkák magas színvonalú és idejekorán való elvégzésének megszervezésére, az egész termés begyűjtésére és elraktározására. Az a tét hogy az ország jelentős tartalékokkal és szervp^pttpn lépten 8Z űi RtétToc terv időszakába — mondotta. „Tisztelt elvtársak, barátaim! Negyven évvel ezelőtt bontott zászlót az a széles körű társadalmi mozgalom, amely a magyar—szovjet barátság ápolását tűzte ki célul, s amely azóta évtizedeken át, tisztes munkával kimagasló eredményeket ért el a két nép testvéri kapcsolatának fejlesztésében, elmélyítésében. A magyar—szovjet barátság eszmei és érzelmi gyökerei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom időszakáig nyúlnak vissza. A magyar proletariátust a szovjet forradalom példája ihlette, amikor 1919 márciusában kivívta hazánkban a dolgozó nép hatalmát. A Magyar Tanácsköztársaság születése pillanatában baráti szövetséget ajánlott szovjet-orosz testvérének. Ezeket a történelmi, érzelmi gyökereket nem tudta kitépni munkásosztályunk, népünk emlékezetéből és szívéből az ellenforradalmi rendszer huszonöt esztendős uralma és rágalomhadjárata sem. Történelmi sorsfordulónk, felszabadulásunk hónapjaiban országszerte alakultak szovjetbarát társaságok, egyletek, s e spontán népi mozgalmat foglalta egységes szervezeti keretbe a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság. Tevékenysége átfogta a társadalom széles rétegeit, programja kifejezte népünk messzemutató érdekeit. A mai nevén 1957-ben újjáalakult Magyar—Szovjet Baráti Társaság a tagcsoportok mozgalmi munkájára építve sokat tett azért, hogy népünk mind jobban megismerje a Szovjetunió fejlődését, a szovjet emberek életét, segítse a két ország mind több területre kiterjedő együttműködését, a két nemzet kulturális értékeinek cseréjét. Hazánkban a szocialista társadalom építése nemzeti program. Munkánk és küzdelmünk ugyanakkor része annak a világtörténelmi jelentőségű átalakulásnak is, amelynek végső célja, hogy megszabadítsa az emberiséget a kizsákmányolás és az elnyomás minden formájától és a háború fenyegetésétől. Nemzeti érdekeink csak a társadalmi haladás útján érvé. nyesülhetnek. Szocialista céljainkat, a szilárd és tartós béke megteremtését a Szovjetunióval és a szocialista országok közösségével összefogva, a nemzetünk és az emberiség ügye iránti elkötelezettség, felelősség szellemében cselekedve érhetjük el. A Szovjetunió népünk szocialista építőmunkájának, hazánk függetlenségének legfőbb nemzetközi támasza. A magyar— szovjet barátság és együttműködés minden oldalú fejlesztése alapvető érdekünk, és ezért pártunk és államunk politikájának sarkallatos pontja. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság fontos küldetést teljesít azzal, hogy a párt politikájának szel. lemében, együttműködve más tömegszervezetekkel és mozgalmakkal, munkáját a magyar—szovjet barátság ügyének szenteli. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság akkor tölti be hivatását eredményesen, ha mozgalmi eszközeivel az együttműködés további területeit kutatja fel, bővíti a két nép egymásra vonatkozó ismereteit, s a személyes kapcsolatok révén érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a magyar és szovjet embereket. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében üdvözlöm a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktivistáit, a tagcsoportokban tömörülő dolgozókat, a tisztségviselőket, akik odaadó, fáradhatatlan munkával, meggyőző szóval, személyes példamutatással segítik a magyar—szovjet barátság elmélyítését. Köszönöm a gazdasági, a tudományos, a kulturális együttműködés bővítéséért tevékenykedő társadalmi munkásokat, mert e kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van szocialista társadalmunk építésében, országaink műszaki—tudományos haladásának meggyorsításában, életünk gazdagabbá tételében. Üdvözlöm a mozgalom keretében dolgozó pedagógusokat, ifjúsági vezetőket és mindazokat, akik e munkájukkal is hozzájárulnak a fiatalok szocialista szellemű, hazafias és internacionalista neveléséhez. A társaság megalakulásának negyvenedik évfordulóját annak tudatában ünnepelhetik, hogy fontos, jó ügyet szolgálnak, és a végzett munkának nagy és szép eredményei vannak. Vigyék és fejlesszék tovább a négy évtized nemes, értékes örökségét. Még egyszer köszöntőm önöket a 40. évforduló alkalmából, és gratulálok a magas kitüntetéshez, a Béke és Barátság Érdemrendhez. További eredményes, jó munkát kívánok a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tisztségviselőinek és minden aktivistájának. Budapest, 1985. június 9. Szívélyes üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára”
